Előnyös? - Megint szlovák belügyekbe avatkozunk
Boldoghy úrtól elvették a szlovák állampolgárságot a magyar miatt, semmi baj, mostantól majd ide fizet adót és járulékot. Nálunk minden dolgos kézre, minden befizetett pénzre szükség van… Majd dolgozik vállalkozóként a magyar piacra, vagy magyar adóalanyként a szlovák piacra, fizeti a magyar tébének a járulékokat, a magyar adóhatóságnak az adókat és egyéb közterheket, számolja forintban a kiadásait és a bevételeket. Hiszen felesküdött arra, hogy hazájának tekinti, képességeihez mérten szolgálja Magyarországot, nem igaz? A magam részéről ugyan kötve hiszem, hogy akár adózási, akár járulékfizetési, akár egyéb pénzügyi szempontból előnyös cserét csinált, de azért sok sikert hozzá. „A magyar kormány felháborodással értesült arról, hogy - a híradások szerint - a magyar állampolgárság megszerzése miatt a Szlovák Köztársaság, az érintett személy kifejezett akarata ellenére, megfosztotta szlovák állampolgárságától Boldoghy Olivér révkomáromi vállalkozót, és ezzel kísérel meg alapot teremteni további életvitelét ellehetetlenítő jogfosztásokhoz.” Ez áll abban a közleményben, amit Semjén Zsolt adott ki szombat este amiatt, hogy az említett szlovák állampolgárságú urat, ahogy azt a szlovák rendelkezések ismeretében jóelőre tudni lehetett, a magyar állampolgársági eskü letétele, és a magyar állampolgárság elnyerése után a szlovák állam törölte a saját állampolgárai nyilvántartásából.
Van-e alapja Semjén Zsolt felháborodásának?
A felháborodásnak sem oka, sem alapja nincs. Szlovákia önálló, független állam, a szabad és demokratikus választásokon megválasztott képviselői olyan törvényeket hoznak a saját parlamentjükben, amilyeneket csak akarnak, feltéve, hogy a törvényeik nem mennek szembe az uniós normákkal és az alapvető emberi jogokkal. Márpedig az, hogy az a szlovák állampolgár, aki felveszi egy másik állam állampolgárságát, az alapértelmezésben nem tarthatja meg a szlovák állampolgárságot, vagyis, azon a napon, amikor leteszi az állampolgári esküt az új hazájában, azzal kilép az eredeti állam polgárainak a közösségéből, az nem megy szembe semmilyen uniós normákkal. Az Unió szerint a kettős állampolgárság kezelése az adott tagállam belügye.
Ne csináld a fesztivált!
Úgyhogy Semjén Zsolt jobban tenné, ha nem csinálná a feszkót, és nem hergelné a kérdésben tájékozatlan, ám bulvárra éhes magyar polgárokat Szlovákia ellen, jó magyar szokás szerint, úgy, ahogy szokta, főként pedig nem azzal a céllal, hogy a magyar kormány aktuális ostobaságairól terelje el a figyelmet valamelyik jól bevált, bármikor előkapható gumicsontra. Aki ismeri a szlovák törvényeket, és egy Szlovákiában élő, szlovák állampolgárságú vállalkozó miért ne ismerte volna, annak tudnia kellett, hogy erre számítson, amit a révkomáromi úr is kapott. Aki meg nem ismeri, annak azzal kell tisztában lennie, hogy a törvények nem ismerete nem mentesít a cselekedetek következményeinek a viselése alól.
Miről szól a szlovák állampolgársági törvény?
A szlovák állampolgárságról szóló törvény ugyanis alapvetően nem zárja ki, hogy a szlovák állampolgárnak egy további állampolgársága is legyen, vagy külföldi állampolgár szerezhesse meg az eredeti állampolgársága mellé a szlovák állampolgárságot, tehát kettős állampolgár legyen, ám a kettős állampolgárság státusza Szlovákiában nem jár alanyi jogon. Az alapértelmezett felállás az, hogy valaki vagy szlovák állampolgár, vagy nem szlovák állampolgár.
Akkor miért hivatkoznak a kérdésben a szlovák alkotmányra?
A szlovák alkotmány első fejezete első bekezdésének ötödik pontja az alábbiakat mondja ki, amelyre itthon hivatkozni szoktak:
(1) A szlovák állampolgárság megszerzésének és elvesztésének módját a Szlovák
Köztársaságban törvény szabályozza.
(2) Szlovák állampolgárságától senkit nem lehet akarata ellenére megfosztani.
Ám mi, magyarok, akik szintén alkotmányozási lázban égünk, tudjuk, hogy maga az alkotmány csak a legfontosabb alapelvek gyűjteménye, amely önmagában nem rendelkezik semmiről. Az alkotmányt konkrét és részletes tartalommal az egyes pontokhoz tartozó törvények töltik meg. Tehát hiába hivatkozik valaki egy alkotmányban olvasott, onnan kiragadott elvre, gondolatra, idézetre, ha az adott ország törvényei mást mondanak ki, mint ahogyan ő a saját elképzelései alátámasztására fel szeretné használni az összefüggéseiből kiragadott mondatot.
El lehet-e venni a szlovák állampolgárságot?
A szlovák alkotmány 5. pontjával az a nagy helyzet, hogy önkényesen senkitől nem lehet elvenni a szlovák állampolgárságot, és azzal állampolgárság nélkülivé, hontalanná tenni a polgárt. Hozzáolvasva viszont az állampolgárságot, mint státuszt szabályozó törvényeket azt is tudni kell, hogy bár a szlovák állampolgárságától az állampolgár alapértelmezésben nem megfosztható, nem is jár neki minden esetben, minden élethelyzetben, alanyi jogon. Ha például a szlovák állampolgár úgy dönt, hogy állampolgársági esküt tesz egy másik országban és megkapja az ottani állampolgárságot, akkor elveszítheti a szlovák állampolgárságát. Mindez a vonatkozó törvényekbe bele is van írva. És bármennyire sajnálatos is ez nekünk, magyaroknak, a szlovák parlament a szlovák törvényeket sajnos nem a Magyar Köztársaság állampolgárainak a szája íze szerint hozza. És ha valaki innen Magyarországról, magyar állampolgárként próbál belekaffogni abba, hogy a szlovák parlamentben a szlovák képviselők milyen tartalmú törvényeket hozzanak, vagy ne hozzanak, az bizony a szlovák belügyekbe való beavatkozás.
Mi áll a szlovák állampolgárságról szóló törvényben?
A 40/1993 számú, a Szlovák Köztársaság állampolgárságáról szóló törvénynek (Zákon Národnej rady SR z 19. januára 1993 o štátnom občianstve SR) a szlovák állampolgárság elveszítéséről szóló 9. §-ában ez áll:
(1) A Szlovák Köztársaság állampolgára csak saját kérésére veszítheti el állampolgárságát.
(2) Az állampolgári kötelékből az a személy bocsátható el, aki rendelkezik egy másik állam állampolgárságával, vagy vélelmezhető, hogy meg fogja szerezni azt.
És igen, bármennyire is sajnálatos ez a mi számunkra, a szlovák törvényhozás úgy gondolja, hogy az az állampolgár, aki egy másik államban folyamodik állampolgárságért, az azért teszi azt, mert annak az országnak a polgárai közé kíván tartozni, azokkal az emberekkel kíván közösséget vállalni. Sőt, a szlovák jogalkalmazók úgy is gondolják, hogy aki a törvény ismeretében (vagy nem ismeretében is, akár) új állampolgárságért folyamodik, és azt meg is kapja, az a folyamodással, mint ráutaló magatartással jelzi azt, hogy lemond a szlovák állampolgárságáról. De erről majd később. Most nézzük meg a magyar állampolgársági eskü szövegét a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvényben: „Én,.... esküszöm, hogy Magyarországot hazámnak tekintem. A Magyar Köztársaságnak hű állampolgára leszek, Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Hazámat erőmhöz mérten megvédem, képességeimnek megfelelően szolgálom. Isten engem úgy segéljen.” Igen, létezik a patriotizmusnak az a foka, amikor egy adott országban azt gondolják, hogy aki az ő hazájukon kívül egy másik országot is hazájának tekint, és annak a másik hazának az alkotmányára, a szolgálatára, sőt, a védelmére fel is esküszik, az menjen inkább állampolgárnak abba a másik hazába. Evvan.
Ez nincs benne az 1993. január 19-én keltezett szlovák állampolgársági törvényben!
Tény, hogy nincs benne. A szlovák törvények jelenleg sem zárják ki a kettős állampolgárság lehetőségét, ám az is tény, hogy ez a lehetőség nem jár mindenkinek, minden körülmények között, alanyi jogon. A jogalkotói szándék egyértelműsítése az eredeti törvény hatályba lépését követően 17 évet váratott magára. Lehet találgatni, milyen külső és belső körülmények játszottak közre abban, hogy a szlovák törvényhozás a fentebb említett 40/1993 számú törvény 9. §-át az alábbi rendelkezésekkel egészítette ki a 250/2010 számú törvényben, 2010 május 26-án:
Az eredeti, 1993-as törvény 9. paragrafusának (1) pontja ezt mondta ki:
(1) A Szlovák Köztársaság állampolgára csak saját kérésére veszítheti el állampolgárságát.
A törvény 2010-es módosítása után ez olvasható a 9. paragrafus módosított (1) pontjának a) és b) sorában:
(1) A Szlovák Köztársaság állampolgárságát el lehet veszíteni:
a) ha az állampolgár saját kérésére mond le állampolgárságáról
b) ha saját elhatározásából szerez külföldi állampolgárságot
Hogyan érinti mindez a szóban forgó vállalkozót?
„A határozatot már továbbították is az illetékes hivataloknak, ezért a napokban bevonják a jogosítványomat, személyimet és az útlevelemet, a szociális biztosító és a betegbiztosító állandó lakhely nélkül megszünteti a fedettségemet, és innentől nem állják az orvosi ellátásomat sem. 2012. február 14-én pedig kitoloncolhatnak az országból. (...) Magyarországi lakhelyem nincs, magyar okmányokkal nem rendelkezem, ottani személyigazolványt pedig csak úgy tudok szerezni, ha bejelentett címem van. Költözni nincs szándékomban, még ha akarnék, sem lenne hova. Megélhetésemhez létfontosságú a gépkocsi használata, jogosítvány nélkül gyakorlatilag a keresetem is odalett. Bevétel nélkül nem tudom tovább fizetni az adóimat, járulékaimat, hiteleimet, és persze nem tudom ellátni a családomat sem, betegség esetén pedig nincs pénz orvosra. Tartózkodási engedély nélkül munkát sem vállalhatok.” - nyilatkozta az index.hu oldalán.
A kisalfold.hu oldalán adott nyilatkozatában pedig ez olvasható: „Boldoghy rámutat: a megoldás az lenne, ha kérvényezné szlovákiai tartózkodását, amit minden további nélkül megkapna. „Ezzel viszont elismerném, hogy a szülőföldemen idegen vagyok. Elismerném, hogy igazuk volt, és elismerném, hogy nyertek. Az ügyet pedig, amiért szeptember elsején több ezer embert hívtunk el Komáromba, elárulnám. Megerősíteném az emberekben azt az érzést, hogy van miért félni, és nem érdemes ujjat húzni a hatalommal. Ezzel pedig elérik a céljukat.”
Hol itt a probléma?
Szerintem sehol. Boldoghy úr inenntől majd dolgozik vállalkozóként a magyar piacra, vagy magyar adóalanyként a szlovák piacra, fizeti a magyar tébének a járulékokat, a magyar adóhatóságnak az adókat és egyéb közterheket, számolja forintban a kiadásait és a bevételeket. Hiszen felesküdött arra, hogy hazájának tekinti, képességeihez mérten szolgálja Magyarországot, nem igaz? A magam részéről ugyan kötve hiszem, hogy akár adózási, akár járulékfizetési, akár egyéb pénzügyi szempontból előnyös cserét csinált, de azért sok sikert hozzá. Arra ugyanis gondolni se akarok, hogy adózó, járulékfizető, befektető, megtakarító, öngondoskodó polgárnak ott szeretett volna maradni Szlovákiában, a magyar állampolgárság meg csupán ahhoz kellett volna, hogy a magyar nacionalista eszméket valló szervezetek eszközeként hergelje az egyik hazájában az embereket a másik hazája polgárai és vezetői ellen.
(maria.blog.hu)
Forrás:
Az MKP kiállt Boldoghy Olivér mellett
Elveszítette szlovák állampolgárságát a magyar miatt
Már nem szlovák, a magyar állampolgárságot választó vállalkozó
Zákon NR SR o štátnom občianstve Slovenskej republiky (1993)
Zákon z 26. mája 2010, ktorým sa mení a dopĺňa zákon NR SR č. 40/1993 Z. z.