Nyílt levél - A mikrobusz és a szent fantom

Az OSZÖ egész vagyona, eszköztára, legalább is elvben nem csak egy „kiválasztott” csoport kénye-kedvét hivatott szolgálni, legfeljebb az csupán gondjaikra van bízva…. S főképpen nem szolgálhat eszközül ezek kezében fricskázásra, az ellentétek szítása, valós vagy vélt „évszázados” sérelmeiknek megtorlására.

Már semmi sem számit?
Nyílt levél Fuzik Jánosnak,
az OSZÖ elnökének

Budapest XII. kerületi Szlovák Nemzetiségi Önkormányzat
1126 Budapest, Böszörményi ú. 23-25. Tf.: 06/1/224-5900/276; 06/70/2725908
Számlaszám: 1200 1008 0133 9967 0010 0009
_____________________________________________________________________

Országos Szlovák Önkormányzat
Fuzik János
elnök
1114 Budapest
Fadrusz u. 11/A

Tisztelt Elnök Úr!

Kb. másfél hónappal ezelőtt szóbeli kérésünkre az Országos Szlovák Önkormányzat Hivatalának vezetője szóban engedélyezte, hogy önkormányzatunk képviselő-testülete igénybe vegye a Hivatal mikrobuszát a romániai Nagylak szlovák közösségének meglátogatása végett. A biztos engedély tudatában, nem kevés költséggel (pl. telefon), sok munkával és nehézségek mellett (infrastruktúra hiánya), természetesen, igénybe véve a potenciális vendéglátóink készséges sokoldalú segítségét (programegyeztetés, szállás, étkeztetés biztosítása, stb.), heteken át szerveztük a találkozót, míg végül szeptember 3-án esti órákban, eufórikus hangulatban, megkönnyebbülten vettük kézbe a nagylaki barátaink mindenben egyetértő közleményét. Ezt követő nap, szeptember 4-e reggelén a szóban forgó busz vezetője, akivel személyesen még soha nem találkoztunk és akivel már korábban ugyancsak szinte az utolsó részletekig mindenben megállapodtunk, önkormányzatunk elnökével - csak a lényeget emeljük ki - csaknem szó szerint a következőket közölte telefonon: „A mikrobusz azért van, hogy a Hivatal dolgozóit szállítsa… Az egyházi ügyekért felelős” (valaki, akit a telefonáló ismételt kérés ellenére sem volt hajlandó megnevezni, ezért a továbbiakban az egyszerűség kedvéért, ám a dolog nagyszerű voltára való tekintettel a továbbiakban nevezzük csak szent fantomnak) „kért meg, hogy mondjam meg, hogy a busz másra kell, egyházi kórust fog szállítani ugyanoda, ahová maguk mennének vele.”

Elnökünket szinte sokkolta a rázúdított információ és közölte a telefonálóval, hogy az effajta eljárás nem korrekt. Emberi módon kellene lerendezni az ügyet, ezért az elmondottakat nem veszi tudomásul, és kérte beszélőpartnerét, hogy mindezt közölje az illetékesekkel… Azóta teljes bizonytalanságban várjuk a végszót a kérdésben. Megalázottan és megszégyenülten nincsen lelkierőnk, hogy a történtekről tájékoztassuk a nagylakiakat… Amikor a körülményektől indíttatva kinyilatkoztatjuk mélységes felháborodásunkat, nem annyira a veszendőben lévő, négy éven keresztül e célra összekuporgatott pénz felett „siránkozunk” (a választási ciklus legvégén már nincsen idő keresni hasznosításának más módját), hanem az eljárás barbár módja az, ami ennél sokkal nehezebben elviselhető. Nem a gépkocsivezetőt kívánjuk „viszont-oktatni”, amint azt a „a szent fantom” esetleg elvárná. Nem a sofőr szolgált rá erre, hanem azt kellene megleckéztetni, aki a másikat erre felkészítette. Továbbá ha már a „szent fantom” semmiféleképpen nem képes megszabadulni az oktatgatás kényszerképzetétől, nem világos, miért nem oktatgatta már korábban preventív célzattal a hivatalvezetőt, aki a buszt „illetéktelenek” rendelkezésére bocsátotta. Mi mindentől óvhatta volna meg az érintetteket idehaza és Romániában is! Az anyagi vesztességekről nem is szólva.

Avagy valóban már semmi sem számit, semmi egyéb sem tud már bennünket „elbűvölni” ezen a szinten csak kimondottan saját „rögeszmés kényszerképzeteink”?! Egyébként a kioktató „szent fantom” szavait - szíves engedelmével - pontosítanunk kell ekképpen: az OSZÖ egész vagyona, eszköztára, legalább is elvben nem csak egy „kiválasztott” csoport kénye-kedvét hivatott szolgálni, legfeljebb az csupán gondjaikra van bízva…. S főképpen nem szolgálhat eszközül ezek kezében fricskázásra, az ellentétek szítása, valós vagy vélt „évszázados” sérelmeiknek megtorlására. A mikrobusz is az egész magyarországi szlovákságé. E közösség munkáját, beleértve a 12. k. szlovák önkormányzatéjét, kell szolgálnia. Jogunkat erre ez esetben nem titkolt öntudattal és büszkeséggel kinyilatkoztatjuk, mert meggyőződésünk, hogy sokéves munkánkkal és kiállásunkkal szinte biztosan nem maradnánk le a velünk szemben eljáró és a nevét eltitkoló szent fantom és még a hozzá hasonló egynéhány „szent” mögött. Ezért sem értjük, mivel érdemeltük ki a maga nemében példátlan botrányos bánásmódot. (Avagy mindez a keresztényi megbocsátás és szeretet jegyében történt volna?!) Az, aki ráadásul ennyire nem ismeri a hivatalos érintkezés elemi szabályait sem, vagy - még rosszabb esetben - csupán visszaélve helyzetével, ezt alattomos önző céljainak érvényesítésére használja fel, nem törődve, hogy erkölcsi kárt okoz és szégyent hoz a kollektívára, melyet képvisel, vajon méltó és alkalmas-e arra, hogy az emberek ügyeinek intézését rábízzák?

A leírt eset nemcsak az OSZÖ-ra, de az egész szlovákságra vet rossz fényt, a hírhedt megosztottságára való tekintettel különösképpen. (Tegyük hozzá - e felettébb kirívó affér letagadhatatlan példája annak, hol és miképpen tenyésztik a viszály csírája!...). Kérjük Elnök Urat, hogy a sofőr úgymond programon kívüli „belépőjére” való tekintettel haladéktalanul erősítse meg és közölje önkormányzatunkkal a busz igénybevételének lehetőségét, illetve hitelérdemlően vonja vissza a már megadott engedélyt, hogy ezeknek megfelelően intézhessük dolgunkat a nagylakiak irányába is. Követeljük továbbá az eset kivizsgálását: miképpen fordulhatott elő ilyen súlyos szervezési hiba és egyáltalán hogyan lehetséges ennyire primitív „ügyintézés”, vajon milyen körülmények folytán vesz bátorságot bárki is ily galád módon elbánni másokkal, munkájukat semmibe véve, rajtuk keresztül gázolva. Tévedni lehet, ez megbocsátható, a változtatást kikényszerítő körülményt is tudomásul kell venni. Ám ha még látszólagos kísérlet sem történik a hátrányosan érintett fél kárpótlására, őt emberi szóra sem méltatják, sőt ehelyett tudatosan megalázó helyzetet teremtenek a számára, ez egyértelműen rosszindulat, az ilyen magatartásra mentálisan egészséges emberek esetében nincsen, nem lehet sem magyarázat, sem mentség.

Nem szokásunk lezárt (vagy félig lezárt) ügyekhez visszanyúlni, azokra akár utalni sem, de a körülmények - őszintén sajnáljuk - ezt most kikényszerítik: az Áchim-féle affér még kísértetiesen fel-felvillogó lidérces fényeiben úgy rémlik, mintha minden egy „tűzfolyammá” olvadna, melynek partján a jegenyék mintha mégis az egekig nőnének! … Csoda hát, hogy e körülmények között a busz körüli bonyodalmak sokkoló hatása nem szűnik, hanem inkább naponta hatványozódik?… Elnök Úr, követeljük, hogy tájékoztassa önkormányzatunkat a kivizsgálás eredményeiről, a levont következtetésekről, és kérjük, hogy a velünk szemben alkalmazott és megtorlásnak szánt manőver (avagy inkább nevezhetnénk bumerángnak?) kifundálójának és véghezvitelének személyt nevezzék meg. Amennyiben kérdéseinkre 8 napon belül kielégítő választ nem kapnánk, a botrányos történetet szélesebb összefüggéseivel a nyilvánosságra hozzuk, hogy ehhez hasonló gyalázatot többé ne kelljen elszenvedni senkinek sem. Ebben az esetben beadványunkat tekintse nyílt levélnek.

Budapest, 2014. 09. 08.

Tisztelettel:

Hrivnák Mihály, elnök
Zsolnai János, elnökh.
Karkalik János, képviselő
Klement Mályás, képviselő

Utóirat

Ígéretünkkel ellentétben mégsem részletezzük az eset szélesebb összefüggéseit. Ugyanis az affér - a nehezen értelmezhető, a lényeget megkerülő és csak kibúvót kereső, ellentmondásos, 2014. szeptember 25-én kelt és 30-án kézbesített nem kielégítő elnöki válaszlevéllel egyetemben - a cinizmus, az ember és munkája iránti fölényeskedés legfelsőbb határa. Ugyanis mindezek szerint azt sem érdemeljük, hogy megtudjuk - ami igazán nem sok -, hogy valójában mi is történt, miért hagytak nyakig pácban bennünket!… Ehhez bármit is hozzáfűzni teljesen felesleges lenne. Az elmondottak éppen elegendő információul szolgálnak ahhoz, hogy az olvasó megfelelő képet alkothasson magának a nemzetiségi közéletünkben itt-ott uralkodó állapotokról, s hogy levonja a megfelelő következtetést. Több figyelmet a téma nem érdemel, foglalkozni vele méltatlan lenne.

Budapest, 2014. 10. 01.

Hrivnák Mihály, Zsolnai János,
Karkalik János, Klement Mályás