Anyanyelv a nemzetiségi lét alapja - „Együtt jobb”
Salgótarján - Magyarországi szlovák tollforgatók a megyei könyvtárban: Bárkányi Zoltán, Fábián Éva és Fuhl Imre. - Az írókkal való találkozásra jó néhányan eljöttek a Nógrád megyei szlovákok lakta falvakból s közülük többen is bekapcsolódtak a társalgásba...
A Balassi Bálint Megyei Könyvtár és Közművelődési Intézetben - az intézmény jellegénél fogva - gyakoriak az irodalmi estek, író-olvasó találkozók. Ezeknek a rendezvényeknek sok közös vonásuk van, de a meghívottak személyisége, munkássága mindegyik ankétnak egyedi, sajátos jelleget kölcsönöz. Így volt ez a közelmúltban is, amikor három magyarországi szlovák anyanyelvű tollforgató - ábécérendben Bárkányi Zoltán, Fábián Éva és Fuhl Imre - látogatott el az intézetbe.
A vendégeket nemcsak származásuk, de végzettségük és hivatásuk is rokonítja. Mindhárman a budapesti szlovák gimnáziumban érettségiztek. Bárkányi Zoltán az ELTE-n szerzett magyar-szlovák- cseh szakos középiskolai tanári diplomája, Fábián Éva és Fuhl Imre pedig a pozsonyi Komenský Egyetemen szerzett újságírói oklevele birtokában kapcsolódott illetve kapcsolódik a budapesti székhelyű szlovák hetilap, a Ľudové noviny szerkesztőségének munkájához. Bárkányi Zoltán 1966-tól munkatársként, majd 2002-ig, nyugállományba vonulásáig főszerkesztőként dolgozott a lapnál. A vezetői székben Fuhl Imre váltotta, aki 2007-ig volt főszerkesztő. További azonosság az életrajzukban, hogy mindhárman a pilisi szlovákságban gyökereznek: Bárkányi Zoltán kesztölci, Fábián Éva pilisszántói, Fuhl Imre pedig olyannyira pilisszentkereszti, hogy jelenleg is ott lakik. S e régió települései - mint a beszélgetés során is hangsúlyozódott főként Bárkányi Zoltán részéről - a vallás, a kulturális modell szempontjából különböznek például a dél-alföldi szlovák nyelvszigettől. A pilisiek zömmel katolikusok, etnikailag mindig is zártabbak voltak, ennek következtében tovább maradtak meg hagyományaik, s köreikben még manapság is intenzívebben élnek a népi kultúra értékei. Úgymond nyugat-szlovák nyelvjárásban beszélnek, ami szintén megkülönbözteti őket a más magyarországi térségben élő közösségektől.
Bárkányi Zoltán, Fábián Éva és Fuhl Imre munkásságában a közös vonást a szlovák nyelvű alkotómunka képezi, de e tekintetben értelemszerűen eltérések is vannak közöttük már csak életkoruk, generációs gondolkodásmódjuk miatt is. Bárkányi Zoltán 2011-ben múlt hetvenéves, Fuhl Imre nemrégiben töltötte be az ötvenedik életévét, Fábián Éva pedig a harminchetedikbe lépett. S természetesen az eltérő személyiségjegyek is felfedezhetők írásaikban. Bárkányi Zoltán csak szlovákul ír - magyarul fordításként jelennek papírra vetett sorai, Eleddig négy kötete jelent meg Vzplanutie (Fellángolás), Návrat (Visszatérés), Vianoce tetky Karovej (Kara néni karácsonya) és Pivnica (Pince) címmel. Az utóbbi - kisprózák és irodalmi riportok - 2011-es dátummal látott napvilágot. Fábián Éva általános iskolás kora óta ír verseket, s ugyancsak szlovák nyelven. A legjobbakat 2004-ben Na margo slov (A szavak margójára) címmel gyűjtötte össze önálló kötetbe. Mostanában készíti elő újabb verseskötetét. A művészi formákkal bátran kísérletező Fuhl Imre anyanyelvén és magyarul is publikál verseket, rövid prózát, a társadalmi feszültségekre, ellentmondásokra is rámutató publicisztikákat. Két verskötete - a Čiernobiela mozaika (Fekete-fehér mozaik) Nemé slová (Néma szavak) - és két fordításkötete - Vyzliecť slová (Levetkőztetni a szavakat), Világváltás (Zmena sveta) - jelent meg, több antológia társszerzője, számos kiadvány, s a Magyarországi Szlovák című internetes portál szerkesztője, de fotósként is jegyzik a nevét. Salgótarjánban, a Nógrád Megyei Fotóklub Egyesület is rendezett már képeiből kiállítást.
A beszélgetés során kiderült, hogy mindhárom íróvendégnek jelentek meg írásai 2011 szeptemberében a pomázi Kráter Műhely Egyesület lapjában, a PoLíSz-ban, a magyarországi nemzetiségek Együtt jobb! című etnokulturális rovatában. Bárkányi Zoltán Ötven év című - a valós és fiktív tényeket vegyítő - életrajzi naplótöredékeit publikálta ott, Fábián Éva a Barátok valamint az Öreg karácsonyok és fiatal újévek fényeinél című verseit tette közzé. Fuhl Imrétől is jelentek meg versek, de egy figyelemre méltó, véleményeket inspiráló tanulmányt is megjelentett „A magyarországi szlovák irodalom, mint csoda (Széllel szemben nem lehet… Vagy mégis?)” címmel. Nem véletlen, hogy a beszélgetés során az egyik fő kérdés éppen Fuhl Imre írásában érintett téma, a szlovák nyelvű irodalom helyzete, illetve tágabban a szlovák nyelviség témaköre - mint minden nemzetiség létének alapja, önazonosság- tudatának, megmaradásának alfája és ómegája - volt.
Az írókkal való találkozásra jó néhányan eljöttek a Nógrád megyei szlovákok lakta falvakból s közülük többen is bekapcsolódtak a társalgásba, örömmel felfedezve egykori iskolatársakat, barátokat. Elmondták, hogy helyileg milyen feltételek, lehetőségek között folyik a nyelvoktatás, hogyan végzik hagyományápoló, értékőrző tevékenységüket. Lucfalvai gyermekek - akik nyaranta szlovákiai erdei iskolában gyarapítják nyelvtudásukat - úgy járultak hozzá az est, a beszélgetés hangulatához, hogy szlovákul mondtak el néhány, a vendégek - akik könyveket ajándékoztak a házigazda könyvtárnak - által írt verset.
A rendezvény kezdeményezője, főszervezője dr. Egyedné Baránek Ruženka, a házigazda intézmény munkatársa, a Magyarországi Szlovákok Szövetségének elnöke jó érzéssel konstatálhatta, hogy a baráti hangulatú, közvetlen stílusú irodalmi est elérte a címében - „Együtt jobb” - megfogalmazott célját… S minden gond ellenére a remény uralta a légkört, mintegy igazolva Fuhl Imre szavait: „te megszelídült vers / erőért koldulva / hozzád térek vissza...”
Csongrády Béla
Széllel szemben nem lehet… Vagy mégis?
A magyarországi szlovák irodalom, mint csoda
