V 700-ročnej obci dnes býva okolo tristo stálych obyvateľov, prevažná časť ktorých má slovenský pôvod, pričom približne 70 % obyvateľstva tvoria dôchodcovia. Huť vytvorila a drží družobné styky so Svodínom a Štúrovom na Slovensku. V dedine pôsobí páví krúžok, pestovateľ a sprostredkovateľ slovenských ľudových piesní. V obci z vlastnej iniciatívy vznikla v roku 1995 slovenská samospráva.
Huť leží v Komárňansko-Ostrihomskej župe, patrí k mestu Ostrihom. Maďarský názov dediny je Pilisszentlélek. Malá dedinka sa skrýva medzi vrchmi Pilíša v údolí, je v susedstve miesta Dobogókő obľúbeným cieľom exkurzií. Od cesty z údolia sa vynára len niekoľko striech. Malé domy, štíhly kostol, od lesa získané polia, stráne okolitých kopcov vidno len z dediny. V minulosti aj tu, ako na viacerých častiach pilíšskych lesov sa rozprestieral kráľovský poľovný revír. Nad blízkym údolím Cserepes sa nachádzajú ruiny starej cirkevnej stavby. Po krátkej prechádzke od dediny sa dostaneme na Čiernu skalu. Odtiaľ je prekrásny výhľad smerom k Ostrihomu.
Pilisszentlélek
Pilisszentlélek (szlovákul Huť, köznyelvben Huta) egykori község, 1985 óta Esztergom része. Hivatalos neve 1907-ig Szentlélek volt, de használták a Szent-Lélek, Huta-Szent-Lélek formákat is. 2006 óta önálló irányítószáma a 2508. Belterülete 275 hektár, külterülete 820 hektár. Esztergom belvárosától 9 km-re délkeletre a dobogókői út mentén, a Duna–Ipoly Nemzeti Park területén, Pest megye határán egy völgyben fekszik. Minden irányból erdő veszi körül. A terület már az őskorban is lakott volt, amiről kőeszközök tanúskodnak. IV. Béla 1263-ban a „Benedekvölgye” nevű erdős völgyet a pilisszentkereszti pálosoknak ajándékozta, hogy monostorrá alakítsák az Árpád-házi királyok vadászkastélyát, amellyel IV. László uralkodása alatt, 1287-ben készültek el. Romjai ma is megvannak. Az itt létesült kolostor szolgálatára a birtokra parasztokat telepítettek, így alakult ki a patak mentén a falu. Utóbb Károly Róbert, majd 1378-ban Nagy Lajos király a monostort gazdagon megajándékozta. A 15. században a helység Pilis vármegyéhez tartozott. A török világában, 1541–43 táján elpusztult, elnéptelenedett. A 18. század elején a pesti pálosok birtokába került, akik tótokat telepítettek ide a Felvidékről, Nyitra környékéről. Ekkor a település üveghutájáról volt ismert. A pálos rend feloszlatása után a vallásalap birtoka lett, és annak földesúri hatósága alá tartozott 1848-ig. 1790-ben a pálosokat a ferencrendiek váltották fel a lelkészkedésben. Ekkor már iskolája is volt a községnek. Plébániája 1810-ben alakult, temploma 1856-ból való. Az óvoda 1912-ben, az iskola és a könyvtár 1936-ban nyitotta meg kapuit. A pálos kolostor romjait az 1928–33 évi ásatások alkalmával részben feltárták, majd visszatemették. A falu a második világháború alatt jelentős harcok színtere volt. A kolostor ma látható romjait 1985-ben tárták fel, és az oltárt is ekkor szentelték fel. A településrész teljes szennyvízcsatorna-hálózata 2007-re készül el. A község területén számos barlang található: Bivak-, Legény- és Leány- barlang, amelyek a történelem során rablótanyául szolgáltak. Feltárások szerint a Legény-barlangban egykor titkos pénzverde működött.
