Salgótarján - „Isten hozta a besztercebányai operát!”
Szlovákiában a kritikusok a legjobb premier-előadás címmel illették a besztercebányai „Macbeth”-et. ● A mindennapok során megnyilvánuló jó kapcsolatrendszer sokféleképpen képes az észak-magyarországi és a dél-szlovákiai emberek érdekeit szolgálni. ● A leghatásosabb diplomáciai eszközök között...
Két, évtizedek óta jó viszonyt ápoló, néhány évvel ezelőtt a testvérvárosi együttműködést is megújító település képviselőinek találkozása esetén természetes, hogy még egy operaelőadást is köszöntők vezetnek be. Így történt ez a minap Salgótarjánban is, ahol a József Attila Művelődési és Konferencia-központban a Besztercebányai Állami Opera vendégszerepelt Giuseppe Verdi „Macbeth”-jével. Mielőtt azonban a nagy létszámú zenekar elfoglalta volna a helyét - részben a nézőtéren - a házigazda Simon Lajos, a Salgótarjáni Közművelődési Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója a vendégek sorában külön is üdvözölte Rastislav Káčert, 
Szlovákia magyarországi nagykövetét és Hushegyi Gábort, a budapesti Szlovák Intézet igazgatóját. Utalt arra, hogy a szlovákiai opera két évvel ezelőtt a „Nabucco”-val már nagy sikert aratott ugyanezen a színpadon, ezért kézenfekvő volt, hogy folytatódjék e kezdeményezés. Székyné dr. Sztrémi Melinda, Salgótarján Megyei Jogú Város polgármestere - többek között - arra utalt, hogy az előadásra szinte az EP-választás előestéjén kerül sor, mintegy szimbolizálva a tíz éve európai uniós két ország népei között a mindennapok során megnyilvánuló jó kapcsolatrendszerét. Ezt erősíti 2009 óta a Novohrad-Nógrád Geopark működése is, amely kedvező hatásúnak bizonyul határon innen és túl egyaránt. Ez azonban éppúgy nem lehet öncélú, mint a gazdaságfejlesztés vagy a kulturális együttműködés, amely sokféleképpen képes az észak-magyarországi és a dél-szlovákiai emberek érdekeit szolgálni. „Isten hozta a besztercebányai operatársulatot Salgótarjánban!” - fejezte be gondolatait a polgármester asszony. Dr. Rudolf Hromada, a vendégtársulat igazgatója kifejezte örömét, hogy újra meghívást kaptak Salgótarjánba és megköszönte mindazok munkáját, akiknek szerepük volt a vendégjáték előkészítésében, megszervezésében. Ugyanezt tette dr. Egyed Ferdinánd, a Salgótarjáni Szlovák Nemzetiségi 
Önkormányzat elnöke is, kiemelve a városvezetés szerepét a kulturális kínálat bővítésében, egy sajátos műfaj népszerűsítésében.
Egy opera sikerének négy alapvető összetevője van: mindenekelőtt maga a mű, a zenekar, a főszerepeket játszó művészek és a közreműködő női illetve férfi karok. A besztercebányaiak produkciója minden területen jelesre vizsgázott. Bár a most bemutatott darab nem tartozik Verdi legismertebb és legkedveltebb operái közé, komor, sötét hangvételű, s főként nincs benne olyan „sláger”, mint a „Nabucco” rabszolga kórusa vagy a „Traviata” pezsgő áriája, a „Macbeth” zenéje azonban hamisíthatatlanul idézi az olasz komponista-zsenire jellemző dallamvilágot. Az operaház remekül muzsikáló zenekarát ez alkalommal is Marián Vach 
vezényelte, jól összefogva a szokatlan körülmények között fellépő együttest. A cselekmény - Shakespeare tragédiája nyomán - a belharcoktól feldúlt Skóciában játszódik. A címszereplő eredetileg hűbérúr, akinek fényes jövőt jósolnak: Cawdor ura lesz, trónra is kerül, de hatalmát meg kell osztania egy másik hadvezér, Banquo utódaival, rokonságával. Ezért Macbeth és felesége nemcsak a náluk időző Duncan királyt szúrja le álmában, de bérgyilkosokkal kivégezteti Banquot is. Macbeth abban a hitben él, hogy őt nem ölheti meg senki anyaszülte ember. Ettől függetlenül éppúgy gyötri a lelkiismeret-furdalás, rémlátomás, mint feleségét, aki bolyongásaiba belehalva lakol meg szörnyű bűneiért. Macbeth ellen sereget szerveznek, az ő életét végül is Macduff - akinek családját kiirtották, s aki császármetszéssel jött a világra - oltja ki.
Valamennyi fontos szerepben kiváló énekes lép fel, közülük is kiemelkedik a Lady Macbethet megformáló vendégművész, a külföldön is gyakran megforduló szoprán, Katarina Vovková és a címszerepre Pozsonyból szerződtetett bariton, Zoltán Vongrey. A basszushangú Ivan Zvarík ezúttal Banquo alakjában bizonyítja képességeit. A meggyilkolt király fiát, Malcolmot a ragyolci származású tenorista Schneider Péter személyesíti 
meg. Ugyancsak szépen énekel a női és férfi kar, a hölgyeknek a birnami erdő boszorkányaiként nagyobb szerep jut. Az olasz nyelven előadott négyfelvonásos operát jó ritmusban, két szünettel rendezte meg Peter Gábor. Remek ötletnek bizonyult a több értelemben is szellemes színpadkép. A tükrök beépítésével és átrendezésével pillanatok alatt vizionálható akár az erdő, akár Macbeth várának valamelyik terme, de a baljós fények, árnyak játéka arra a meglehetősen nyomasztó hangulatra is utal, amely uralja a trónviszállyal, gyilkosságokkal, vérbosszúval teli történetet. Ezt szolgálják a táncoló boszorkányok kezében meg-megvillanó tükördarabok is, amelyek éppúgy lehetnek félelmetes szúróeszközök, mint más bűnös gondolatok, jóslások előhívásának szimbólumai.
Tavaly Szlovákiában a kritikusok a legjobb premier-előadás címmel illették a besztercebányai „Macbeth”-et. Azóta eltelt néhány hónap, de a Salgótarjánban látott produkció változatlanul magas színvonaltól tett tanúságot. S igaza volt a szlovák nagykövetnek is, amikor az előadás után kifejtette, hogy egy-egy ilyen program a leghatásosabb diplomáciai eszközök közé sorolandó.