Féltjük iskoláinkat és a szlovák nyelvoktatást

Szlovák rendezvényeinken az asztaloknál ülők szabadjára szokták engedni gondolataikat. Így volt ez legutóbb Ambrózfalván is, ahol a mikrotérséghez tartozó pitvarosiak, a nagyériek és a tótkomlósi vendégek vitatták meg ügyes-bajos dolgaikat. Az aratási melegben a szabadban szabadon folyt az eszmecsere.

Mikrotérségben - A pitvarosi iskola veszíthet…

Nem rossz dolog ez a közigazgatási rendszer, mármint a kistérségi társulás. Még akkor sem, ha mikrotérségünk a megye legsarkában található. Például ha Makó első embere, Búzás Péter aranygyűrűt kap a Magyarországi Önkormányzatok Szövetségétől, elismerést jelent ez a falvaknak is. Mikrotérségünkben még sincs minden rendben, mert az intézményesített kistérségi struktúrában a négy önkormányzat (Pitvaros, Csanádalberti, Ambrózfalva és Nagyér) nem tudott úgy együttműködni, hogy az emberek mindennapi élethelyzetében, főképpen a legszükségesebb közszolgáltatások igénybevételében egyetértés alakult volna ki. Más területeken bizonyított a jó és sikeres együttműködés, hiszen Magyarországon 168 kistérség alakult 2003-ban, majd 2007-ben számuk 174-re nőtt. Az egy csapatba tartozó önkormányzati hatásköröket egy körzetközpontba telepítették - oda, ahol megfelelő szaktudás szolgálta a közügyek intézését és a társuló önkormányzatok hozzájárultak anyagilag is a hatékonyabb és olcsóbb közös feladatellátásokhoz, a nagyobb költséget igénylő közös fejlesztésekhez.

Hogyan alakult ez a pitvarosiak esetében? 2005-ben létrejött a mikrotérség. Sikeres pályázatokkal jól indult a közös vezérlés. Minden önkormányzat megtalálta számításait, működött az iskola, működtek a helyi szlovák önkormányzatok is. Nagyéren ugyan nem alakult nemzetiségi önkormányzat, de ott korábban sem volt ilyen igény. Az előző iskolai tanév viszont már nem volt hibátlan. Ha az ambrózfalvi tanulók nem Pitvarosra, hanem Csanádpalotára járnak, a pitvarosi oktatási intézmény veszíthet - (nemcsak) finanszírozásban. Ez egy rossz lépés lenne. Pitvaroson ugyanis 150 gyerek tanulja a szlovák nyelvet. Hogy ez miért nem jó az ambróziaknak, ki tudja? Értekezni kellene e témáról külön is! Az erre vonatkozó gondolatok most megtorpantak. Az iskola a nyári szünet alatt újabb szlovákot oktató tanárra vár, az ambróziak döntésre várnak, a csanádalbertiek gondolatai egyeznek a pitvarosiakéval, a nagyériek sem akarnak változtatni.

Amíg ennek a négy önkormányzatnak igen fontos dolgai érlelődtek asztalunknál, a határban folyamatos volt az aratás, a kukorica is kiheverheti még a nagy meleg okozta szárazságot, s a dinnye is szépen nő. Az ambrózfalvi szlovák napon, amelyen az említett veszélyekről tárgyaltunk, nagy tapsot kaptak a pitvarosi óvodások, lazították a forróságot a mezőhegyesi fúvósok, mosolyra derítették a nagy melegben fáradt falusiakat a pitvarosi középkorosztály mazsorett táncosai, akik bizonyították, hogy nem apácazárdából jöttek.

Közös gondolatok, közös megegyezések - már rég nem szlovákról és magyarról beszélünk. Azért keményen megjegyzésre került, hogy a kormány újabb milliókat (50 millió első lépésben) áldoz a határon túl élő magyarok jogi képviseletére. Igazából nem is az a baj, de az itt élő szlovák nemzetiségiek szlovák anyanyelvi oktatására gondol valaki? Mert nem ártana most helyére tenni ismét ezt a közszolgáltatást, még a nyári szünidő alatt. A nagyszerű beszélgetés ugyan véget ért, de senki nem tudott valami bíztatót mondani - a komlósi szlovák vendégek sem - a helyi sajátosságok jövőbeni alakulásáról. Féltjük iskoláinkat és a szlovák nyelvoktatást.

A féltők egyike: Zelman Ferenc /78/