A Magyarországi Szlovákok Napja Rákoskeresztúron

Képgaléria ● Az Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) idén Budapest XVII. kerületében, Rákoskeresztúron rendezte meg a hazai szlovák közösség legnagyobb ünnepét, a Magyarországi Szlovákok Napját. ● A Nemzetiségünkért Díj 2017. évi kitüntetettjei: Hollósy Tiborné és a Keresztúri Szlovák Asszonykórus.

A magyarországi szlovák nemzetiség a július 5-i, szlovákiai állami ünnephez kötődően minden évben július első szombatján tartja a megemlékezést. Szlovákiában a szláv írást megalapító Szent Cirill és Metód napja nemzeti ünnep, s ebből az alkalomból tartják a magyarországi szlovákok is ezt az ünnepséget.
Rákoskeresztúr 1950-ben történt Budapesthez csatolását megelőzően önálló, a második világháborút megelőzően nagyobbrészt szlovákok, kisebb részben magyarok és németek által lakott település volt.
A rendezvényre érkezőket a település központjában, a Vigyázó Sándor Művelődési Ház előtti parkban a Tótkomlósi Ifjúsági Koncert Fúvószenekar térzenéje fogadta. A programok sorozata is a Művelődési Központ előterében kezdődött Laco Struhár fotóművész „Mágikus Szlovákia” című fényképkiállításának megnyitójával. Az ünnepi fogadást követően a település evangélikus gyülekezetének templomában ökumenikus áhítatra került sor, a szlovákiai Ágostai Hitvallású Evangélikus Egyház Keletszlovákiai Egyházmegyéjének püspöke Slavomír Sabol és a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke Fabinyi Tamás prédikációjával. Az ünnep résztvevőit Stanislav Brtoš, Magyarországon szolgáló szlovákiai katolikus lelkipásztorral közösen áldották meg.
Az esemény résztvevőit vendéglátóként Hollerné Racskó Erzsébet, az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke köszöntötte. Őt követték a köszöntésben Fuzik János, az Országgyűlés szlovák szószólója, a Magyarországi nemzetiségek bizottságának elnöke, Peter Prohácka, a Határon Túli Szlovákok Hivatalának elnökhelyettese és Tircsi Richárd, az Emberi Erőforrások Minisztériuma Nemzetiségi Főosztályának vezetője.
A köszöntők után került sor az Országos Szlovák Önkormányzat által alapított Nemzetiségünkért Díj átadására. A nagypresztízsű díjat idén a Fővárosi Szlovák Önkormányzat korábbi elnöke, pedagógus és folklorista Hollósy Tiborné, valamint a 20 éves Rákoskeresztúri Női Kórus kapták. A Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézete - társrendezőként - idén is sokszínű tematikus programot állított össze „Keresztúri büszke lányok” címmel. A kulturális program fellépőit a pestkörnyéki régió szlovák falvainak népviseleteit felvonultató bemutatója követte a színpadon. Kísérőprogramként az érdeklődők megtekinthették a Rákoskeresztúr hagyományőrzéséhez kapcsolódó interaktív kiállítást, bekapcsolódhattak a kézműves műhely munkájába, ellátogathattak a Bartók Házba, az Erős Renée Házba vagy a település régi temetőjébe. Az egésznapos rendezvény keretében bemutatkoztak a Magyarországi Szlovákok Kulturális Intézetének régiós központjai, amelyek a kulturális élmények, kiállítások mellett gasztronómiai bemutatóval is várták a résztvevőket.
Az esti Szlovák Bál hangulatáról a Csibaj Banda gondoskodott. A legkitartóbb látogatók a késő esti órákig táncolhattak a hazai szlovák folklórkincsből válogató zenekar kíséretére. (nemzetisegek.hu)

Fuhl Imre felvételei

Képgaléria:
https://www.facebook.com/pg/oslovma/photos/?tab=album&;album_id=1313659235399716

A Nemzetiségünkért Díj 2017. évi kitüntetettjei

Az Országos Szlovák Önkormányzat közgyűlése 2017-ben Hollósy Tibornénak, a Fővárosi Szlovák Önkormányzat egykori elnökének ítélte oda a Nemzetiségünkért Díjat.

Hollósy Tiborné Pitvarosról származik, az egész családja elkötelezett a szlovák nemzetiségi kultúra, elsősorban a zenei terület iránt. A középiskolai tanulmányait Budapesten, a szlovák gimnáziumban végezte, ahol rendkívül aktívan bekapcsolódott a kulturális életbe. Iskolás korától lelkes és népszerű tagja volt a tánccsoportoknak. A főiskola elvégzése után a sződi általános iskolában kezdett tanítani, ahol tánccsoportot is alapított. Később a budapesti szlovák iskolában folytatta pedagógusi pályáját, ahol szervezői tevékenységével is kitűnt. Az iskolai tánccsoportból, mely alapításának részese volt, nőtt ki a későbbi „Prameň” táncegyüttes, mely ma „Lipa” néven működik. Hollósy Tiborné alapító tagja volt a Fővárosi Szlovák Önkormányzatnak, melynek elnökeként a fővárosi szlovák nemzetiségi élet egyik motorja volt. Nagy szerepe van abban, hogy Zalavár ismert emlékhelye lett a budapesti és a magyarországi szlovákságnak, és hogy a hittérők, Szent Cirill és Szent Metód szobrot kaptak ott a hazai szlovák közösségtől. Az ő kezdeményezésére jött létre számos társadalmi szervezet is, például a Szlovák Nyugdíjasok Klubja vagy az Ozvena Budapesti Szlovák Kórus, amelynek máig ő vezetője. Ezen minőségében nemzetközi dalfesztiválokat szervez, a kórussal pedig fellép itthon és külföldön. Napjainkban a 13. kerületi szlovák önkormányzat elnöke és tagja az OSZÖ Kulturális és Ifjúsági Bizottságának.

A 2017. év másik kitüntetettje a Keresztúri Szlovák Asszonykórus. A szlovák asszonykórus Budapest XVII. kerületében, Rákoskeresztúron már több évtizede ápolja a szlovák hagyományokat. Tagjai őrzik az autentikus keresztúri szlovák népviseletet, dallamokat, énekeket. A kórus Linkéné Gács Éva vezetésével 1996-ban alakult meg hivatalosan, Epress Rezsőné és az alapító tagok kitartó szervezési munkájának köszönhetően. Az énekkar már alapítása évében is megnyerte a Budapesti Népdalversenyt. A kórus tagjai szlovák asszonyok, akik jól ismerik a keresztúri szlovákok történelmét, hagyományait, népdalait. Színvonalas előadásaikkal az elmúlt évtizedekben az egész országban bemutatkoztak, csakúgy mint a határon túl. A keresztúri dallamok és énekek gazdagságát két CD-lemezen is megörökítették. 2015-ben a Magyar Kórusok, Zenekarok és Népzenei Együttesek Szövetsége - KÓTA arany minősítéssel díjazta a kórus előadását. Az asszonykórus a régió legaktívabb énakkarai közé tartozik. Együttműködnek a helyi szlovák nemzetiségi önkormányzattal és a környező szlovák településekkel, kiváló a kapcsolatuk a települések kulturális egyesületeivel és a Magyarország területén működő szlovák és magyar szervezetekkel. Szintén a kórus érdeme, hogy megrendezésre került és hagyománnyá vált a Pünkösdhétfői szlovák szentmise a Szent Kereszt katolikus templomban. A kollektíva 2005-ben egyik alapítója volt a Rákoskeresztúron megalakult Dolina - Pestvidéki Szlovákok Regionális Egyesületének. A Vigyázó Sándor Művelődési Házzal és más helyi szervezetekkel együttműködve 5 éve szervezik a Rákoskeresztúri Falunapot, ami a település lakónak legnagyobb eseménye.

Képgaléria:
https://www.facebook.com/pg/oslovma/photos/?tab=album&;album_id=1313659235399716

Elnöki köszöntő

Tisztelt Jelenlévők! Engedjék meg, hogy a Magyarországi Szlovákok Napjának fő szervezője, az Országos Szlovák Önkormányzat nevében köszöntsem Önöket közösségünk legnagyobb ünnepének hivatalos programján.
Ünnepnapunk létrehozása, illetve Szent Cirill és Metód ünnepével történő összekapcsolása óta először, húsz év után térünk vissza Magyarország fővárosába. A történelmi Magyarország egykori fővárosába, amely a dualizmus idején az országban élő nemzetiségek közös otthona volt. A 25 és fél ezres szlovákság 1880-ban a lakosság közel 6,5%-át tette ki. A csak később, 1950- ben Budapesthez csatolt településekkel együtt - és ezek közé tartozott Rákoskeresztúr is - 1900-ban a hétszázezres Budapesten nemzetiségünk 31 ezer tagja élt. A születőben lévő világváros a szlovákok politikai és szellemi életének egyik központjává vált. A magyar nemzet nagyjai mellett jelentős szlovák személyiségek is tevékenykedtek itt, köztük az evangélikus lelkész, költő és politikus Ján Kollár, Daniel Bachát evangélikus püspök és író vagy a szerkesztő és politikus Milan Hodža. A történelmi Magyarország felbomlása után ugyan jelentősen csökkent a szlovákok száma, meggyengültek a szlovák egyesületek és egyházi közösségek, ám a második világháború után a város ismét nemzetiségünk politikai, kulturális és művelődési központjává vált. A nemzetiségi törvény 1993-as elfogadása óta működnek itt kerületi szlovák önkormányzatok, valamint a Fővárosi Szlovák Önkormányzat, illetve az Országos Szlovák Önkormányzat és annak intézményei.
Abban az időszakban, amikor a fővárosi szlovákság történelmének lapjait a legsűrűbben írták tele, a Budapestet nyakék gyöngyeiként körülölelő szlovákok lakta települések élték a maguk megszokott életét. Az egykori Rákoskeresztúr is ezek közé a valaha önálló helységek közé tartozott. Ez az egyik olyan szlovákok lakta település, amely már első itteni látogatásom során emlékeimbe vésődött. Ahogyan a mai ünnepség résztvevőivel egyező úton megérkeztem a városrészbe, egyre kevésbé tudtam elképzelni, vajon hogyan létezhet egy ilyen nagyvárosi, személytelen környezetben szlovák közösség. Az élményeim arra inspiráltak, hogy a Ľudové novinyban megjelenő cikkemnek a „Szlovák kultúra a panelházak árnyékában” címet adjam.
De hová is nyúlnak vissza a település szlovák gyökerei? Az első szlovák telepesek Aszódról és a Podmaniczky család nógrádi birtokairól érkeztek 1725-1727-ben a törökök által elpusztított Keresztúrra. Ezekből az évekből származik a cinkotai evangélikus gyülekezet első, Keresztúrra vonatkozó feljegyzése is. A szlovák és magyar lakosság betelepülése 1760-ban fejeződött be, majd a 18. század második felében németek is érkeztek a településre. Az egészen a Rákos patakig húzódó, gyönyörű nagy kertekben salátát és más zöldségféléket termesztettek, melyeket azután szereken vagy batyuban vittek a piacra.
1777-79-ben a településnek 900 lakosa volt, kétharmad részük evangélikus. 1880. húsvéthétfőjén szentelték fel első templomukat, ám egészen az egyházközség 1807-ben történt önállósodásáig a cinkotai lelkész tartotta az istentiszteleteket. A település folyamatosan növekedett és ezzel együtt változott a lakosság nemzetiségi összetétele is. A 19. század végén 1920 szlovák, 508 magyar és 335 német élt Keresztúron. A szlovákok a lakosság majd’ 68%-át alkották, a magyarok 20%-a, a németek pedig megközelítőleg 12%-ot tettek ki. A szlovák többség 1907-ben még elutasította a lelkész azon kezdeményezését, hogy minden második vasárnap tartsanak magyar istentiszteletet is, de öt évvel később már sikerült keresztülvinni a javaslatot. Ennek oka lehetett, hogy húsz év alatt megfordult a magyar és a szlovák lakosság aránya: 1910-ben a település 6700 lakosa közül már 4421 vallotta magát magyar nemzetiségűnek, 1739 fő szlováknak és 462 fő németnek. 1924-től vasárnap reggelenként csak magyar nyelvű istentiszteletek voltak, délután pedig felváltva szlovák vagy német.
A katolikusoknak 1740 óta volt templomuk, amelyet az egyház segítségével építettek fel. Keresztúr kezdetben az ecseri gyülekezet fiókegyháza volt, később Rákoscsabához tartozott. A 19. század vége felé a keresztúri gyülekezet létszáma jelentősen megnövekedett, ami egyre nagyobb problémákat okozott, mint ahogyan az is, hogy a pap nem beszélt szlovákul. A hívők azt kérték az egyháztól, hogy Rákoskeresztúron alkalmazzanak egy szlovákul beszélő káplánt, ez azonban csak 1906-ban sikerült, amikor Rákoscsabára új, szlovákul beszélő pap és káplán érkezett. Az iskola és a kántori lakás felépítését követően a keresztúri katolikusok 1916-ban érték el, hogy káplán költözött Rákoskeresztúrra.
A Magyarország és Csehszlovákia közti lakosságcsere nem érintette jelentősen a települést. Az 1950-ben bekövetkezett Budapesthez csatolását követően a rákoskeresztúri szlovák közösséget újabb csapás érte: a 1960-as évek mezőgazdasági szövetkezetesítése, majd a 1970-es években az eredeti falu földdel egyenlővé tétele és a mintegy 8000 új lakást jelentő panel lakótelep felépítése. A takaros földszintes házak tehetősebb tulajdonosai a város más negyedeiben építettek vagy vásároltak házat maguknak, a többiek pedig beköltöztek a felkínált panellakásokba. Az idősebb keresztúriak visszaemlékezései szerint ez sokak számára olyan nagy traumát jelentett, amivel nem voltak képesek megbékélni, és mintegy tizenöten vesztették életüket az események hatása alatt.
Az itteni szlovákságot, amely a fővárostól távolabb élő közösségekkel ellentétben gyorsabb asszimilációnak volt kitéve, az utóbbi évtizedek változásai megtizedelték. Az utolsó, 2011-es népszámláláskor a XVII. kerületben 138 szlovák élt. A könnyűnek nem mondható körülmények közepette 1994-es megalapítása óta a Szlovák Önkormányzat gondoskodik a szlovák szellemiség megőrzéséről. Linkéné Gácsi Éva vezetésével női énekkar működik itt, és a fiatal generáció tagjai is elsajátítják a szlovák folklórt, dalokat és táncokat.
A nemzetiségi törvénybe foglalt felhatalmazásuk alapján a szlovák önkormányzatok egyre több feladatot vállalnak fel, ma már nemcsak a szlovák hagyományok őrzése és a kultúra ápolása terén. E feladatok ellátására, köszönhetően a magyarországi nemzetiségek parlamenti bizottsága sikeres tevékenységének is, az állam egyre több pénzeszközt biztosít. Az utóbbi években, az Országos Szlovák Önkormányzat példáját követve, mely oktatási intézmények fenntartójaként már több mint 10 éves tapasztalattal rendelkezik, egyre több helyi szlovák önkormányzat érzi át a szlovák nyelvoktatás fenntartása és fejlesztése iránti felelősségét, és kezdeményezi oktatási-nevelési intézmények fenntartásának átvételét. Jelenleg a szlovák nemzetiségnek két ilyen intézménye van, Mátraszentimrén és Nézsán. A szlovák nyelvet oktató kisiskolák megőrzése érdekében azzal számolunk, hogy a jövőben további intézmények fenntartását veszik majd át helyi szlovák önkormányzatok.
Az Országos Szlovák Önkormányzat tevékenységében is kiemelkedő jelentőséggel bír a szlovák nemzetiségi oktatás fennálló problémáinak kezelése az óvodáktól egészen az egyetemekig. Az ezzel összefüggő stratégiai dokumentum előkészítésébe bevontuk a szakembereket és társadalmi vita keretében véleményezhették azt a szlovák szervezetek és önkormányzatok is. A szlovák oktatási-nevelési rendszer „Iránytűnk“ című fejlesztési koncepcióját ez év májusában hagyta jóvá az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűlése. E dokumentum alapján az iskolarendszer küldetése, hogy a szlovák nyelv ismeretét átadja a diákoknak, és kialakítsa kötődésüket a magyarországi szlovák közösséghez. Ennek érdekében elengedhetetlen lesz a tanítás tartalmának és módszertanának modernizációja, új tankönyvek és oktatási segédeszközök kidolgozása és fejlesztése. Nagy hangsúlyt kell fektetnünk a pedagógusok felkészítésére és szisztematikus továbbképzésére is. Kitűzött céljaink megvalósítása során a magyarországi és szlovákiai illetékes szervek és intézmények segítéségére is támaszkodni kívánunk. Anyaországunktól elsősorban a gyermekek és pedagógusok szlovák nyelvi környezetének megteremtéséhez van szükségünk segítségre, akár szlovákiai programokkal, képzésekkel, akár az iskolákban tevékenykedő vendégtanárok számának emelésével.
Iskoláink leendő pedagógusainak felkészítése szempontjából rendkívüli jelentősége van a Békéscsabán és Budapesten működő két szlovák gimnáziumnak. Mindkét iskola felújított terekkel várja diákjait, és magas minőségű oktatást kínál. Erről tanúskodnak a tények is: a gimnáziumainkban végzett diákok közül egyre többen folytatják tanulmányaikat Szlovákiában; a csabai gimnázium a hozzáadott pedagógiai érték tekintetében bekerült Magyarország legjobb 50 intézménye közé; a pesti gimnázium szeptembertől nulladik, nyelvi előkészítő évfolyamot indít.
Az Országos Szlovák Önkormányzat a következő hónapokban kampányt tervez a szlovák nyelv oktatásának és két gimnáziumunk népszerűsítésére. Az a célunk, hogy a szülőket meggyőzzük a „szláv nyelvek eszperantójának“ is nevezett szlovák nyelv elsajátításának hasznáról. Az információk szülőknek történő átadása során mindenki segítségére számítunk, aki a szlovák egyesületekben és önkormányzatokban tevékenykedik. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy legyen, aki majd 25 vagy 50 év múlva is részt vesz egy maihoz hasonló ünnepen! Ez a mi közös felelősségünk!
Köszönöm a figyelmüket!

Hollerné Racskó Erzsébet
OSZÖ elnöke

Képgaléria:
https://www.facebook.com/pg/oslovma/photos/?tab=album&;;album_id=1313659235399716