Kormos Sándor és Franyó Rudolf „Csöndvárban”
Képgaléria ● A Magyarországi Szlovákok Szövetsége az adventi időszakban immár évek óta több eseményt is áldoz a szlovák kultúra, művészet hagyományainak ápolására, népszerűsítésére. Az idei program keretében hívták meg Kormos Sándort és Franyó Rudolfot. Mindketten a pilisi hegyekben élnek...
Salgótarjáni irodalmi est szlovákul és magyarul
„Egyedül maradtam / falakat döngetni / egyedül maradtam / hegyeket görgetni / egyedül maradtam” - írja egyik nagyon szép versében Kormos Sándor magyarországi - jelesül pilisszántói - szlovák költő, s mit sem von le érzéseinek, nyilvánvalóan szimbolikus mondandójának létjogosultságából, őszinteségéből a következő kérdés: Lehet-e magára hagyott az a tollforgató, akire kíváncsiak az olvasók, akit rendre meghívnak maguk közé az 
érdeklődők, s akinek szavait feszült figyelem kíséri, nagy taps honorálja? Merthogy így történt a minap a salgótarjáni Balassi Bálint Megyei Könyvtárban rendezett irodalmi esten is.
A Magyarországi Szlovákok Szövetsége - élén dr. Egyedné Baránek Ruzsenka elnökkel - az adventi időszakban immár évek óta több eseményt is áldoz a szlovák kultúra, művészet hagyományainak ápolására, népszerűsítésére. Az idei program keretében hívták meg Kormos Sándort és Franyó Rudolfot. Mindketten a pilisi hegyekben élnek: egyikük pilisszántói, másikuk pilisszentlászlói. Mint Fuhl Imre - aki költő, újságíró s rendszeres résztvevője, narrátora a salgótarjáni rendezvényeknek - mondta: mintegy a hetvenes évektől a Pilis a bázisa a magyarországi szlovák irodalomnak. Ugyanakkor mindkét vendég ír nemcsak anyanyelvén, hanem magyarul is, azaz a szimmetrikus, az úgynevezett bilingvis írásmód 
képviselői. Fuhl Imre véleménye szerint Kormos Sándor a legjelentősebb magyarországi szlovák költő. Bár ezt nyilván objektíven nem lehet eldönteni, az tény, hogy nevezett által magyarul és szlovákul felolvasott költemények igencsak kvalitásos szerzőt mutattak. Az eleddig hat verseskötetének témái között egyaránt ott találni a természetet (példának okáért ezt igazolja „Lombtalanul” című verse), a politikai, ha úgy tetszik kemény közéleti kérdéseket („Forr a dalom”), de nem idegen alkatától, költészetétől a vallási tematika sem („Velünk az Isten”). Bár nyugállományba vonulásáig hosszú éveken át szerkesztőként dolgozott, igazán - ahogyan egyik versének címe mondja - a „Csöndvár”-ban, a világról elmerengő gondolatai között érzi jól magát.
Franyó Rudolf más típusú személyiség. Eredeti szakmája révén kőművesmester, sikeres vállalkozó, de három cikluson át Pilisszentlászló polgármestere is volt és ebben a minőségében sokat tett faluja érdekében. Három jelszava volt: víz, orvos, pap. Amióta jobban ráér, szívesen foglalkozik írással, sőt saját maga adja is ki tetszetős tipográfiájú könyveit, amelyek száma harminc körül van. Egész kis bemutatót tudott rendezni belőlük a könyvtár klubjában. A kötetek változatos műfajúak, közös nevezőjük egyrészt a Pilis, másrészt a magyarországi szlovákság eredete, története, népi kultúrája. Lefordította magyarra Milan Ferko „Jánosik” című, „Rákóczi zászlaja alatt” alcímű” művét is. A legendás szlovák betyár két alkalommal is megmentette a nevezetes fejedelem életét…
Képgaléria - https://www.facebook.com/media/set/?
set=a.684707201628259.1073741924.147596498672668&;type=3
Ugyancsak rendszeresen visszatérő rendezvénynek tekinthető a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat, valamint a Salgótarjáni Szlovákok és Barátaik Köre által szintén a megyei könyvtárban megrendezett „Ki többet a szlovákságról?” című szellemi vetélkedő. Az idén hat civil szervezet nevezett három-három fős csapatokkal. Az első helyen a baráti kör, a másodikon a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület, a harmadikon pedig a Tájak-Korok-Múzeumok Egyesület csapat végzett. Indult a Magyar-Finn Baráti Társaság, a mihálygergei Dobroda Hagyományőrző Csoport és a Nyugdíjasok Nógrád Megyei Képviseletének csapata is. A program folklórműsorral zárult. Közreműködtek a mihálygergei hagyományőrzők, valamit a klenovei (klenóci) énekesek és harmonikások.
