Magyarországi Szlovákok Napja 2024

Az Országos Szlovák Önkormányzat, a magyarországi szlovákok országgyűlési szószólója és a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézete szervezésében 2024. július 6-án a Fejér vármegyei Bakonycsernyén rendezték meg a Magyarországi Szlovákok Napját, amelyen több vallásai és politikai vezető is beszédet mondott.

A hazai szlovákság legkiemelkedőbb eseményét minden évben Szent Cirill és Metód július 5-i ünnepéhez kötődően július első szombatján rendezi meg az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) más-más szlovákok lakta településen. Bakonycsernyén több elismerést is átadtak az arra érdemeseknek. Az idén 300 éves nagyközségben az egész napos rendezvényen több vallási és politikai vezető is beszédet mondott az evangélikus templomban tartott ökumenikus istentiszteleten.
A Bercsényi utcában felállított Letelepedési emlékmű átadását követően mindenkit ökumenikus áhítatra hívtak az evangélikus templomba, ahol az OSZÖ átadta a Nemzetiségünkért Díjait, illetve a Lami István-díjat.
Az egyházaknak, illetve a szlovákiai magyaroknak és a magyarországi szlovákoknak nagy szerepük van abban, hogy jelentősen javult a magyar-szlovák kapcsolat - jelentette ki a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára. Soltész Miklós hangsúlyozta: 2010-ben, kormányzásuk kezdetekor az volt az egyik legfontosabb szempont, hogy békességet teremtsenek országon belül és a szomszédos országokkal is. Felidézte, hogy akkoriban Szlovákiában Magyarország volt a legelutasítottabb nemzet, s ezen mindenképpen változtatni akartak. Az államtitkár kiemelte, hogy az évszázados együttélés miatt is érdemes volt küzdeni, mert a két nemzet közötti kapcsolat ma már nagyon jó, amiben nagy szerepe volt az egyházak mellett a szlovákiai magyaroknak és a Magyarországon élő szlovák nemzetiségnek is. Soltész Miklós úgy vélte, ez példaként szolgálhat más nemzetek irányába, és elhozhatja a legfőbb célt: továbbra is békességben élni egymás mellett. Az államtitkár elmondta, hogy Bakonycsernye újraalapításának 300. évfordulóját ünnepli, hiszen a korábbi falu elpusztult a török időkben. Három évszázaddal ezelőtt hitüket, kultúrájukat és nyelvüket őrző szlovák emberek kerültek a településre, amelyre büszke lehet magyar és szlovák egyaránt - hangoztatta.
– A 121. zsoltár arról szól, hogy a zarándokok együtt mentek a falvakból és a városokból, hogy közösen dicsérjék az Urat, miközben tudták, hogy egy gyönyörű templom és sok ismerős várja majd őket az út végén. A magyarországi szlovákok találkozójánál, itt Bakonycsernyén ennek egészen különös üzenete van, hiszen 300 évvel ezelőtt a szlovákok egy még nem is létező a falu felé indultak. Úgy jöttek, hogy azt sem tudták pontosan, mi várja majd őket itt és mégis van kapcsolat az ószövetségi zarándoklat és a falut alapító ősök indulása között, hiszen mindkét csoport azzal a reménnyel indult útnak, hogy a célt elérve szabadon imádhassák az Istent, és az akkor még csak a lelkükben lévő templom, szorgalmas munkájuk révén megépült. Annak a templomnak az utódjában vagyunk most. Ha 300 évre visszatekintünk az nem mondhatjuk, hogy nem voltak nehézségek, mert voltak, és krízisek is voltak, de amit megtapasztalhattak az itt élők is, és aztán a Magyarországra hitünket gyakorolni érkező szlovák testvérek is, hogy Isten nem hagyta el őket, és azt gondolom, hogy a legszebb és a legfontosabb, amit ma az emlékezés mellett tudatosítanunk kell, hogy ez nem csak történelmi örökség, hanem lelki örökség is, amiből a ma embere meríthet, felekezettől függetlenül, mert tudatosítja bennünk, hogy az Úr megőriz bennünket jártunkban-keltünkben most, és mindenkor, és hogy hirdessük Isten igéjét, hogy gyakoroljuk hitünket javunkra, közösségeink építésére és üdvösségünkre, Ámen – DsmCer05 fogalmazott Szemerei János evangélikus püspök.
A 2024. évi „Nemzetiségünkért” Díjat Berényi Jánosné Lami Mónika, Onodi Daniela és a Nagybánhegyesi Szlovák Hagyományőrző Egyesület Rezeda Díszítőművészeti Szakköre kapta, Lami István-Díjban a Maglódi Kacamajka Városi Néptáncegyüttes részesült.
A templomban zajló eseményeket követően mindenki a sportpályára igyekezett, autókkal, buszokkal, hogy részese lehessen a délutáni és az esti programoknak és gálaműsornak, legyen az népviselet-bemutató, ének, zene vagy tánc. (feol/mti)

Fotók: Imrich Fuhl

Fotógaléria: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=oslovma&set=a.999623445503672
https://www.oslovma.hu/Archiv/DsmCerna.pdf / Video: https://youtu.be/rbEKa1Ov5-w

32237-er-a-hostila-tohtoro-n-de-slovakov-v-ma-arsku

Pamätník zakladateľom obce
http://www.luno.hu/index.php/aktuality/aktuality-kultura/32239-dsm24pam

Dielňa, hry a cirkus
http://www.luno.hu/index.php/aktuality/aktuality-kultura/32241-dsm24spriev

Pastva pre oči, potešenie pre žalúdok
http://www.luno.hu/index.php/aktuality/aktuality-kultura/32240-dsm24stany

Galaprogram so stupňujúcou sa náladou
http://www.luno.hu/index.php/aktuality/aktuality-kultura/32238-dsmgala24

Szarka István, esperes - Bakonycsernyei Evangélikus Egyházközség

Tisztelt Püspök Urak! Ünneplő Egybegyűltek!
Amikor belépünk egy portára, vagy csak az utcáról betekintünk a kerítés mögé, szinte az első pillantásra megállapíthatjuk, abban a házban milyen emberek élnek. Milyen a szépérzékük, milyen a viszonyuk a munkához, mert portájuk és kertjük rendezettsége vagy annak hiánya mindent elárul az ott lakók lelkületéről. Így történt meg az is, hogy amikor a bakonycsernyei evangélikus hívek lelkészt kerestek maguknak, először nem az igehirdetését hallgatták meg, hanem megnézték a parókia környezetét, és amennyiben azt megfelelőnek találták, rátértek a többire is.
Azt nem tudom, Önök mit állapítottak meg, amikor először léptek be településünk határába, de jómagam, akármikor sétálok a környéken vagy a faluban, rendezett házakat és gondosan megmunkált kerteket látok. S minden bizonnyal ez így volt már a telepítést követő évektől kezdve is, hiszen az itt élő telepesek és leszármazottaik soha nem féltek a munkától. S ez bizony meglátszik a takaros házakon, tiszta utcákon és a gondosan ápolt szőlőhegyen egyaránt. Engem ma az a kitüntető megbízatás ért, hogy az ő nevükben köszönthetem itt az ország különböző településeiről idesereglett küldötteket, a szlovák állam és a magyar állam képviselőit, valamint a különböző vallásfelekezetek elöljáróit.
Ne vegyék tiszteletlenségnek, de valamit most kérdezni szeretnék Önöktől. Mondják, mit éreztek akkor, amikor beléptek e falak közé? S természetesen nem a kellemes hűvösre gondoltam. Vajon érzékelik-e, kedves vendégeink, hogyan közvetítik felénk e falak a Teremtő, a Megváltó és a töredékes emberi életet megszentelő Isten jelenlétének erejét? Érezték-e, hogy ennek az oratóriumnak a falai között már több mint két évszázada szól az Isten dicsérete? Folyamatosan szólnak a könyörgések a hazáért, egymásért és Isten Országának bennünk, közöttünk való kiteljesedéséért.
Bizony, többek között itt és az imádság többi házaiban, templomainkban elkérjük az erőt, hogy lelkünk épp oly rendezett legyen, mint a környezetünk. S ha érzékelik ezt, már érthetik, mi mozgatta és mi mozgatja az itt élőket arra, hogy Isten Szentlelkének ereje által emberi természetünket messze meghaladó módon, nemes tettekkel építsük a földi és mennyei hazát. Jó tanácskozást, kellemes időtöltést kívánok itt, e megszentelt falak között!

Hollerné Racskó Erzsébet, elnök - Országos Szlovák Önkormányzat

Tisztelt jelenlévők, kedves vendégeink!
A Dél-Alföld és Nógrád után közös vándorünnepünkkel a bakonyi dombvidékre érkezünk. Ez a nemzetiségi önkormányzati rendszer működésének 30. évében és pontosan három évszázaddal azután történik, hogy az első szlovák családok itt letelepedtek. Bakonycsernye község Jásd, Öskü és Szápár mellett a dunántúli szlovák nyelvsziget része, amely Fejér és Veszprém vármegyében található. A község területén fennmaradt legrégebbi emlékek az újkő korból származnak. A Csernye név a szláv černy – fekete – szóból 1341-ben került először említésre. A török pusztítás idején a Közép-Dunántúl falvai elnéptelenedtek. Bakonycsernyét Nyitra és Trencsén vármegyéből származó szlovák evangélikusok népesítették be újra, 1724–1726 között. A Zichy gróffal aláírt letelepedési szerződés többek között hároméves adómentességet, szabad mozgást és vallásszabadságot garantált. Később számos magyar is megtelepedett a faluban, így a szlovák és a magyar nyelvet párhuzamosan használták. A fő megélhetési forrás a különféle mesterségek – takács, ács, asztalos, kerékgyártó, kosárkészítő – mellett a mezőgazdaság, a szarvasmarha-tenyésztés, az erdőgazdálkodás és a szőlőművelés volt. Az első világháború után sok csernyei ment el a tengeren túlra, a jobb élet reményében. Az ország iparosodásának éveiben az újonnan nyílt közeli bányákban találtak munkát a falu lakói. A második világháborúig, illetve az 1946-1947-es lakosságcseréig a szlovák nyelvhasználat érintetlen volt a faluban. A háború utáni lakosságcsere során 780-an költöztek Csehszlovákiába és negyvenen érkeztek a helyükre. Azóta folyamatosan csökken a szlovák nyelvet használók száma.
Az itt élő maroknyi szlovák gondosan őrzi kulturális örökségét. 1974-ben, amikor a falu alapításának 250. évfordulóját ünnepelte, Vas Lajos neves népdalkutató kezdeményezésére Pávakört hoztak létre. Kezdetben az énekkar tizenhárom tagú volt. Tagjai kizárólag nők voltak, akik úgy döntöttek, hogy összegyűjtik a helyi szlovák dalokat, feldolgozzák és betanulják őket. Idővel a tagok száma nőtt, férfiak is csatlakoztak az énekesekhez. Az elmúlt fél évszázad során a kollektíva a csernyei szlovák hagyományok legfőbb őrzőjévé, hordozójává vált.
Az 1994-es első nemzetiségi, akkori szóhasználattal kisebbségi önkormányzati választásokon Bakonycsernyén is megalakult a szlovák önkormányzat, amely a szlovák hagyományok megőrzését és a szlovák nyelv ápolását tűzte ki fő célul. A történelmi emlékek védelme érdekében húsz éve hozták létre a Szlovák Közösségi Házat, amely a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézete Bakonyi Regionális Központjának is otthont ad. A ház a szlovák közösség tagjainak találkozóhelyeként is szolgál.
Ünnepeink minden évben alkalmat adnak arra is, hogy olyan csoportokat és egyéneket ismerjünk el, akik hozzájárultak a szlovák nyelv és a szlovák kultúra megőrzéséhez Magyarországon. Nagy szerencse, hogy nemzetiségünk gazdag olyan személyiségekben, akik környezetükben a szlovák kulturális és közösségi élet motorjai. Itt és most említést kell tennünk egy olyan személyiségről, aki évtizedeken át meghatározta a helyi szlovák életet. Szabó János volt a helyi szlovák önkormányzat első elnöke. Az ő kezdeményezésére jött létre a Szlovák Közösségi Ház, amelyet 2001-ben kezdtek építeni. Ekkor még kevesen álmodoztak hasonló intézményekről, és bár a nemzetiségi intézményrendszer építésének jogi alapjai már megvoltak, a pénzügyi feltételek, a források ekkor még hiányoztak. Nagy ünnep volt a bakonyi szlovákság számára a ház húsz évvel ezelőtti átadása, amelyre a kormány képviselőinek jelenlétében került sor. Szabó János azonban nem a nemzetiségi önkormányzatban kezdett el szlovák területen tevékenykedni. Évekig a már említett kórus vezetője is volt, és amikor nem sikerült elérnie, hogy a helyi iskolában elinduljon a szlovák nyelvoktatás, megszervezte, hogy a faluból származó gyerekek, köztük a sajátjai is, beiratkozzanak a budapesti szlovák iskolába. Ezzel a tettével biztosította, hogy legyen, aki folytatja a megkezdett munkát, hiszen egyik fia jelenleg a kórus és a helyi szlovák önkormányzat élén áll. A budapesti szlovák gimnázium által felnevelt fiatal generáció érdeme a szlovák nyelvoktatás elindítása a szomszédos Jásd község iskolájában, ahol szlovákiai vendégtanár is dolgozik. Azt hiszem, ez a legszebb köszönet Szabó János évtizedes, kitartó munkájáért, és biztos vagyok benne, hogy most mosolyogva néz le ránk.
Kedves vendégeink, kedves magyarországi szlovákok! Sikeresen lezajlott nemzetiségi önkormányzati választások után vagyunk. Köszönöm mindenkinek, aki bekapcsolódott a választásokba, akár jelölőszervezet képviselőjeként, akár jelöltként, akár választóként. A választási eredmények alapján, a népszámlálás tavaly előtti kedvezőtlen számai ellenére, továbbra is majdnem minden településen lesznek választott testületeink, ahol eddig szlovák nemzetiségi önkormányzatok működtek. Néhány hét múlva véget ér a mostani választási időszak, és megkezdődik a következő ciklus a szlovák önkormányzatok életében. Az a nem könnyű feladat vár ránk, hogy értékeljük az elmúlt 30 év tapasztalatait, a legutóbbi népszámlálás eredményeit, és kijelöljük a további utat. Ma azonban ünnepeljünk és örüljünk a bakonyi szlovákoknál együtt töltött pillanatoknak! Köszönöm megtisztelő figyelmüket!

„Nemzetiségünkért” Díj

Berényi Jánosné Lami Mónika

Berényi Jánosné Lami Mónika Püspökhatvanban született, egy lelkes népművelő és folklorista, a szlovák népszokások, népdalok, népmesék gyűjtőjének gyermekeként. Így már kora gyerekkorától olyan környezetben nevelkedett, ahol a szlovák nemzetiségi élet dominált. A budapesti szlovák gimnáziumi, majd a váci tanulmányai befejeztével óvónői végzettséget szerzett. A kisgyermekek nevelésének szentelte az egész életét. Már gyermekkorától szívesen rajzolt és festett. Az áttörés 2005-ben következett be, amikor édesapja, Lami István felkérte, hogy a Čarovné husle című szlovák nyelvű mesekönyvét illusztrálja. Azóta fest főleg a népi szokásvilágot, népviseleteket, természetet és a falusi életet megörökítő képeket. 2006-os nyugdíjba vonulása óta önálló néprajzi kutatásokat végez, az ezekből származó ihletet is képek és üvegek megfestésére használja. Néprajzi kutatásai eredményeit három kétnyelvű könyvben publikálta, mindegyik a Galga mente szlovákok lakta településeinek szokásvilágát, népviseletét és hímzésmintáját mutatja be. Berényi Jánosné naiv festő, képeit már több helyen is kiállították, például a Budapesti Szlovák Intézetben és az Országos Idegennyelvű Könyvtárban is. Fontos kiemelni a püspökhatvani kulturális és közösségi élet megszervezésében végzett munkáját is. A szlovák népművészet, konkrétabban a népzene iránt érzett szeretetét örökölte a fia és az unokája is, akik alapító tagjai a Csibaj Banda népi együttesnek. Berényi Jánosné Lami Mónika munkásságát és műveit a magyarországi szlovákok többsége ismeri, sőt nemcsak ismeri, hanem tanul és merít belőlük. A fentiek okán Berényi Jánosné megérdemelten nyerte el az Országos Szlovák Önkormányzat „Nemzetiségünkért” Díját.

Onodi Daniela

Onodi Daniela Pozsonyban született, ott is érettségizett, majd a Színművészeti Főiskolán film- és televíziós dramaturgia és forgatókönyvírás szakon végzett. 1975-ben feleségül ment Onodi Istvánhoz, és tanulmányai befejezése után Budapestre költözött. 1976-ban megszületett a lánya, Petra, 1979-ben a fia, András. 1982-ben szerződött a Népszínházhoz, majd családjával a Német Demokratikus Köztársaságba költözött. Magyarországra való visszatérése után 1986-ban a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségénél helyezkedett el. Azóta a szlovák kultúrának, különösen a magyarországi szlovák színházi hagyományok felelevenítésének szenteli magát. Először a Szövetség kulturális referenseként dolgozott, majd az országos nemzetiségi önkormányzatok megalakulása után, 1995-től az Országos Szlovák Önkormányzatnál. 1997-ben megalapította a Vertigo Szlovák Színházi Együttest, amely a vezetésével 2003-ban az Országos Szlovák Önkormányzat intézményévé vált, Vertigo Szlovák Színház néven. 2008 óta dolgozik kizárólag igazgatóként, de más területen is aktív. Forgatókönyvíróként együttműködött a Szlovák Televízióval és a Szlovák Rádióval, szakértőként, szerzőként a mai napig együttműködik a magyarországi szlovák médiával. Nyelvi szerkesztőként részt vett a Náš kalendár több évfolyamának összeállításában, és dolgozott a Magyar Rádió Külföldi Műsorok Főszerkesztőségében, fordítóként és műsorvezetőként. A Vertigo Színházban gyermekeknek és felnőtteknek szóló több irodalmi előadás dramaturgja és szerzője. Kezdeményezője és támogatója a magyarországi szlovák gyermekszínjátszásnak. Szlovák filmszemináriumokat szervez Budapesten és Szegeden, színjátszó táborokat Szlovákiában. A magyarországi szlovák amatőr színházi hagyományok felelevenítése mellett nevéhez fűződik a Vertigo professzionális társulatának életre hívása is. Az ő szervezésében valósulnak meg a „Gyerekek a gyerekeknek” és az „Együtt a színpadon (és azon kívül)” című színjátszó szemlék. Még sokáig sorolhatnánk az érdemeit. Ami számunkra a legfontosabb, hogy a Vertigo Szlovák Színházzal folyamatosan járja az országot, a legkisebb falvakba is elviszi a szlovák szót, és ő örül a legjobban, ha a közönség a megfelelő pillanatban felnevet vagy elhallgat, bizonyítva, hogy a szlovák nyelv még él a magyarországi szlovákok között. Onodi Daniela mindig a nemzetiségünkért dolgozott és dolgozik, ezért Közgyűlésünk méltónak találta a „Nemzetiségünkért” Díjra.

Rezeda Díszítőművészeti Szakkör – Nagybánhegyes

A Nagybánhegyesi Szlovák Hagyományőrző Egyesület Rezeda Díszítőművészeti Szakköre 2013-ban alakult. Céljuk Nagybánhegyes hagyományos tárgyi kultúrájának, egyik legjobban megőrzött szegmensének ápolása. A kör tagjait elsősorban a családi örökség motiválta, hiszen díszített textildarabok szinte minden bánhegyesi háztartásban fennmaradtak. Emellett az egész délalföldi szlovák enklávéból származó mintákra és technikákra támaszkodtak, új technikákat pedig a Kárpát-medencei interetnikus kapcsolatok kínáltak. Koncepciójuk, hogy a hagyományos, sajátos hímzőművészetet kortárs használati tárgyakra és ruházati kiegészítőkre is alkalmazzák, amely célkitűzés összhangban van az „Élő Népművészet” elnevezésű országos mozgalommal. Mivel a hímzőkör tagjai ennek a mozgalomnak a szellemében dolgoznak, rendszeresen részt vesznek különböző képzéseken, konferenciákon, és kihasználják a mentorálási, tanácsadási lehetőségeket is. Ezeken a szakmai alkalmakon módszertani ismereteket szereztek arról, hogyan lehet a régi minták eredetiségét, hitelességét meghatározni, hogyan lehet azokat kreatívan a ma használt textíliákhoz igazítani. Munkáikat különböző országos versenyekre küldik, ahol szakemberek bírálják el őket, és számos díjat hoztak haza ezekről a kiállításokról. A legértékesebb díjak közé tartozik az a díj, amelyet a díszített textíliák országos konferenciáján nyertek, ahol bemutatták az alföldi szlovákok főkötő-kollekcióját. A kollekció számos magyarországi szlovák telep ülésen, valamint külföldön, Szlovákiában és Horvátországban is sikert aratott. A nagybánhegyesi asszonyok textíliáit keresztöltéses technikával hímzett ruházati kiegészítő textíliák, nagybánhegyesi szövésminták alkalmazása hímzésben és jellegzetes alföldi mintákkal és technikákkal díszített szakrális textíliák témákban értékelte a zsűri, kiemelve a bánhegyesi motívumokat. Munkáikat bemutatták egyebek mellett Lakitelken, a Nemzeti Művelődési Intézetben, Budapesten, a Hagyományok Házában és a Műcsarnokban, valamint Békéscsabán, a Békés Megyei Népművészeti Egyesület konferenciáin. A Rezeda Díszítőművészeti Szakkör tagjai a nagybánhegyesi szlovák közösség legaktívabbjai, a munka, amelyet a helyi szlovák hagyományos kultúra megőrzése érdekében végeznek, példaértékű. Munkájukkal hozzájárulnak a nagybánhegyesi szlovákok jó hírnevének terjesztéséhez, itthon és külföldön egyaránt. A Rezeda hímzőkör asszonyainak tevékenysége erősíti a szlovák közösség összetartozását, erősíti nemzetiségi identitásukat, rámutatva hagyományos tárgyi kultúránk értékeire. Az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűlése „Nemzetiségünkért” Díjjal ismerte el munkájukat.

Lami István-Díj

Maglódi Kacamajka Városi Néptáncegyüttes

Az együttesnek, amely négy csoporttal működik, közel 70 fő aktív táncosa van: a főiskolások, egyetemisták mellett a Vermesy Péter Művészeti Iskola végzősei is, akik a már életformájukká vált néptáncot szeretnék folytatni, tudásukat bővíteni, de az iskola falai közül már kinőnek. A korábban betelepített szlovák lakosság leszármazottai között akad még, aki érti és beszéli őseik nyelvét, van köztük aktív viseletkészítő, öltöztető, mesélő, pék, keramikus, zenész stb., akiktől a fiatalok igyekeznek eltanulni mélyen gyökerező tudásukat. A város kulturális életének szerves részeként maradt fenn néhány archaikus, részben viseletes szokás, mint a Szellemi Kulturális Örökség Nemzeti Jegyzékére is felkerült pünkösdi zöldágazás és templomdíszítő hagyomány, amelyet az 1700-as évek legelején betelepített szlovák evangélikus családok hoztak magukkal; vagy a szüreti felvonulás és bál, tollfosztó bál, farsangi batyus és páros bál, a májusfaállítás és a hagyományos húsvéti szokások. Az együttes tagjai a többi civil szervezettel együttműködésben rendszeresen részt vesznek a városi rendezvényeken mind rendező-lebonyolító, mind előadó szerepkörben. Céljuk a maglódi szlovák táncok és hagyományok továbbörökítése, illetve a falujuk népviseletének megőrzése. (Egyesületük törekvése, hogy minden táncosnak legalább egy rend saját helyi viselete legyen!) Táncrendjükben megtalálható a leány körtánc mellett a férfi „cifruválás”, a mars, lassú csárdás és „csupkálás”. Saját tánckultúrájuk mellett az egyesületi csoportok szívesen elmélyülnek más vidékek tánckincsében is. Igyekeznek ellátogatni azokra a helyszínekre, ahonnan a választott táncanyag származik, hogy azt annak környezetében, a helyi emberekkel ismerkedve, autentikus helyzetben tanulhassák meg.

Fotógaléria: https://www.facebook.com/media/set/?vanity=oslovma&set=a.999623445503672

A magyarországi szlovákok országgyűlési szószólója, Paulik Antal köszöntője

Köszöntöm Önöket, akik egy év elteltével újra összegyűltek, hogy közösen ünnepeljék meg az évnek e fontos napját, a magyarországi szlovákok ünnepét. Mint minden évben, most is hazánk minden szlovákok által lakott régiójából eljöttek, Békéstől Veszprém vármegyéig. És mint mindig, most is melegünk van. Azért, ahogyan azt már sikerült megállapítanom, a jelenlévők örülnek, hogy találkozhatnak, a távol maradottak pedig majd irigylik, hogy mi itt lehettünk.
Már megszokhatták, hogy ilyenkor, közösségünk évenkénti országos találkozóján áttekintem az eltelt év legfontosabb eseményeit. 2024 választási év Magyarországon, úgyhogy az önkormányzataink és egyesületeink tevékenysége az elmúlt tizenkét hónapban a választások előkészítésére és a választók felkészítésére összpontosult. Hiszem, hogy az itt jelenlévők mindannyian, családjaikkal elmentek szavazni, és érvényes szavazatot adtak le a helyi, megyei szlovák önkormányzatok tagjelöltjeire, ahogyan az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűlése tagjaira is. Úgy gondolom, ezért mindannyiuknak köszönetet kell mondanom innen, a Magyarországi Szlovákok Napjáról is. Köszönöm tehát.
A választások előkészítése során többször elgondolkodtam azon, mit hozott tulajdonképpen számunkra a nemzetiségi önkormányzati rendszer? Természetesen ez összefügg az első szlovák önkormányzatok létrejöttének harmincadik évfordulójával is. Nem tudom, hányan emlékszünk azokra az időkre, amikor még nem voltak választott testületeink a városainkban és falvainkban. Ugyanakkor nagyobb létszámú tánccsoportjaink és kórusaink működtek, amelyek lakóhelyükön nemegyszer aktívabbak voltak, mint néhány ma működő önkormányzat.
Többször is beszéltem már arról, hogy az első nemzetiségi választásokat úgy éltem meg, mintha a szervezeteinknek fejét vették volna, hiszen lényegében az első szlovák önkormányzatokat közösségeink legaktívabb tagjai hozták létre. Hogy ezzel a véleményemmel nem voltam egyedül, azt egyebek mellett az a tény is bizonyítja, hogy például a magyarországi németek az első országos önkormányzat létrejöttét követően feloszlatták országos szervezetüket. Mi ezt nem tettük, ami azután, az akkor hatályos kisebbségi törvény első átfogó módosítását követően előnyösnek bizonyult. Mint arra bizonyára emlékeznek, azóta a nemzetiségi önkormányzati képviselőjelölteket a bíróságon bejegyzett jelölőszervezetek állítják.
De térjünk vissza az eredeti kérdéshez: milyen előnyöket hozott nekünk az új rendszer a korábbi időszakhoz képest? Nos, személy szerint azt gondolom, hogy a leglényegesebb az érdekképviselet lehetősége helyi, megyei és országos szinten, törvény által biztosított jogok alapján. Hiszen azelőtt, amikor még nem voltak választások alapján létrejövő képviseleti szervezeteink, a nemzetiségi jogok nem voltak sehol sem rögzítve. Az eredmények lényegében attól függtek, hogy hogyan tudnak együttműködni szervezeteink, illetve többnyire azok egy-egy aktív tagja az államigazgatás különböző szintjeinek szerveivel. Semmi sem volt biztos, semmi sem volt garantált. Támogatást igényelni szlovák programokhoz vagy intézmények létrehozására irreális, elképzelhetetlen volt.
DsmCer06 És most nézzünk körül itt, mai helyszínünkön! Sátrak állnak körben, ahol az Országos Szlovák Önkormányzat által létrehozott és működtetett intézmények mutatkoznak be. Ezek többségükben már évtizedes múlttal büszkélkednek, és mély gyökereket eresztettek a településeinken. Ezenkívül látjuk azt is, hogy már a helyi szlovák önkormányzatok is vesznek át vagy alapítanak kulturális vagy oktatási intézményeket. Nem állítom, hogy az alapítást vagy átvételt követően a szlovák intézményekben minden automatikusan könnyű és problémamentes lesz, de fokozatosan kerülnek támogatások, amelyek segítségével lehetséges ezek fenntartása, infrastrukturális megújításuk és általános működtetésük.
Ugyanakkor az intézményi rendszer megléte mellett továbbra is nagyon érzékelhető nemzetiségünk körében az az igény, hogy személyesen is találkozhassunk. Ezt érzékeltem a választásokat megelőző programokon, de más eseményeken is. Az emberek egyszerűen nem találtak ki még jobb lehetőséget az eszmék, gondolatok cseréjére. A modern világ ugyan hozott jó néhány, a távkapcsolatok létrehozására is alkalmas eszközt, azért ezek azt az érzést, amikor két, egymáshoz közelálló ember találkozik, nem tudták kiváltani. Ezért is örülök, hogy ennyien eljöttek a mai ünnepre, ahol egyrészt a csernyeiek eldicsekedhetnek azzal, amit a szlovákok itteni letelepedése óta eltelt háromszáz, illetve az önkormányzatiság harminc éve alatt elértek, másrészt pedig Önök, a programok résztvevői, elbeszélgethetnek, folytathatják azokat a beszélgetéseket, amelyek egy éve Nézsán félbeszakadtak. Mindehhez kívánok mindenkinek hasznos találkozásokat és szép élményeket a mai nap programjain.
Köszönöm, hogy meghallgattak.

A gálaprogram közreműködői

SZLOVÁK TANÍTÁSI NYELVŰ ÓVODA, ÁLTALÁNOS ISKOLA, GIMNÁZIUM ÉS KOLLÉGIUM DIÁKJAI (BUDAPEST)

Az Országos Szlovák Önkormányzat által fenntartott Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Kollégium legfőbb küldetése a Magyarországon élő szlovákság számára oktatási keretek közt továbbvinni mindazokat az értékeket, amelyekkel generációk segítették az identitástudat megőrzését, átörökítését. Az idei évben a fennállásának 75. évfordulóját ünneplő többcélú intézményben a szlovák nyelv anyanyelvi szintű oktatása mellett a hagyományok ápolására helyezzük a hangsúlyt. A kalendáris szokások mentén haladva minden korosztály megismerkedik a magyarországi szlovákok kultúrájával, hagyományaival. Nagy hangsúlyt fektetünk a népdal- és néptáncoktatásra, amely óvodáskortól kezdve része diákjaink aktív mozgáskultúrájának. Az intézmény saját forrásból és pályázatok útján nyert támogatásokból fedezi a népviselet beszerzését, varratását, frissítését. Tanulóink rendszeresen fellépnek kerületi, fővárosi, megyei és országos rendezvényeken. Szlovák hagyományainkat bemutató programokra kérnek fel bennünket a hazai és szlovákiai intézmények is. A tánckultúránk folytatásával tisztelgünk az évtizedeken keresztül intézményünk arculatát meghatározó koreográfusunk, tánctanárunk, Suba Éva előtt. Az ő koreográfiájából kiindulva, majd átdolgozva láthatják a Trci polkát. Bízunk benne, hogy nyomdokaiba tudunk lépni, és a tánckultúránkat tovább tudjuk örökíteni a hozzánk érkező, nálunk tanuló diákok számára. Táncoktatóink – Kosár-Bartalos Ágota, Hanusz Zsuzsanna, Nagy Tímea – gondoskodnak arról, hogy a 15 évig az intézményünkben tanuló és az újonnan érkező diák ok elsajátítsák szlovák tánckultúránkat.

PONYIKAI PETRA ÉS FEHÉR PÁLNÉ (VANYARC)

Ponyikai Petra és Fehér Pálné a vanyarci (Nógrád vármegye) Rozmarín Hagyományőrző Együttes tagjai és szólistái. Petra szívesen táncol és énekel több együttesben is: Vanyarcon, Püspökhatvanban, Aszódon. A Spievanky országos népdalének versenyen több alkalommal is elnyerte a „Kiváló előadásért” címet. Bekapcsolódott a határon túli szlovákok rendezvényeibe, énekelt már Szerbiában a vajdasági Bácsújfalun és a romániai Nagylakon. Előadásában most vanyarci lakodalmas énekeket hallhatunk. Citerán kísér Fehér Pálné, aki autodidakta módon felnőttként tanult meg játszani a hangszeren, és a mai napig fejleszti a tudását. Szeretettel és örömmel kíséri a saját énekét vagy a vanyarci Rozmarín Hagyományőrző Együttest. Felkészítő: Komjáthi Gáborné.

ROZMARING ASSZONYKÓRUS (RUDABÁNYÁCSKA)

A Rozmaring Asszonykórust 1996-ban alapította a helyi szlovák önkormányzat. Az együttes vezetője Valykó János (1938) lett. A csoport műsorában szerepel az emberi élet minden fontosabb pillanata, a születéstől a halálig, s ezeket videó- és hangzóanyagok is őrzik. A Rozmaring a hazai kórusok országos versenyén (KÓTA) több alkalommal ért el arany minősítést, és elnyerte a legmagasabb elismerést, az Aranypávát is. A hazai szlovák hagyományőrző csoportok és táncegyüttesek országos minősítő seregszemléjén, a Táncforgatagon ezüst (Fonó, 2011) és arany (Keresztelő, 2013) minősítést értek el. Az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűlése a közösség munkáját 2011-ben a „Nemzetiségünkért” Díjjal ismerte el. Ezt a díjat a csoport jelenlegi vezetője, Holod Miklósné is átvehette (Pálháza, 2013). A csoport előadásában bányácskai népdalokat hallhatunk.

LIPA SZLOVÁK FOLKLÓREGYESÜLET (BUDAPEST)

A Lipa Szlovák Folklóregyesület ebben az évben ünnepli fennállásának 34. évfordulóját. Az egyesület célja a magyarországi szlovák folklórhagyományok gyűjtése, feldolgozása, közkinccsé tétele. A táncosok több alkalommal felléptek szlovákiai fesztiválokon, de számos európai országba is eljutottak. Az egyesület 2010-ben megkapta az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűlése legmagasabb elismerését, a „Nemzetiségünkért” Díjat, illetve részt vett a magyarországi szlovák hagyományőrző csoportok és táncegyüttesek országos minősítő seregszemléjén, a Táncforgatagon, ahol arany és ezüst minősítést ért el. Az egyesületnek jelenleg 15 tagja van. Heti rendszerességgel tartanak próbát a budapesti szlovák iskola tánctermében. Az egyesület elnöke Salgai Szilvia, művészeti vezetője Szilágyi Kata. Az együttes kamaracsoportja előadásában tirpák táncokat láthatunk. Pintér Tibor koreográfiáját a táncosoknak Szilágyi Kata tanította.

ECSERI ZELENÝ VENIEC NÉPTÁNCCSOPORT (ECSER)

A főváros szomszédságában fekvő Ecseren élő szlovák eredetű családok ma is féltve őrzik hagyományaikat és viseletüket. Ezek szépségére figyelt fel az 1940-es években a folklorista Rábai Miklós, aki ecseri gyűjtéseire alapozva koreografálta meg a világhíressé vált Ecseri lakodalmast. A faluban már 1945-től működött néptánccsoport, amelynek hagyományait folytatva alakult meg az Ecseri Zelený Veniec Hagyományőrző Kör (1999). A Hajdanán Ecseren című koreográfia visszaröpít bennünket a múlt századba, amikor is a falu közössége a páros bálon fogadta el a fiatal jegyeseket. Az óecseri viseletet XX. század eleji fényképek ihlették. A legények előadásában megelevenedik a Rábai-féle gyűjtésből a huszár verbunk, de nem fog hiányozni a lakodalmi vonulós mars sem.

TESSEDIK TÁNCEGYÜTTES (SZARVAS)

Az együttes az Európa-szerte ismert evangélikus lelkész, Tessedik Sámuel nevét viseli. A jelenlegi táncosok elhatározták, hogy megőrzik a Kárpát-medence egységes kultúráját, színpadon is felelevenítik a hazai szlovákok hagyományait. A Tessedik Táncegyüttes repertoárjában az autentikus táncok mellett megtalálhatók a paraszti kultúra szokásai. 1996-tól az együttest a Szarvasi Hagyományőrző Közalapítvány működtette. A táncegyüttes fellépett számos nemzetközi fesztiválon, többek között a Folklórfesztiválok Szervezőinek Nemzetközi Tanácsa által szervezett C.I.O.F.F. rendezvényein. A közösség tevékenységét elismerték Békés megyéért-díjjal (2002), a magyar kormány Kisebbségekért-díjat (2008) adományozott, majd 2011-ben megkapta Békés megye Prima-díját. A Tessedik Táncegyüttes 2016-ban felkerült a Megyei Értéktárba. A Táncforgatag országos minősítő seregszemlén 2019-ben harmadszor is arany minősítést kapott, majd átvehette a Lami István-Díjat. 2016-ban hetedik alkalommal nyerte el a magyarországi táncegyüttesek Kiválóan minősült címét. Műsorukban a Tessedik TE pedagógusai ocsovai táncokat mutatnak be, Csasztvanné Vass Edit (Népművészet Ifjú Mestere, 1995) és Csasztvan Zsuzsanna (Népművészet Ifjú Mestere, 2019) előadásában szarvasi lakodalmas énekeket hallhatunk, az együttes szólistái tótkomlósi marsot mutatnak be, és a férfikórus katonadalokat énekel. A műsor végén az együttes kamaracsoportja maglódi táncokat ad elő.

PÜSPÖKHATVANI NÉPI EGYÜTTES (PÜSPÖKHATVAN)

Püspökhatvan a Galga völgyében fekvő, a közelmúltig szlovák ajkú település, amely megtartotta és hagyományként tovább őrizte a községben valaha élt német és magyar nemzetiségek hagyományait is. A Püspökhatvani Népi Együttes 2006 októberében alakult. A csoport célja, hogy Püspökhatvan táncait, dalait, néphagyományait a régi szokásokhoz hűen állítsa színpadra, és mindezeket a hagyományokat megismertesse és újraélessze a faluban. Az együttes rendszeresen megméretteti magát mind a nemzetiségi, mind pedig a hagyományos országos minősítő seregszemléken, többszörösen is kiváló eredménnyel. Tagjaik között vannak Fülöp Ferenc-díjas hagyományőrző szólótáncosok, az együttes pedig hagyományőrző tevékenységéért 2013-ban elsőként megkapta az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított Lami István-díjat. Ám amire a legbüszkébb a csoport, az az utóbbi néhány évben megalakult utánpótlás csoportok, amelyek szintén sikerrel viszik tovább a település tánc- és zenei kincseit. Immár generációkon átívelő munka folyik az együttesben, amely biztosítja az értékek továbbörökítését. A csoport gerincét a gimnazista fiatalokból álló Dolinka Ifjúsági Néptánccsoport adja, akik már önálló csoportként is működnek. Az együttes művészeti vezetői: Szokolik Szabolcs és Szokolik Melinda. Együttesvezető: Gimesiné Szokol Emese. A Püspökhatvani Népi Együttes a következő percekben a hagyományos püspökhatvani táncokat – a csárdást, verbunkot, friss csárdást, valamint a nők karéjozását mutatja be, több generáció együttes közreműködésével. „A műsorban a régi értékek áthagyományozódását szeretnénk megmutatni, amelyre nagy hangsúlyt fektetünk az együttes életében. Az új mellett legyen ott a régi, ami továbbörökíthető érték, azt vigye tovább a következő generáció.”

A csoportokat kísérte a FLASKA BANDA, prímás: Jobbágy Bálint.

Bakonycsernye

DsmCer07 Bakonycsernye a Közép-dunántúli középhegység északkeleti peremén, a Gaja-patak völgyében található. Történészek, nyelvészek a község nevét a „černy“ – fekete jelentésű szláv szóból származtatják. A tájat az újkőkori, késő neolitikus, illetve a késő vaskori kelta, majd római időszakban is lakták már az emberek. A középkori Csernye említése 1341-ben történik először. A török idők alatt Csernye és környéke elnéptelenedett, a fejlődés megtorpant. Csernye újratelepítése a Nyitra és Trencsén vármegyei szlovákokkal 1724-1726 között, több lépcsőben történt, hozva az erdőművelés szaktudását, a föld- és szőlőművelés alapjait, valamint a szlovák anyanyelvet is a berencsi és csejtei uradalmakból. Az evangélikus templom orgonáját egy brezovai mester készítette 1867-ben, csak kevés ilyen Silbermann-felépítésű orgona található az országban. Az 1947-1948. évi magyar-csehszlovák lakosságcsere a települést is érzékenyen érintette, közel 500 fő települt át, és 40 fő érkezett.

FOTÓARCHÍVUM - Magyarországi Szlovákok Napja - ANNO: