Legenda o bohatstve Slovákov
Ľudia už na potopu sveta zabudli a zasa ich bolo čoraz viac. Keď ich už bolo toľko, že nemohli vyžiť v starej krajine, prikázal im Pán Boh, aby sa rozišli po celom svete. Nepustil ich s prázdnymi rukami. Každému národu dal osobitnú reč a osobitné bohatstvo. Veľmi rušno a živo bolo, keď sa národy zišli pred Božím trónom, kde im Pán Boh dával dary, aké si žiadali:
- Daj nám, Pane, úrodnú veľkú krajinu!
- Daj nám, Pane, silu a moc!
- Daj nám, Pane, slávu a múdrosť, aby sme boli slávni vo svete!
I rozdával Pán Boh, kým bolo z čoho, rozdával plným priehrštím. Na samom konci idú pred Boží trón Slováci. Idú úctivo, je ich len 
hŕstka, najmenej zo všetkých.
- Vitajte, deti moje, a prečo idete až nakoniec ?
- Ach, odpusť Otče, väčšie národy nás odsotili, malý národ by sa darmo tisol dopredu.
- A čože vám dám, keď si veľké zeme, moc a slávu už rozobrali iné národy?
- My nežiadame veľké zeme, nedychtíme po moci ani po sláve, len o jedno prosíme, o Tvoju lásku, aby si Slovákov večne miloval!
- O lásku prosíte, dar nad všetky dary na svete ? Keď teda lásku chcete, lásku vám dám, slovenský národ budem naveky milovať!
I usmieva sa dobrý Pán Boh, usmieva sa na Slovákov ako otec na dietky, lebo ich prosba sa mu spomedzi prosieb všetkých národov najviac páčila. Ale kdeže sú hranice Božej štedrosti, ktože ju kedy do dna vyčerpá ? I namáča si Pán Boh prst v rajskej studni a dotkne sa jazyka Slovákov:
- Dám vám do daru najkrajšiu reč, akú iní ľudia na zemi nemajú. Slovenská reč bude taká ľubozvučná, ako keď v nebi spievajú anjeli. Taká príjemná, ako keď vetrík veje v máji. Taká sladká, ako keď dieťa teší matka. Taká milá, ako keď sa usmeje nevinné dieťa.
Druhý raz načiera Pán Boh do nebeského raja, berie z neho najkrajšie piesne a kladie ich do úst Slovákom:
- Dávam vám do daru aj piesne, najkrajšie na svete. Keď vaše devy zaspievajú, vtáčiky zmĺknu, zazurčia potôčiky, spev slovenských dievčat na raj premení vašu zem!
Aj tretí ráz sa Pán Boh usmieva na Slovákov.
- Napokon vám dávam aj krásnu vlasť pod Tatrami, to bude vaša otčina. Tam obrábajte svoje role, tam zachovávajte otcovské mravy, kresťanskú vieru, reč slovenskú. A keby aj súženie prišlo na vás, nezúfajte, ja vás vždy budem nosiť v otcovskom srdci, ja vám vždy pomôžem!
Legenda a szlovákok és Szlovákia eredetéről
- Mi járatban vagytok, kedves gyermekeim? Miért jöttetek utolsókként?
- Bocsáss meg, nekünk, jó Atyánk, a nagyobb nemzetek félrelöktek minket, egy kis nemzet hiába tolakodna előre.
- És vajon mit adhatnék nektek, amikor a nagy országokat, hatalmat és dicsőséget már a többi nép elvitte?
- Mi nem kívánunk nagy országot, sem hatalmat, sem dicsőséget, mi csak egy dolgot kérünk Tőled, azt, hogy a szlovákokat örökre szeressed.
- Szeretetet kértek, a világ minden ajándékánál nagyobb ajándékot? Ha tehát szeretetet kértek, szívesen megadom, a szlovák népet örökre szeretni fogom.
És mosolyog a jó Isten, mosolyog a szlovákokra, mint édesapa a gyermekeire, mert a népek összes kívánsága között az ő kívánságuk tetszik neki a legjobban.
- A legszebb nyelvet ajándékozom nektek, amilyen nincs a földön senki másnak. A szlovák nyelvnek olyan szép hangzása lesz, mint a mennyei angyalok éneke. A szlovák nyelv olyan szép lesz, mint a harmat csillogása a napfényben és olyan kellemes, mint a tavaszi szellő. Olyan édes, mint amikor az édesanya becézi gyermekét. Olyan kedves, mint amikor elmosolyodik az ártatlan kisgyermek. Olyan gyönyörű, mint a pacsirta éneke. Hangjai mellett az öreg emberek szíve megfiatalodik és a fiatalok még fiatalabbak lesznek.
- Dalokat is ajándékozok nektek, az egész földön a legszebb dalokat. Amikor gyermekeitek elkezdenek énekelni, a madarak elnémulnak, a patakok vidámabban csörgedeznek és a dombok örömükben táncra perdülnek. Leányaitok éneke édenkertté változtatja lakhelyeteket. És végül gyönyörű országot is ajándékozok nektek a Tátra alatt, ez lesz a ti kedves otthonotok. Ott műveljétek a ti földeteket, ott őrizzétek az ősi erkölcsi szokásokat, a keresztény hitet, a szlovák beszédet. És ha szenvedés is jönne rátok, ne csüggedjetek, mert én mindig szeretettel hordozlak majd titeket atyai szívemben és az én segítségemre mindig számíthattok.
- Ó, köszönjük, jó Urunk, köszönjük, hogy nem feledkeztél meg rólunk!
És élnek a szlovákok hazájukban, a Tátra alatt, immár több mint ezer éve. És tovább is élni fognak, mert a szlovák nép hűséggel szolgálja a jó Istent, és Ő mindenkor megvédi őszinte híveit.
Otče náš, ktorý si na nebesiach,
posväť nám našu slovenčinu.
A neuveď nás do pokušenia
vymeniť si ju za reč inú.
Buď vôľa Tvoja pomáhať nám,
jak v nebi tak na tejto zemi,
chrániť si, ctiť si a milovať
náš jazyk Tebou vysvätený.
Nech naša pravda, naše slová
nemusia žobrať predo dvermi.
Daj nám sily chrániť ich vždycky
ako ten chlieb náš každodenný.
Daj aby v srdci všetkých Slovákov
horel k ním vernej lásky plameň.
Nech je jak bolo na počiatku
na večné veky vekov. Amen.
Budín, 16. júna 2009
