alt : header1.swf



Wed08212019

Posledná aktualizácia00:01:28

Galda Levente: „Múlt nélkül nem lehet jövőnk”

GaldaLe1Az egyre uniformizálódó világban, ahol mindinkább a tömegcikkek és tömegkultúrák elsöprő dominanciája figyelhető meg, figyelemre méltó és támogatandó minden olyan törekvés, amely a szerteágazó és amúgy életképes gyökerek táplálását, elhalásának megakadályozását tűzi ki céljának.Képgaléria „Piesne moje, piesne…”

Hagyományőrző beszélgetés
a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület elnökével,
a Pilis Néptáncegyüttes művészeti vezetőjével
és egyben a Pilisi Trió alapító tagjával

Az év végén közkinccsé vált „Od Santova do Mlinkof…” címet viselő, ősi szlovák népdalokat összefogó és bemutató albumról, a hagyományőrzésről és a kultúrák összekapcsolódásáról a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület elnökével,
a Pilis Néptáncegyüttes művészeti vezetőjével és egyben a Pilisi Trió alapító tagjával, Galda Leventével beszélgetünk.

GaldaLe2- Ezt a hiánypótló lemezt milyen indíttatásból készítettétek?

- A Magyarországon, azon belül is a Pilisben élő szlovákság múltja Mária Teréziáig eredeztethető vissza, aki a XVIII. században szlávajkú lakossággal telepítette be ezt a vidéket; később lakosságcserék is történtek. Az „Od Santova do Mlinkof…” (magyarul: „Pilisszántótól - Pilisszentkeresztig…”) címet viselő, valóban hiánypótló, pilisi-szlovák hagyományőrző népzenei albumunk így egy olyan egyedülálló, a maga nemében páratlan kultúrkincset őriz, amelyet őseink évszázadokon keresztül adtak át szájról szájra a felnövekvő generációk tagjai számára, illetve amely dalok már az anyaországunkban, Szlovákiában sem ismertek, de munkásságunk révén máig is élnek és fennmaradtak. Célunk - többek között - e pilisi szlovák kulturális népdalhagyaték felelevenítése, továbbadása, illetve népszerűsítése az ifjúság körében, ugyanis nemzetiségünk jövőbeni létének egyetlen záloga, ha a fiatalság - legalább kettős - identitástudata kialakul, később megszilárdul, amelyet a szlovák hagyományőrzés, a táncok és népdalok elsajátítása nagyban elősegíthet, előmozdíthat. Mindazonáltal tevékenységünkkel mindkét ország javát egyaránt szolgáljuk a békés egymás mellett élés európai szellemisége jegyében - a minket összekötő közös „elemeket” és gyökereket kihangsúlyozva -, a testvériség és jószomszédi viszony fenntartása érdekében. Ősi szlovák népdalaink megőrzésével azonban GaldaLe3mindenekfelett nagyszüleink - az egykori „Adatközlők” - örök emléke előtt tisztelgünk, s így adózunk nekik szívből fakadó, őszinte szeretettel, hálával és felejthetetlen megbecsüléssel az örökkévalóságban.

- Pontosan mi(ke)t foglal csokorba az album? Milyen tematikákat érintenek a különböző dallamok?

- Lemezünk 34+1 (ez utóbbi a kétnyelvű „Pilisi Himnusz”) szlovák népdalt tartalmaz a Pilis környéki falvak - 30 évvel ezelőtti - gyűjtéseit feldolgozva, 8 folklórtematika mentén, amelyek meghatározták eleink mindennapi életének fontosabb momentumait, mértékadó állomásait. Találhatóak így az album dalai közt szerelmes, regruta- és katonadalok, élcelődő, tréfálkozó és betyárénekek, különféle szociális tematikákat feldolgozó dalok az „élet nagy dolgairól…”, illetve azokat érintve, továbbá esküvői (lakodalmas/lakodalmi) énekek, valamint pilisi szlovák népballadák, amelyekre kiváltképp büszkék vagyunk, mert egyesek közülük még a tatárjárás korabeli gyöngyszemek.

- Mi a jellegzetessége ennek a műfajnak?

- A műfaj jellegzetessége mindenekelőtt a polifónia, vagyis a többszólamú hangzás- és dallamvilág. A magyarországi szlovák régiók közül a pilisi falvak népdalai szinte kivétel nélkül többszólamúak - általában tercelve énekelhetőek. Ezzel szemben például az alföldi szlovákság népdalkincse egyszólamú; persze történtek egymásra hatások. Érdekesség, hogy olyan nyelvjárási sokszínűség és egyedi karakter jellemzi e tájegység mindmáig beszélt szlovák anyanyelvét, amely érintetlenül maradt fenn; tehát a Szlovákiában időközben lezajlott nyelvújítás, nyelvi reformtörekvések elkerülték, s ez még tovább fokozza ezek GaldaLe4értékét határainkon innen és túl egyaránt.

- Felmerül a kérdés, hogy a hagyományőrzést miért egy magadfajta fiatalember vállalta magára. Ennyire szívügyed a népi kincsek átmentése és exponálása?

- Ezen már jómagam is sokat töprengtem. Azt hiszem, a hagyományápolást nem mi választjuk, hanem kiválasztatunk erre a nemes feladatra. Talán már az anyatejjel táplálják belénk ennek gyökereit. Modern fiatalokként is tisztában kell lennünk azzal az egyszerű ténnyel, hogy múlt nélkül valóban nem lehet jövőnk, amit így tisztelnünk, ápolnunk és őriznünk, megbecsülnünk kell. Ez kiemelt mindennapi feladatunk és közös erkölcsi felelősségünk szlovák kisebbségünk magyarországi fennmaradása érdekében, amellyel névtelen „jószolgálati nagykövetei”, ismeretlen „kultúrdiplomatái” vagyunk népeink kölcsönös megértésének, láthatatlan „szeretethidakat” és egységet képezve nemzeteink között. Persze egyedül - a családom, szeretteim, barátaim, valamint egykori tanáraim és mestereim feltétlen támogatása nélkül - mindez nekem sem sikerülhetne nap mint nap, hiszen nem tagadom, ez - nem túlzás azt állítani az asszimilációs, illetve globalizációs törekvések elhatalmasodásának korában - élet-halál harc, nap naputáni „édes küzdelem”, amely talán egyszer méltó helyére kerül majd a Világörökség nemzetközileg is védett és elismert kultúrkincsei közé. Miként államalapító Szent István királyunk is kifejtette e gondolatokat fiához, Szent Imre herceghez intézett intelmeiben: „…mert az egynyelvű és egyszokású ország gyenge és esendő!” E szavaknál meghatározóbb, egyenes iránymutatással nem találkoztam még a bölcsességek hosszú sorában, amelyek bennünket a bizakodással és reménnyel teli folytatásra sarkallnak a jövőben is e magyarországi szlovák népi hagyományőrző szolgálat mentén. „…A népzenei hagyományok ugyanis nem GaldaLe5önmaguktól örökéletűek, hanem tőlünk, általunk; a mi véges életünk táplálja az ő halhatatlanságukat. Ez azt jelenti, hogy újra és újra kérdezhetjük őket magunkról, s ha kellő alázattal, valódi elhivatottsággal tesszük, akkor itt és most is válaszolni fognak kérdéseinkre…” - vallja másik meghatározó példaképünk, Kodály Zoltán.

- A projekthez kiket sikerült megszerezned támogató(k)nak?

- Az ötletgazdák, így a finanszírozás végett megírt pályázatok kidolgozói is mi magunk voltunk, azaz a Pilisszentkeresztért Kulturális Egyesület égisze alatt működő szlovák nemzetiségi hagyományőrző kultúrcsoportok tagjai, azaz a már éppen 35 esztendeje fennálló Pilis Néptáncegyüttes, valamint annak Szlovák Nemzetiségi Kórusa, továbbá a több mint 10 éves Pilisi Trió énekegyüttes (Galda Tímea, Cserni Melinda és jómagam, Galda Levente személyében). Példanélküli morális hozzájárulást és nagylelkű anyagi támogatást nyújtott számunkra e lemezkiadás sikeres megvalósításához - a teljesség igénye nélkül - a pozsonyi székhelyű Határon Túli Szlovákok (Kormány)Hivatala, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Közigazgatási és Igazságügyi Hivatalának Wekerle Sándor Alapkezelője, a Magyarországi Szlovákok Országos Önkormányzata, valamint annak Szlovák Közművelődési Központja, továbbá szülőfalunk, Pilisszentkereszt Község Önkormányzatának mélyen tisztelt képviselőtestülete. Ezen felül köszönettel adózunk a számos jó szándékú, nemes lelkű szponzorunknak és mecénásunknak.

GaldaLe6- Hogyan fogadja e kezdeményezést a közönség, a szakma?

- A mai világban osztatlan sikert aratni szinte a lehetetlennel egyenlő küldetés, így erre egy ideje már nem is törekszünk, és talán nem is szabad. Most azonban mégis úgy érezzük, elértünk egy olyan eredményt, amelyre mindenki felnéz, amit mindenki elismer, értékel, nagyra tart és (meg)becsül. A nemrégiben megrendezett lemezbemutató-koncertjeinket teltház és vastaps jutalmazta mind vidéken, mind a fővárosban. Továbbá az anyaországból érkező visszacsatolások is elismeréssel és őszinte tisztelettel adóznak irányunkba. A közönség igényét - úgy érzem, és szerénytelenség nélkül állíthatom - általában sikerült maximálisan kielégítenünk a múltban is, de bevallom, a „szakma” elvárásai sokszor ezzel nem találkoztak, sőt, összeütközésbe kerültek egymással. Idővel nyilván mi magunk is sokkal tapasztaltabbak, bölcsebbek lettünk, így ma már sokkal inkább hallgatunk az idősebb tanítóink, mestereink tanácsaira, s azokat beépítve, az autentikusságra törekedtünk ez alkalommal is, a legmagasabb fokú minőségi és szakmai hitelesség fenntartása, illetve elérése érdekében.

- Élőben hol lehet benneteket látni/hallani?

- Így az év végi „hajtást”, azaz az adventi koncertjeinket követően most szusszanunk egy keveset - ez nálunk a műhelymunka időszakát jelenti -, majd 2013. február 09-én láthat és hallhat bennünket a mindig lelkes közönségünk Pilisszentkereszten, a VI. Országos Fánkfesztivál programsorozatának keretein belül. Ezen esemény szintén a pilisi szlovák falvak / települések / közösségek télűző tradícióinak és farsangi népszokásainak felelevenítését, illetve életre hívását hivatott szolgálni anyanyelvünk megőrzésének, valamint kulturális sokszínűségünk bemutatásának jegyében. Már most kitüntetett szeretettel hívunk és várunk minden kedves hagyománytisztelő érdeklődőt szülőfalunkba, a Világ Szívcsakrájának középpontjába, a hófödte pilisi hegyek oltalma alkotta Földi Mennyországba.

Ivan Aigner (zene.hu)
Fotó: Kalmár Árpád és a Pilis Néptáncegyüttes archívuma

Képgaléria
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.357586647673651.78647.147596498672668&;type=1

Videó - A Pilisi Néptáncegyüttes Kórusa kelet-szlovák népdalcsokrot nyújt át:
http://www.youtube.com/watch?v=oA17zNFSfio&;feature=player_embedded&list=UUAtHzG-_drVCemF8GhBmqTw