Magyarul / Tallózó ● 2011. június (II.)

Imrich Fuhl válogatásában

Gáncs Péter: Pünkösd a kölcsönös megértés ünnepe

2011. június 12. - (mti)

Pünkösd a kölcsönös megértés és a gyógyuló kommunikáció ünnepe - mondta Gáncs Péter, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke pünkösdvasárnapi igehirdetésében Budapesten a Deák téri evangélikus templomban. A nagy érdeklődéssel kísért ünnepi alkalmon, amelyen egyúttal a Deák téri evangélikus templom 200 éves fennállásáról is megemlékeztek, a püspök azt mondta: pünkösd nem emlékünnep, hanem „Isten által felkínált ajándék mindnyájunk számára”. Megfogalmazása szerint ez az ünnep „a jelenünkbe, a húsunkba vág (...) szembesít bűneinkkel”, és adja az embereknek a bűnbánat, a bűnbocsánat és az újrakezdés ajándékát. A püspök hangsúlyozta: pünkösd ünnepe nem múlt idő, mert „Isten nem volt, és nem lesz majd, hanem ő a „vagyok”, a jelen idő, az első és az utolsó”. Gáncs Péter prédikációjában feltette a kérdést: „A politikában nem attól szenved-e ez az ország, hogy nem értik egymást a pártok, nem érti a kormány az ellenzéket, és az ellenzék sem érti a kormányt?” Arról is beszélt, hogy „mi is zavarba jövünk, ha egyszerre csak megértjük egymást, mert megszoktuk, hogy elbeszélünk egymás mellett, egymás feje felett”. Véleménye szerint igaz ez az élet sok területére, a szülők nem értik meg gyermekeiket, és „nem biztos, hogy van közös nyelvük a tanároknak és diákoknak”. A párválasztásban és a házasságban is kiderülhet: nem értjük egymás nyelvét, „nincs közös szókincs, hogy megoldjuk a problémákat”, és ez sokszor váláshoz vezet - mutatott rá. A püspök kiemelte: nem érti a világ az egyház nyelvét és sokszor az egyház sem érti a világ nyelvét, „így marad a kölcsönös előítélet, indulat, kirekesztés”. Ezért „elemi erővel kell feltörjön a fohász: tanítson meg a Szentlélek minket egymás megértésére és befogadására” - hívta fel a figyelmet. Mint mondta, „a lélek szele feléleszti a már-már csak pislákoló hitet, reményt és szeretetet”, és a Szentírás tanúsága szerint „a tanítványok másokat is felforrósító szeretettel kezdtek el tanúskodni Jézusról”, amikor Isten kiárasztotta rájuk Szentlelkét; erre emlékezik pünkösdkor a kereszténység. Gáncs Péter hangsúlyozta: a feltámadó Jézus „jó pásztorként keresi az elkallódottakat, az elveszetteket, az eltérítetteket, a félrevezetetteket, az elkóboroltakat”. A hozzá való hazatalálást egyetlen feltételhez köti csupán: „kérjük gyermeki bizalommal, és fogadjuk be az erő, a szeretet és a józanság lelkét”, mert „kérés híján elmarad a pünkösdi ajándék”. Szólt arról is az igehirdetés során, hogy „szabadok vagyunk a kérésre, de az elutasításra is; ennek kockázatát Ádám és Éva óta ismeri az emberiség”. A világmindenség azonban megérthető, Isten pedig „dialógusra kész velünk, és megtanít bennünket szabadító akaratára” - tette hozzá. A liturgián közreműködött Smidéliusz Gábor, a Deák téri templom lelkésze. A szertartáson igét olvasott fel anyanyelvén Milan Krivda, a Szlovákiai Evangélikus Egyház püspöke és Karl Schiefermair az Ausztriai Evangélikus Egyház főtanácsosa. A szertartáson részt vett Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke is.

Pálinkás József: Példát kell venni nyelvi és felekezeti türelemről

2011. június 12. - (mti)

Példát kell venni nyelvi és felekezeti türelemről - mondta Pálinkás József, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöke pünkösdvasárnap Budapesten a Deák téri evangélikus egyházközség ünnepi közgyűlésen, amelyen a templom felszentelésének 200. évfordulójáról emlékeztek meg. Az ünnepi közgyűlés végén leleplezték a templom falán lévő három emléktáblát. Az egyik arról emlékezik meg, hogy a Deák téri evangélikus templom 200 éves, és a múltban három nyelven - magyarul, németül, szlovákul - hirdették az igét. A második tábla Jan Kollár „nyelvteremtő” lelkészre, a harmadik pedig Székács József püspökre és Győri Vilmos lelkészre, íróra emlékezik. Az MTA elnöke a közgyűlésen szólt arról, hogy 1842-ben a Deák téri evangélikus gyülekezetnek ötszáz német, kétszáz szlovák és száz magyar tagja volt, az itt szolgálatot teljesítő Székács József pedig a nyelvi türelem gyakorlásának és az anyanyelv használatának egyik példaadó szorgalmazója volt. Pálinkás József utalt arra: Székács József 1830-ban Vörösmarty Mihály újságjában publikált, majd Lipcsében doktorátust szerzett Plutarkhosz Párhuzamos életrajzok című művének lefordításával; 1836-ban, 27 évesen az MTA levelező tagja lett. Székács József 1837-től a Deák téri gyülekezet lelkészeként tevékenykedett, az 1838-as árvíz után pedig árvaház és gimnázium létrehozásában is közreműködött - hívta fel a figyelmet. Mint mondta, Győri Vilmos író, lelkész tanulmánya is a felekezeti türelem szép példája, mert evangélikus iskolái után a piaristáknál érettségizett. Cervantes Don Quijote című munkájának lefordításával vált 1872-ben, 34 évesen az MTA tagjává. „Életük és munkásságuk büszkesége az evangélikus gyülekezetnek, a magyar nemzetnek és az MTA-nak” - fogalmazott, majd annak az óhajának adott hangot, hogy „nemzetünknek, az MTA-nak sok hozzájuk hasonló fiatal, a nemzetért és a közösségért tenni tudó, híven szolgáló, becsülettel helytálló tagja legyen”. Karl Schiefermair, az Ausztriai Evangélikus Egyház főtanácsosa arra emlékeztetett: 1811-ben nemcsak a templom felszentelésének örömét élhették át a hívek a Deák téren, hanem egy államcsődöt is. Az 1848-49-es szabadságharc az evangélikus egyházból is sok áldozatot szedett, majd a XIX-XX. század fordulóján a kivándorlási hullám számszerűleg is nagy veszteséget okozott - sorolta az egyházközséget érintő megpróbáltatásokat. Mint mondta, a két világháború építészeti és lelki szempontból egyaránt „romokat hagyott maga után az egyházban”, s „az egyházi élet, a teológiai gondolkodás újrarendeződése még 1989 után is tart”. Meglátása szerint a mostani háromnyelvű ünnepi alkalom „az együttműködés és egymás megértésének szép példája”, hogy „az evangélium azon a nyelven hirdettessék, amelyen meg is értik”. Milan Krivda, a Szlovákiai Evangélikus Egyház püspöke azt mondta: Ján Kollár evangélikus lelkész, költő bekapcsolódott a szlovák kulturális életbe, de tevékenysége „nemzetiségeken átívelő” volt. Ján Kollár 1819 és 1849 között szolgált a Deák téren evangélikus lelkészként, ekkor meghívták a bécsi egyetem szláv tanszékére professzornak - tette hozzá. A szlovák püspök rámutatott: Ján Kollár lelkészi hivatala alatt a Deák téri templom fontos központtá vált a pest-budai nemzetiségek számára, és ő konfirmálta Petőfi Sándort is. Fontosnak tartotta az evangelizációkat, az Istenhez és egymáshoz való kötődést, a szlovák iskolásoknak pedig olvasókönyvet írt - jegyezte meg. Az ünnepi eseményen részt vett Peter Weiss, Szlovákia magyarországi nagykövete, az emléktábla-avatáson megjelent Prőhle Gergely, a Külügyminisztérium helyettes államtitkára, a Magyarországi Evangélikus Egyház országos felügyelője is. Pünkösdvasárnap este tartják a Deák téri evangélikus templomban a Bach-hét zárórendezvényét, felcsendül a 200 évvel ezelőtt a templom felszentelésére komponált kantáta részlete is. A Deák téri Evangélikus Országos Múzeumban Első kövek - élő kövek címmel kiállítás nyílt a 200 éves jubileum alkalmából; a tárlat október 31-ig, a reformáció ünnepéig lesz látogatható.

Az ismeretlen szomszéd: Szlovákoknak Magyarországról

2011. június 12. - (kitekinto.hu)

Az ismeretlen szomszéd - Neznámy sused címmel egy nagyon fontos projekt vette kezdetét a Sme című szlovák napilapban. A Terra Recognita Alapítvány és szlovákiai partnerei (három egyetem és egy elemző központ) gondozásában indult cikksorozat célja, hogy bemutassa a szlovák közvéleménynek a mai Magyarországot, magyar társadalmat, erősítve ezzel a szlovák és magyar civil szféra közti együttműködést. Hogy mennyire aktuális kérdésről van szó, bizonyítja a valóság, melyet szlovákiai magyarként nap mint nap tapasztalhatunk hosszú évek óta. Az ismeretlen szomszéd márcsak emiatt is igencsak találó megnevezés. Hisz talán nincs még két olyan szomszédos nép Európában, mely ezeréves közös múltja ellenére ennyire keveset tudna egymásról. Szlovák részről egyre többen próbálnak megélni abból, hogy a szlovák-magyar konfliktust különböző érdekek miatt művileg gerjesztik. De ugyanúgy budapesti barátaim között is akadnak, akik rendre rácsodálkoznak az itteni helyzetre, ha egy-egy felvidéki blogger leírja számukra a valóságot, vagy szembesülnek a szlovmagy mindennapokkal pozsonyi kiruccanásaik alkalmával. Lesz-e szlovák-magyar megbékélés? Talán majd egy új generáció felnövésével, talán majd, ha megfelelő, hiteles képet kapnak egymásról, és közös szlovák-magyar történelem-tankönyvekből tanulhatnak. Feltéve, hogy lesz politikai akarat forgalomba hozni őket. Feltéve, ha lehetővé válik, hogy a két nép közelebbről is megismerje egymást különböző közös, világhálón szervezett találkozókon, TV-interjúk, újságcikkek, politikusi beszélgetések, online és offline eszmecserék által kölcsönösen mindkét országban Többek között erről is beszélgettünk tavaly márciusban Havas Henriknél Kollai lstvánnal, a Terra Recognita Alapítvány képviselőjével, Kiss Gy. Csaba, a Jószomszédi díj friss díjazottjának tanítványával, aki azóta a pozsonyi Magyar Kulturális Intézetet és az Ismeretlen szomszéd projektet is vezeti. A megbékéléshez elsősorban a szlovák-magyar politikai problémákat kell megoldani, mely csak úgy lehetséges, ha a két ország jobban megismeri egymást - a társadalmi és politikai elit egyaránt. A rendszerváltás utáni Magyarországot a szlovákoknak bemutató aloldal a Sme honlapján ennek az útnak a kezdetét jelenti. Melegen ajánljuk az Önök és szlovák ismerőseik figyelmébe!

http://www.sme.sk/tema/projekt-neznamy-sused

Figyelni fogja a magyarországi médiát a Szlovák Nemzeti Párt

2011. június 13. - (mti)

Az ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt (SNS) a jövőben rendszeresen figyelni fogja a magyarországi sajtót, és az erről készült összefoglalókat minden hétfőn közzéteszi a honlapján. „Szeretnénk másoknak is a tudomására hozni, hogy a Dunán túli helyzet komoly. Bízom abban, hogy a velünk rokonszenvezők minden hétfőn a médiafigyelő elolvasása után meggyőződnek arról, hogy az SNS olyan szubjektum, amely sohasem árulja el őket” - jelentette ki Andrej Danko, az SNS alelnöke hétfői pozsonyi sajtóértekezletén. Danko megjegyezte: a magyarországi média figyelése hétfőn megkezdődött. A politikus ismételten bírálta Magyarországot, s azt állította, hogy a mai magyar politika veszélyt jelent Szlovákiára nézve, mert célja felülbírálni és megváltoztatni a trianoni határokat. Hasonló módon bírálta a szlovákiai magyar politikai pártokat - Magyar Koalíció Pártja, Híd - is, és felszólította a szlovák pártokat, hogy határolódjanak el tőlük, ne működjenek együtt velük. Danko szerint ma az SNS az egyetlen olyan politikai párt Szlovákiában, amely következetesen védi az ország és a nemzet érdekeit, s nem alkuszik meg. Az alelnök a 2010-es júniusi parlamenti választások óta eltelt évet értékelve úgy vélte: az SNS a mérleg nyelve a szlovákiai politikai színpadon, „ami azt jelenti, hogy valószínűleg jó irányba haladunk”. Vladimír Meciar, a parlamenten kívüli Néppárt-Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) elnöke egy hétfői lapinterjúban azt mondta: a 2006-os parlamenti választások után eredetileg az volt a terv, hogy a választások győztese a Robert Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia (Smer) és a HZDS mellett a kormánykoalíció harmadik tagja nem az SNS, hanem az MKP lesz. Fico azonban később megváltoztatta döntését. „Ki kell mondani az igazat, hogy az MKP-nak kellett volna a harmadik partnernek lennie” - mondta a politikus a Hospodárské Noviny című pozsonyi gazdasági lapban megjelent beszélgetésben. Részleteket azonban nem mondott. Megjegyezte: minderről többször is beszélt Ficóval, de négyszemközt, így semmi közelebbit nem mondhat erről. Kérdésre válaszolva beismerte, hogy voltak bizonyos egyeztetések egy Smer-HZDS-MKP koalíció létrehozásáról. „Erre azonban nem került sor. Trencsénteplicről (Meciar lakhelye) úgy indultam, hogy az MKP-val írjuk alá a megállapodást. Amikor Pozsonyba érkeztem, kiderült, hogy az SNS-sel” - mondta a volt kormányfő. Leszögezte: a végső döntést a koalícióról Robert Fico volt miniszterelnök hozta meg.

Magyar feliratokat követelő matricák Somorján

2011. június 13. - (bumm.sk)

A magyar nyelv vizuális használatát követelő matricák jelentek meg hétfőre virradóra Somorja utcáin. „Hol marad a magyar felirat? Mi is itt élünk! Törvény adta jogunk van az anyanyelvünkhöz!” - hirdetik a levonók. A kétnyelvű matricák a város forgalmasabb területein, olyan boltok kirakatain, illetve cég- és reklámtáblákon jelentek meg, melyeken kizárólag szlovák feliratok találhatóak - hívta fel a figyelmet a Bumm egyik olvasója. Kérdéses, hogy kik állhatnak a „gerillakampány” mögött. Annyi bizonyos, hogy a Facebook közösségi portálon a Somorja hangja - Vox Samariae csoport oldalán már korábban meghirdették a „Fogjunk össze a teljes kétnyelvűségért Somorján” nevű civil kezdeményezést. Legutóbb szombaton közöltek újabb képeket a város csak szlovák nyelvű feliratairól. A 2001. évi népszámláláskor Somorja lakosságának 66 százaléka magyar nemzetiségűnek vallotta magát, ennek ellenére egyre többször hallatszódnak olyan hangok a városban, hogy a magyar nyelv használata egyre inkább háttérbe szorul a mindennapokban. A Szlovákiában érvényes törvények értelmében a vállalkozók és más jogi személyek az államnyelvi felirat mellett mindent kiírhatnának a kisebbségek nyelvén is. Az üzletek feliratai, cégtáblák, reklámok, hirdetmények mind tartalmazhatnának a szlovák felirattal azonos méretű, magyar nyelvű szöveget.

Halálsugarakat kutattak Csehszlovákiában

2011. június 13. - (index / mti)

A „kozmikus halálsugarak” katonai kihasználásának lehetőségét kutatták a II. világháború után Csehország területén, az akkori Csehszlovákiában, a korabeli államfői hivatal közvetlen utasítására és annak irányítása alatt. Az eddig ismeretlen katonai kutatást Jirí Kotyk cseh történész fedezte fel a csehszlovák Állambiztonsági Hivatal (STB) jelenleg még zárolt levéltári anyagai és néhány korabeli szemtanú emlékei alapján - közölte a hét végén a közszolgálati Cseh Televízió. A kutatást röviddel az 1948 februári kommunista hatalomátvétel előtt befejezték, és az eredményeket, illetve a kutatóközpont berendezéseit az antikommunista aktivisták egy csoportja Nyugatra menekítette:

http://index.hu/tudomany/tortenelem/2011/06/13/

halalsugarakat_kutattak_csehszlovakiaban

A Duna napja - A bősi vízierőműnek számos dolgot köszönhetünk

2011. június 13. - (bumm.sk)

A bősi vízierőműnél ünnepelte június 11-én szombaton a Duna napját Nagy József környezetvédelmi miniszter, ahol elmondta: „a vízierőműnek számos dolgot köszönhetünk, többek közt a történelmi árvizek megfékezését is”. Az erőműbe kétezer látogató kapott betekintést dunai sétahajózással egybekötve. A rendezvény egy további apropóját adta, hogy idén rendezték meg ötödik alkalommal az Open Plant névre keresztelt erőmű bemutatást is. A bősi erőművet az olasz ENEL vállalat üzemelteti. A cég vezetői mellett a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériuma, a Szlovák Villányművek és a minisztériumhoz tartozó intézetek, illetve a Vízügyi Hivatal és a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat is képviseltette magát az egész napos rendezvényen - tájékoztatott közleményében a tárca. „A Duna az európai integráció szimbóluma. Ez az a folyó, ami összeköt bennünket a szomszédos országokkal és fontos eleme a gazdasági, üzleti, kulturális és társadalmi kapcsolatoknak” - nyilatkozta Nagy József a rendezvény megnyitóján, aki egész családjával vett részt a sétahajózáson. A másodikként felszólaló Paolo Ruzzini, a Szlovák Áramszolgáltató vezérigazgatója kifejtette, hogy cégük mindig is a vizet tekintette az egyik legfontosabb energiaforrásnak, amelyet jól szemléltet, hogy a szlovák energiaszükséglet ötödét a bősi erőmű fedezi. A cég Szlovákiába helyezett egységei továbbra is élen kívánnak járni a környezetvédelmi követelmények betartásában. Ladislav Gáll, a Szlovák Vízgazdálkodási Vállalat vezetője hangsúlyozta, hogy a vízerőműnek köszönhetően az árvízbiztonság jelentősen javult a Duna mindkét oldalán. A Vízügyi Hivatal vezérigazgatója, Daniel Kvocera kihangsúlyozta, hogy a növekvő viziforgalom igényeinek eleget téve sokat javult a szakasz hajózhatósága. Délután a Szlovákia körül elnevezésű kerékpárverseny zárószakaszának versenyzőit üdvözölték a résztvevők. A kerékpárosok immár ötvenötödik alkalommal kerülték meg az egész országot. Ezután a közösen elfogyasztott gulyásleves mellett ismerkedtek a megjelentek.

A Velencei Bizottság tervezete az alkotmányról: Számos ponton aggályos

2011. június 9. - (hvg.hu)

Számos ponton elmarasztalja az Európa Tanács Velencei Bizottsága az új magyar alkotmányt, amely szerintük a kormánykoalíció hatalmi pozícióinak bebetonozását segítheti - derül ki a hvg.hu által megszerzett jelentéstervezetből. Pontosabb megfogalmazásra van szükség a VB szerint az alapvető jogok védelme terén, ami az alkotmány egyének jogvédelméről szóló passzusait illeti. Kérdéseket vet végül fel a határon túli magyarok jogairól szóló bekezdése a preambulumnak és az alkotmány más passzusainak, amely ráadásul aggodalomra adnak okot az államközi kapcsolatok terén is. A VB végül reményét fejezi, ki hogy az alkotmány jövőbeni értelmezése és a alkalmazás, beleértve az ennek tág teret hagyó sarkalatos törvények megszületését is, jó lehetőséget ad Magyarországnak, hogy a nemzetközi megállapodásoknak megfelelően járjon el:

http://hvg.hu/vilag/20110609_velencei_bizottsag_jelentes_alkotmany

Gulyás Gergely: Az összes hazai kisebbséget,

civilszervezeteket, szakszervezeteket, egyházakat kerestünk meg

2011. június 10. - (magyarhirlap.hu)

„Részben egyetértünk vele, és köszönjük a Velencei Bizottság elismerését, a kritikák egyes elemeit nem osztjuk, másokat viszont a jövőre nézvést figyelemfelhívásnak tekintünk, és mint fontos véleményt, a sarkalatos törvények alkotása során figyelembe vesszük azokat” - így értékelte lapunknak Gulyás Gergely fideszes képviselő az Európa Tanács alkotmányügyekért felelős intézményének, a Velencei Bizottságnak az új magyar alaptörvényről szóló, kiszivárgott tervezetét. A Hvg.hu által nyilvánosságra hozott dokumentum szerint a bizottság több ponton is elmarasztalja az alaptörvényt, de üdvözli, hogy a magyar hatóságok a márciusban megfogalmazott észrevételeiket figyelembe vették az alkotmányban, valamint azt a törekvést, hogy a szöveg az Európai Emberjogi Charta kötelező érvényű szabályaira alapozva készült. A Velencei Bizottság sajnálatosnak tartja, hogy az alkotmányozás folyamata nem volt elég átlátható, hiányzott a megfelelő párbeszéd a kormánypártok és az ellenzék között, és a társadalmi egyeztetés sem volt elégséges. Nehezményezi, hogy az alaptörvény kétharmados törvényekbe fektet olyan szabályokat, amelyek csak egyszerű többséget igényelnének. Bírálják az Alkotmánybíróság jogköreinek korlátozását is, és a Költségvetési Tanács kiemelt szerepét az éves költségvetés elfogadásánál. A bizottság szerint az alaptörvény túlzottan általánosan fogalmaz egyes kulcsterületeken, a nemzetközi szerződésekkel való kompatibilitás kapcsán aggódik a tényleges életfogytiglanra vonatkozó kitételek miatt. A testület szerint kérdéseket vetnek fel a határon túli magyarok jogairól szóló szövegrészek. Gulyás Gergely fideszes képviselő úgy fogalmazott, a kormánypártok is sajnálják, hogy nem alakult ki megfelelő párbeszéd az ellenzékkel, de ezért az utóbbi a felelős. A társadalmi egyeztetés tíz hónapja folyik, az összes hazai kisebbséget, valamint civilszervezeteket, szakszervezeteket, egyházakat kerestünk meg - tette hozzá. A kétharmados tárgykörök száma 28-ról 26-ra csökkent. A politikus leginkább a határon túli magyarok helyzetére vonatkozó kritikákkal nem ért egyet. „Az új alkotmány annyival tartalmaz többet a jelenleginél, hogy Magyarország nem felelősséget érez, hanem felelősséget visel a határon túli magyarokért” - jelentette ki Gulyás Gergely.

Szlovák, francia és román EP-képviselők

az EB-hoz fordultak a magyar alkotmány ügyében

2011. június 10. - (mti)

Egy baloldali szlovák EP-képviselő szerint az Európai Parlament (EP) szlovák, francia és román képviselőinek egy csoportja felszólította az Európai Bizottságot (EB), foglaljon állást a magyar alkotmánnyal kapcsolatban, hogy az összhangban van-e az európai joggal. „A szlovák kormánynak kellene lépnie, de az nem tesz semmit. Mi az európai és a nemzetközi intézményeknél most az ő szerepét töltjük be. Miután a Szlovák Köztársaság kormánya, a külügyminisztérium és a kormányfő nem léptek, írásos kérdést intéztünk az Európai Bizottsághoz, hogy foglaljon állást a magyar alkotmány néhány pontjával kapcsolatban” - jelentette ki Boris Zala, az ellenzéki Irány-Szociáldemokrácia (Smer) EP-képviselője pénteken Pozsonyban sajtóértekezleten. Zala közölte: az Európai Parlament a héten már tárgyalt a magyar alkotmányról, s a vitát folytatni fogja egészen egy határozat elfogadásáig. „Jelenleg a Velencei Bizottság állásfoglalására várunk” - jegyezte meg az EP-képviselő. Szerinte az EP képviselői három területen bírálták a magyar alkotmányt. Az első, hogy nem volt demokratikus úton elfogadva, a másik, hogy vita van az alapvető emberi jogokról, és az állam hatalmi ágai közti jogkör megosztása nem demokratikus, míg a harmadik a határon túli magyar kisebbségekkel való visszaélés, például a kollektív jogok bevezetése. „Számunkra ez a leglényegesebb probléma” - mondta a szlovák baloldali politikus, aki korábban a pozsonyi parlament külügyi bizottságának elnöke volt. Zala meglepőnek nevezte, hogy az EP vitájában a szlovák Kereszténydemokrata Mozgalom (KDH) képviselői nem léptek fel, s nem védték a szlovák nemzetpolitikai érdekeket. Marek Maďarič, a Smer alelnöke kijelentette: az, hogy az EP az új magyar alkotmánnyal foglalkozott, a probléma komolyságát jelzi. Mikulás Dzurinda szlovák külügyminiszter szerint a Smer sajtóértekezlete ismételten azt bizonyította, hogy ennek a pártnak szüksége van az uszító politikára, és kárt okoz Szlovákiának. „Miért viselkedik a Smer úgy, mintha Budapest tartománya lennénk? Hát valóban táncoljunk úgy, ahogy Budapest fütyül? A külpolitikát lehet sajtóprovokációkkal, de szakmailag is művelni. Én a felelős munka mellett döntöttem, a Smer ezt akadályozza, s megpróbálja kihasználni a Duna másik oldaláról érkező provokációkat, amivel szerintem kárt okoz Szlovákia érdekeinek” - reagált Dzurinda a Smer sajtóértekezletére egy másik rendezvényen. A politikus úgy vélte: a Smernek nagy szüksége van a másik oldalról jövő uszító politikára, s meglehet, hogy a másik oldalon is jól jön valakinek a Smer uszító politikája. „Mi ezt nem fogadjuk el. Nem jobb a szomszédoknak, ha beszélni tudnak egymással?” - tette fel a kérdést a szlovák diplomácia vezetője.

Indulatos vita az EP-ben az új magyar alkotmányról

2011. június 8. - (mti)

Az eredetileg tervezettnél jóval hosszabbra nyúlt, kétórás, időnként indulatos vitát folytatott szerdán Strasbourgban az Európai Parlament az új magyar alkotmányról. Az elnöklő Roberta Angelilli bejelentése szerint a témában a júliusi plenáris ülésen szavaznak. Viviane Reding igazságügyi EU-biztos közölte: az Európai Bizottság nem alkot politikai véleményt arról, hogy a tagországok milyen alkotmányt fogadnak el. Az uniós végrehajtó testület értékelheti ugyan azt, hogy az alkotmány összhangban áll-e az EU jogi előírásaival - például a diszkriminációmentesség követelményével -, de ez csak akkor mutatkozhat meg, ha megszületnek az alkotmányos rendelkezéseket végrehajtó jogszabályok, kialakul az igazgatási, illetve bírói gyakorlat - tette hozzá. A vitában magyar néppárti képviselők amellett érveltek, hogy az új magyar alaptörvény mindenben megfelel az európai értékeknek és jogi alapelveknek. Más néppártiak, illetve egyes konzervatív EP-képviselők szerint indokolatlan Magyarországot célba venni, hiszen Európában eltérő alkotmányos megoldások léteznek. Másfelől - mondták - az alkotmányozás minden állam elidegeníthetetlen joga. Szocialista, liberális, zöldpárti, illetve radikális baloldali képviselők azonban kételyeket, esetenként éles bírálatokat fogalmaztak meg a magyar alkotmány demokratikus voltát illetően, és azt hangoztatták, hogy az Európai Parlamentben igenis indokolt megvitatni, ha veszélyeztetve látják az emberi jogi alapértékeket. Néhány szlovák, illetve román EP-képviselő emellett „területen kívüli hatályt” tulajdonított az új magyar alaptörvénynek, elítélve azt, hogy Magyarország állampolgári jogokat biztosít a határon túl élő magyaroknak. Szájer József, az EP néppárti frakciójának alelnöke kettős mérce alkalmazásával vádolta a vita kezdeményezőit: hiszen más országok alkotmányait nem vitték plenáris vitára, és a 2006-os magyarországi hatósági jogtiprásról sem kívántak beszélni. A német néppárti Elmar Brok azt mondta: ő maga ugyan nem így írta volna meg az alkotmányt, de szerinte ettől még az EP-nek nincs semmi köze a dologhoz, hacsak ki nem mutatják, hogy európai jogba ütközik az alkotmány szövege. Ennek hiányában „cirkusznak” minősítette az egész parlamenti vitát. Juan Fernando López Aguilar spanyol szocialista EP-képviselőnek az a benyomása, hogy Magyarországon egy kétharmados többség olyan alkotmányos reformot indított el, amely korlátozza a pluralizmust. A magyar szocialista Göncz Kinga arra hívta fel a figyelmet: az uniós intézmények felelőssége arra ügyelni, hogy az európai elvek a csatlakozás után is érvényesüljenek a tagállamokban. Renate Weber romániai liberális EP-képviselő úgy vélekedett, hogy az új magyar alaptörvény lebontja a demokratikus ellenőrzés eszközeit. A brit konzervatív Timothy Kirkhope szerint meg kell várni, hogy az Európai Bizottság adjon iránymutatást, nem szabad intoleráns módon viszonyulni az új magyar alaptörvényhez. A szintén a konzervatívok csoportjába tartozó Bokros Lajos viszont arról beszélt, hogy az új alkotmány felszámolja a jogállami demokráciát. A hollandiai, zöldpárti Judith Sargentini Konrád Györgyre hivatkozva állította: Magyarországon a kétharmados többséget autokrácia kiépítésére használják. Az osztrák zöldpárti Ulrike Lunacek és több más képviselő szóvá tette, hogy a magyar alaptörvény a szexuális orientáció alapján nem tiltja a diszkriminációt. Rui Tavares, a radikális baloldal portugál EP-képviselője úgy vélekedett, hogy a magyar alkotmány gyengíti a fékek és egyensúlyok rendszerét. A szlovák Jaroslav Paška, a Szabadság és Demokrácia Európája nevű képviselőcsoport tagja azt állította, hogy a magyar alkotmány „primitív támadás a békés egymás mellett élés ellen”, és nemzetközi jogot sért. A szlovák szocialista Boris Zala szerint a magyar alaptörvény kétségbe vonja a határokat. A román szocialista Victor Bostinaru is elfogadhatatlannak nevezte a „területen kívüliség” elvét. Az ír néppárti Seán Kelly viszont arra hívta fel a figyelmet: az ír-brit viszonynak csak javára vált, hogy Írország útlevelet ad az Észak-Írországban, illetve Nagy-Britanniában élő íreknek. Az EP-képviselő azt is méltatta, hogy a magyar alaptörvény megtiltja az ország eladósítását. Egy ilyen szabály nagyon jól jött volna Írországnak - jegyezte meg. A vita egyik leágazásaként - a magzati élet védelmének alkotmányos kitétele kapcsán - kérdést intéztek Viviane Redinghez az Európai Unió Progress Programjából finanszírozott magyarországi abortuszellenes kampány ügyében is. Reding kijelentette, hogy a kampány nincs összhangban a Progress Program szabályaival. Mint közölte, az EU felszólította Magyarországot, hogy állítsa le a kampányt, és vonják be az összes elkészített posztert. Az EU-biztos hangsúlyozta, hogy Brüsszel fellép, ha jogellenes magatartást tapasztal. Kilátásába helyezte, hogy visszakövetelik az EU Progress Programjából megítélt támogatási összeget. A vitáról közzétett nyilatkozatában a magyar néppárti képviselőcsoport megállapította: a vita mögött „a 2/3-os országgyűlési többséggel rendelkező Fidesz-KDNP kormánnyal szembeni liberális és baloldali erők frusztrációja áll, mely csoportok kétségbeesetten igyekeznek fogást találni Európa legerősebb felhatalmazásával rendelkező, jelenleg az EU soros elnökségét betöltő jobbközép magyar kormányon”. Tabajdi Csaba, az MSZP EP-delegációjának vezetője ugyanakkor a vitáról kiadott közleményében azt hangsúlyozta: „az új alaptörvény legsúlyosabb következménye, hogy megkérdőjelezi a politikai váltógazdaságot, a plurális demokrácia működését. (...) Szinte lehetetlenné teszi a normális kormányváltást, mert béklyóba veri a jövőbeni parlamenti választásokat követően felálló, bármilyen színezetű kormány tevékenységét”.

Az EU szégyene

2011. június 10. - (Lovas István - Magyar Nemzet)

Még senki nem vádolta Gyürk Andrást, az Európai Parlament magyar néppárti küldöttségének vezetőjét, hogy euroszkeptikus, de szerdán délután az új magyar alkotmányról e testület teljes ülésén rendezett szégyenletes vitán felszólalását azzal fejezte be, hogy ami ott folyik, az gyengíti az Európai Unió híveit, a benne kételkedőket pedig megerősíti. Kijelentésével nehéz szembeszállni. Bauer Edit pozsonyi néppárti képviselő megdöbbenését fejezte ki a hatalmas teremben uralkodó háborús hangulat miatt. Azt a cirkuszt, amit ott a szocialisták, szélsőbalosok és liberálisok csaptak - és azt a gyűlölettel vegyes élvezetet, ahogyan azt tették - a most elfogadott magyar alaptörvény és csakis a magyar alaptörvény ellen, példátlan az utóbbi hét évben. Azok jelentették ki róla, hogy monarchisztikus, akiknek a hazájában királyság van. Azok ítélték el területen kívüliségi igényeiért, vagyis azért, mert állampolgárságot ad, mint hazudták, a határokon kívül élő magyaroknak, akiknek az országában, így Szlovákiában és Romániában, a határokon túl élő nemzettestvéreknek automatikusan szavazati jog jár. Azok beszéltek a magyar alkotmány múltba révedéséről, akiknek az alkotmánya államvallást rögzít, vagy kötelezővé teszi az ott élő, őshonos magyar kisebbségnek a Nagymorva Birodalom vagy Cirill és Metód tiszteletét, és azok ítélték a zöldombudsmanról szóló új rendelkezéseket, akiknek az országában nincs zöldombudsman. A látványt még „szebbé” tették azon magyarországi szocialistáknak még a korábban tőlük megszokottnál is dühödtebb felszólalásai a demokrácia, a szabadságjogok és az európai értékek nevében, akik 2006 őszén azzal támadták az Európai Parlamentben az akkori szocialista-szabad demokrata kormány által elrendelt, páratlan rendőri brutalitás nyomán a témában Brüsszelben rendezett néppárti meghallgatást, hogy az ott felszólaló képviselők álságos és áruló magatartásukkal olyan fórumon állítanak valótlanságot, amelyre az ilyen kérdések megvitatása nem tartozik. Aki azt állítja, Magyarország - immár ki tudja, hányadik - pellengérre állítása nem egyedi, nem mond igazat. Vegyük csak a lukácsista filozófusok európai parlamenti szerepeltetését. Vajon elképzelhető lett volna, hogy Milan Zigo, Miroslav Marcelli szlovák filozófusok előadást rendeznek az EP-ben, ahol a Fico-kormányt támadják, amiért - és most egy nemcsak az „uniós értékekkel” szemben álló jogszabályt, de egy valóban velejéig emberellenes gazemberséget említünk - hazájukban az őshonos magyarokat büntetik anyanyelvük használatáért? A kérdés feltevése annak megválaszolása. De ebben az EP-ben a zöldfrakció tagjai a Magyar Nemzet logóját a cenzúrát jelentő fehér papírlapra nyomtathatták, miközben szájukat kendővel kötötték be, majd párttársaik azt hangoztatták, Magyarországon a média helyzete épp olyan, mint Lukasenko Fehéroroszországában. Miközben nálunk a „hallgatásra ítélt” balliberális média egy éve felváltva hangoztatja, a kormányfő meg akarja koronáztatni magát, vagy hogy itt nem lesz 2014-ben választás. És ugyanez a média - amely korábban az erőszak monopóliumának általa vizionált felvizezése miatt sikoltozta tele a minden rémsikolyára gondolkodás nélkül vevő külhoni médiát - most fizikai összecsapásra buzdítja a rendvédelmieket. Nemrégiben egy, a „természetesen” szintén a kormány igájában szenvedő Klubrádióba betelefonáló hölgy elpanaszolta, a kormány miatt munkanélküli fiának azt tanácsolta, azonnal csomagoljon, mert Orbán Viktor meg akarja szállni Észak-Erdélyt és lerohanni a Felvidéket. A betelefonáló azonban nem mérte fel a neki is fennálló lehetőséget. Vádját az Európai Parlament elé kellene terjesztenie. Mind meghallgatása, mind a kormány elítélése „irredenta célokra történő háborús előkészületekért” szinte garantált. Akár fia kártérítése.

A megfelelő ember

2011. június 10. - (nepszava.hu)

Persze a Fidesz-frakció csak kedden tárgyal az új alkotmánybíró-jelöltekről, így még semmi sem biztos. Drukkolhatnak az érintettek, hiszen köztudott, hogy a Központ - esetleg a Vezénylő Tábornok - elgondolásai csak hatalmas viták után szoktak átmenni ezen a grémiumon. De tegyük fel, hogy ezúttal bejön az eredeti elképzelés és így Balsai István is elnyerheti újabb jutalmát:

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=437586

„Ezeréves határ” - Egyek vagyunk

2011. június 10. - (magyarhirlap.hu)

Gyimesbükkön, az „ezeréves határ” előtti utolsó telken, a Rákóczi Vár Kempingben útjelző táblát avatott fel pünkösd előtti utolsó vasárnap a Moldvai Csángómagyarok Szövetsége. A táblán hat moldvai magyar falu neve szerepel, jelezve a Gyimesektől való távolságukat. A magyarság összetartozásának kifejezésére egy új hagyomány jött létre. A világ minden tájáról összesereglett magyaroknak a Gyimesbükkön elhelyezett tábla is azt üzeni: a keleti nyelvi határ a Kárpátok gerincénél nem áll meg, és moldvai testvéreinkkel is egyek vagyunk:

http://www.magyarhirlap.hu/velemeny/egyek_vagyunk2011.06.10..html

A felvidéki magyarságnak is járna a szebb magyar jövő

2011. június 9. - (Szegedi Csanád - barikad.hu)

Születése óta Szlovákia jól láthatóan kisebbségi komplexusban szenved. Nem tud mit kezdeni fiatal korából fakadó tapasztalatlanságával, a történelem, a szimbólumok, a jelképek teljes hiányával, nem tud mit kezdeni Trianonnal, és ebből fakadóan nem tud, nem akar szót érteni kisebbségeivel. Ezzel magyarázható, hogy tizennyolc éves északi szomszédunk történelmét végigkísérte a kisebbségi nyelvhasználatot korlátozó államnyelvtörvény, mely 2009-ben érte el mélypontját. A magyar nyelv használatát 5000 euróval szankcionáló jogszabályt idén márciusban a szlovák törvényhozás módosította, megfelezve a büntetési tételt. Az Orbán-kormány elégedett és a „merjünk kicsik” lenni szocialista szlogent akceptálva a két ország kapcsolatának javulásáról beszél. Mindeközben magyar honfitársaink legelemibb emberi jogukkal, anyanyelvük használatával sem élhetnek. Nyelvében él a nemzet - mondta Kazinczy. Tisztában van ezzel a szlovák vezetés is. Törekvésük a 10,7%-os magyar kisebbség felszámolására létük meghatározó eleme, amely nyomon követhető kisebbségi politikájuk minden mozzanatán, de tragikus módon tetten érhető az egykori szocialista és a jelenlegi magyar kormány mentalitásán is. Az Európai Unió soros elnöki pozíciójával együtt kapta meg Orbán Viktor annak a lehetőségét is, hogy hazánk meghatványozódott nemzetközi befolyását latba vetve tegyen meg mindent azért, hogy a demokratikus berendezkedését tekintve harmadik világbeli állapotokat tükröző Szlovákia egyszer s mindenkorra felszámolja a nyelvtörvényt, felnőve végre a jogállamiság szintjére. A Fidesz azonban hallgatott, s cinkos nyugalommal nézte, nézi végig felvidéki honfitársaink napi szintű megalázását, beolvasztását, elszlovákosítását.

Szolgaságtól szlotaságig...

2011. június 10. - (Száraz Dénes - Felvidék Ma)

Értem én a kicsik alsóbbrendűség érzetét. Értem én a fiatalok, főleg az 1993-asok felnőtté válási vágyakozását. Értem én a jogtalan (terület) birtoklás következtében kialakult félelemérzetet. Értem én a gyökértelenség okozta egyensúlyzavart. Értem én az ebből származó állandó bizonyítás-kényszert, érzékenységet, türelmetlenséget, ingerlékenységet. Értem én az asszimiláció felgyorsítási kényszerének mindenhatóságát ebben az országban. Csak nehéz együtt élni vele... Tény és való, hogy Szlovákia legfigyelemreméltóbb szomszédja Magyarország. A csehek, ukránok, lengyelek, osztrákok akár meg is sértődhetnének, mert történhet náluk bármi, mondhatnak politikusaik bármit is a mi kis Szlovákiánkra, mi rájuk se hederítünk, le se fütyüljük őket, mintha nem is lennének a közelünkben. Bezzeg Magyarország, az igen, arra érdemes odafigyelni minden oldalról: ellenzékiről és kormánypártiról egyaránt! Ott egy politikus se tüsszenthet, vagy szellenthet Szlovákia felé, szembe vagy hátra fordulva büntetlenül. Szinte az az ember érzése, hogy még mindig a Monarchiában élünk, annyira Budapest-centrikus az egész Felvidék. Árgus szemmel figyelnek ezen a tájon a magyar törvényalkotási folyamat minden rezdülésére! Bírálják a magyar médiatörvényt, az új alaptörvényt, a honosítási törvényt. Még a gólyák szabad vonulását Magyarország irányába is aggódva figyelik, nehogy már befolyásolják a magyar gyermekszaporulatot. Előre sápítoznak az előkészítési folyamatban lévő választási törvénymódosítás felett is. Tényleg, szinte jobban odafigyelnek a Fidesz-KDNP-kormány tevékenységére, mint a gyenge lábakon remegő magyarországi politikai ellenzék. Pici túlzással azt is mondhatnánk, hogy jelenleg a Fidesznek a legkomolyabb politikai ellenzéke a mindenkori szlovák politikai pártok magyarellenes koalíciója, beleértve a Most-Hidat is. Mintha egy országban élnénk... Képzeljék el, tegnap hallottam-láttam az egyik szlovák kereskedelmi televízióban egy reklámfilmet, amelyben a következő kérdezz-felelekre lettem figyelmes: Tudják, melyik a legnagyobb szlovák tenger? Hát a horvátországi - hangzott a válasz. Elgondolkodtam azon, mi lenne, milyen politikai ellenreakciókat szülne, ha létezne egy kb. ilyen magyar reklámfilm-szöveg: Tudják, melyik a legmagasabb magyar hegység? Hát a Magas-Tátra... Az öklét harapdáló Slota azonnal berohanna a Gašparovičhoz, a szlovák hadsereg főparancsnokához, hogy azonnal vezényelje mindhárom tankját a magyar határra. A habzó szájú Fico sajtótájékoztatóját a TA3 óránként megismételné, melyen újból kifejtené, hogy látjátok, így néz ki egy olyan ország, ahol egy gyenge, katonásdit soha sem játszó nő a miniszterelnök. A maratonfutó Dzurinda egy nap alatt véres kardot lobogtatva körbefutná az országot. Az együgyű Matovič kérné, hogy a magyar nemzetiségű szlovák állampolgárok részére újra vezessék be a kötelező kétéves katonai szolgálatot, és élő barikádalakításban képezzék ki őket. A KDH megvárná, amíg mindenki elmondja a véleményét, aztán átszellemülten bejelentené, hogy a Magas-Tátra nemzeti érték, ezért nem eladó. A Most-Híd bejelentené, hogy ő megszavazza a reklámfilmet elutasító szlovák parlamenti határozatot... De ez is érthető, mert hosszú éveket töltött el ez a kis ország magyar, német, orosz és cseh szolgaságban, most végre önállóság és szabadság van! És 1993-tól országhatárok is, viszont egyesek legnagyobb bánatára ezek gyorsan „schengenesültek“. Érdekes viszont, hogy a németekre, oroszokra, csehekre nem haragszanak annyira, mint a magyarokra. Gondolom, azért, mert a történelem viharában valahogy mégis itt felejtődött a légiesült államhatárra tapdva több mint félmilliónyi (lehet, hogy most írhatom le ezt az adatot utoljára) magyar, és ez borzasztó... Hogy a politikai magatartás részeként Szlovákiában kifejlődött a szlotaság? Hogy ezt valaki ki merte mondani? Pedig a saját történelmével szembesülni kényszerülő, de ezt teljes mértékben elfogadni nem hajlandó szlovák nemzettudat természetes lételeme ez. És addig ott is marad, amíg az iskolákban, a szlovák parlamentben, a minisztériumokban ezt gondosan ápolják. És mindig is benne volt a levegőben, hölgyeim és uraim, csak a felkészületlenül ránk zúduló demokrácia árvizében a szemét került a leggyorsabban a felszínre. A baj csak az, hogy amíg fecseg a felszín, hallgat a mély.

Hivatalosan csak szlovákul - Slotáék már százezer aláírást gyűjtöttek

2011. június 12. - (sita)

Már több mint százezer aláírást gyűjtött a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) annak érekében, hogy a szlovák legyen az egyedüli hivatalos nyelv az országban. A Ján Slota vezette ellenzéki pártnak 350 ezer aláírást kell gyűjtenie ahhoz, hogy petíciójával érdemben foglalkozhasson az államfő. Az SNS reményei szerint Ivan Gašparovič a nyári szünetet követően megkaphatja az aláírási íveket. A referendum kiírása azonban akkor sem biztos, ha összegyűlik 350 ezer hiteles aláírás, mert a népszavazásra javasolt kérdés alkotmányellenes lehet. A kisebbségi nyelvek használata ugyanis az alaptörvény 34. cikkelye szerint alapvető emberi jog és szabadságnak minősül, s mint ilyen - a 93. cikkely alapján - nem képezheti népszavazás tárgyát. Marek Trubač elnöki szóvivő közölte, Ivan Gašparovič csak akkor foglalkozik a kérdéssel, ha az SNS már összegyűjtötte a kellő számú aláírást.

Gašparovič: Reagálni kell a magyar politikusok nyilatkozataira

2011. június 11. - (mti)

Ivan Gašparovič szlovák államfő úgy véli, hogy a pozsonyi politikusoknak reagálniuk kellene a magyar politikusok nyilatkozataira - jelentette a közszolgálati TASR hírügynökség. A TASR szerint Gašparovič újságírók előtt nyilatkozott, de a jelentésből nem derül ki, hogy ezt mikor és hol tette. Gašparovič azt mondta, hogy külpolitikai téren Szlovákiának nem szabadna a homokba dugnia fejét, s úgy tenni, hogy nem lát, nem hall semmit. Az elnök ugyanakkor jelezte: nem venné szívesen az agresszív reakciókat, amelyek kárt okozhatnának a kétoldalú kapcsolatokban. A szlovák köztársasági elnök Kövér Lászlónak, a magyar Országgyűlés elnökének hétfői lapinterjújára reagált. Kövér László a Hospodářske noviny című prágai és pozsonyi lapban hétfőn megjelent interjújában azt állította, hogy a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem, s a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzethez tartoznak. Kijelentette, hogy a bős-nagymarosi vízmű egyoldalú felépítése által Pozsony megváltoztatta a magyar-szlovák határt, s ezt a helyzetet Magyarország a nemzetközi jog segítségével próbálta orvosolni, holott akár katonai erőt is alkalmazhatott volna. Gašparovič ismételten azt mondta, hogy az ilyen szavakra reagálni kell. „Meglehet, hogy néha határozottabban. Tanúsága ennek Románia politikája, amely az utóbbi időben mintha felébredt volna aléltságából, mert rájött, hogy nem minden van úgy, ahogy gondolták, hogyan viselkedhet országukban a nemzeti kisebbség” - jelentette ki Gašparovič. A szlovák elnök szerint intenzívebbé kellene tenni a szlovák-magyar vegyes bizottságok találkozásait, keresni kell a megértést, tárgyalni kell. „Bár megértem, hogy a tárgyalásokhoz két félre van szükség” - jegyezte meg. Gašparovič elvárná, hogy Kövér nyilatkozataival kapcsolatban a szlovákiai magyar pártok is véleményt mondjanak. „Nem szabad agresszívnek lenni, de figyelmetlennek sem. Gyakran mondják, hogy félünk, senki sem fél. De nem lehetünk abban a pozícióban, hogy valamit nem akarunk hallani, mert az az erő, amely azután felébredhet, már olyan lesz, hogy lehetetlen lesz megakadályozni azokat a problémákat, amelyek ebből keletkeznek” - fejtette ki Gašparovič.

Pozsonyi Pravda: Reagálni kell Kövér szavaira

2011. június 11. - (mti)

A Pravda című pozsonyi független napilap szombati kommentárja szerint az Európai Uniónak (EU) és Szlovákiának is reagálnia kellene Kövér László hétfői lapinterjújában elhangzott kijelentéseire. „Szomszédainkat általában nem választhatjuk meg, de a mai Európában még a katonai erővel való fenyegetőzésről szóló elmélkedés is elfogadhatatlan. Különösen érvényes ez a szomszédokra, akik szövetségesek az EU-ban és a NATO-ban. Kövér Magyarország második legmagasabb alkotmányos képviselője, s egyike a kormányzó Fidesz vezetőinek. Kijelentései nemcsak az európai integráció alapvető elveitől vannak messze, de az ENSZ és a helsinki Európai Biztonsági és Együttműködési Konferencia elveitől is. Ezért is kellene rá reagálniuk az EU vezető képviselőinek és a Szlovák Köztársaság alkotmányos tényezőinek is. (Mikulás) Dzurinda módszere részkérdésekben ugyan eredményekhez vezet, de a magyar külpolitika radikalizálódását nem tudja megakadályozni” - állítja Juraj Marušiak politológus az újságban. A szerző úgy véli: Kövér kijelentéseit a Fidesznek sem szabadna figyelmen kívül hagynia, ha nem akarja, hogy azokat a magyar állam hivatalos álláspontjaként kezeljék. Az ilyen politikus azonban leginkább saját országa lakosai számára veszélyes, mert a világ megkérdezheti, hogy Magyarország magára nézve kötelezőnek tartja-e a NATO- és az EU-beli szövetségesi kötelezettségeit Szlovákiával szemben, illetve a nemzetközi jog elveit. Marušiak kommentárjában jogosnak tartja a magyar nemzet kulturális egységét, de annak a véleményének ad hangot, hogy a mai Budapest már másra törekszik. „A kettős állampolgárság, az olyan intézmények, mint a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fóruma és az alkotmány megfogalmazása, amely lehetővé teszi a külföldi magyarok választójogát, viszont előfeltételeket teremtenek a magyarok etnikai alapú egyesüléséhez, illetve a magyar állam szuverenitásának területen (határon) kívüli kiszélesítéséhez” - mutat rá a szerző. Marušiak visszautasítja Kövér kijelentését, hogy Szlovákia a bős-nagymarosi vízlépcső megépítésével módosította az államhatárokat, míg a katonai erő alkalmazása lehetőségének emlegetését elfogadhatatlannak minősíti. Szerinte az ilyen retorika csak a „politikai szélsőségesekre” jellemző, s nem egy európai állam felelős vezetőjére. „Szavak vagy fenyegetés” cím alatt közölt jegyzetében Oliver Bakoš szlovák filozófus is reagál a Pravdában Kövér László interjújára. „Kövér László szavait a Szlovákia elleni katonai fellépés szükségességéről a bősi vízmű építésével kapcsolatban nagyon érdekesnek tartom. Mindenki azt gondolhatná, hogy szokatlan gondolatról van szó, de hasonló véleményt hangoztatott egy német kancellár a müncheni szerződés (1938) után. Bár a nagyhatalmak teljesítették teljesíthetetlen követeléseit, támadta munkatársait, hogy ezekkel a felesleges tárgyalásokkal megfosztották őt a korabeli Csehszlovákia elleni háborútól, amelyet annyira kívánt” - írja a szlovák filozófus. Úgy véli: senki sincs ma nehezebb helyzetben, mint a magyar értelmiségiek. Ők szintén tudnának úgy beszélni a békéről, mint Sully, Bentham, Rousseau, Kant, Herder vagy mások. „Ha azonban meg akarják védeni kormányuk újkori kezdeményezéseit, elszörnyedve állapítják meg, hogy úgy beszélnek, mint egészen más gondolkodók: mint Hitler, Henlein, Himmler” - állítja Oliver Bakoš.

Mečiar „ökörségnek” tartja - Nem csitul a Kövér-botrány

A kisebbségeknek ártanak: a szlovákiai magyaroknak

és a magyarországi szlovákoknak

2011. június 10. - (Kocur László - magyarhirlap.hu)

Nem csitul a botrány Kövér László Hospodářske noviny-ben megjelent interjúja nyomán: tegnap a parlamenten kívüli Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom elnöke, Vladimír Mečiar ostorozta a nyilatkozatot, de a véleményformáló napilapok is visszatértek rá. A korábbi háromszoros szlovák miniszterelnök, Vladimír Mečiar úgy látja, a magyarok gyűlöletet visznek Közép-Európába. Mečiar „ökörségnek” tartja Kövérnek a bős-nagymarosi határkiigazításról elmondott szavait. Szerinte, ha abban az időben sor is került volna a Kövér által emlegetett katonai beavatkozásra, Szlovákia meg tudta volna védeni magát, ám a jelenlegi védelmi képességek felől a veterán politikusnak kétségei vannak „a kormány megfutamodása” miatt. Szintén elítélte a nyilatkozatot a Határon Túli Szlovákok Szövetsége. „Az ilyen meggondolatlan kijelentések feszültséghez vezetnek a magyar-szlovák kapcsolatokban, és elsősorban a kisebbségeknek ártanak: a szlovákiai magyaroknak, és a magyarországi szlovákoknak” - áll a szervezet nyilatkozatában. A baloldali Pravda kommentárja megállapítja: „azokra a butaságokra, amelyeket Kövér László mondott a cseh Hospodářske noviny-ben, különbözőképpen lehet tekinteni”, ám mindazoknak a szlovák politikusoknak meg kellene szólalniuk az ügyben, akiket a magyar házelnök Slotával egy zsákba dobott. A kommentár szerzője, Peter Javurek szerint azok a szlovák állampolgárok is kikérhetnék Kövér szavait, akik nem értenek egyet Budapest hivatalos politikai irányvonallá tett sovinizmusával. „Nem azért, mert magyarokról van szó, hanem azért, mert sovinizmusról” - áll a cikkben. A Sme kommentárja szerint Kövér László Orbán Viktor sötét oldala, aki virtuális valóságban él, melyben minden fekete vagy fehér. A lap szerint nem az a gond, hogy Kövér a Duna északi oldalán is otthon érzi magát, hanem az, hogy nem akar tudomást venni arról: azon a területen nemcsak ő és a magyarok vannak otthon. Peter Morvay, a Kövér szlovákjai című kommentár szerzője szerint a házelnöknek fontos szerepe van a Fidesz politikai kommunikációjában. Most a szavazótábor radikális részének akartak üzenni, a szlovák nacionalisták részéről pedig pontosan olyan reakciót kiprovokálni, amilyet sikerült is.

Akár háborúval is

2011. június 10. - (Bolgár György - Népszava)

A vezénylő tábornok leghűségesebb alvezére, az Országgyűlés parancsnoka visszamenőleges hatályú háborúval fenyegette meg Szlovákiát, és miután fejben meg is nyerte, nagylelkűen még az ütközet előtt visszarendelte csapatait a Duna vonaláról. Egy szlovák lapnak adott nyilatkozatában Kövér László közölte, hogy a bős-nagymarosi erőmű felépítésével, a Duna elterelésével Szlovákia egyoldalúan megváltoztatta a magyar-szlovák határt, ám ezt a helyzetet Magyarország a nemzetközi jog alapján kívánta orvosolni, holott katonai erőt is bevethetett volna. Na persze. És atombombánk is lehetett volna, ha a magyar fizikusok nem Los Alamosban dugják össze a fejüket, hanem itthon maradnak, és egy pesti bérházban barkácsolt hasznos kis robbanószerkezettel megvédik hazánkat a német, majd a szovjet megszállástól, ahogy - szintén visszamenőleg - a nemrégiben elfogadott első, fideszes alaptörvény is megtette. Kövér altábornagy 19 év távolából mintha elfelejtené, hogy az akkori ellenséget még Csehszlovákiának hívták, és a még létező, a miénknél erősebb csehszlovák hadsereg minden bizonnyal nem nézte volna tétlenül, hogy a magyar csapatok megkezdik a bősi vízlépcső lebontását. Még szerencse, hogy komoly embernek akkoriban nem is jutott eszébe a háborúzás. Maga Kövér László például fel sem szólalt a területrablás ellen a parlamentben, akkori és mai főnöke azonban az elterelés másnapján, 1992. október 26-án igen. Háború megindításának lehetőségéről ugyan nem beszélt, arról sem, hogy erről a tálcán kínálkozó lehetőségről elegáns gesztussal lemondanánk, ellenben támogatásáról biztosította az Antall-kormányt, amelyet egyébként felszólalása 99 százalékában keményen elítélt a Göncz Árpád Kossuth téri lehurrogásával kapcsolatos magatartása miatt. Mint mondta, „Bős ügyében pedig úgy gondoljuk, az együttműködés eddig is példás volt. A magunk részéről a kormányt támogatjuk legutóbbi lépéseiben, és a jövőben is ezt fogjuk tenni.” Miféle lépéseiben? Az akkori miniszterelnök október 26-i felszólalásában ez hangzott el: „A Hágai Nemzetközi Bírósághoz fordultunk, holnapi válaszok alapján fogunk az EBEÉ (Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet) konfliktusmegelőző mechanizmusával összefüggő intézkedéseket tenni.” Vagyis konfliktus-megelőzés, nem pedig hőzöngés. Ebben a gondolkodásban és eljárásban támogatta Kövér, Orbán és a Fidesz a magyar kormányt. Manapság viszont minden másképp van. Azaz dehogyis: nem minden, de Orbán, Kövér és társaik nagyon is másképp vannak. A vezénylő tábornok momentán körkörös háborúban áll. Szavakban az államadóssággal és a munkanélküliséggel, a valóságban a magyar társadalom egyre nagyobb részével, elsősorban a gyengébbekkel, valamint azokkal, akik még mernek önállóan vagy legalábbis vele ellentétesen gondolkodni, beszélni, netán cselekedni. Az ő szájuk egyre inkább be van fogva, mozgásterük mind szűkebb korlátok közé van szorítva. A fenyegetés, a megfélemlítés mindennapossá vált, vizsgálatokkal, elszámoltatással, büntetésekkel, börtönnel kínálják meg azokat, akik útban vannak. De ugyanígy ellenségnek számít minden külföldi bíráló, aki kétségbe meri vonni az Orbán-kormány jogát arra, hogy bármit megcsináljon, ami csak az eszébe jut. Nem képesek elfogadni azt, hogy kétharmados többségünk van - ez az obligát válasz arra a kritikára, hogy az Európai Unióban nem illik lábbal tiporni vagy tetszés szerint átírni a jogot. A háborút a kritizáló IMF után a külföldi nagyvállalatok ellen is folytatják, nemcsak a tavaly bevezetett különadókkal, hanem olyan visszaállamosítási lépésekkel is, mint amilyen a Mol-részvények megvásárlása volt, és mint amilyen állítólag a ferihegyi (pardon, Liszt Ferenc) repülőtér visszavétele lesz. Újabb 500 milliárdért? Minek? Miből? Mi ez a komplett őrület? Vagy csak arra megy ki minden, hogy az általános háború légkörét megteremtve a vezénylő tábornok bevezethessen valamilyen rendkívüli állapotot? Felfüggesztve még a megkurtított alkotmányos jogokat is? Meg kéne állítani azt az embert, aki 1992. október 26-án, már idézett beszédében még a következőket mondta: „Álláspontunk szerint a rendőrségnek fel kellett volna lépnie a Kossuth téren. Még ha nagyon szigorúan értelmezzük a jogszabályokat, az esetben is egyértelműen megáll a garázdaság szabálysértése, amelyet az követ el, aki olyan kihívóan közösségellenes magatartást tanúsít, amely alkalmas arra, hogy másokban megbotránkozást vagy riadalmat keltsen... A rendőrségnek nem csupán bűncselekmény gyanúja esetén kell fellépnie, hanem a szabálysértések megelőzése és megbüntetése érdekében is... A péntek este a Kossuth téren jelenlévő kormánytagok nehéz helyzetét megértjük: választaniuk kellett saját - egyébként náci viseletbe öltözött - híveik és az ország elnöke között. S önök, uraim, nem az elnököt választották... Végezetül pedig, felülemelkedve a történteken és a mostani vitán, el kell mondanunk önöknek, hogy megítélésünk szerint az ország fél. Az egzisztenciális félelem mellé fizikai félelem is társul. Nem önmagában néhány száz skinheadtől fél ez az ország, hanem úgy gondoljuk, az ország attól tart, hogy a kormány gyanúba hozható és összjátékkal vádolható meg: a szélsőjobboldali erőszakos csoportokkal való együttműködés vádjával.” Stimmel. Minden szava. Az új Orbán Viktornak visszamenőlegesen le kéne tennie a fegyvert a régi előtt.

Virtuális valóságban él Kövér László a szlovák lapok szerint

2011. június 9. - (mti)

A Sme című liberális pozsonyi napilap szerint Kövér László házelnök szavai, amelyek egy hétfői cseh és szlovák lapinterjúban hangzottak el a magyarságról, nagyon sokat elárulnak azoknak az embereknek a gondolkodásmódjáról és politikai taktikájáról, akik ma Magyarországon hatalmon vannak. „Jellemző rá a virtuális valóságban való élet, ahol minden fekete-fehér” - állítja a Kövér szlovákjai című kommentár szerzője, Peter Morvay. Megjegyzi: Kövért Magyarországon Orbán Viktor lelke sötétebb, őszintébb arcának tartják, aki mindig kimondja azt, amit Orbán híveinek többsége gondol, de nem mondhat ki. „Néhány dolog abból, amit Kövér a Hospodářske noviny-nek mondott, igaz is lehetne, ha nem abszolút és megkérdőjelezhetetlen igazságként hangzott volna el” - véli Morvay. Szerinte igaz, hogy sok szlovák politikusban lakozik egy kis Slota, de az általánosítás elfogadhatatlan. Ugyancsak igaz, hogy a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzet részét képezik, de a kisebbségek helyzete sokkal bonyolultabb. Morvay kifejti: a kormányzó magyar nacionalisták véleményét jól tükrözte a május végi Kárpát-medencei gazdasági fórum. Felvidéket ott olyan gazdasági szakember képviselte, mint Duray Miklós. Hasonlóan „reprezentatív” volt a többi szomszéd ország képviselete is. Orbán gazdasági minisztere kijelentette ugyan, hogy a Kárpát-medencének az európai gazdaság motorjának kellene lennie, de azt nem mondta meg, hogyan lehet ezt megcsinálni a szlovákok vagy a románok nélkül, akikkel a Fidesz nem számol. A szerző szerint Kövér megnyilatkozásai azért is fontosak, mert ő Orbán legrégibb politikai barátja, s komoly szerepe van a Fidesz kommunikációjában. „Hogy ez miben rejlik, azt a határváltoztatás lehetőségéről vagy a katonai erő alkalmazásáról - amelytől a magyarok szerényen visszatartották magukat - szóló megjegyzések mutatják. Mindkettő kívül áll a valóságon, s ezt Kövér is tudja. Szavainak célja a hazai radikális Fidesz-választók kielégítése volt, s főleg a szlovák nacionalisták provokálása olyan reakcióra, amilyet gyorsan meg is tettek. A világot ezzel azonnal sikerült az összeegyeztethetetlen ellentétek határai közé szorítani, amire a Fidesznek szüksége van. Különösen amikor otthon növekszik híveinek csalódottsága a takarékossági intézkedések következtében, amelyeket végül a legnemzetibb kormány sem tudott elkerülni” - zárul a lap kommentárja. A Pravda című független pozsonyi lap kommentárja szerint a Kövér-interjúban található „butaságokat” több szempontból is lehet értékelni, de tény, hogy ezekre a szavakra „a szlovák oldalnak reagálnia kellene”. Úgy véli: meg kellene szólalniuk mindazoknak a szlovák politikusoknak és állampolgároknak, akiket Kövér könnyedén egy kalap alá vett a nacionalista Ján Slotával. Peter Javurek, a kommentár szerzője szerint azonban régi trükkről van szó, amelyet gyakran alkalmaznak a bírálatoknak kitett politikusok: egy kalap alá veszik ellenfeleiket, hogy könnyebben kezelhessék őket. A mostani eset tulajdonképpen az, hogy „aki a Fideszt bírálja, az szlovák nacionalista”. Mikulás Dzurindának tudomásul kellene vennie, hogy ha újra a kitűnő szlovák-magyar kapcsolatokról akar beszélni, azzal nevetségessé teszi magát - mutat rá Javurek. Többféleképpen lehet értelmezni azt a Kövér-kijelentést is, hogy Bős-Nagymaros esetében Magyarország akár katonai erőt is alkalmazhatott volna. „Mindezekkel összefüggésben érvényes, hogy a szlovák külpolitikát is többféle szemszögből nézhetjük. Néhányan - híven a régi trükkhöz - egyenesen azt állítják, hogy az 'Budapestet szolgálja'. Mi megelégszünk azzal a véleménnyel, hogy gyenge és nem professzionális” - zárja kommentárját a Pravda.

Kövér és a háború

2011. június 8. - (kohalmiadam - egyenlito.blog.hu)

Már akkor tudtam, hogy valami nem stimmel jelenlegi házelnökünknél, amikor kijelentette, hogy addig nem vágatja le a haját, amíg a kommunisták vannak hatalmon. Mivel azonban egy kommunistát sem talált az ország vezetésében, inkább összetévesztette velük a szocialistákat. Le is vágatta a haját, amint ők kezdtek a már megismert, kommunista stílusú kormányzásba. Csak remélni tudjuk, hogy közben sampont azért használt… Most, hogy újra az általa preferált vezető (történetesen diktátor, de az most nem lényeges) kezében a hatalom, Kövér elvtárs úr inkább a szomszédos országoknak esik neki. Azt már megszoktuk, hogy a jobboldal állandóan azzal jön: a határontúli magyarok ide tartoznak. Igaz, hogy ennek állandó hangoztatása éppen a sokat emlegetett, így vagy úgy külhonba szakadtak ügyének árt, de miért törődnének ezzel azok, akik szándékosan ártanak a Magyarország területén rekedt magyaroknak is? Az újítás: Kövér szerint katonai erőt is bevethettünk volna a Bős-Nagymarosi erőművel kapcsolatos vita kapcsán. Szerinte ugyanis az erőmű szlovák részének megépítésével a külföldi fél megváltoztatta az országhatárokat. Két dolog jutott eszembe ezzel kapcsolatban: 1. Ez az ember tényleg nem egészen százas; 2. (és ez a rosszabb) Kövér pártja ismét be akarja vezetni a hadkötelességet. Most akkor mi lesz? Ha partnerünknek nem tetszik, hogy egyoldalúan ki akarunk lépni egy nemzetközi beruházásból (még ha igazunk is van…), akkor egyszerűen lerohanjuk? Házelnök úr, növessze vissza a haját, és addig ne vágassa le, amíg olyan kormány nem vezeti az országot, amelyben normális emberek a magyar állampolgárok érdekeit védik. Mert ez önökre nem igaz.

A provokáció logikája

2011. június 8. - (Ravasz Ábel - parameter.sk)

A Hospodářske noviny hétfőn közölte friss interjúját Kövér Lászlóval, a magyar parlament elnökével és az egyes számú fideszes pártkönyv tulajdonosával. A politikusról már eddig is tudni lehetett, hogy a gesztuspolitizálás közel áll a szívéhez, ezért nem meglepő hogy ezúttal is minden tőle telhetőt megtett azért, hogy a magyar-szlovák kapcsolatokat szimbolikus frontok sorának kinyitásával befolyásolja. Kövér többek között azt találta mondani, hogy minden szlovákiai politikusban van egy kis Slota, azaz hogy a nacionalista nézetek a mérsékeltek világképét is befolyásolják. Másrészt azzal utasította el a magyar politikusok „nagymagyar” ideológiájára vonatkozó kérdést, hogy Magyarország a bősi vízierőmű megépítésekor hadserege bevetésével rendezhette volna a határok Szlovákia általi megváltoztatásának ügyét, de nem tette - sőt, mikor Csehszlovákia szétesett, Budapest annak ellenére sem követelte a trianoni határok revízióját, hogy a párizsi béke Szlovákiára már nem biztos, hogy vonatkozik. Bár Magyarország felől nézve ezek a mondatok felszínesen akár hasonlíthatnak is egyfajta békés, de öntudatos nemzetpolitikai diskurzusra, Szlovákia irányából szemlélve a katonai beavatkozás meglengetése, a trianoni szerződés érvényességének relativizálása, vagy éppen a mérsékelt politikusok „leslotázása” aligha gondolható másnak, mint alig leplezett provokációnak. Nagyon hasonló a helyzet a kettős állampolgársági törvény elfogadásának történetéhez - az, hogy a törvényt feltétlenül, a szlovákiai magyar politikai elitek kérései ellenére is a parlamenti választások előtt kellett elfogadni, maximum a felszínes szemlélő számára tűnhet véletlennek. Több létjogosultsága van annak az elképzelésnek, hogy az az időzítés célja a szlovákiai választási kampány - és ezáltal az új parlament - polarizálása volt, mely megkönnyítette volna Budapest számára a pozsonyi politikai történések értelmezését. A Fidesz számára, mely egyszerű politikai üzenetekkel dolgozik és előszeretettel alkalmazza a jó-rossz dichotómiát, egy MKP-SNS párharc tökéletesen kommunikálható lett volna a jelenlegi parlamenti ciklusban; ez azonban végül nem valósult meg, az Orbán-kormány az MKP-val szemben a nemzetgyűlésbe valóban bejutó Híddal kapcsolatos értelmezési nehézségeit (a párt nem egyértelműen „rossz”, de nemzeti populista szemüvegen keresztül nézve nem is elég „jó”) pedig jól mutatták az őszi, a MÁÉRT-részvétel kapcsán folytatott ideológiai viták. Az Orbán-kormány a kettős állampolgársági törvény elfogadásakor méltó társra talált: a Fico-kormány azonnali ellentörvénnyel reagált, melynek toxikus öröksége máig mérgezi a szlovákiai politikai viszonyokat. A két populista politikai erő közötti szinergia látszólag most is tökéletes: a cikk megjelenésének másnapján a Smer sajtótájékoztatót tartott, Marek Maďarič „csípős pofonról”, a szervilis szlovák külpolitikára adott válaszról, valamint a magyar politika revizionizmusának hivatalos megerősítéséről beszélt. Egy jobboldali kormány számára annak szavazótábora miatt a „puhaság” mindig csontig hatoló kritika, és ez alól a Radičová-kormány sem kivétel. Innentől tehát csak a koalíció józan ítélőképességén múlik, mennyire enged a kísértésnek és hagyja magát belevinni a szimbolikus politikai csatákba. A szimbolikus politika előtérbe tolása nem a csak a magyar-szlovák, hanem a magyar-román relációban is tetten érhető. Míg a választások utáni hónapokban a retorika az Orbán-Basescu tengelyt Közép-Európa motorjának nevezte, Tőkés László aktivizálásával és a brüsszeli Székelyföld-iroda megnyitásával ismét az autonómia és szeparatizmus „klasszikus” kérdései kerültek a két ország közötti párbeszéd középpontjába. Félő, hogy a kettős állampolgárság miatt eleve folyamatos reakciókényszerben lévő, a budapesti eseményekre érthetetlenül érzékenyen reagáló pozsonyi törvényhozás szintén egy szimbolikus párbeszéd folytatására kényszerül majd, háttérbe szorítva az olyan közös terveket, mint az Ipoly- és Duna-hidak, a két ország közötti gázvezeték vagy akár a Miskolc-Kassa autópálya megépítése. Kövér László interjúja korántsem tűnik partizánakciónak, improvizációnak, sokkal inkább a békés és provokatív elemek patikamérlegen kimért elegyének, mely megpróbálja felerősíteni az utóbbi hónapokban némileg lenyugodó szimbolikus vetekedést, kielégítve a Fidesz saját bázisának elvárásait is. Az, hogy a provokatív Budapest és a paranoid Pozsony párharca közben hogy alakul a szlovákiai magyarság sorsa, láthatóan csupán részletkérdés. Vagy az is lehet, hogy a határon túli magyarság kérdését immár szintén a bohócügyi államtitkár portfóliójába csúsztatták át.

Tőkés László: „Politikai hisztéria és hecckampány folyik”

2011. június 9. - (Duna TV)

Politikai hisztéria és hecckampány folyik - így reagált Tőkés László, az Európai Parlament alelnöke a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában arra, hogy Romániában összeesküvés és alkotmányos rend megdöntésére irányuló cselekedet vádjával jelentették fel őt és két EP-képviselőtársát, méghozzá Székelyföld brüsszeli képviseletének megnyitása miatt. Mint mondta, állampolgárságától és alelnöki posztjától is megfosztanák, számos uniós vezetőnél is feljelentették őt ugyanezen ok miatt:

http://www.mno.hu/portal/789762

Székelyudvarhely - Az EMNT-vel folytatott megbeszélést Semjén

2011. június 10. - (mti)

A romániai és azon belül a székelyföldi politikai helyzetet tekintette át Semjén Zsolt, a KDNP elnöke és Harrach Péter frakcióvezető az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) vezetőivel Székelyudvarhelyen folytatott csütörtöki megbeszélésen. Semjén Zsolt az MTI-nek telefonon elmondta, hogy a találkozón Toró T. Tibor ügyvezető elnök, Papp Előd és Nagy Pál alelnökök, valamint László János, a székelyföldi régió elnöke vett rész az EMNT részéről. A KDNP elnöke elmondta azt is, hogy a kisebbik kormánypárt frakciója zarándoklat keretében részt vesz a csíksomlyói búcsún.

Határon túli egyetemisták is kaphatnának diákhitelt

2011. június 9. - (nol.hu)

Jövő januártól a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyar egyetemisták is igényelhetnék a diákhitelt, amelynek az összegét egyébként a Diákhitel Központ vezetője szerint húsz százalékkal kellene megemelni. Januártól a határon túli magyar hallgatók is igényelhetik a diákhitelt, a külföldön tanuló diákok pedig a diákhitel mellé egy kiegészítő hitelt is kaphatnak a költségeik fedezésére - nyilatkozta a Kossuth Rádió Krónika című műsorának Bugár Csaba, a Diákhitel Központ vezérigazgatója, a központ 10 éves fennállása alkalmából rendezett nemzetközi konferencián. A diákhitel beváltotta az alapítók reményeit - jelentette ki a vezérigazgató. A hallgatók ötöde veszi igénybe, ez évi húszezer fiatalt jelent. Eddig összesen több mint 300 ezren igényelték, közülük 85 ezren már visszafizették a kölcsönt. A vezérigazgató szerint a kamatszint a lehető legalacsonyabb, ez ma 8,5 százalék. Ez jóval kedvezőbb a többi fogyasztói hitelhez képest. Januártól két újítást is bevezetnek, jelenleg ezek technikai részletein dolgoznak. Az egyik, hogy a külföldön tanuló diákok számára plusz hitelt biztosítanának annak érdekében, hogy kinti megélhetésüket támogassák, ugyanakkor biztosítani kell a kettős állampolgársággal rendelkező határon túli magyaroknak is a diákhitel lehetőségét - részletezte Bugár Csaba. A határon túli magyarok akkor igényelhetnek diákhitelt, ha megkapták a magyar állampolgárságot, és bejelentették címüket a magyar lakcímnyilvántartóban - tette hozzá. A Diákhitel Központ vezérigazgatója a Krónikának azt mondta: indokolt lenne 10 ezer forinttal emelni a felvehető maximális összeget, ami jelenleg havi 50 ezer forint.

Kövér Lászlót Szlovákiában kritizálták

2011. június 8. - (mti)

Mikuláš Dzurinda szlovák külügyminiszter azt mondja, Kövér Lászlónak, az Országgyűlés elnökének egy hétfőn megjelent lapinterjúban megfogalmazott állításai meggondolatlanok és nem helyénvalóak voltak, de Szlovákia számára nem jelentenek veszélyt, figyelemelterelésről van szó. „Okosnak és nagyon felelősnek kell lenni. Meg kell érteni, hogy az adott pillanatban miről van szó” - mondta Dzurinda a szerdai kormányülés szünetében újságíróknak Pozsonyban. „Szlovákia számára (az állítások) a legkisebb veszélyt sem jelentik” - szögezte le Dzurinda. Szerinte Kövér megpróbálta elterelni a figyelmet Magyarország belső gazdasági-társadalmi, illetve külpolitikai problémáiról. Dzurinda megjegyezte: kérdéses, hogy nem segít-e Budapestnek a Robert Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia (Smer) párt, amely kedden éles pozsonyi kormányreagálást, tiltakozó jegyzéket követelt. „Ilyen dolgokat nem kellene csinálnunk. Érdekeinket védeni és érvényesíteni kell. Valakinek nem felel meg a nyugalom. Csak a gyenge alkatok hagyják magukat provokálni meggondolatlan lépések megtételére” - fejtette ki a politikus. Dzurinda megfelelő reakciónak nevezte azt a nyilatkozatot, amelyet Richard Sulík, a szlovák parlament elnöke tett a nap folyamán újságírók előtt. A házelnök azt mondta: a katonai beavatkozással való fenyegetőzés vagy egy ilyen beavatkozás emlegetése, nem tartozik a jó szomszédok szótárába és elfogadhatatlan. „Ez a nyilatkozat otromba. Katonai beavatkozással való fenyegetőzés vagy egy ilyen beavatkozás emlegetése a szomszédsági kapcsolatokban olyasmi, ami semmi esetre sem tartozik a jó szomszédok szótárába” - fejtette ki Sulík Pozsonyban szlovák újságírók előtt. „Elutasítjuk az ilyen, 19. századba való kijelentéseket” - szögezte le. Sulík úgy vélte: figyelemelterelésről van szó, mert Magyarország „nagymagyar” politikája következtében elszigetelődik. Kövér László a Hospodářske noviny című prágai és pozsonyi lapban hétfőn megjelent interjújában azt állította, hogy a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem, s a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzethez tartoznak. Kijelentette, hogy a bős-nagymarosi vízmű egyoldalú felépítése által Pozsony megváltoztatta a magyar-szlovák határt, s ezt a helyzetet Magyarország a nemzetközi jog segítségével próbálta orvosolni, holott akár katonai erőt is alkalmazhatott volna. A szlovák házelnök szerint Kövér interjúja hazug állításokat tartalmaz, amelyek kárt okoznak Szlovákiának és tiszteletlenek állampolgáraival szemben. „Szlovákia nem a trianoni szerződés következtében jött létre. Csehszlovákia és Magyarország abban (szerződésben) leírt határát a szövetségesek legfelsőbb tanácsa 1919. június 12-én kelt határozatában rögzítette. Ha Kövér felül akarja vizsgálni az első és a második világháború eredményeit, a győztes hatalmakhoz fordulhat” - mondta Sulík. A bős-nagymarosi vízlépcső kapcsán emlegetett határváltoztatást Sulík „tiszta hazugságnak” minősítette. „A határt semmilyen módon nem változtatták meg és nem kérdőjelezték meg” - jelentette ki. Dzurinda kérdésre válaszolva - tervez-e tiltakozó diplomáciai jegyzéket küldeni Budapestek - leszögezte: ilyen témákról a külügyminisztérium nem a médiában fog spekulálni. „A döntésekről tájékoztatást adunk. Pillanatnyilag úgy látom, hogy a Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa (parlamentje) elnökének reakciója megfelelő” - fogalmazott Dzurinda.

Kövér László a szlovák reagálásokról:

Fenntartom minden mondatomat

2011. június 8. - (mti)

Fenntartom minden mondatomat - jelentette ki az MTI-nek szerdán Kövér László, válaszul a Hospodářske noviny című prágai és pozsonyi lapban hétfőn megjelent interjújára érkezett szlovák reagálásokra. „Nem kívánom különösebben kommentálni a kommentárokat, csak annyit, hogy minden mondatomat fenntartom” - jelentette ki Kövér László, aki szerdán Horvátországban tárgyalt a zágrábi törvényhozás elnökével és magyar kisebbségi vezetőkkel. A hétfői interjúra érkezett reakciók kapcsán úgy fogalmazott: „azt tudom bátorítólag mondani a szlovák kollégáknak - Tamási Áron szavait idézve -, hogy az igazságot is meg lehet szokni”. Kövér László a lapinterjúban arról beszélt, hogy a magyar nemzet nem mondhat le egyetlen részéről sem, s a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben a magyar nemzethez tartoznak. A lapban közöltek szerint megjegyezte, hogy a bős-nagymarosi vízmű egyoldalú felépítése által Pozsony megváltoztatta a magyar-szlovák határt, s ezt a helyzetet Magyarország a nemzetközi jog segítségével próbálta orvosolni, holott akár katonai erőt is alkalmazhatott volna. Mikulás Dzurinda szlovák külügyminiszter szerint Kövér Lászlónak az interjúban megfogalmazott állításai meggondolatlanok, nem helyénvalóak, de Szlovákia számára nem jelentenek veszélyt, Kövér Magyarország belső gazdasági-társadalmi, illetve külpolitikai problémáról igyekszik elterelni a figyelmet. Dzurinda szerdán megfelelő reakciónak nevezte azt a nyilatkozatot, amelyet Richard Sulík, a szlovák parlament elnöke tett a nap folyamán újságírók előtt. A házelnök azt mondta: a katonai beavatkozással való fenyegetőzés vagy egy ilyen beavatkozás emlegetése, nem tartozik a jó szomszédok szótárába és elfogadhatatlan. Az Irány-Szociáldemokrácia (Smer) ellenzéki párt szerint nem kell tapasztalt diplomatának lenni ahhoz, hogy az ember értékelni tudja a vezető magyar politikusoktól érkező jelzéseket. „Budapestről olyan csípős pofont kaptunk, mint amilyen csípős a paprika. Itt az ideje reagálni” - jelentette ki Olga Algayerová, a Smer árnyékkormányának külügyminisztere. A Robert Fico vezette párt képviselői keményen bírálták Iveta Radicová kormányát, hogy nem reagált Kövér László interjújára. „Szlovákia nagyon gyors választ kapott meghátráló, sőt szervilis külpolitikájára” - jelentette ki Marek Maďarič, a Smer alelnöke. Maďarič úgy vélte: Kövér nyilatkozata „csak megerősítette a magyar politika revizionista szellemét és a szuverén Szlovák Köztársaság iránti tisztelet hiányát” - szögezte le a politikus. Ján Slota a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke szerint Kövér nyilatkozata a szlovák nemzet számára megalázó, s beavatkozás Szlovákia belügyeibe. A szélsőségesen nacionalista párt elnöke cselekvésre szólítja fel a szlovák kormányt, követeli a budapesti szlovák nagykövet visszahívását és a szlovák-magyar alapszerződés felmondását, amelyet a magyar fél „folyamatosan durván és arrogánsan megsért”.

Kövér László a szlovákoknak a magyar önmérsékletről:

Akár katonai erőt is bevethettünk volna ellenük

2011. június 8. - (mti)

Kövér Lászlóval, az Országgyűlés elnökével jelent meg interjú hétfőn a prágai, illetve a pozsonyi Hospodárske noviny című gazdasági napilapokban. „Nagyobb önbizalomra lenne szükségük a szlovák kollégáknak. Értjük, hogy nem mondhatnak le azokról a területekről, amelyeket a trianoni szerződésnek köszönhetően kaptak, s amelyeken Szlovákia létrejött. De a magyar nemzet sem mondhat le egyetlen részéről sem, a szlovákiai magyarok szellemi és kulturális értelemben hozzánk tartoznak. És szintén nem mondhat le a magyar nemzet történelmének és kultúrájának azon részéről, amelyek ezzel a területtel kötik össze”, mondta a fideszes politikus. Ő otthon érzi magát Komáromban és, átmenve a hídon, Révkomáromban is. Otthon érzi magát Kolozsvár főterén is. „Szellemi, kulturális vagy történelmi értelemben ez az én hazám is.” Ám Magyarország a magyar-szlovák alapszerződés óta már sokszor, ismételten elismerte a mai államhatárok érvényességét. De a nemzet egysége a határokra való tekintet nélkül is kialakítható, megtartható, főleg az egyesülő Európában. Arra a kérdésre, vajon meg tudja-e érteni, hogy az új magyar kormány határon túli magyarokat érintő politikája problémát okozhat a szlovák politikusoknak, még ha nem is nacionalisták, mint Ján Slota, Kövér azt mondta: „sajnos”, minden szlovák politikusban van egy kis Slota, mégpedig azért, mert félnek Slotától, így figyelembe veszik a nézeteit. Kövér szerint a nemzeti kérdésben a Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt, illetve a Robert Fico vezette Irány-Szociáldemokrácia sokkal radikálisabbak, mint a Vona Gábor irányította Jobbik. Ilyen szempontból Szlovákiában a nacionalizmus erős kártya, míg Magyarországon ez nem olyan horderejű téma. Kövér az interjúban azt is mondta, hogy a bős-nagymarosi vízmű egyoldalú felépítésével Pozsony megváltoztatta a magyar-szlovák határt, ám Magyarország ezt a helyzetet a nemzetközi jog segítségével próbálta orvosolni, noha akár katonai erőt is alkalmazhatott volna. A szlovák ellenzék kedden élesen bírálta Kövér Lászlót. Az Irány-Szociáldemokrácia (Smer) párt szerint nem kell tapasztalt diplomatának lenni ahhoz, hogy az ember értékelni tudja a vezető magyar politikusoktól érkező jelzéseket. „Budapestről olyan csípős pofont kaptunk, mint a csípős paprika. Itt az ideje reagálni” - jelentette ki Olga Algayerová, a Smer árnyékkormányának külügyminisztere. Algayerová szerint nagyon kell figyelni a kettős állampolgárság ügyében is. E tekintetben „figyelmeztető jelzésnek” tartja, hogy Budapest lemondta a magyar-szlovák parlamenti külügyi bizottsági találkozót, egy nappal a megtartása előtt. Marek Maďarič, a Smer alelnöke szerint Kövér nyilatkozata, hogy Szlovákia megváltoztatta az államhatárt, illetve utalása a katonai erő esetleges alkalmazására, botrányos és elfogadhatatlan: „Ezzel csak megerősítette a magyar politika revizionista szellemét és a szuverén Szlovák Köztársaság iránti tisztelet hiányát.” A Robert Fico vezette párt képviselői keményen bírálták Iveta Radicová kormányát is, hogy nem reagált Kövér László interjújára. „Szlovákia nagyon gyors választ kapott meghátráló, sőt szervilis külpolitikájára”, mondta Maďarič. A szlovák külügyminisztérium visszautasította a Smer bírálatát. Szerinte a Smer csak olyan politikára képes, amely feszültséget kelt, s azt a Szlovák Köztársaság állampolgárai elutasítják. „A Szlovák Köztársaság Külügyminisztériuma továbbra is felelős külpolitikát fog folytatni az erős és öntudatos Szlovákia nevében”, olvasható a tárca állásfoglalásában. Ján Slota a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke szerint Kövér nyilatkozata a szlovák nemzet számára megalázó, s beavatkozás Szlovákia belügyeibe. „Otromba állításokról van szó, amelyek megalázzák a szlovák nemzetet. Magukénak tekintik a szlovák földet. Ráadásul a Fidesz képviselője világos céllal mondta el ezeket a gondolatokat. S ha legújabban ez az úr, a magyar Országgyűlés elnöke állítólag a katonai erő alkalmazását sem zárja ki Szlovákia ellen, akkor valóban nincs miről beszélni, és minden normális kormánynak azonnal cselekednie kellene.” A szélsőségesen nacionalista párt elnöke cselekvésre szólította fel a szlovák kormányt, a budapesti szlovák nagykövet visszahívását és a szlovák-magyar alapszerződés felmondását követelve, mert az alapszerződést a magyar fél „folyamatosan durván és arrogánsan megsérti”.

Tombol a szlovák-magyar retorikai háború

2011. június 7. - (fn.hu)

Magyarország és Szlovákia között folyamatos a hadviselés. Leginkább politikai háború ez, ami a béketűrő szlovák és magyar lakosoknak már a könyökén jön ki. Európai Unió ide, Schengen oda: a szlovák-magyar viszonyt, politikai síkon, a kölcsönös megértés hiánya, a nemzeti szuverenitás kérdésének feszegetése és a barátságtalan üzengetés jellemzi. A trianoni évforduló pedig a végletekig kiélezte az ellentéteket. (…) Óhatatlanul a szlovák-magyar válogatott mérkőzéseken rendszeresen felhangzó, örökbecsű rigmus jut eszembe: „szlovákok, nincsen hazátok.” Pedig van, és félő, hogy Kövér László szavai után erre ismételten emlékeztetni fognak minden felvidéki magyart a szlovák nacionalisták. Még akkor is van, ha Kövér László „otthon érzi magát Komáromban, és átmenve a hídon, Révkomáromban is.” (…)Sokak szerint a krízis tulajdonképpen manipulált. A politikusok számára bizonyos értelemben jól használható, ezért nem érdekük a krízis rendezése. Trianonra emlékezve érdemes így is olvasni a Kövér-nyilatkozatot, és így hallgatni a szlovák nacionalisták megnyilvánulásait. A civil társadalom, a szlovák és magyar kisemberek felelőssége szót érteni akkor is, ha erre a szavazat maximalizálásra törekvő politikusok képtelenek:

http://www.fn.hu//kulfold/20110607/tombol_szlovak_magyar_retorikai

600 millió forintot von el a kormány a határon túli magyarságtól

2011. június 7. - (Kató Alpár - barikad.hu)

Az Országgyűlés Nemzeti összetartozás bizottságának mai ülésén Ulicsák Szilárd miniszteri biztos bejelentette: a kormányzati megszorítások mégis érintik a külhoni magyar támogatásokat is, mintegy 600 millió forintos zárolás lép érvénybe. Az elszakított területeinken élő magyarok támogatásáért a Szülőföld Alap tavalyi megszüntetése óta a Bethlen Gábor Alap (BGA) felelős. Az átszervezéskor kormány azt ígérte, hogy egy átláthatóbb és hatékonyabb rendszer fog létrejönni, ehhez képest a törvény elfogadása után négy hónapot kellett várni az alapkezelő létrehozásáig, majd április végétől rohamléptekben írták ki a pályázatokat. A csúszások súlyosan érintették a határon túli nyári programok támogatását, az oktatás-nevelési támogatásokat pedig csak a beiratkozási időszak után írták ki, így a családok őszig már biztosan nem kapják meg a támogatást. A Jobbik részéről Szávay István, a Nemzetpolitikai Kabinet elnöke az elmúlt hetekben számos alkalommal kifejezte felháborodását a méltatlan állapotok miatt, és számos visszásságra is felhívta a közvélemény valamint az illetékesek figyelmét. A Bethlen Gábor Alap elindulását övező kaotikus viszonyok közepette egyedül a határon túli intézmények és szervezetek támogatásának előirányzott összegei tűntek bizonyosnak. A Kárpát-medencében minden külhoni magyar szervezet, intézmény és programszervező abban bízott, hogy bár késik a pályázat kiírása, de előbb-utóbb lezajlanak az elbírálások, ráadásul a kormányzati ígéret szerint sokkal több területen, sokkal hatékonyabban fog az anyaország segítséget nyújtani, mint a Gyurcsány-Bajnai korszak idején. A Nemzeti összetartozás bizottságának (NÖB) mai ülésén Ulicsák Szilárd miniszteri biztos, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. elnök-vezérigazgatója Dorosz Dávid LMP-s képviselő kérdésére elmondta: a megszorító intézkedések érintik a nemzetpolitikai támogatásokat is, így ebben az évben a második Orbán-kormány 600 millió forintot zárolt ezen a területen. Ulicsák kifejtette, a zárolás nem érinti a felsőoktatási intézményeket, az oktatási-nevelési támogatásokat és osztálykirándulásokat sem. Az elvonás komolyan fogja érinteni azonban a kulturális programokat, az egyházi és a gazdasági támogatásokat, és a kormányzat a már előre beígért halaszthatatlan épületrekonstrukciókat is „átütemezi”, magyarán törlik az idei céltámogatások közül. Mégis megrövidítik tehát a külhoni magyarokat, annak ellenére is, hogy Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár a NÖB március 22-i ülésén Szávay Istvánnak, a bizottság jobbikos tagjának kérdésére ezt még egyértelműen cáfolta. Révész Máriusz, a bizottság kormánypárti képviselője bírálta a Bethlen Gábor Alap felállításának késői dátumát, a szintén fideszes Kőszegi Zoltán pedig jelezte, hogy azért is támogatta az Alap létrehozását, mert az lehetőség teremtett volna a magyar vállalatok segítésére. Szávay István igen éles kritikák megfogalmazásával hosszasan sorolta fenntartásait és számos kérdést tett fel Ulicsák Szilárdnak a támogatási rendszerrel kapcsolatban, hozzátéve, hogy a Jobbik továbbra is úgy látja, komoly zavarok tapasztalhatók az Alap működésében, a nemzetpolitikai döntéshozatalban pedig káosz uralkodik. A politikus többek között sérelmezte, hogy a kormánykoalíció - a korábbi gyakorlattal ellentétben - az ellenzék képviselőinek kizárásával dönt a támogatási pénzekről; Délvidéken pedig a támogatás megszerzéséért magyarul nem vagy alig beszélő cigánygyerekeket iratnak be magyar iskolába, így az ottani magyar gyerekeket szüleik a deviáns cigányok miatt inkább elviszik a szerb tanintézményekbe. Mint fogalmazott: a kormányra nem jellemző, hogy őszintén merne beszélni a cigánykérdésről, de reméli, hogy legalább tisztában vannak az általa felvetettekkel. Kifogásolta továbbá, hogy a korábbi, többször elhangzott kormányzati ígéretek ellenére mégsem teljesült a Magyar Ifjúsági Konferencia kérése, és nem lesz külön ifjúsági keret a Bethlen Gábor Alapban. Ulicsák a felvetések többségére kitérő választ adott. A kormányzatot a bizottság tagjai közül Stágel Bence KDNP-s képviselő védte meg, aki szerint a kormány nemzetpolitikája kifogástalan, hiszen az elmúlt egy évben többet tettek, mint a szocialisták nyolc év alatt összesen.

Százezreket nyertek a politikusok, mégsem mosták magukat tisztára

2011. június 8. - (Szilvássy József - Népszabadság)

A csaknem egy éve hatalmon levő szlovákiai kormánykoalíció első egyértelmű politikai sikerét a sajtótörvény minapi módosításával érte el. Eltörölték a kötelező válaszközléssel kapcsolatos rendelkezést, és korlátozták a közszereplők helyreigazítási jogát. Ezentúl a betöltött tisztségükkel összefüggő cikkekre és állításokra nem reagálhatnak. - Visszaállították a jogszabály európai értékrendjét - szögezte le Peter Kubinyi, a Szlovákiai Újságírók Szindikátusának elnöke. Az eddigi vadhajtások Robert Fico, Ján Slota és Vladimír Meciar, a tavaly júniusban vereséget szenvedett koalíció három pártja elnökeinek a művei. Ők úgy akarták megzabolázni az ellenségesnek tartott független sajtót, hogy 2008 júniusától a parlamenti többség révén kötelezővé tették számukra a bíráló cikkekre reagáló válaszok közlését. Ha ezt valamelyik kiadó megtagadta, akkor csak emiatt 1660-tól 4919 euróig terjedő pénzbírsággal számolhatott - az első változat szerint a kulturális tárcától. A jogszabály több rendelkezése ellen az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság felelőseként tiltakozó Haraszti Miklós legalább annyit elért, hogy a büntetésről a bíróság döntsön. Marek Maďarič akkori kulturális miniszter az új jogi normát azzal védte, hogy nincs egyetlen olyan pontja sem, amely más uniós ország hasonló törvényében ne szerepelne. - Ez csak féligazság, mert a szlovákiai törvény rendelkezései eléggé homályosak, ezért különböző értelmezésre adnak lehetőséget. A nyugati országokban a bíróságok valóban függetlenek, ezért pártatlanul ítélkeznek sajtóperekben is. Szlovákiában viszont, főleg a Fico-kabinet regnálása óta, az igazságszolgáltatás egyre inkább politikai befolyás alá került. Emiatt az elmúlt években a legtöbb sajtóperben a politikusok vagy az állami szervek számára kedvező döntések születtek - szögezte le lapunknak nyilatkozva Matus Kostolny, a legnagyobb példányszámú szlovák véleményformáló napilap, a Sme főszerkesztője. A legtöbb lap vezetői ugyanis többnyire formai okokra hivatkozva vissza utasították a politikusok és más közszereplők válaszainak közlését, akik emiatt perre mentek. És gyakran nyertek. Stefan Harabin, a legfelsőbb bíróság elnöke több százezer eurót vágott így zsebre. Például jó hírneve, becsülete megsértésének tartotta, hogy a pozsonyi Pravda egyik karikatúráján a haverjainak osztja ki a számára kényes bírósági ügyeket. Több mint egy tucat pert indított Robert Fico is, akinek idáig csupán egyetlen válaszát közölte a Sme, amely ezzel elismerte munkatársának ténybeli tévedését. Ennek ellenére az exkormányfő nem búslakodik, mert immár csaknem egymillió euró ütötte a markát. A Plus 7 dní hetilap például 66 ezer euró kártérítést köteles neki fizetni, s egyelőre a nyilvános bocsánatkérést sem kerülheti el. Az történt ugyanis, hogy fotóriporterük az exkormányfőt akarta lefényképezni, amint beül vadonatúj Volvójába. Mire a politikus „piszkos disznó” szavakkal félrelökte őt. Az incidensről beszámolt a lap, Fico tagadott, s a bíróság neki hitt, nem a fényképésznek. Megtollasodott a sajtóperekből Ján Slota is, aki csaknem kétszázezer eurót azután vágott zsebre, hogy a Novy cas munkatársa megírta: a pártvezér tökrészegen az egyik pozsonyi vendéglő emeletéről vizelt az utcára. Ám később a beidézett szemtanúk egytől egyig azt állították, hogy semmit sem láttak. Szakértők szerint politikusok és más közszereplők valójában ezekkel a perekkel akartak bosszút állni az őket bíráló lapokon. A máskor oly heves Robert Fico most mindössze egy blogban tiltakozott a törvénymódosítás ellen. Juraj Javorsky, a Sme főszerkesztő-helyettese nem csodálkozik ezen. Ugyanis „a degenerált szlovákiai bíróságok révén nagy pénzeket zsebre vágó közszereplők továbbra is hazugok és lopósak maradtak a közvélemény szemében. Ezt a stigmát kolumnás magyarázkodásokkal, bírósági ítéletekkel sem tudják lemosni. Ezért újabban inkább blogolnak, támogató híveket toboroznak és fizetnek le, a bulvárlapok portáljaira nyomulnak, ahova videofelvételeket töltenek fel csinos nők társaságában lezajlott jótékonykodásaikról, amelyeken igyekeznek szellemeskedni is. Mostanság így lehet valaki népszerű közéleti személy, nem pedig a kutyát sem érdeklő sajtóperekkel...“ - vélekedett a szlovák publicista.

Ennyi a szlovákiai átlagbér

2011. június 9. - (Felvidék Ma)

A szlovák gazdaságban egy átlagos alkalmazott nomináljövedeleme az év első negyedében 746 eurónak felelt meg. Természetesen igaz, hogy a fizetések között rendkívül nagy eltérések mutatkoznak nem csak az egyes szakterületek, de a munkavégzés helye szerint is. A legmagasabb átlaggal a pénzügyi és biztosító szektor rendelkezik, ahol 1597 eurót mutatott ki a felmérés. Évközi összehasonlításban ugyan a bérek 2,9 százalékos emelkedést mutatnak, de a fogyasztói árak jelentős mértékű emelkedése azt okozta, hogy reálértékben 0,4 százalékos csökkenés volt tapasztalható a gazdaságban. A pénzügyi szektor mellett hagyományos jól keresnek az IT szektorban is, itt 1582 euró az átlagbér. A másik oldalon kevésbé fényes a helyzet a vendéglátásban, ahol csak 446 euró, a művészeti, szórakoztatás területén 547 euró vagy az építkezési szektorban, itt 555 eurót lehet átlagosan megkeresni. A kerültek szintjén mindenhol nominális összehasonlításban pozitív volt a változás. Leginkább a Nyitrai kerületben növekedtek a bérek, itt 6,4 százalékos emelkedést mutattak a Statisztikai Hivatal kimutatásai. Természetesen a legkisebb növekedés a Pozsonyi kerületben volt megfigyelhető, de ez azzal magyarázható, hogy az átlagbérek itt a legmagasabbak már hosszú évek óta. A fizetések átlagos nagysága a főváros környékén 972 euró, míg az összes többi kerültben nem haladja meg a 700 eurót.

Nem akarnak erdélyi „etnikai enklávét” a román pártok

2011. június 8. - (mti)

Eltérnek az álláspontok Románia régiós térképének átrajzolásáról a kormánykoalíciót alkotó Demokrata Liberális Párt és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség között. Az Adevarul című napilap, akárcsak a bukaresti Új Magyar Szó és az erdélyi Krónika szerdán felhívja a figyelmet arra, hogy a nagyobbik kormánypárt 8-12 megyét javasol, az RMDSZ viszont 14-16 egységbe tagolná a mostani 41 megyét. A Krónika felidézi, hogy az RMDSZ már több évvel ezelőtt elkészítette régióátszervezési törvénytervezetét. A jelenlegi régiós felosztás ugyanis a szövetség szerint nem tartja tiszteletben a hagyományos, tájegységekkel is azonosítható térségi hasonlóságokat és ellentéteket. A régiókat alkotó megyék gazdasági, környezeti, méretbeli és kulturális különbözősége annyira heterogén régiókat eredményezett - véli a szövetség -, hogy lehetetlen a területi és tematikus koncentráció elvét követő, összefüggő, következetes fejlesztési elképzeléseket kidolgozni. A hatástanulmány szerint emiatt nem sikerült a gyengébben fejlett megyéket felzárkóztatni a gazdaságilag erős megyék mellé, sőt az infrastruktúra, a beruházások, a pályázati hatékonyság szempontjából ezek inkább gyengültek. Ennek szellemében az RMDSZ azt tartaná természetesnek, ha a három székely megye - Hargita, Kovászna és Maros - egy fejlesztési régiót alkotna. A román politikai elit részéről ugyanakkor nincs hajlandóság ez utóbbi változat megvalósítására, de minden politikai erő egyetért a régiós térkép átrajzolásának fontosságával. Emil Boc miniszterelnök nemrég azzal érvelt, hogy a jelenlegi megyés rendszer akadályozza a romániai régiófejlesztés számára 2013-tól elkülönített 10 milliárd eurós alap lehívását. Traian Basescu államfő különös határozottsággal sürgeti az átalakítást alkotmánymódosító javaslatában, a PD-L sokak szerint az ő politikai akaratát érvényesíti. A PD-L-ből kiszivárgó információk szerint a nagyobbik kormánypártban két forgatókönyv készült. Az egyik megszüntetné a mostani megyéket és lengyel mintára 3-4 millió lakosságú „vajdaságokra” osztaná az országot, amelyek közvetlen módon gyakorolnák hatáskörüket a helyi önkormányzatok fölött. A másik, kissé visszafogottabb terv szerint a kialakított 8-12 régiót a prefektúrákon keresztül irányítanák, de megmaradnának a jelenlegi megyék is, amelyek közvetítenének a régiós vezetés és a helyi hatóságok között. Az Adevarul ugyanakkor felhívja a figyelmet: minden román párt érdeke, hogy a székely megyék ne alkossanak egy régiót, vagy legalábbis legyenek együtt más, román többségű megyékkel, így biztosítva, hogy a magyarság az adott közigazgatási egységben ne alkosson többséget. A román kormánypárti és ellenzéki politikusok közül sokan vélik úgy, hogy Hargita, Kovászna és Maros megye egy régióba kerülése „etnikai enklávét teremtene Erdély szívében”.

Milyen mérlegen dől el, ki a szélsőséges?

2011. június 7. - (barikad.hu)

Mélyen megdöbbentette az Erdélyi Magyar Ifjakat, hogy trianoni megemlékezésükről hírt adó cikkében a Krónika „szélsőségeseknek” nevezte őket - áll a szervezet keddi közleményében. A tudósítás „Népek Krisztusa. Szélsőséges szervezetek vonultak fel a trianoni emléknapon Csíkszeredában” címmel jelent meg az erdélyi magyar napilapban június 6-án. A „jelzőaggatást” az Erdélyi Magyar Ifjak, a rendezvény többi szervezője és résztvevője, A Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom, a Mátyás-Huszár Egyesület és a Vitézi rend nevében is visszautasítják. A EMI arra kéri a lapot: határozzák meg „azt a mérleget, melyen eldől ki szélsőséges és ki nem az”.

Az USA-ban élő magyarok is nemet mondanak Trianonra

2011. június 8. - (Hunhír.info)

Nemrég az a megtiszteltetés ért, hogy az USA-ban, az említett városokban és környékén élő magyar közösségek meghívtak, hogy velük együtt emlékezzek meg a gyalázatos, igazságtalan és nemzeti önrendelkezés elvét sárba tipró diktátum 91. évfordulójáról, illetve tájékoztassam őket a magyarság jelenlegi helyzetéről. Közel egy hetet töltöttem az USA-ban, ahol három megemlékezést és fórumot tartottam Chicago-ban, Cleveland-ben, és New York Cityben nemzeti jogvédőként és országgyűlési képviselőként:

http://hunhir.info/index.php?pid=hirek&id=41881

Szász István: Trianon

2011. június 4. - (Népszava)

„Ma egy határok nélküli, sérelmeket felejteni képes felvilágosult, emelkedő Európában élünk, ahol bajkeverő mindenki, aki a bizalmatlanság, a rosszindulat szögesdrótkerítéseit akarja, akár csak gondolatban is újraépíteni. Mi magyar polgárok kijelentjük, hogy a józanság s a jószándék egyetlen helyes politikáját valljuk - baráti jobbot nyújtunk minden szomszédos és minden távolabbi demokratikus országnak, s ezt a napot - az egykori Trianon napját - a jóakarat, s a békeszeretet napjává nyilvánítjuk.”

http://www.nepszava.hu/articles/article.php?id=434966

Vásárhelyi Mária: A huszonévesek és Trianon

2011. június 3. - (Élet és Irodalom)

Trianon a XX. századi magyar történelem egyik legsúlyosabb, mindmáig feldolgozatlan traumája. A Trianonnal összefüggő kérdések megítélését a békeszerződés megkötésének pillanatától fogva aktuálpolitikai megfontolások determinálták. Az egymást követő történelmi korszakokban a kérdés folyamatos napirenden tartása mögött ugyanúgy napi politikai érdekek húzódtak meg, mint más korszakokban agyonhallgatásának hátterében. A harmincas évek irredenta, bosszúvágytól átitatott politikáját a Kádár-rendszer idején negyven év hallgatás követte:

http://www.es.hu/vasarhelyi_maria;a_huszonevesek_es_trianon;2011-06-01.html

Ifjúsági Trianon

2011. június 8. - (Révész Sándor - Népszabadság)

Aki olvasott a rendszerváltás előtt készült fölméréseket, az tudja, hogy a megkérdezettek túlnyomó többsége minden politikai kérdésre a diktatúra által elvárt válaszokat adta, mert a kérdezőbiztost a hatalom emberének tekintették. Trianonról azonban, miként Vásárhelyi Mária emlékeztet rá az Élet és Irodalom legutóbbi számában, az emberek hetven százaléka a hetvenes évek közepén is úgy nyilatkozott, hogy „mély keserűséggel tölti el”, többségük az elvesztett területek jelentős részét visszacsatoló két bécsi döntést is helyeselte. Trianonról két évtizede mindenki azt mond, ír és tanít, amit akar. És akarnak is sokan sokat. Vásárhelyiék kutatásaiból mégis azt kell megtudnunk, hogy a rendszerváltás után felnőtt fiatalok sokkal kevesebb ismerettel rendelkeznek Trianonról, mint a diktatúra évtizedeiben nevelődött generációk. Annak ellenére, hogy ezek a fiatalok nemcsak sokkal iskolázottabbak, de sokkal jobban érdekli is őket Trianon problematikája, mint az idősebbeket, akiket pedig, mint láttuk, ez szintén mélyen érintett még a diktatúra ellenszelében is. A 18-30 éves korosztály kétharmada azonban nem, fele még körülbelül sem tudja, mikor írták alá a trianoni szerződést. Húsz felnőttből kilenc, húsz fiatalból három tudja nagyjából megbecsülni, hogy az ország területének mekkora részét veszítette el. A fiatalok nagy többsége abban a szilárd tévhitben él, hogy az elcsatolt területek lakosságának többsége magyar volt. Akkor mi érdekli a fiatalokat oly nagyon Trianonból, ha nem a tények? A visszacsinálás. 53 százalékuk úgy gondolja, soha nem fogadhatjuk el a trianoni határokat. Az így vélekedők harmada szerint semmilyen eszköztől nem riadhatunk vissza az elcsatolt részek visszaszerzése érdekében. Két évtized alatt elértük, hogy a fiatalok kevesebbet tudjanak Trianonról, mint akiket a diktatúra iskolázott, ellenben többségük az elszakított magyarság sorsának rontására legalkalmasabb, de legalább irreális célokkal azonosuljon. A magyar ifjúság többsége olyan célt követne, melyről minden normális európai felnőtt tudja, hogy elérhetetlen, viszont követése a legsúlyosabb viszályokba vezet. Ennek a fele sem tréfa. A magyarellenes nacionalisták a magyar irredentától való irreális félelem szításával szervezik az indulatokat a magyar kisebbségek, azok önkormányzatai, nyelvhasználata, kulturális élete, iskolarendszere, társadalmi-gazdasági érvényesülése ellen. Az irreális célokat kergető magyar irredenták tettestársaik. Nolens volens. A magyar irredenta egy cél elérésére alkalmas: megképzi az alaptalan magyarellenes félelmek alapjának látszatát. Annál hatékonyabban, minél inkább áthat a határokon. Trianon politikai fölhasználására a rendszerváltás óta az a „jobboldal” törekedett, mely az értelem ellenőrzése alól felszabadított érzelmek, indulatok erejére épít. Legyen szó multikról, kórházakról, Trianonról, bármiről. Ahol nincs szükség az értelemre, ott a tényekre sincs. Sőt. Azok csak gátolják az értelemtől nem korlátozott indulatok szabad áramlását. A gátlás mögött pedig nincs politikai erő.

http://www.beol.hu/bekes/kozelet/megyeszerte

-a-trianoni-bekediktatum-alairasara-emlekeztek-381746

Nem jó a nemzetnek egyedül

2011. június 8. - (Tóta W. Árpád - w.blog.hu)

Van néhány toposz, amihez szívesen menekül a jobboldal, amikor elbizonytalanodik: a kereszténység, a történelmi sérelmek, és a nemzeti szuverenitás. Ezekben a jelmezekben úgy érezhetik, hogy mégis igazuk van, mert aki őket támadja, az ezeket a nagyszerű és vitathatatlan értékeket köpi le, vagyis nem kell komolyan venni. Ez nagyon kényelmes és nyugis játék. Ugyanis ha összelapátolunk egy kupac szart, viszont a tetejét hármashalommá formázzuk, és beletűzzük a címeres zászlót, akkor azt felavatja az államtitkár, és nem szól be senki. Illetve aki beszól, az nem a kupac szart, hanem a szakrálist gyalázza, úgyhogy nem lehet igaza. Ebből az olcsón mért kanonizációból adódik, hogy az ún. jobbos kultúra főleg összelapátolt szarból áll, gazdagon fellobogózva:

http://w.blog.hu/2011/06/08/nem_jo_a_nemzetnek_egyedul?

utm_source=ketrec&utm_medium=link&utm_campaign=index

Éles vita a magyar alkotmányról,

jöhet az EP-Orbán meccs folytatása

2011. június 8. - (Népszabadság)

Ismét szenvedélyes és csaknem kétórás, az időkeretet jóval túllépő politikai összecsapás színterévé vált az Európai Parlament strasbourgi ülésterme: a téma az új magyar alkotmány volt. Legutóbb a médiatörvény váltott ki hasonló indulatokat. És a politikai ütközet még nem ért véget. Az EP most határozatot szövegez az alaptörvényről, amelyről csak júliusban szavaz - épp Orbán Viktor jelenlétében. Pártos, diszkriminatív, a Fidesz-kormány hatalmát bebetonozó, a kétharmados többség miatt egyensúlyt vesztett, autokratikus, nacionalista, sőt revizionista az új magyar alkotmány - mondták az Európai Parlamentben szerdán délután rendezett vitában a szocialista, a liberális, a konzervatív, a zöld, a baloldali és az euroszkeptikus frakciók tagjai:

http://nol.hu/kulfold/a_magyar_alkotmanyrol_vitazott_az_ep

Nem lesz magyar a kisebbségi kormánytanácsban

2011. június 8. - (Felvidék Ma)

A szlovák kormányalelnök nemzeti kisebbségi albizottságában tegnap Pavol Traubner professzort, a zsidó kisebbség képviselőjét választották meg alelnöknek, Rudolf Chmel támogatásával. A nemzeti kisebbségek jelentősebb civil szervezeteinek képviselői közül megválasztott személyek a testület alakuló ülésén választották ki maguk közül azt a személyt, aki érdekeiket képviselni fogja a kormány tanácsadó testületében, az Emberjogi, Kisebbségi és Esélyegyenlőségi Tanácsban. A megmérettetésen indult Öllös László is, de egyetlen szavazattal (11:10) arányban alulmaradt Traubnerrel szemben. A legnagyobb szlovákiai kisebbségnek, a magyarnak így nem lesz képviselője a kormánytanácsban. Öllös László maga is meglepődött, amikor megtudta, a kormánytanács és az albizottság elnöke, Rudolf Chmel kormányalelnök Traubnert támogatta. Chmel indokolta is jelölését, azzal főleg, hogy sok éves jó kapcsolat köti Traubner professzorhoz, megértik egymást, nézeteik is közelállóak, együttműködésük jónak ígérkezik hát mind a tanácsban, mind az albizottságban, melyeknek elnöki tisztjét a kormányalelnök tölti be. Öllös László a Felvidék Ma portálnak elmondta: annak tudatában, hogy Rudolf Chmel támogatását nem élvezte, nem tartja tragédiának, hogy nem ő lett a kormánytanácsban a kisebbségek szószólója, mert ilyen körülmények között a kormányalelnöktől úgy sem várhatta volna el, hogy esetleges javaslatait támogassa. A nemzeti kisebbségek albizottságának összetételével kapcsolatosan megfogalmazott aggályok tehát jóval hamarabb nyertek bizonyítást, mint sokan hitték. Amikor kiderült, hogy a magyar kisebbségnek csupán öt szavazat lesz a testületben, sokan kifogásolták, hogy leszavazhatóvá válnak javaslataik, mert a számbeli arányosság elvének megsértését ez a kormány is átvette elődeitől. Az MKP számára elfogadhatatlan, hogy elsődlegesen a magyar nemzetiségű választópolgároknak köszönhetően miniszterelnök-helyettessé vált Rudolf Chmel a tegnapi ülésen nem a szlovákiai magyarok képviselőjére, hanem egy másik kisebbség jelöltjére szavazott. Ennek köszönhetően nem Öllős László, a Fórum Intézet elnöke, hanem Pavel Traubner lett a bizottság alelnöke, egyben a Kisebbségi Tanács tagja. Az MKP tiszteli Pavel Traubnernek, a zsidó kisebbség képviselőjének szakmai és emberi kvalitásait, ugyanakkor jogos követelésnek tartja, hogy a bizottság alelnöke a legnagyobb szlovákiai magyar kisebbség képviselője legyen. Rudolf Chmel, a Most-Híd miniszterelnök-helyettese szavazatával és döntésével ebben a kérdésben szembefordult a szlovákiai magyarok érdekeivel. Az MKP furcsállja, hogy személyi kérdésekben nyíltan, és nem titkosan szavaztak. Ez is jelzi, hogy a kormánypolitikusokban a főügyészválasztás óta eluralkodott a bizalmatlanság. A kisebbségi tanács legitimitását nem erősíti az sem, hogy a megválasztott személynek nem sikerült megszereznie a jelenlévők szavazatainak több mint 50 százalékát, mivel az Emberi Jogi, Nemzeti Kisebbségi és Nemek Közötti Egyenlőség Tanácsának Kisebbségügyi Bizottsága 23 tagjából csak 11 szavazatot kapott.

Tisztáznák a demokrácia-központok

budapesti támogatottságáról szóló híreket

2011. június 8. - (mti)

Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) tisztázni kívánja a nyilvánosság előtt azokat a vádakat, amelyeket az Evenimentul Zilei napilap internetes oldalán közölt, s amelyek szerint a szervezet összesen 2,25 millió lejt (félmillió eurót) kapott magyarországi közpénzekből a demokrácia-központok működtetésére. A román napilap írásával a bukaresti Új Magyar Szó (ÚMSZ) és az erdélyi Krónika egyaránt foglalkozott. A cikk szerint az összeget a magyar Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz tartozó egyik alapítvány utalta át a Kolozsváron bejegyzett, Erdélyi Magyar Nemzeti Mozgalom elnevezésű civil szervezet számlájára több részletben. A támogatásból az EMNT működtette demokrácia-központok a magyar állampolgárságot igénylő romániai magyarok tájékoztatásához szükséges költségeket fedezik - írja az MTI. Az Evenimentul Zilei információit több romániai intézmény ez ügyben végzett ellenőrzéseire alapozza. Az intézményeket a román lap nem nevezte meg, a Krónika szerint azonban egyértelmű, hogy a demokrácia-központoknál vizsgálódó pénzügyőrség is segített az „adatgyűjtésben”. Ezzel kapcsolatosan mindkét romániai magyar napilap idézte Tőkés László közleményét, amelyben az EMNT-elnök leszögezi: „az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács által működtetett demokrácia-központok nem az egész erdélyi magyar közösségnek szánt közpénzekből működnek”. Toró T. Tibor, az EMNT ügyvezető elnöke a Transindex hírportálnak kijelentette: több helyen pontatlan az Evenimentul Zilei által közzétett információ. Toró azonban nem részletezte, milyen pontatlanságokra utalt, hanem közölte, hogy közleményben reagálnak majd a lapban megjelentekre. Ezt a szándékot Toró az MTI bukaresti tudósítójának is megerősítette, jelezve, hogy valószínűleg szerdán egy kolozsvári sajtóértekezleten fognak válaszolni a román lap vádjaira.

22 millió forint a fővárosi kisebbségi önkormányzatoknak

2011. június 8. - (mti)

Huszonkétmillió forint pályázati forrást kapnak a főváros kisebbségi önkormányzatai; a tizenegy önkormányzatnak így külön-külön két-két millió forint jut. A támogatás odaítéléséről a Fővárosi Közgyűlés szerdai, rendkívüli ülésén döntött, a Csomós Miklós főpolgármester-helyettes (Fidesz-KDNP) által jegyzett javaslatot a képviselők egyhangúlag támogatták. A bolgár, cigány, görög, horvát, lengyel, német, örmény, román, ruszin, szerb és szlovák önkormányzat egyebek mellett kisebbségi közügyekkel összefüggő feladatokra, gyermekprogramokra, közművelődési, illetve oktatási intézmények támogatására, újságok fenntartására, ösztöndíjakra fordíthatja a pénzt, és el kell számolniuk vele. Bihary Gábor (MSZP) arra hívta fel a figyelmet, hogy a kisebbségi önkormányzatok a korábbi években több fővárosi forrást kaptak; a most megítélt pályázati pénzzel csak ezt próbálják meg kompenzálni.

A nemzetközi hírügynökségek történelmének

kezdeteiről készít sorozatot a Cseh Televízió

2011. június 8. - (mti)

A nagy nemzetközi hírügynökségek - egyebek között a Reuters, AP, dpa, AFP - megalakulásáról és működésének kezdeteiről tervez hétrészes filmsorozatot készíteni a közszolgálati Cseh Televízió és a Three Brothers társaság. A Kezdetben volt a szó... (Na pocátku bylo slovo...) című filmsorozat forgatókönyvét Jaroslav Dietl, a Kórház a város szélén című, a magyar közönség körében is nagy sikerű sorozat írója készítette még a nyolcvanas években a német Norddeutscher Rundfunk társaság részére. Dietl halála miatt azonban a tervezett tévéfilmsorozat sosem született meg, bár a benne lévő ötletek alapján három sikeres televíziós filmet is forgattak. A sorozat elkészítésének jogát Dietl felesége most eladta a prágai Three Brothers társaságnak. A cég felvette a kapcsolatot a Cseh Televízióval, amely megígérte együttműködését. „Ígéretet kaptunk arra, hogy a Cseh Televízió 80 millió koronát ad a terv megvalósítására, ha mi más forrásokból szintén szerzünk 80 milliót” - közölte újságírókkal Viktor Kristof, a társaság producere. A Three Brothers rövidesen tárgyalásokat kezd a Szlovák Televízióval is, amely szintén érdeklődik a projekt iránt. „A költségek magasak, de tudni kell, hogy számos dolgot külföldön, exotikus tájakon kell forgatnunk” - magyarázta Kristof. A Cseh Televízió, amely az elmúlt évtizedekben több mint tucatnyi Dietl-sorozatot készített, a Three Brothers közlését megerősítette. „Ígéretet tettünk az együttműködésre, de egyelőre még csak itt tartunk” - mondta Ladislav Sticha, a televízió szóvivője. A televíziók, illetve a Three Brothers társaság meg van győződve arról, hogy egy újabb Dietl-sorozat milliókat vonz majd a képernyők elé, s nemcsak Csehországban vagy Szlovákiában, hanem más országokban is. Általános a vélemény, hogy az új sorozat kasszasiker lehet. A kiszivárgott értesülések szerint a tervek iránt nagy európai producerek - Constantin Film, ZDF, Bavaria Film - is érdeklődnek. Állítólag a sorozatnak több nyelvű változatai is lennének, és neves külföldi színészek is játszanának benne. Jaroslav Dietl tévéfilmsorozatai továbbra is nagy népszerűségnek örvendenek Csehországban és külföldön egyaránt. A Cseh Televízió ezért úgy döntött, hogy négy éven belül DVD-hordozókon kiadja az archívumában megtalálható összes Dietl-filmet.

Štefan Daňo, a Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulja

Szlováknak lenni Tótkomlóson

2011. június 12. - (Kiss A. János - hir6.hu)

Štefan Daňo, a Szlovák Köztársaság békéscsabai főkonzulja Tótkomlós legutóbbi városi ünnepségén nem tudott megjelenni. Nemrégen viszont találkozhattunk vele a szlovák iskolában tartott nemzetközi kulturális találkozón. Most is készséggel állt a rendelkezésünkre.

- Főkonzul Úr! Nemrégen, a tótkomlósiak Város Napján sokan hiányolták Önt.

- Akkor éppen szolgálati úton voltam, ezért nem tudtam eljönni Tótkomlósra. De minden évben nagy tisztelettel fogadom el a meghívást a várostól. Idén előre jeleztem, hogy abban az időpontban szolgálati útra kell mennem, s kicsit „bejátszott” az is, hogy húsvét körülre esett az időpont, amikor módom nyílt kis időt együtt tölteni a családommal. Mindig keresem az alkalmat, hogy itt lehessek Tótkomlóson. Sok szép emlék köt ide, mely a magyarok és a szlovákok együttműködésében öltött testet. Például az itteni szlovák iskola újjáépítésében nagy segítséget nyújtott a város akkori vezetése, ahogy a mostani a működőképesség feltételeit igyekszik előteremteni. Nagyon aktív emberek élnek itt, rendkívül sok kulturális programot valósítanak meg.

- Hogyan ítéli meg Tótkomlós szlovák és magyar anyanyelvű lakosságának együttélését?

- Nem éreztem, nem érzek ebben feszültséget. Remélem, a jövőben is így lesz. Bizonyára jó lenne, ha a szlovák nemzetiség képviselői a város vezető testületében is jelen lennének. Ahogy látom, most nem nagyon vannak. Szlovákiában például a magyarok által lakott településeken a képviselők döntő többsége magyar, annak ellenére, hogy szlovákok is laknak ott.

- Vállalják itt a szlovákok ezt a társadalmi szerepet?

- Ha lenne rá lehetőségük, felkérnék őket az indulásra, bizonyára élnének vele. Tudnivaló, hogy a választás a politikai pártok „terepe”. Biztos vagyok benne, hogy szerencsés volna, ha a szlovák kisebbség fel tudna lépni e szférában. Ugyanis nem csupán a város újratelepítéséhez járultak hozzá, hanem a fejlődéséhez is, s mindenki mással együtt ma is ezen fáradoznak.

- Úgy tűnik, hogy a szlovákság itt nem visszahúzódik, hanem inkább kulturális területen mutatja meg magát.

- Nem bátortalanság miatt van így. Nem kívánok beleszólni ebbe, de úgy gondolom, hogy bizonyára jó lenne, ha a város vezetésében nagyobb szerepet játszhatnának. Persze tudvalévő, hogy ma a politikai pártokon múlik mindez.

- Nyáron lesz módja hosszabb szabadságra menni?

- A szokás az, hogy nyaranta mindenki kap bizonyos szabadságolási lehetőséget. Csak a gyakorlat az, hogy nem mindig sikerül felhasználnunk...

- Ma is kassai?

- Igen, košicei vagyok, ott születtem, oda megyek haza.

Új elnök a Komlósi Szlovákok Szervezete élén

2011. június 8. - (Kiss A. János - hir6.hu)

Illő szerénységgel döntött új elnöke választásáról a Komlósi Szlovákok Szervezete. Más helyi szlovák szervezetekkel, intézményekkel együtt szolgálják nemzetiségük nyelve, kultúrája, szellemisége ápolásának közös ügyét. A Komlósi Szlovákok Szervezete nemrégen új elnököt választott Bajczer Jánosné személyében.

- Civil szervezet vagyunk, melynek fő feladta a szlovák kultúra, nyelv ápolása, a hagyományok megőrzése, a szlovák kultúra támogatása és népszerűsítése, gyökereink megóvása Tótkomlóson - mondta Bajczer Jánosné. - Mindez feladata a helyi szlovák önkormányzatnak is, mely fontosnak is tartja ezt, miként minden szlovák intézmény ugyancsak. Fontos, hogy minél több lábon álljon a szlovákság. Egy ilyen gazdag kultúrát nem szabad veszni hagyni, engedni eltűnni a település életéből. Ennek a városnak értéke a szlováksága. Így, ha minél több szervezet révén több lábon állunk, az csak hasznára válhat Tótkomlósnak.

- Az idősödő emberekben benne él a vágy, hogy tovább adják a kultúrájukat, tapasztalataikat. De van-e kinek, vetődik fel a kérdés.

- Bízom abban, hogy sokan vannak a fiatalabbak között, akik hajlanak mindennek az átvételére. Ez törekvésünk is. Fontos, hogy az időseket megbecsüljük, tiszteletben tartsuk. Talán idejük is van a hagyományozásra, így jelentős pillérei a munkánknak. Nekünk viszont fontos feladatunk, hogy - elfogadva a felénk nyújtott segítséget - egyben megújítsuk, megfiatalítsuk e szervezetet, hogy élő maradhasson továbbra is. Az időseknek gyermekeik, unokáik vannak: a folyamatosságot nem szabad hagynunk megszakadni.

- Szervezetüknek és a szlovák iskolának „van dolga” egymással?

- Természetesen igen. A mostani szlovák kulturális találkozón az iskola tanulói is felléptek. A családokat a gyerekeken át tudjuk megérinteni. Az iskola is így tudja megnyerni magának, kultúránknak, nyelvünk ápolásának a szülőket, akik pedig - fiukkal, lányukkal együtt - örömüket lelik abban, hogy a gyermekük fellép, sikereket ér el. Szervezetünk mindezt meggyőződéssel támogatja.

Televízió - A Szexuális Együttműködés Rendszere

2011. június 10. - (Kácsor Zsolt - Népszabadság)

Amint azt kormányunk fejétől a minap megtudtuk, Magyarországon nemcsak forradalmi, hanem háborús helyzet is van, s ezt mindenkinek komolyan kell vennie. Jól van, bólintottam, akkor én komolyan veszem, és elolvasom, hogy ezzel kapcsolatban mit mond a médiaszolgáltatásokról és a tömegkommunikációról szóló 2010. évi CLXXXV. törvény. Tudják, ez az a fideszes kétharmaddal átvitt jogszabály, amellyel kapcsolatban sehonnai bitang emberek nem átallották elmondani a véleményüket, ráadásul még tüntetéseket is szerveztek a Szent Magyar Egyetemes Egységes Izé ellen való tiltakozásul:

http://nol.hu/lap/kult/20110610-a_szexualis_egyuttmukodes_rendszere

Szexcsapda magyar diplomatáknak

2011. június 10. - (Dési András - Népszabadság)

„Pillangókat” ráküldeni a célszemélyre, pásztorórákkal szexcsapdába csalni politikusokat, diplomatákat vagy üzletembereket régi, de változatlanul alkalmazott eljárás a titkosszolgálatok világában. Oroszul „áktyivnoje meroprijátyije”, angolul „dirty tricks” néven fut a magyar szakzsargonban „aktív intézkedésnek” hívott eljárás. A belarusz titkosszolgálat e jól bevált módszerhez nyúlt, hogy aztán pár héttel ezelőtt az internetre feltöltött videókkal „leleplezze” a helyi szeretőjével randevúzóhancúrozó magyar diplomatát. A remélt eredmény nem maradt el, a női bájak iránt láthatóan nem közömbös férfit hazarendelték állomáshelyéről.

http://nol.hu/velemeny/20110610-szexcsapda

Kis szlovák faluból a budapesti divatéletbe

2011. június 8. - (hajdupress)

Katarina Danišovánál kedvesebb interjúalanyom talán még nem volt, ha ennek már csak egy része is átjön ezeken a karaktereken, akkor nem végeztem rossz munkát. A szlovákiai magyar Katarina jelenleg a MOME mester szakán tanul divattervezőnek. Két jegybeíratás között az egyetem aulájában találkoztunk egy interjú erejéig. A beszélgetés közben szó esett Balla Vivienne-nel közös munkáiról, tervezési stílusáról, kísérletező anyaghasználatáról és a kényes kettős állampolgárságról is:

http://hg.hu/cikk/divat/12316-kis-szlovak-falubol-a-budapesti-divateletbe

VV Éva on tour: Szlovákia, sofőr, verekedés

2011. június 8. - (hajdupress)

VV Éva egy szlovákiai, dunaszerdahelyi fellépésre volt hivatalos, ahová csak több órás késéssel érkezett meg, emiatt a szervezők nem akarták kifizetni őt. Sofőrjét csúnyán megverték, de a történtekre másként emlékszik Éva és a szlovákiai bulizók. Egy szlovákiai, dunaszerdahelyi szórakozóhelyre volt hivatalos VV Éva pénteken - a volt villalakó három órás késéssel érkezett meg, amikor autója megjelent a helyszínen, a feszültség már érezhető volt. Éva pózolt, fényképezkedett, a botrány csak ezután tört ki - írja a webbulvar.hu. Egy helyi rajongó az Új Ásznak azt mondta, a szlovákok szerint zárás előtt érkeztek meg a szórakozóhelyre Éváék, és ezért a tulajdonos nem akarta kifizetni a nekik járó teljes gázsit. Vita lett belőle, a biztonsági emberek megrugdosták Éva sofőrjét. Súlyos agyrázkódást szenvedett, de kórházba csak Magyarországon ment el. A tanú szerint a nemzeti ellentétek is szerepet játszhattak a tettlegességig fajult vitában, Éváék pedig pont a trianoni megemlékezés előestéjén voltak a szórakozóhelyre meghívva. VV Éva megerősítette, hogy késtek, a sofőr eleve csak este 11-kor érkezett a pesti lakásuk elé. Ő nem tudta, hányra kellett volna Dunaszerdahelyen lennie, a feladata pedig csak az volt, hogy autogrammot osztogasson és pózoljon. A buli végén a barátnőjével akarták elhagyni a helyet, amikor meglátták, hogy a sofőrt valaki rugdossa a földön. Éva elmondta: a vezető mégis hazavitte őket, de útközben nem is szóltak egymáshoz, annyira meg voltak ijedve. Azóta nem tud a sofőr hogylétéről - írja az Új Ász.

Miért kínos beismerni a magyarosítást?

2011. június 8. - (Csehszlovák Kém - dotoho.blog.hu)

Tendenciózus és demagóg sorozatindító poszt jelent meg a Mandiner blogon Magyarosítás - Kis szlovák Legendárium I. címmel, amely a szerzők szándéka szerint az úgynevezett szlovák legendákat vizsgálja meg és mutatja be a magyar olvasóközönségnek.

http://mandiner.blog.hu/2011/06/10/magyarositas_kis_szlovak_legendarium_i

A szerzők törekvése szép, mert senki nem tagadja, hogy a szlovák társadalomban mai napig működnek megcsontosodott elképzelések a magyarokról, de a Mandineren megjelent végeredmény meglehetősen lehangolóra sikeredett. Sajnálatos, hogy a fiatalabb történészek egy része továbbra sem képes múltjával szembenézni és tovább mosdatják a szerecsent, ami jó néhányszor már pofára ejtette a magyarokat történelmük során. Az általunk felháborodást kiváltó poszt a magyarosítás jelenségét erősen bagatellizálja, ártatlan jelenségről ír a szerzőpáros. Először is, nézzük meg a fogalmat közelebbről, miért fordulhat elő az a helyzet, hogy talán nincs olyan szlovák, aki ne ismerné ezt a szót. A magyarosítás, mint történelmi fogalom, a dualista Uhorszkó kormányának és egyéb állami szerveinek intézkedéseinek és erőfeszítéseinek összessége, amely Uhorszkó nem magyar lakosságának elmagyarosítását szolgálta a 19. század végétől az első világháború végéig. A folyamat végén, az utolsó magyar 1910-es népszámlálás szerint, Uhorszkó 20 867 077 lakosából - Horvátországgal és Szlavóniával együtt - a magyar lakosság aránya mindössze 48,2%-ot tett ki. Uhorszkó hivatalos nyelve a 19 század hatvanas évtizedéig a latin nyelv volt, átmenetileg vált hivatalos nyelvvé a magyar 1844 és 1848 és a német 1848 és 1860 között. Ezt követően aztán kizárólag a magyar lett a hivatalos nyelv. Szlovák szempontból a magyarosítás fogalmába tartozik, többek között: a nem magyar nyelvű iskolák bezárása, az elemi népiskolákban a magyar nyelv bevezetése, a nemzetiségi szervezetek és egyesületek felszámolása és állami, magyarosító intézmények, például a Felvidéki Magyar Kulturális Egyesület (FEMKE) megalapítása, az 1868-as nemzetiségi törvény gyakorlaton kívül helyezése, a Matica slovenská betiltása, a csernovai mészárlás, és az 1907-es Apponyi-féle törvények. A magyarosítás fő oka az egyetlen politikai nemzet fikciója, amelyet különösen a Kiegyezés után hangoztattak a magyar politikusok. Uhorszkóban az 1880-as évektől a nemzetiségi iskolai hálózat összeomlott és emelkedni kezdett a magukat magyar etnikumhoz sorolók száma. A magyarosítás elsősorban a városokban fejtethette ki hatását, ezért elsősorban a németek és s zsidó származású emberek magyarosodtak el, tehát azok a nemzetiségek, akik többségükben a városokban éltek. Kisebb mértékben a szlovákok közt is kimutatható volt a magyarosítás hatása, de sokkal kevesebb eredménnyel járt a törekvés a románok és a szerbek között, akik vallásilag is különböztek a magyaroktól, és a határ túloldalán lévő anyaországuk is képes volt e kisebbségek nemzeti öntudatát erősíteni. „Azzal mentegetik a szlovák politika asszimilációs törekvéseit, vagy magyarellenes megnyilvánulásait, hogy „rossz történelmi tapasztalataink vannak a magyarsággal”, és hogy a „szlovákiai magyarok tulajdonképpen mind asszimilált szlovákok”. - írják a szerzők. Hiba lenne túlságosan általánosítani, válasszuk szét a két állítást. Uhorszkóban létezett nemzetiségi elnyomás (národny tlak), ez valóban egy általánosan elterjedt toposz, de hogy a szlovákiai magyarok elmagyarosított szlovákok lennének, nos az távolról sem ilyen elterjedt, mint ahogy azt a szerzők sugallják. Itt csak bízni tudunk abban, hogy állításuk, miszerint - „különösen az utóbbi érv tartja magát nagyon makacsul a szlovák közvéleményben” - csupán tájékozatlanságból és kellő személyes tapasztalat hiányából fakad, bizonyára ők is tudják, hogy inkább csak a Slota-féle nacionalista körökben népszerű ez az elképzelés. Hacsak nem úgy gondolkodnak a szerzők, mint a magyar parlament elnöke, hogy minden szlovák politikusban létezik egy kis Slota, de akkor az már nem történetírás. Ami jóval elterjedtebb toposznak tartunk a szlovákok körében, az a magyarok ázsiai származása, hogy a magyar törzsek Ázsiából érkeztek. „Tény, az 1867-től fejlődő magyar állam igen erős vonzerővel bírt a szlovák nemzetiségűek körében.” - írják a szerzők. Nos, ez egy nagyon leegyszerűsített és általánosító, nacionalista világnézeten alapuló bullshit. Először is, az állam csak azok számára bírt vonzerővel, akik anyagi előnyökhöz juthattak létezéséből. A paraszt és a munkás számára - legyen az tót vagy magyar - de esetünkben hatványozottan érvényes az állítás a szlovák parasztokra, az állam egy absztrakt konceptum volt, amely elsősorban a szolgabíró, notárius, tanár, esetleg az alispán és a megyei választások idején megjelenő „politikusok” személyében testesült meg és ezek az emberek, túlnyomórészt többé vagy kevésbé beképzelt „úri” magyar nacionalisták voltak, akik a tótokat lekezelően és nem ritkán megvetéssel kezelték. Másodszor, ha az „állam vonzereje” nem azon alapszik, hogy az adott egyénnek direkt érdeke kötődne az adott állam létezéséhez, akkor ez ideológikus nevelés eredménye lehet - ez a kondíció viszont, egészen az első világháborúig nem volt elégségesen jelen, illetve nem hozta meg a gyümölcseit, ahhoz, hogy kijelentsük: itt valamiféle vonzalom létezett a szlovák nemzetiségűek - vagy akár a magyar nemzetiségűek - és a „magyar állam” között. Itt érdemes megjegyezni, hogy az például az 1900-as népszámlálás adataiból kiderült: a nem magyar lakosság több mint negyven százaléka nemhogy nem beszél magyarul, de még csak nem is értett. Az 1879:XVIII tc. értelmében az általános iskolákban a hivatalos nyelv kötelező bevezetése ellenére 1900-ban 3343 nem magyar elemi iskolából 1340 iskolában magyar nyelvet egyáltalán nem vagy csak feledhető eredményességgel tanítottak. Általában elmondható, hogy a magyar parasztság között is relatíve lassan terjedt a nacionalizmus, mint világnézet. A korabeli politikai, kulturális élet szereplői között különbséget kell tudni tenni. Attól, hogy valaki magyarul beszélt - pontosabban, valamelyik magyar tájszólással - még nem lehet automatikusan kijelenteni, hogy vonzódott a „magyar haza” iránt. Először ugyanis indoktrinálni kellett, bele kellett az illetőbe nevelni ezt a vonzalmat - úgy, mint például ahogy korábban a poszt szerzőibe is belenevelték. „Magukat szlovák nemzeti vezetőknek gondoló értelmiségiek azáltal, hogy 1848/49-ben lepaktáltak Béccsel, csúfosan leszerepeltek a szlovákság körében, ami az intelligensebb szlovák rétegekben, elsősorban a nemességben és a polgárságban megerősítette a hungarus tudatott és elidegenítette a szlovák nemzeti eszmétől.” - írják a szerzők és ez az állítás is sajnos egy hatalmas fabula. Egyszerűen nem igaz. Levéltári példák tucatjai állnak rendelkezésünkre, amely alapján bizonyítani tudjuk, hogy az uhorszkói, szlovákok lakta vidékeken semmilyen elidegenedés nem következett be. A terjedelemi okokból, hadd idézzünk csak egyet 1901-ből, a Nyitra megyei miavai járási főszolgabíró jelentéséből, amelyben a járási nemzetiségek általános állapotáról jelent a főispán felé: „A Cseh-Tót-Egység (Cesko-Slovensko Jednota) eszméjét illetőleg, mint a nemzetiségi érzületű tótság körében egyáltalában, úgy járásom tót nemzetiségénél is kétféle nézet uralkodik. Az egyik, a túlnyomó rész teljes sympáthiával csatlakozik a mozgalomhoz s levonja ez iránynak az összes következményeit s kiindulva abból, hogy a tót nyelv csupán egy idiomája a csehnek, helyesli a tót nyelv és irodalom elcsehesítését, mint az egység egyik fő feltételét. A másik, a kisebbik rész szintén a cseh-tót szövetség álláspontját vallja, kívánja a népfajok egyesülését, de ezen egyesülés federalisztikus jellegét akarja fenntartani akképpen, hogy a nemzeti egység mellett maradjon meg a két népfaj nyelvi és irodalmi különállása... Végeredményben tehát mindkét irány egyenlő következményekre, a cseh és tót népfajoknak közös, politikai egységgé való kapcsolására vezet...A magyar nemzeti állam szempontjából ezt nagyon veszélyesnek tartom...Végezetül azt ajánlom, hogy magyar katonai csapatok legyenek odavezényelve a környékre. Ez nagyon célravezető és üdvös dolog lenne, ezért bármily nehézségek árán meg kellene kisérelni oda vezényeltetni magyar egyégeket, mert más szellem, más vér és más gondolkodás kering csakhamar az oly vidéken, a hol a magyar katonaság néhány évet eltölt!” „Tagadhatatlan, hogy a dualizmus-kori Magyarország nemzetiségpolitikája verbális szinten a magyar szupremáciát hangoztatta, a szlovák nemzeti vezetőkkel szemben pedig gyakran az erős kéz politikáját érvényesítette, amely sajtóperekben, intézmények bezárásában és hatósági zaklatásokban nyilvánult meg. Természetesen léteztek „aktív” magyarosító intézkedések is. A magyar állam több olyan intézményt támogatott, amelyek célja az volt, hogy a magyar kultúrát a nem magyar-ajkú népesség körében terjessze. Ezek tevékenysége többnyire abban nyilvánult meg, hogy olvasóköröket, könyvtárakat létesítettek és egy adott papot, vagy tanítót ösztöndíjban részesítettek, ha magyarul prédikált, vagy ha...” - írják a szerzők, de itt is kijelenthetjük, hogy ez az állításuk is meglehetősen tendenciózus, mert elhallgatja az események negatív oldalát. Vagyis: nem csak a magyar nyelv terjesztése folytatódott nagy lendülettel, hanem a nem magyar nyelvek és kultúrák aktív korlátozása is illetve, hogy a mindennapi életben az állami és megyei adminisztráció tagjai hogyan basztatták a tótokat. A népszólásokról nem is beszélve. Itt most kiteszem a 18-as karikát és idézek néhány korabeli szólást Margalits-féle gyűjtés alapján: Búsul, mint tót a kurvaanyja után. Állj fel lószar, légy tóttá!, Fogadd be a tótot, kiver a házadból, Magyarnak korsó, németnek borsó, tótnak koporsó, Mit szuszogsz, mint tót a pinában, Nekiesett mint, tót a kurvaanyjának, Tót zefír (fing), Tótnak délig esze (délután részeg), Egyetek tótok, meghalt apátok, Elcsépelték (megverték), mint a tót búzát, Leesett az uborkafáról, mint tótok királya a fehér kancáról, Pénzibe van, mint tótnak a szappan (nem mosdik), stb. A lényeg, hogy az állami és megyei adminisztráció tagjai lenézték a tót parasztot - ugyanúgy ahogy a magyart is - mert paraszt volt és mert tót. Amikor magyarosításról, mint káros folyamatról beszélünk, figyelembe kell venni tehát a mindennapi gyakorlatot is, az apró tűszúrásokat és a tyúkszemrehágásokat - ahogy Tisza István jelentette ki egyszer és ahogy helyesen a blog szerzője is idézi - a lenézést és megaláztatást is. „Ugyanakkor viszont gyakorlati szinten még a magyar történészek is elfeledkeznek olyan apróságokról, hogy miért fordították a dualizmus-kori Magyarországon szlovák nyelvre a törvényeket (ahogy azt bejegyzésünk illusztrációja is mutatja), vagy hogy miért pénzelt a magyar kormány szlovák újságokat.” - érvelnek álságosan a poszt szerzői. Ezt a nagyon szép és nagyon önzetlen cselekedet mindössze arról szólt, hogy az állami szervek e lefordított művek segítségével tudták folytatni kampányuk a korabeli szlovák nacionalisták ellen, és a budapesti kormányhoz közel álló újságokban próbálták meggyőzni az olvasókat, hogyan kell magyarul tanulni, beszélni, olvasni, álmodni, érezni. Nyilván megköszönték nekik. Persze, azért néha került hiba a gépezetbe itt is, hagy idézzek újra egy jelentést 1902-ből, amelyet Galgócz járás főszolgabírája küldött főispánjának: „....évi szubvenciót kérünk a kormánytól (ill. kéri a főispánt, hogy kérjen a kormánytól) a „Galgócz és Vidéke“ nevű hetilapra, amely három nyelven jelenik meg. Úgy tűnik, hogy ez az egyetlen trilingualis lap a vármegyében. A főszolgabíró szerint a lap a tót nyelvű mellékletével, amely a leghazafiasabb irányban van vezetve népies modorban, eredményesen munkálkodik azon, hogy a tót nép minden körülmények között igaz magyar hazafinak vallja magát. Ugyanakkor a kormány támogatásával kiadott tót lapok a mi vármegyénk területén kellő missiót nem is teljesíthetnek minthogy azok nyelvezete az észak és keletre fekvő vármegyék tót ajkú lakosságának a nyelvén vannak szerkesztve, a mely nyelvet a mi tótjaink meg sem értenek....“ „Külön kategóriát képez a Lex Apponyi, amelyet csak az kritizálhat, aki nincs tisztában a mai szlovák gyakorlattal a nemzetiségi iskolákban. Ugyanis míg például Šrobár, Hlinka, vagy Šoltésová a „brutális magyarosítás” idején olyan népiskolákba járhattak, ahol egyáltalán nem tanították a magyar nyelvet - állítják a post szerzői, de sajnos ez sem állja meg a helyét. Uhorszkóban 1867-es Kiegyezést követően vezették be a kötelező népoktatást, majd azt ezt követő évtizedekben került sor a modern oktatási rendszer kiépítésére is. Az 1868-as nemzetiségi törvény úgy rendelkezett, hogy minden növendék anyanyelvén kapjon oktatást. Trefort Ágoston minisztersége alatt, 1879-ben született meg a törvénycikk a magyar nyelv kötelező tanításáról. A törvény 4. paragrafusában szerepelt a hírhedt kitétel, miszerint a magyar nyelv bevezetése valamennyi nyilvános népiskolában kötelező és bevezetését - amennyiben nincs megfelelő tanár - fokozatosan kell bevezetni: 1882 után csak azt a tanárt alkalmazhatták, aki letette magyar nyelvből a megfelelő vizsgákat. A már tanító tömegek esetében pedig négy évet adtak a magyar nyelv elsajátítására. Még ugyanebben az évben született meg az a törvény, hogy a nem magyar tannyelvű népiskolák tantervében a magyar beszéd tanítására heti kilenc óra, a magyar nyelv írás-, és olvasásra heti nyolc órát kell fordítani. 1900-ban, a postunk elején is közölt statisztikák lehangoló hatására belátóbb hangokat is lehetett hallani a magyarosítási folyamat méretét illetőn. Beksics Gusztáv, a korszak egyik neves személyisége ezt írta 1883-as kiadású Magyarság és magyarosítás című könyvében: „a megvívhatatlan pontokra ne pazaroljuk erőnket. Vagy tíz megye grammatikailag feladható, ha több, mint negyvenben a magyar nyelv fog uralkodni”. A tortenelemportal.hu szerzőinek legdemagógabb állításával ellentétben, vajon az általuk felsorolt szlovák történelmi személyiségek honnan tanultak volna meg magyarul? Mert tudtak. „Szintén a homályba vész egy olyan apróság is, hogy a mai irodalmi szlovák nyelvet a magyar belügyminisztérium egyik magas beosztású alkalmazottja kezdeményezésére kodifikálták, és az adott alkalmazott ehhez a munkához jelentős ösztöndíjban részesült, amit a miniszter személyesen jóváhagyott.” - mutatnak rá a poszt szerzői, de tévesen, állításuk színtiszta tudatlanság. Czambel Samu nem kodifikálta az irodalmi nyelvet, hanem nyelvtörténeti munkákat írt, amelyekben - egyébként helyesen - azt bizonyította be elméletével, hogy a tót tájszólások, nyelvjárások nem a cseh nyelv dialektusai, hanem önálló nyelvcsoport. Ezért, és csakis ezért részesült az uhorszkói államtól anyagi támogatásban, mert tudományos munkásságát komoly politikai érvként is fel lehetett használni a „csehszlovakizmus” elleni harcban és propagandában és nem azért, mert a budapesti kormányzat olyan szívén viselte volna a kedves tót parasztság kultúrszintjének emelését. Az Uhorszkóban megfigyelt technika aztán folytatódott a Horthy Miklós-féle Magyar Királyságban és később - egy másik kikiáltott uralkodó politikai nemzet részéről - Csehszlovákiában is. Ajánlom a poszt szerzőinek, hogy olvassák el Szarka Lászlótól a Szlovák nemzeti fejlődés - magyar nemzeti politika és Tilkovszky Loránt a két világháború közti Magyarország nemzetiségi politikájáról szóló könyveit. A poszt szerzői mindenhol nacionalizmust vélnek felfedezni csak Magyarországon nem. Ez a tény önmagában arról árulkodik, hogy a poszt szerzői éppolyan nacionalisták akiket kritizálni próbálnak, ezért képtelenek belátni, hogy ugyanazok a jelenségek működtek és működnek a térség minden országában. „Az 1920 előtti Magyarország nem volt tökéletes. Nemzetiségpolitikája nem volt okos. A kor francia, brit, német, szerb vagy éppen román gyakorlatához képest azonban egyáltalán nem volt elnyomó” - írják az urak. A dotoho.blog.hu inkább úgy fogalmazna, hogy a egyformán „elnyomó” rendszerek működtek a felsorolt országokban.

http://dotoho.blog.hu

.
.
.
.
.
.
.
.
.
..................................................................................................................................