Tallózó / Sajtószemle ● Szlovák vonatkozású cikkek

Imrich Fuhl válogatásában

A Sme a szlovákiai magyarkérdés megoldásáról ír

„Meggyőzni a Szlovákiában élő magyarokat“

2011. április 2. - (mti)

A Sme című liberális szlovák napilap szombati jegyzetében azt állítja: Szlovákiának csak két tisztességes lehetősége van arra, hogyan álljon ellen a Duna másik oldaláról, Magyarországról érkező nacionalista populizmusnak. Az újság szerint az első lehetőség támogatást keresni a Budapestre kifejtendő hatékony nyomáshoz Nyugaton. „Inkább az egyes államokban, semmint az Európai Unióban, amelynek csak korlátozott lehetőségei és még korlátozottabb kedve van ilyesmivel foglalkozni” - írja Peter Morvay, a jegyzet szerzője. „A második, hatékonyabb és hosszú távon az egyedüli kielégítő megoldás meggyőzni a Szlovákiában élő magyarokat, hogy ennek az államnak egyenértékű lakosai, és hogy Szlovákia képes tisztességesen és lojálisan viselkedni irányukban. Ezért nincs szükségük a határon túli látszatmegoldásokra, amelyekre végső soron mindig inkább csak ráfizetnek” - véli Morvay. „Mindkét megoldásba már jóval korábban bele kellett volna kezdeni. Az első esetben néhány hónapja, a másodikban néhány évtizede. De még mindig nem késő. Persze csak akkor, ha a szlovák politika nem fog úgy viselkedni, ahogyan azt a kisebbségi nyelvtörvény tárgyalásakor mutatja” - írja a szerző. Az újság szerint nem igazak azok az állítások, hogy a kisebbségi nyelvhasználati törvény korlátozná a szlovák nemzetiségűek nyelvhasználati jogát a vegyesen lakott területeken. „A szlovákok csak egy megkérdőjelezhető privilégiumot veszítenének el, azt, hogy a vegyesen lakott területeken is egyedül ők használhatták az anyanyelvüket a hivatalokban. Az állam polgárai azonban végre egyenértékűek lennének” - mutat rá az újság. „Ha az itteni (szlovákiai) magyarok az állam egyenértékű állampolgáraivá válnának, Orbánnak (Viktor) már nem lenne mit ajánlania, és egész stratégiája romba dőlne” - záródik a Sme jegyzete.

Ez a demokrácia, bazmeg!

2011. március 30. - (Barak László - parameter.sk)

Semmilyen meglepetést nem okozott a szlovák parlament kisebbségi nyelvhasználati törvényről megkezdett vitája a szlovák parlamentben. A Híd párt által jelölt kisebbségekért felelős kormányalelnök, Rudolf Chmel által kidolgozott törvénnyel kapcsolatosan ugyanazt és ugyanúgy szajkózta a jelenleg ellenzéki Szlovák Nemzeti Párt képviseletében Rafael Rafaj, meg az ugyancsak ellenzéki Fico-féle Smer vezérszónoka, a diszkriminatív szlovák államnyelvtörvény atyja, a volt kulturális miniszter, Marek Maďarič is. Őket aztán győzögetheti Bugár Béla, a Híd elnöke, hogy épp, ők, azok a nacionalista szlovák politikusok tesznek az állam és a szlovák nemzet érdekei ellen, akik rendre ostobaságokkal, nyilvánvaló hazugságokkal traktálják, riogatják vélt és valós közönségüket, ha csak eszükbe jut, hogy Dél-Szlovákiában esetleg egynémely vendéglőben magyarul is ott szerepel majd az étlapon a magyar gulyás, s minő nemzetárulással fölérő botrány, még a brindzás galuska is… Létezik egyáltalán akár egyetlen olyan balfasz, akinek ettől elmegy az étvágya? Ha létezik, dögöljön meg éhen az ilyen. Vagy hordjon magával otthonról száraz zabálnivalót. De ne ám csak Dél-Szlovákiába, hanem akkor is, ha átlépi féltett provinciája határát… Szóval, kicsinyes, méltatlan volt és lesz a szóban forgó vita, mint mindig. A meglepetés az lett volna, ha kussolnak a szlovák Kukluxklán szóba hozott pribékjei. Nem is igazán lenne hát érdemes foglalkozni vele, ha az ember biztos lehetne abban, hogy nem igazán fogékony rá a plebsz, sem a szlovák, sem pedig magyar oldalon. Csakhogy konkrét tények bizonyítják, épp annyi a bárminő másság iránti intolerancia a szlovákiai társadalomban is, amennyi biztosítja, hogy profitáljanak belőle az olyan nácizmussal kokettáló barmok, akik jellemzően tehetségtelenségük, semmirekellőségük miatt legfeljebb hordószónokokként képesek megélni. Méghozzá nem is akárhogyan. Többek között, azoknak az állampolgároknak az adóiból is, akiknek nem szenvedhetik a kultúráját, nyelvét, bőrszínét, szagát. Az ilyenek röfögnek holmi államérdekről, a nemzetüket fenyegető veszélyről? Akik azt sem képesek, vagy rosszabb esetben nem hajlandók fölfogni, hogy tulajdonképpen a saját érdekeiket sem képesek képviselni? Mert képtelenek ráébredni, hogy primitív önsorsrontás a részükről folyton azokat az embereket nyelvi alapon is ingerelni, akiknek a mindennapi zabálnivalót köszönhetik! Volt azonban más is, ami a vázolt szellemi nyomorúságra is rátett egy-két lapáttal. Egy Dušan Jarjabek nevű, ugyancsak a Fico-istállóban hízó honfi bírta aztat kijelenteni, hogy az inkriminált kissebségi nyelvhasználati törvény teljesen fölösleges. Mivel úgymond, néhány önmagát általa láttatni kívánó politikuson kívül nem ismer élő embert, aki kérné! Igen? Nem ismersz, olyan embert, aki kérné, bazmeg? Olyasmiről nem hallottál, hogy akkor is kapnom kell, ha nem kérem? Ráadásul nem is azért nem kérem, mert nekem a kérés nagy szégyen. Azért nem kérem, mert akkor is kapnom kell, ha nem kérem! Amint eszembe sincs kérni, hogy rendszeresen levegőt vehessek. Nem kérem, hogy táplálkozhassak, nem kérem, hogy szaporodhassak. És nem kérdem, szabad-e minősítnem az olyan a nyegle suttyót, aki azt hiszi, tőle, vagy bárkitől kérnem kell, hogy a szülőföldemen olyan nyelven, olyan stílusban kommunikálhassak és a kommunikáljon velem az általam fenntartott kibaszott tákolmány, az állam, ahogyan kedvemre való! Tudod, miről beszélek, nímand? Arról, bazmeg, hogy állampolgárként az állam tulajdonképpen én vagyok! Semmivel sem kevésbé, mint te vagy, meg a te egész pereputtyod! És tudod, hogy hívják ezt az egészet? Ez a demokrácia, bazmeg!

Orbánra reagálnak a határon túli magyarok

Könnyen lángra lehet lobbantani

2011. április 2. - (mti)

A nacionalizmussal továbbra is veszélyes kísérletezni Romániában, mert az könnyen lángra lobbantható, de annál nehezebben eloltható - fejtette ki szombaton Kolozsváron a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) elnöke. Kelemen Hunor hosszan beszélt a március 16-án kirobbant parlamenti bizalmatlansági indítvány vitájának az a tanulsága, hogy ebben a térségben még semmi sem dőlt el végérvényesen, például a kisebbségi jogok területén még nem dőlt el, hogy milyen irányban kíván haladni Románia. „Rajtunk, a mi erőnkön, akaratunkon, politikai bölcsességünkön is múlik, hogy a jövőben milyen irányt vesz a politikai diskurzus” - szögezte le a szónok. Szerinte a most fellángoló magyarellenes hullámnak az a tanulsága, hogy továbbra is szükség van erős magyar képviseletre, egyetlen román párt és politikus sem védi meg a magyarságot. Nemcsak a mai ellenzéki pártokra utalt ezzel, hanem arra is, hogy a magyarországi megnyilatkozásokat elítélő nyilatkozathoz még a kormányon lévő PD-L több képviselője is voksát adta. A nacionalizmussal továbbra is veszélyes kísérletezni Romániában, mert az könnyen lángra lobbantható, de annál nehezebben eloltható - figyelmeztetett Kelemen Hunor. Az RMDSZ elnöke elmondta: gesztust tett Tőkés Lászlónak, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT) elnökének, meghívta őt a felújított Mátyás-szobor kolozsvári avatására, felkérve arra is, hogy beszédet tartson. Tőkés szívesen elfogadta a felkérést - mondta Kelemen, hozzáfűzve: meglepetten értesült arról, hogy Tőkés elszámoltatási biztosok küldését kéri Magyarországról, azzal támadva az RMDSZ-t, hogy „rosszul bánik a magyarországi pénzekkel”. Kelemen Hunor ezt az állítást határozottan visszautasította. „Nincs mit rejtegetnünk, a kollégák tisztességesen dolgoztak az alapítványokban és az egyesületekben” - szögezte le az RMDSZ elnöke.

Chmel: A Hídnak nincs kapcsolata a Fidesszel és Orbánnal

2011. április 2. - (tasr)

A Híd pártnak nincs semmilyen kapcsolata Budapesttel, a Fidesszel vagy Orbán Viktor magyar miniszterelnökkel - jelentette ki pénteken a parlamentben Rudolf Chmel, a Híd alelnöke, kisebbségekért is felelős miniszterelnök-helyettes. Éppen ezért azt javasolta a Bugár Béla vezette párt bírálóinak, óvatosabban bánjanak a Budapest, Fidesz és Orbán Viktor nevekkel, fogalmakkal, ha azokat a Híd dal hozzák összefüggésbe. Chmel erről azzal kapcsolatban beszélt, hogy az ellenzék - különösen a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) - élesen bírálja a koalíciót a Budapesthez fűződő viszonya miatt. Ján Slota, az SNS elnöke példátlannak tartja, hogy a kormánypártok engednek a Híd minden értelmetlen követelésének, ártva ezzel Szlovákia érdekeinek.

Belousovová víziója a két Komárom összeolvadásáról

2011. március 31. - (bumm / sita)

Ha a kormánykoalíciónak sikerül elfogadtatnia a kisebbségi nyelvhasználati törvényt, a határmenti szlovákiai városok összeolvadnak Magyarországgal - véli Anna Belousovová független képviselő, az SNS frakciójának tagja. A törvény parlamenti vitájában Komárom példáján illusztrálta állításait. Szerinte a város lakosai népszavazásban fogják majd megváltoztatni a város hivatalos szlovák nevét (Komárno) magyar megfelelőjére. Szerinte a magyar kisebbség így használja ki a törvényt a közélet elmagyarosítására, és a város összeolvad majd Dél-Komárommal. „Beszélhetünk még Szlovákia szuverenitásáról és integritásától? Ez nem csak Komárommal lesz így, hanem végig a déli határon“ - vélte Belousovová, aki szerint a javaslatot joggal nevezik romboló hatásúnak Szlovákia területi integritására és egységére nézve. Úgy véli, a jogszabály nyomán az önkormányzati képviselőtestületek és a megyei önkormányzatot tagjait a Kárpát-medencei Magyar Képviselők Fórumán keresztül a magyar parlament választja majd ki, a lakosok pedig magyar állampolgárok lesznek. A két Komárom közti határátkelőt pedig szerinte csak egy Felvidék feliratú cédula jelképezi majd. Felszólította a koalíció képviselőit, hogy ne hátráljanak meg a Híd előtt, és ne engedjék, hogy ez legyen a forgatókönyv. „Az árat, amit a koalíció megtartásáért akarnak fizetni, nem a sajátjukból fizetik. Ez az ár a szlovák államiság“ - szögezte le. Belousovová, aki egyébként az emberi jogokért és a kisebbségekért felelős parlamenti bizottság elnöke, úgy véli: a kisebbségek jogai ott végződnek, ahol elkezdődnek az államalkotó nemzet jogai. Bugár Béla Belousovová parlamenti felszólalására adott válaszában figyelmeztetett, hogy a jogszabály tervezete szerint a lakosság csak a település kisebbségi nyelvű nevét változtathatja meg, nem az államnyelvű nevet. „Fellépése tele volt hazugságokkal“ - mondta a szónoknak.

Csabai kolbász kerül Mark Knopflerék asztalára?

Szarvasi őseit is felkutatja a Dire Straits alapítója

2011. április 1. - (bekesmegye.hir6.hu)

Ha hinni lehet a híreszteléseknek, hamarosan Békés megyében, közelebbről a megyeszékhelyen, Békéscsabán ad koncertet az egykori Dire Straits frontembere, a skóciai Glasgowban született, de zsidó származású mérnök édesapja révén félig magyar származású Mark Knopfler. A karrierjét zenei újságíróként kezdett, pengető nélkül játszó gitáros azt tervezi, hogy mostani magyarországi tartózkodása idején végre feltérképezi szarvasi őseit. A Hír6 birtokába jutott információk szerint nem is Budapesten, hanem Gyulán száll meg az énekes-gitáros rock fenomén, akinek The Get Lucky című lemezét (2009) tavaly újabb észak-amerikai és európai turné követte. (Az együttes legsikeresebb albuma, a Brothers in Arms 1985-ben jelent meg.) A kezdet kezdetén szó volt arról, hogy a fővárosban is koncertet ad Mark Knopfler, ám egyre sűrűbben jelentkező hátproblémái miatt végül is lemondta a Duna-parti szereplést. Előőrsei máris megjelentek a fürdővárosban, de csak annyit sikerült kiderítenünk, hogy nem nagy hotelben száll meg a zenekarával. Voltaképpen a producere jelentkezett néhány hónappal ezelőtt Békéscsabán a titoktartási fogadalmat tett szervezők legnagyobb elképedésére a fellépés óhajával, a Holt-Körös-parti városban és a levéltárakban pedig munkába álltak a Knopflerek (eredetileg Knöpflerek) családfájának kutatói. Egyáltalán nincsenek könnyű helyzetben, mivel a később angol nőt feleségül vett papa, Knöpfler Ervin még 1939-ben emigrált a magyarországi zsidótörvények miatt Nagy-Britanniába. A Brothers in Arms piacra kerülése után Mark Knopfler az általa 1977-ben alapított Dire Straits-szel Magyarországon is fellépett 25 évvel ezelőtt, amikor is négy egymást követő este sikerült megtölteniük a Budapest Sportcsarnokot. Tavaly július 4-én egyébként már koncertezett a Papp László Budapest Sportarénában. Nem voltak extra kívánságai a színfalak mögött sem, úgyhogy minden bizonnyal a békéscsabai rendezőknek sem áll majd égnek a haja. Mark Knopfler a zenekarával együtt helyi ételeket kért, közös öltözőt használtak, amelyet csupán kanapéval, állólámpákkal és 2-3 tükörrel kellett berendezni. A kérdések kérdése az: Csabai vagy Gyulai kolbász kerül az asztalára abban a titkos gyulai vagy Gyula környéki hotelben? Az viszont előre kikötötte, hogy Békéscsabán se fotózzák az április végi előadás alatt, és ne telefonáljanak mobiltelefonon a rajongók. A megszokott gázsihoz képest egyébként összehasonlíthatatlanul kevesebbet kért a világhírű brit zenész - ezzel is adózik ősei emléke előtt.

Elfogyott Marx tőkéje Tótkomlóson?

Az alpolgármester illetményétől a névváltoztatásokig

2011. március 31. - (Kiss A. János - totkomlos.hir6.hu)

Kéttucatnyi nyilvános ülésen elhangzó elhangzott napirendi ponttal, s néhány zártülésivel kellett megbirkóznia hétfőn este a tótkomlósi képviselő-testületnek. Az alpolgármesteri illetményemelés mellett érdekes mozzanat volt az a javaslat is, mely Liszttel hintené be Tajovský nevét az általános művelődési központban. A tárgyalt napirendi pontok közül - szinte önkényesen - kiragadtunk néhányat. Módosították például a „Tótkomlós Ifjú Tehetsége” Díj alapításáról és adományozása rendjéről még 2003-ban született önkormányzati rendeletet. Az elismerést a Város Napján adják majd át. Évente legfeljebb kilenc tanulót, hallgatót részesíthetnek benne. Akár magánszemélyek is ajánlhatnak érdemesnek ítélteket. (Egy személy csak egyszer részesülhet e díjban.) Idén április 10-éig kell benyújtani a javaslatokat. A jövő esztendőtől március 31-e lesz a javaslattétel határideje. Aki elnyeri a díjat, 25 ezer forint pénzjutalomban részesül, s egy emlékplakettet is kap. A testület úgy döntött, hogy a díjat mindig az oktatási és kulturális bizottság ítéli oda. Meghatározták azt is, hogy idén 100 ezer forint áll rendelkezésre, azaz négy fiatal elismerésére lesz lehetőség. Többek között elfogadták az önkormányzat közbeszerzési tervét, környezetvédelmi alapot hoztak létre, s elfogadták a város e ciklusra kidolgozott gazdasági programját, melynek teljesítése sok mindentől, így például az ország lehetőségeitől is függ. A szolgáltató cég javaslata alapján a tavalyinál lényegesen kedvezőbb mértékű vízterhelési díjat állapítottak meg. Elfogadták a Komlós Településszolgáltatási Kft. 2010-ről szóló beszámolóját. Az ülés utolsó harmadában az alpolgármester illetményének újbóli meghatározása élénkítette meg az esetleg már lankadó figyelmet. A városfejlesztési és pénzügyi bizottság előterjesztésében került a képviselők asztalára az a javaslat, hogy emeljék meg a (főállású) alpolgármester alakuló ülésen, 2010 októberében megállapított, havi 216 ezer 200 forintos havi bérét. Az indokolás szerint az alpolgármester munkaterhei a vártat meghaladóan alakultak. Takács Ferenc megyei vízművektől származó jövedelme megszűnt. A város nagy beruházát kezelő Tótkomlósi Csatornamű Vízgazdélkodási Társulat elnökeként ugyancsak terheket vállal magára, e munkájáért viszont semmilyen ellentételezésben nem részesül. Az alpolgármesteri illetményre vonatkozó szabályok szerint havi illetménye nem érheti el a polgármesterét (mely most 483 ezer 125 forint). Amikor Litauszki András képviselő keze hozzászólási szándékát jelezve a magasba lendült, már sejthető volt, hogy parázs percek következnek. A képviselő az előterjesztést „pofátlannak” minősítette, aztán ezt arcátlanságra finomította. Véleményét azzal nyomatékosította, hogy ilyesmi időszerűtlen akkor, amikor a testület „mínuszos” költségvetést fogadott el, illetve nemrégen önkormányzati közalkalmazottak elbocsátásáról döntött. A bizottság elnökének ellenvetésére a képviselő úgy reagált, hogy „Ez szemenszedett hazugság!” (A két elbocsátott tanár egyike állítólag a hozzászóló - ellenzékinek számító - képviselő.) Takács Ferenc alpolgármester (aki kizárását kérte a döntésből) szót kérve úgy reagált a történtekre, hogy „E testület nem adósította el a várost. Akik igen, azok a pofátlanok”. Litauszki András javasolta, hogy vonják vissza az előterjesztést, ám ezt rajta kívül senki sem akarta. Végül a képviselők havi 300 ezer forintra emelték az alpolgármester illetményét, aki változatlanul nem kérte költségátalány megállapítását, ez irányú kiadásait továbbra is számla ellenében megtérítik. Az emelés költségeit (a munkáltatót terhelő járulékkal együtt) a költségvetés működési tartalékából fedezik. Az alpolgármester a különbözetet január elsejéig visszamenően kapja meg. A Száraz-ér két partjának egyes (jellemzően önkormányzati tulajdonban lévő) partszakaszait rendezni kívánják. Erre szeretnék megnyerni a közbenső, magántulajdonban lévő földterületek tulajdonosait is. Őshonos növényeket szeretnének visszatelepíteni oda. A képviselők úgy határoztak, hogy a sporttelepen egy 40-szer 20 méteres alapterületű műfüves pálya létrehozását elősegítő pályázatot nyújtanak be. Az ennek feltételeként szereplő városi sportfejlesztési koncepciót azzal fogadták el, hogy a félév végéig pontosítják. A beruházás összege nem haladhatja meg a 25 millió forintot, melyből 5 millió lenne az önrész. (Ha kevesebbe kerül a beruházás, az önrész is arányosan csökken.) Az önrészre 4 százalékos kamatozású kölcsön vehető fel. A testület például arról is döntött, hogy részt kíván venni az állam által meghirdetett szociális földprogramban. Takács Ferenc alpolgármester javasolta, hogy a Liszt-év alkalmából kapja vissza a zeneszerző-előadó nevét az az utca, mely ma (magyarul és szlovákul) a Marx Károly nevet viseli. További javaslatát azzal is alátámasztotta, hogy a (szlovák nemzetiségű drámaíró, Jozef Gregor Tajovský nevét viselő általános művelődési központ részét képező) zeneiskola egyetértésével az ÁMK új nevet vegyen fel, Liszt Ferencét. (Az anyaszervezet, az ÁMK álláspontja nem került szóba.) A kívülállónak kényesnek tűnő, a nemzetiségi érzelmeket is bizonyára érintő javaslatot egyedül Litauszki András vitatta oly módon, hogy érdeklődött: a változtatáshoz ki kell-e kérni a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat, más kisebbségi önkormányzatok hozzájárulását, véleményét? A jegyző elmondta, hogy véleménye szerint erről akkor is meg kellene kérdezni a civil szervezetek, a kisebbségi önkormányzatokat, ha azt jogszabály nem írná elő tételesen. A törvény a „kikéri a véleményét” formulát alkalmazza.) Nyolc képviselő egy ellenében megszavazta, hogy az illetékes bizottság vizsgálja meg a javaslat teljesíthetőségét. A polgármester asszony felolvasott egy levelet, melynek írója kérte, hogy az illetékesek tegyenek valamit a temetések idején elkövetett betörések ellen. A név, az időpont, a lakcím (s tegyük hozzá, a temetésen résztvevő rokoni kör) ismeretében az alkalom egyre gyakrabban tolvajokat szül Tótkomlóson. Az alpolgármester bejelentette, hogy még a héten találkozik a rendőrség, illetve a polgárőrség és a Városőrség nevet viselő egyesület képviselője, hogy egyeztessék az együttműködés lehetőségeit.

Az emelés okainak nyomában

Nem világos, hogy az alpolgármester illetményét októberben miért állapították meg egy meglepően alacsonynak számító összegben. A hat-hétezres, sőt annál kisebb lélekszámú települések (községek, városok) alpolgármesterei messze magasabb illetményben részesültek akkoriban. Úgy tűnik, az októberi és a mostani okok egyként homályban maradnak. A polgármester és munkatársai sem kívántak erről nyilatkozni, kérésünkre egyedül csak az érintett, Takács Ferenc beszélt a témáról. Elmondta, hogy munkaterhei a vártnál meglehetősen nagyobbak lettek, újabb feladatok kapcsolódtak hozzá. „Nem én kezdeményeztem a változtatást, s nem is tudom, hogy a testület tagjai közül ki volt a javaslattevő - mondta az alpolgármester. - Az illetékes bizottság javasolta az illetményemelést. Természetesen nem elleneztem, hiszen valóban úgy dolgozom, hogy sem a munka növekvő mennyiségét, sem a ráfordított időt nem számolgatom”.

Gašparovič születésnapi bulija kiütötte a kisebbségi nyelvtörvényt

2011. március 31. - (sita)

A kisebbségek nyelvhasználatáról szóló törvény olyan helyeken teszi lehetővé az anyanyelvhasználatot, ahol ezt a józan ész és a normális együttélés szabályai megkövetelik - mondta a jogszabály mai vitájában Solymos László, a Híd frakcióvezetője. “A jogszabály a modern, demokratikus, komplexusmentes Európához viszi közelebb az országot” - tette hozzá. Mikuláš Krajkovič, a Smer parlamenti képviselője szerint Solymos csak a magyar kisebbség nevében jogosult beszélni. “Egy ruszin falu polgármestere voltam. A lakosok sosem akarták, hogy a szlovákon kívül más nyelven tegyem közzé a községi határozatokat, noha mindannyian beszéltek ukránul” - mondta. A kisebbségi nyelvtörvényről folytatott vitába kilenc további képviselő jelentkezett be, de ők már csak holnap kapnak szót. Az ebédszünet után a kérdések órája következik, majd az interpellációk.. Ezt követően gyorsított eljárásban levő törvényeket vitatnak meg, majd a parlament vezetése részt vesz Ivan Gašparovič államfő születésnapi rendezvényén.

Lezárult a kisebbségi nyelvtörvény vitájának első köre

2011. március 30. - (tasr / bumm / mti)

A Smer a várakozásoknak megfelelően nem ért egyet a kisebbségi nyelvtörvénnyel, tiltakoznak a tervezet ellen. A parlamentben Ondrej Dostál a nyelvtörvény mellett szólalt fel. Marek Maďarič volt kulturális miniszter közlése szerint a Smer indítványozza, hogy a parlament ne foglalkozzon a nyelvtörvénnyel. Véleménye szerint több „tárgyi, tartalmi és politikai” ok is szól amellett, hogy pártja elutasítja a tervezetet. Maďarič szerint logikai és időrendi szempontból is értelmetlen a kisebbségi nyelvhasználati határ csökkentését pár hónappal a májusi népszámlálás előtt elfogadni. Gyanúsnak tartja, hogy a kormány nem akarja megvárni a népszámlálás eredményeit, ami a „valódi társadalmi állapotokat” tükrözi majd. A képviselő szerint a törvény „nyelvi babilont” hoz létre és káoszt kelt, megsemmisítő hatású, ráadásul a kisebbségi nyelvek chartáján túlmenő jogokat biztosít. „Ne diszkriminálják a szlovákokat a saját államukban” - zárta felszólalását. Pártkollégája, Dušan Jarjabek „teljesen fölöslegesnek” nevezte a javaslatot, véleménye szerint senkinek sem érdeke a tervezet, mindössze Rudolf Chmel miniszterelnök-helyettes rejtett ambícióinak megnyilvánulásáról van szó. Ondrej Dostál (Híd) szerint a szlovák kormány rosszul áll hozzá a kisebbségekhez, akikben a veszélyt látja. Véleménye szerint ennek a nézőpontnak nincs értelme. Állítólag már nem szlovák a pozsonyi parlament, ezért Ján Slota, a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) elnöke hívei előtt köpött egyet az épület előtt. Slota az után cselekedte mindezt, hogy a parlamentben megkezdődött a kisebbségi nyelvek hivatalos használatát szabályozó törvény módosításának vitája. A nacionalista politikus felszólalásában élesen bírálta a javaslatot, majd néhány párthívével együtt kiment a parlament épülete elé. „A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsa már nem szlovák. Pfuj!” - jelentette ki Slota, majd a törvényhozás épülete felé fordulva köpött egyet. „A koalíciós pártok a Híd magyar párt szolgái, s teljesítik minden követelését, amely lépésről lépésre megfoszt minket önállóságunktól, államiságunktól és déli országrészeinket Magyarországhoz ragasztja. Itt az ideje, hogy megállítsuk ezt az ördögi szalámitaktikát” - fejtette ki a parlamentben Slota. Nem felejtette el megismételni korábbi kijelentését sem, miszerint a magyarok apró, görbelábú lovakon Ázsiából jöttek Európába, ahol nincs mit keresniük. „Ennek a törvénynek a módosításáról folyó vita Szlovákia és a szlovákok megszégyenítése” - állította a politikus.

Lezárult a kisebbségi nyelvtörvény általános vitája

2011. április 1. - (Felvidék Ma)

Három napon át folyt az általános vita a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosításáról a szlovák parlamentben. A felszólalások éle gyakran volt magyarellenes, személyeskedő, időnként vulgáris és közönséges. Ma 11 szónok emelkedhetett szólásra,s a vitában elhangzottakra Rudolf Chmel kormányalelnök reagált a zárszóban. A törvényről a jövő kedden szavaz a plénum. Dušan Jarjabek (Smer-SD) amolyan szlovák nyelvtörvénykezési onto-genézist adott elő, belekeverve mindent, amit a kormánykoalíció korábbi működésében nemzetrontónak tartott - pl. az új Nemzeti Színház sorsát -, s végül kikötött az alkotmánynál, mely szerinte csak egyetlen államnyelvet ismer, tehát semmilyen más törvénnyel nem teremthető olyan helyzet, hogy Szlovákia egy adott területén másik államnyelv - magyar! - is legyen. Úgy van jól minden, ahogy van, mondta, s a törvény elvetését javasolta, mivel az korlátozná az államalkotó szlovák nemzet jogait. Igor Matovič az Egyszerű Emberek négy képviselője nevében ugyan jelezte, hogy a javaslat második olvasatba utalását támogatni fogják, de a törvényt az előterjesztett formában nem. Elképzelhetetlennek tartja ugyanis, hogy „egy festői tátraalji falucskában, ahol 100-an élnek, egy beköltöző 15 fős kisebbségi (roma) család miatt az őslakosok idegenné váljanak saját otthonukban azért, mert a betelepült kisebbség nyelvét kellene megtanulniuk”. Ezt követően a vita elfajult, mert Matovič a jelen nem lévő Ján Slota (SNS) címére kezdett megjegyzéseket tenni, amit bekiabálások kísértek a nemzetiek részéről. Az elrendelt rövid szünet után Matovič megismételte, hogy Slota csak magyarellenes kirohanásokra képes, semmi keresnivalója a parlamentben, ugyanúgy, mint az MKP-nak, melyet hál'Istennek sikerült innen kiirtani, Berényi Józseffel együtt, aki úgymond bátor volt és magyar állampolgárságot kért, amíg azt hitte, hogy a szlovák állampolgársági törvény módosulni fog. Kijelentette: személy szerint ő nagyon örül annak, hogy sikerült megtorpedóznia Berényi magyar állampolgárságát, amikor megbuktatta a szlovák módosító javaslatot. Aztán a Most-Hídnak üzent: ha nem változtatja meg ezt a törvényt is úgy, ahogyan azt ő elképzeli, ezt a jogszabályt is meg fogja buktatni. Tárgyi megjegyzésekben Matovič kapott hideget-meleget. Az ellenzéki padsorokból (Ján Mikolaj, Rafael Rafaj, Dušan Čaplovič) számonkérték rajta, hogy miért fogja megszavazni a második olvasatot, ha semmi jót nem lát a törvényben, hisz egyszerűbb lenne azt elvetni. Ondrej Dostál (OKS) pedig azzal nyugtatgatta őt, hogy 20 százalkos küszöbhöz kötve már most is létezik, amitől Matovič retteg, s ha semmi nem változik, egy 20 tagú roma család beköltözése esetén is beállhatna az a helyzet, amitől tart. Ezért tartalmazza a törvény, hogy tolmács is alkalmazható. A másik megjegyzése az volt: a romák többsége nem vallja magát romának. Dušan Švantner (SNS) dél-szlovákiai kiruccanásain szerzett élményeiről beszélt. Vannak emberek, akik úgy beszélnek szlovákul, mint a Most-Híd képviselői, vannak, akik törik a nyelvet, aztán vannak, akik nem akarnak szlovákul beszélni. Ennek szemléltetésére egy magyarul nem tudó szlovák rimaszombati eladónő példáját hozta fel, akit a magyarul érdeklődő vásárló azzal torkolt le, hogy ezen a területen nincs mit keresnie, ha nem beszél magyarul. Aztán még egy „elrettentő” történetet mondott: Michal Kováč államfőként Komáromban MKP-s polgármesterek találkozóján vett részt, s micsoda tiszteletlenség: tolmácsgépen keresztül volt kénytelen hallgatni az elhangzottakat, mert a résztvevők magyarul beszéltek. S megtörtént ugyanez Dzurindával, mint miniszterelnökkel egy ifjúsági találkozón is. Pedig akkor Bugár Béla volt az MKP elnöke. Martin Fronc (KDH) rövid felszólalását azzal vezette fel, elismeri, járnak jogok a kisebbségeknek, nekik is kijár az otthonérzet, ám nekik is szem előtt kell tartaniuk a szlovák többség érzékenységét. Mert hiába telt el több mint 100 év a XIX. század óta, s hiába nem él már egyetlen közvetlen felelőse sem a történelmi sérelmeknek, a szlovák nemzetből nem tűnt el nyomtalanul mindez. Nem jó hát túlságosan felkorbácsolni az érzelmeket, mert egy korábbi alkalommal ő si megérte, hogy amúgy békés szomszédja Észak-Szlovákiában azzal fogadta: ott tart már, hogy fog egy golyószórót, s elindul Dél-Szlovákiába kiirtani a magyarokat... Tárgyilagosabb hangnemet kért hát, visszafogottabb indulatokat. Somogyi Szilárd (SaS) felszólalása arra épült, hogy Szlovákia többnyelvű állam. Ebben a törvényben őshonos nemzeti kisebbségek anyanyelvhasználatáról van szó. Viszonyulni a kérdéshez így kell. Felszólította képviselőtársait: ne Magyarországról beszéljenek, Magyarországgal érveljenek, mert ebben a törvényhozásban egyetlen magyarországi sem ül. Ľudovít Kaník (SDKÚ-DS) előre bocsátotta, hogy a törvény második olvasatba utalását megszavazza, de módosításokat kell eszközölni benne, mert finom hangolásra van szükség benne. Kaník szerint ez a törvény az államnyelvtörvény felépítménye, de ezt minden olyan helyen fel kell tüntetni benne, ahol a kisebbségi nyelvhasználatról van szó. Tételesen bele kell írni minden cikkelynél, hogy „az államnyelv mellett” használható a kisebbség nyelve is. Az antidiszkriminációs elv betartására is figyelmeztetett: a törvénynek ki kell zárnia, hogy a foglalkoztatás terén hátrányt szevedhessen az, aki csupán az államot egységesítő, homogenizáló államnyelvet beszéli. Meg kell adni a kisebbségnek a szükséges védelmet, az otthonérzetet, de nem mások rovására. Tárgyi megjegyzésekben több képviselő szóvátette, hogy pozitív diszkrimináció nem létezik, az államalkotó nemzet jogát pedig biztosítani kell, Rafaj (SNS) szerint úgy is, hogy a magyar többségű településeken az önkormányzati választásokon el kell törölni a többségi elvet, s be kell vezetni az arányosat. Jozef Viskupič (Egyszerű Emberek) szerint megoldhatatlan kérdés előtt állnak a képviselők, mert ott kellene kompromisszumra jutnia, ahol arra nincs kilátás. Feltette magának a kérdést: milyen oka van a törvény módosításának? Azon kívül, hogy a kisebbség képviselőinek ez létkérdés. Őt viszont a középiskolában arra tanították, hogy a demokrácia a kisebbségi vélemény meghallgatása, a többség azt követő döntésével. Viskupič szerint erről kellene, hogy szóljon a mai vita. Bár bírálta Slota vulgáris megnyilvánulásait, bejelentette: ezt a törvényt ebben a formában akkor sem fogja támogatni, ha az égből traktorok fognak potyogni. Neki célja, hogy a szlovákul beszélők az ország egész területén otthon legyenek, de a más nyelven beszélők is jól érezhessék magukat, de Orbán terjeszkedése ellen mindent megtesz, elsősorban azt, ami a többségi szlovák nemzet érdekét szolgálja. Ján Senko és Ľubomír Želiezka (Smer) szintén a törvény elvetése mellett ágáltak, rossznak, szlovákellenesnek minősítették, társuk Andrej Kolesík pedig egyenesen irredentának nevezte. Az utolsó felszólaló, Tomáš Gaľbavý (SDKÚ-DS) az alkotmány preambulumát idézte, s kijelentette: javítani a kisebbség nyelvhasználati lehetőségeit nem bűn. Felrótta, hogy képviselőtársai a szlovákokban akarnak félelmet kelteni, magyarellenes indulatot gerjeszteni, s a magyar kisebbségből akarnak közellenséget csinálni. Gaľbavý szerint a törvény jó, a kisebb létszámú nemzeti közösségeknek a helyzetét javítja. Szerinte is lehetnek majd alkalmazási nehézségek miatta, főleg a kistelepüléseken, de az nem jelenti, hogy ilyen jogszabályra nincs szükség. Szlovákul minden meglesz, mondta, s vita esetén az lesz mérvadó. Ha pedig valaki az anyanyelvén érti meg jobban a dolgokat, az is az integráció része. Gaľbavý szerint az sem bűn, ha valaki nem tud jól szlovákul, vagy nem ért meg mindent. Az az ő hátránya. Ezek hamis érvek, mondta. Szlovákul megtanítani a nem szlovákokat az iskolának kell, nem ennek a törvénynek. Gaľbavý szerint az olyan hangvétellel, amilyen a parlamentben tapasztalható, a magyarokat is csak Szlovákia ellen lehet hangolni, s arra ösztönözni, hogy máshol keressenek védelmet. Pfundtner Edit (Most-Híd) még azt tette hozzá, a törvényt azért kell elfogadni, mert 1995-ben a Mečiar-féle államnyelvtörvénnyel durván beavatkoztak egy létező természetes folyamatba, az anyanyelvhasználati jog ugyanis alapvető jog. A vitazáróban felszólalt Ondrej Dostál (OKS) közös bizottsági előadó ebben egyetértett Pfundtnerrel. Szerinte azonban van különbség az államnyelvtörvény és a kisebbségi nyelvhasználati törvény között. Az államnyelvtörvény ugyanis mélyen beavatkozik az emberek magánszférájába, amikor elrendeli, hol mindenhol kell államnyelven beszélni, míg a kisebbségi csak lehetővé teszi, hogy ahol ez a természetes, ott más nyelven is lehessen. Dostál szerint az ellenzék és Igor Matovič is „magyarkártyaként” használja a törvényt, pedig nem az. A kisebbségi jogok tekintetében a átlagonfelüliségről sem érdemes beszélni, hiszen Finnországban kicsi a svéd lakosság aránya, mégis kétnyelvű az egész ország, mondta. Miroslav Číž (Smer) kikérte magának, hogy Dostál „civilizációs deficittel” vádolja az ellenzéket, amikor szerinte a magyar kisebbség Trianon-traumája az oka mindennek, aki maximális igényekkel áll elő, hogy a lehető legtöbbet érje el. Rafael Rafaj meg ezúttal azt is számonkérte Dostálon, hogyan meri a magyar országgyűlés alkotmányát megváltoztatni, hogyan mer nemzeti imát írni eléje, s milyen alapon mer ezeréves örökségre hivatkozni, ha államisága csak 1918-ban (sic!) kezdődött. Ezt a szálat folytatta Dušan Čaplovič is, aki még azt is elmondta: alkotmánya csak a köztársaságnak lehet. Somogyi Szilárd megköszönte Dostál tárgyilagos hangnemét, de azt is megjegyezte, hogy a vita a húsz évvel ezelőttihez képest sokkal mérsékeltebb hangnemben folyt. Zárszót a vitához Rudolf Chmel kormányalelnök, előadó mondott. Kijelentette: személyes sértésekre, konfabulációkra nem fog reagálni. Elmondta, hogy ő nem képes elsajátítani azt a politikai nyelvezetet, stílust, amely itt hatékony. De elmondta: ő már akkor Štúr-, Hurban-műveket adott ki, a szlovák-kérdés 19-20. századi alakulásán dolgozott, amikor a most őt oktatók legfeljebb a fürdőszobájukban voltak jó szlovákok, a nyilvánosság előtt inkább jó kommunisták voltak. Sajnálatát fejezte ki külön is a Smer szociáldemokrata képviselői miatt, mert a szociáldemokrácia is intoleránssá vált, a kommunista nemzethagyomány híve lett. „Felszállt egy olyan vonatra, ahol már amúgy is nagy volt a tolongás, s amelyet a masiniszta rossz irányba vezet” - mondta, s ezzel megtagadta a szociáldemokrata eszméket. Chmel elmondta: minden kisebbség minden csoportjának képviselőivel találkozott, s egyik sem mondta, hogy nem akarja ezt a törvényt. Őslakosokról, sok száz éve itt élő emberekről van szó, akikkel szemben nem kegyet gyakorolunk, hanem a jogaikat biztosítjuk. A társadalmi béke eszköze az „egyirányú kétnyelvűség”. Azért egyirányú, mert a többségit, a más nemzetiségűt nem kötelezi a kisebbség nyelvének ismeretére. Ez a törvény - mondta -, még kevesebbet biztosít, mint ami most a gyakorlat. Ami pedig a magyarellenességet illeti, ennek a gyökerei mélyek, s úgy látszik, a sok száz éves közös történelem ellenére sem változik. Mondandóját azzal zárta: a csontjaiban érzi, a depresszió ellenére, mely a háromnapos nemzetgyűlési tartózkodás alatt úrrá lett rajta, hogy a törvény megkapja végül a szükséges támogatást.

Maďarič: Elhibázott a szlovák külpolitika Magyarország irányában

2011. március 30. - (tasr)

Szlovákia Magyarország-politikája “rendkívül hibás” - jelentette ki a 2011-es külpolitikai irányultságról szóló parlamenti vitában Marek Maďarič, a Smer parlamenti képviselője. “Ez csőd. És hiába fogják itt a diplomáciát és a tisztességet hangsúlyozni. Úgy tetszik, hogy a kulcskérdésekben semmit sem értek el Magyarországgal szemben. Ez az ön balsikere, Dzurinda miniszter úr” - mondta Marek Maďarič. A nyelvtörvény atyja szintén felrótta, hogy a jelenlegi kormány “nem bírál, hallgat, és nem védi a szlovák érdekeket”. Maďarič szerint, amikor “egész Európa elfordul Orbán Viktortól, nálunk pompás fogadtatásra számíthat, hogy legalább itt jó legyen a PR-ja”. Szintén bírálta a szlovák diplomáciát amiatt, hogy Farkas Géza magyar konzul Szlovákiát becsmérlő kijelentései miatt nem lépett fel kellő határozottsággal.

Orbán és a „Kis Napóleon”

2011. március 31. - (Zádori Zsolt - hvg.hu - Mozgó Világ / 2011/3)

Lehet-e párhuzamot vonni „Napóleon Lajos” államcsínye és aközött, amin a Fidesz nagy erőkkel munkálkodik? Hogyan kerül Alexis de Tocqueville az asztalra? Feltűnő, bár nem egyedi jellegzetessége a magyar közgondolkodásnak és publicisztikának, hogy hajlamos a jelen történéseit történelmi példákkal, párhuzamokkal leírni és értelmezni. Ez sokszor tévútra vezet, a vitázók egy idő után már nem is a kortárs jelenség lényegi természetét taglalják, hanem egymás történeti paraboláit pocskondiázzák, és mindent megtesznek annak érdekében, hogy vizsgálatuk tárgyát valahogyan belegyömöszöljék saját historikus értelmezésük kényszerzubbonyába. Politikai jelenségek egyidejű értelmezése tényleg nem könnyű dolog, kellenek tehát a mankók. Ilyen mankó lehet a leíró politológia száraz eszköztára, valamilyen világmagyarázó ideológia, a vulgárlélektan vagy maga a történelem. Most éppen a fülkeforradalmi epocha, az új Fidesz-berendezkedés és az orbáni alkotmányozás követeli ki az újabb és újabb értelmezéseket. Születnek is történelmi párhuzamok szép számmal. Honfoglalás, honalapítás, reformkor, különféle nevezetes forradalmak az egyik oldalon, Horthy-korszak, késő-Weimar/kora-Hitlerei, ötvenes évek vagy kádárizmus a másikon. Lehet választani… (a teljes cikk:)

http://hvg.hu/itthon/20110331_III_napoleon_Orban_Viktor_alkotmany_puccs

Jávor Béla: „A politika nem csak a lehetőséggel élés könyörtelensége”

2011. március 30. - (Fürjes Judit - hvg.hu)

Bismarck mondta 1867-ben, hogy a politika a lehetőségek művészete, tehát nemcsak a lehetőséggel élés könyörtelensége, de művészet is. A művészet pedig kultúra, stílus és katarzis együtt. Deák Ferenc óta a mai napig - Antall József rövid miniszterelnökségét leszámítva - hiányzik a magyar politikából és a magyar politikusokból a művészet - nyilatkozta többek között a hvg.hu-nak Jávor Béla ügyvéd, író, a jobboldali értelmiségieket tömörítő Nemzeti Kör tagja. (a teljes cikk:)

Kovács László: A kormány kapkod, intézkedései átgondolatlanok

2011. március 31. - (Fürjes Judit - hvg.hu)

Az Orbán-kormánynak, amikor Brüsszelben hamarosan beterjeszti az ország konvergenciaprogramját, meg kell győznie a Bizottságot, hogy a költségvetési hiány és az államadósság lefaragására hozott intézkedések a tartós egyensúly irányába mutatnak - hívta fel a figyelmet Kovács László volt külügyminiszter, szocialista országgyűlési képviselő. (a teljes cikk:)

http://hvg.hu/velemeny/20110330_kovacs_laszlo_gazdasag

Kemény kritikát közölt a Die Welt a készülő magyar alkotmányról

2011. március 30. - (mti)

Magyarországnak magyarrá kell lennie címmel cikkezett a készülő magyar alkotmányról internetes kiadásában szerdán a Die Welt című német napilap. A nem keresztények, a gyermeküket egyedül nevelők és a homoszexuálisok biztosan másodrangú magyaroknak érzik magukat, ha elolvassák a majdani alkotmányt - írta a konzervatív újság. Miközben Szájer József, a Fidesz európai parlamenti képviselője - a háromtagú alkotmány-előkészítő bizottság vezetője - büszkén jelenti, hogy a „XXI. századi alkotmány” legnagyobb részét Brüsszel és Strasbourg között, a vonaton írta az iPadjén, mégis - főleg a preambulum - inkább úgy tűnik, mintha egy keresztes háborúk korabeli királyságnak íródott volna, semmint egy, az Európai Unió szívében elterülő köztársaságnak - írta a lap. A szerző, Thomas Roser megállapítása szerint a tervezetben „a magyar nemzet terjengős dicsőítése együtt jár a kereszténység és a „szellemi megújulás”, a határon túli, Kárpát-medencei magyarok védelme és a „Szent Korona” vívmányai” melletti ismételt kiállással. Bírálók azt gyanítják, a koronának a preambulumba való belefoglalásának terve mögött „a revizionistának számító Szent Korona-tan felértékelése” húzódik meg. Ez a tan a koronában látja az államhatalom igazi hordozóját. „A nacionalisták ugyanis nem utolsósorban a Szent István-i koronával és a Magyar Királyság korábbi nagyságával indokolják a határok felülvizsgálatára vonatkozó követeléseiket” - írta az új magyar alkotmány tervezetéről a Die Welt.

http://hvg.hu/velemeny/20110330_javor_bela_alkotmany

Hiller: A feudalizmus bűze terjed Magyarországon

2011. március 23. - (mti)

Hiller István lett az MSZP szociáldemokrata platformjának elnöke. Arról beszélt, hogy a Fidesz a vármegyék világát akarja visszahozni, de már formálódik a demokratikus ellenzék, még ha az MSZP most még jelentéktelen szerepet is játszik ebben. Hiller István szerint Magyarországon a feudalizmus bűze terjed. A politikus, akit szombaton az MSZP szociáldemokrata platformjának elnökévé választottak, a társulás ülésén kifejtette: az MSZP balközép párt, baloldali demokratikus irányzatok együttműködése kell, hogy legyen. A platform tisztújító közgyűlésén elmondott beszédében Hiller István kijelentette: a szociáldemokraták ellenfele a „feltámasztott középkor” és az azt feltámasztó Fidesz-kormány, a vármegyék és főispánok világa. Hozzátette: a szociáldemokraták azok szellemi örökösei, akik „egyszer már kimosdatták” Magyarországot a feudalizmus bűzéből, Táncsics Mihályé, Szabó Erviné, Radnóti Miklósé, Kéthly Annáé, Krúdy Gyuláé, Bibó Istváné, József Attiláé és Ady Endréé. Szólt arról is, tíz hónap elteltével kimondható: Orbán Viktor kormányát 2014-ben le lehet váltani, vagyis téves volt az a félelem, hogy „rendszerépítése” sikeres lesz, és az országot ciklusokon keresztül a Fidesz elnöke által vezetett kabinet fogja irányítani. Leváltásához pedig szerinte az „Orbán-ellenes demokratikus ellenzék” együttműködése szükséges. (a teljes cikk:)

http://index.hu/belfold/2011/04/02
/hiller_a_feudalizmus_buze_terjed_magyarorszagon

Tényleg hasonlít Orbán és Băsescu Kadhafira?

2011. április 2. - (Pap Szilárd István - kitekinto.hu)

Miközben politikusok és elemzők egyhangúan hirdetik a román-magyar kapcsolatok minőségi csúcspontját a román ellenzék alkalmat kerített egy kiadós magyarozásra. Minden évben megszokott, hogy március 15-e körül felforrnak a kedélyek mindkét oldalon, az idei román reakciók egy része mégis aránytalannak tűnik. A kérdés az, hogy mi rejlik igazán a romániai ellenzék újonnan felfedezett nacionalizmusa mögött. Meglehet, hogy jobban gyűlölik kormánypárti nemzettársaikat, mint a magyarokat? A világ vigyázó szemei Líbiára vetődnek, ráérzett erre a román Szociáldemokrata Párt elnöke, Victor Ponta is, aki hétfőn az észak-afrikai diktátorok, Kadhafi és Ben Ali elfuserált hasonmásainak nevezte Orbán Viktor magyar miniszterelnököt és Traian Băsescu román államfőt. A Krónika tudósítása szerint a baloldali pártvezér továbbvitte a párhuzamot a két politikus között, elmondva, hogy mindkettő antidemokratikus, sajtóellenes és kudarcaikat nacionalista retorika mögé rejtik. A kirohanás egyértelműen köthető a múlt heti nemzeti ünnep körül kialakult félreértéshez. Mint arról már tudósítottunk, kisebb diplomáciai incidens alakult ki Románia és Magyarország között egy tévesen Orbán Viktornak tulajdonított mondat kapcsán. Ugyan Teodor Baconschi külügyminiszter magyarázatot kért Füzes Oszkár nagykövettől, az ellenzéki politikai alakulatok keveslik a reakciót. (a teljes cikk:)

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2011/03/23/tenyleg_hasonlit
_orban_es_bsescu_khadafira

Fidesz-KDNP: A nemzeti jelképeket becsmérli külföldön az MSZP és Bokros

2011. március 31. - (mti)

Az Európai Parlament magyar néppárti képviselőcsoportja szerint „az MSZP EP-képviselői, valamint Bokros Lajos, a médiatörvénnyel kapcsolatos rágalomhadjárat kifulladása után most újra hazugságokkal teli körlevelekben hangolják hazánk ellen az uniós intézményeket”. A nemzeti jelképeket becsmérli külföldön a magyar baloldal - állította csütörtökön Brüsszelben kiadott közleményében az Európai Parlament magyar néppárti képviselőcsoportja (Fidesz-KDNP). A közlemény szerint „az MSZP EP-képviselői, valamint Bokros Lajos, a médiatörvénnyel kapcsolatos rágalomhadjárat kifulladása után most újra hazugságokkal teli körlevelekben hangolják hazánk ellen az uniós intézményeket”. „Az új alkotmánnyal kapcsolatos, Brüsszelben a magyar szocialisták által terjesztett „tájékoztató levelek” nyíltan becsmérlik a magyar államiság jelképeit” - áll a közleményben. „Mind az MSZP, mind Bokros Lajos kifogásolják az alaptörvényben szereplő Isten, áldd meg a magyart kifejezést, meg sem említve, hogy az a magyar Himnusz kezdő sora. Az MSZP szerint emellett a Szent Korona megemlítése a Magyar Királyság területi folytonosságát szimbolizálhatja, ezáltal ellenérzéseket keltve a szomszédos országokban.” „Az MSZP veszélyesnek tartja - az állítólagosan az alaptörvény tervezetben szereplő - határon túli magyarok szavazati jogát, amely túlzott politikai befolyáshoz juttatná Magyarországot az uniós intézményekben. Ez szerintük pénzügyi következményekkel járhat és konfliktusokhoz fog vezetni a környező országokkal. A valóság az, hogy az új alaptörvény nem rendelkezik a határon túli magyarok szavazati jogáról” - írták a néppárti képviselők. Bokros Lajos ugyanakkor „körlevélben kifogásolja, hogy az új magyar alaptörvény a határon túli magyarokat is a nemzet részének tekinti” - tették hozzá. „Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy miközben az MSZP nem képviseli választóit az alaptörvénnyel kapcsolatos vitában, külföldön aktívan dolgozik az ország lejáratásán. A Magyar Néppárti Képviselőcsoport felszólítja a baloldali politikai erőket, haladéktalanul hagyjanak fel azzal, hogy Magyarország ellen uszítják az uniós intézményeket és a nemzetközi közvéleményt” - áll a közleményben.

Orbán Viktor Szili Katalinnak is megköszönte

2011. március 31. - (fh)

Orbán Viktor Facebook-oldalán köszönte meg az alkotmánnyal kapcsolatos kérdőívek elkészítésében résztvevők munkáját, és az oldalon egy olyan videó is szerepel, amelyben Szili Katalin beszél. A miniszterelnök a Facebook közösségi portálon köszönte meg az alkotmány előkészítésével foglalkozó Nemzeti Konzultációs Testület munkáját. Orbán Viktor bejegyzéséhez egy videófelvételt is csatoltak, amelyen Szili Katalin is beszél. „Köszönöm a Nemzeti Konzultációs Testület munkáját. És köszönet illet mindenkit, aki részt vett Magyarország új, végleges alaptörvényének megalkotásában” - írta Orbán Viktor csütörtökön délelőtt a Facebook közösségi portálon a saját oldalán. A bejegyzéshez egy 53 másodperces videófelvétel is tartozik, amelyen elsőként Szájer József látható. A Fidesz európai parlamenti képviselője, a Nemzeti Konzultációs Testület elnöke megköszöni azok segítségét, akik részt vettek az alkotmányozással kapcsolatos nemzeti konzultációban. „Magyarország nagy sikere, hogy majdnem egymillió állampolgár küldte vissza az erre vonatkozó kérdőíveket. Nemzeti összefogásunk teszi lehetővé, hogy ez az új alaptörvény egyszerre legyen magyar, európai és XXI. századi” - fogalmaz a felvételen Szájer József. A videó másik szereplője Szili Katalin, a Szociális Unió elnöke, az Országgyűlés volt elnöke, aki szintén megköszöni az embereknek, hogy visszaküldték az alkotmányozással kapcsolatos kérdőíveket. A politikus arról beszél, hogy meggyőződése szerint a „demokrácia nem létezik konstruktív ellenzék nélkül”, és komolyan gondolja azt is, hogy „köztársaságunkban minden közhatalom forrása a nép”.

Véleményünk az alkotmány-totóról: Az erő elve

2011. március 31. - (Nagy N. Péter - Népszabadság)

A még néhány hónapig élő alkotmányunk szerint a Magyar Köztársaságban minden hatalom a népé. Az új majd azt állítja, hogy „A hatalom forrása a nép.” Ez talán nem ugyanaz. Mondom én. De mit gondol erről a nép? Első megközelítésben nyilván semmit. Normális ember nyugodt napon ilyesmiről nem gondolkozik. De ha elmondanák neki, mi okból lett forrás ahelyett, hogy birtokos maradt volna, még a végén lenne is mondanivalója. De nem kérdezik, így nincs. Ha így kerülne népszavazásra az alaptörvény, garantált lenne az érdektelenség. De nem ezért nem lesz. Így aztán mintha valami kortárs verses drámán vitáznának az értők, anynyira követhető az átlag tévénéző számára az alkotmányozás. Meg kellene érteniük, mennyiben más „az embereknek joguk van” a szociális biztonsághoz megfogalmazás, mint az új tétel, amely szerint az állam törekszik arra, hogy ezt megkapják. Meglehet, világok választják el a két mondatot. Egyelőre titokban. A néppel nem beszél senki, csak konzultál a nemzettel. Ez nem ugyanaz. Feltettek tizenkét kérdést a postaládával rendelkezőknek, amelyeknek semmi közük a változások lényegéhez. Ettől még alkalmasak lehetnének arra, hogy igenekkel, nemekkel demonstrálják a közhangulatot. Ha valaki vette volna a bátorságot, és kihirdeti a játékszabályokat. De nincs az a félszázalékos tévé, amely ilyen módon szervezne betelefonálós játékot, ahogy minket az alkotmányunkról kérdeznek. Ott kerítenek legalább egy közjegyzőt, igyekeznek érzékeltetni, hogy a fair play szabályai szerint folyik a játék. Itt nem. Kiáll a miniszterelnök és közli, hogy az emberek amilyen odaadóan szeretnék a tényleges életfogytiglani börtönbüntetést, sajnos annyira nem akarnak a gyerekek után választójogot adni. Honnan tudja? Megszámolta? Ha mégsem ő, akkor ki? A szocializmusban is társadalmi vitára kellett bocsátani a „lakosság széles körét érintő törvényjavaslatokat”, s ott sem kellett senkinek számot adni a vitáról. Azt mondta akkor a törvény, hogy a jogszabály tervezetét kell társadalmi vitára bocsátani, de az eltérő szabályozási lehetőséget felvető elveket is meg lehet vitatni. Ez fair: nem ígér semmit. Akár még el is lehet térni attól, amit a pártállam kitalált, de úgysem fognak. Most nincs ilyen - leírva. Legfeljebb csak a konzultációs totó szabályaiban. Egyébként ami fontos, az adott. Szocializmus-feeling terjeng. Kevésbé az ellentmondást nem tűrő kétharmad, hanem a parancs tudomásulvétele mellé rendelt szertartásrend miatt. 1989 előtt is volt szavazás. Urnáknál, parlamentben is, a játék kedvéért, éppen négyévente. Beleszólás nem volt. Most nemzeti konzultáció van, de az erő elvén kívül más szabály nincs. Eleve, milyen vita az, ahol nem kell érvelni? A konzultáció játék-népszavazás. Gyerekek, tegye fel a kezét..., a többi kimehet. De azért senki ne ugorjon be a látszatnak. Az új alkotmány nagyon is kemény politika. Ennek tudatában olvasandó a Fidesz honlapjának kiemelt Orbán-idézete: „A Nemzeti Konzultáció ereje nagymértékben járult hozzá, hogy lezárjuk azt a korszakot Magyarországon, amikor a kormányok, az ország vezetői az emberek akaratát figyelemre sem méltatták, a megkérdezésük nélkül döntöttek róluk, a jövőjükről”. Ha ezen múlt, akkor nem zártuk le.

A Holokauszt Emlékmúzeum elleni támadás tétje

2011. március 31. - (Révész Sándor - Népszabadság)

Gál András Levente államtitkár állami autoritása birtokában, kötelező - mégpedig a Holokauszt Emlékközpont kiállításának gyökeres átalakítására kötelező - álláspontként fogalmazta meg, hogy nincs ok-okozati összefüggés Magyarország területi gyarapodása és zsidónak minősített polgárainak tömeges kiirtása között, s ez utóbbi csupán azzal magyarázandó, ami Magyarország német megszállása, jogképességének elvesztése után történt. A Jogképes Magyar Királyság hivatalos propagandája a területvesztés tragédiáját következetesen, hevesen és évtizedeken át zsidó bűnként pertraktálja, így neveli polgárait, hivatalnokait, ifjúságát és erőszakszerveit. A fajvédelem és a területi revízió eszméjét szorosan összekapcsolja. Törvények sorával zárja ki a leendő áldozatokat az egyenrangú polgárok köréből, gondosan ellehetetleníti, kiszolgáltatottá teszi őket jogilag, politikailag, gazdaságilag, a német megszállás előtti években már a legszigorúbban faji alapon. A jogrendből kivetettekkel való szolidaritást aljas nemzetellenes tevékenységként kezeli és bünteti, a zsidótörvények alkalmazásában való tevékeny részvételt bő kézzel jutalmazza. Első számúnak minősített nemzeti érdekeit: revíziós törekvéseit fasiszta és náci diktatúrákhoz köti, azok szövetségi rendszeréhez kapcsolódik, miközben a nácik fennhatósága alatt már szorgalmasan deportálják, öldösik a zsidókat. Az ország visszatért területei kivétel nélkül Hitler birodalomépítő törekvéseivel összefüggésben, a birodalom erejének köszönhetően, túlnyomórészt már a világháború kirobbanása után tértek vissza. A területek megtartásának elemi feltétele, hogy a Magyar Királyság a zsidó faj tökéletes eltüntetését célul kitűző náci birodalom oldalán lépjen be a háborúba. Munkaszolgálatos páriákkal, akikkel a keret azt tesz, amit akar, nem kell az életükkel elszámolni. Röviden és lakonikusan ennyi az, ami az államtitkár úr által bemutatott, hivatalosnak tetsző álláspont szerint nem áll ok-okozati összefüggésben a zsidónak minősített magyar állampolgárok elhurcolásával és elpusztításával. „Meg lehet nézni, hogy Márai Sándor hogyan ír ezekről az eseményekről például az Ajándék a végzettől című kötetében” - ajánlja az államtitkár úr. Hát bizony meg lehet nézni, mert azt a kötetet két évvel a vészkorszak előtt zárták le. Tudnám helyette ajánlani, amit Márai 1945-ben írt a naplójába a számára legdrágább városról: „a magyarság nem azon a napon vesztette el Kassát, mikor az orosz csapatok oda bevonultak; elvesztettük, véglegesen, a napon, mikor 1938 novemberében Horthy csapatai megjelentek a Dóm előtt. Elvesztettük, mert amit hoztunk, a legrosszabb fajta reakció volt... mert hoztuk a magyar méltóságosuram-szellemet egy városba, mely a csehek alatt megismerte a demokráciát... nem érdemeltük meg Kassát. Nem akadt becsületes őslakos Kassán ez években, aki ne várta volna vissza a cseheket”. Az értelmetlen állításoknak, ha nem elmehunyttól származnak, többnyire értelmes okuk van. Ebben az esetben is így van ez. Ahol az állampolgári egyenlőség, szabadság és jogbiztonság normáit a hatalom nemzetidegen korlátozásnak állítja be, ahol ezeket a normákat nemzetinek nevezett célok nevében leépítik, félrerúgják, ott a huszadik század bőséges tapasztalatai szerint szörnyű dolgok következhetnek. Ennek az ok-okozati összefüggésnek a tagadásáról van itten szó. A Holokauszt Emlékmúzeum elleni támadás tétje tehát nem más, mint a harmadik Magyar Köztársaság polgárainak egyenlősége, szabadsága, jogbiztonsága.

A pozsonyi magyar intézet új vezetője megnyerné a fiatalságot

2011. március 28. - (mti)

A helyi magyar és szlovák közösségeket, különösen a fiatalokat akarja megnyerni a Pozsonyi Magyar Kulturális Intézet programjainak az új igazgató, Kollai István. Terveiről szólva a pozsonyi intézetvezető - akit ugyan csak egy hónapja neveztek ki igazgatónak, de már tavaly október óta igazgatóhelyettesként irányította az intézetet - elmondta az MTI-nek, hogy a magyar országképet akarja színesebbé, tartalmasabbá tenni ismeretterjesztő előadásokkal, vitákkal, az internetet is bevonva ebbe a tevékenységbe. A pozsonyi magyar intézetnek ilyen szempontból kettős célja van: a szlovák társadalomban egyfajta hálózatot kiépíteni és a félmilliós szlovákiai magyar közösség fejlődését elősegíteni. Mindez nem jelenti az eddigi együttműködési rendszerek radikális megváltoztatását, ugyanis Szlovákiában a magyar kultúrdiplomáciának logikusan adódik ez a két irány, amelyet nem is érdemes egymástól élesen elválasztani. A magyar programok kétnyelvűvé tehetők szinkrontolmácsolással, és az is nyilvánvaló, hogy alapvetően a szlovákiai magyarokon keresztül vezet az út a szlovákok felé - hangsúlyozta Kollai István. A közösségépítő munkára példaként hozta fel, hogy április 5-én olyan kiállítás nyílik az intézetben fiatal szlovákiai magyar építészek részvételével, amely segíti az új szlovákiai magyar építész-generáció karrierépítését, egymás megismerését, a magyar kollégákkal való kapcsolatfelvételt. Az intézet számára komoly kihívás a fiatalságnak és a „vidéki Szlovenszkónak”, a távoli felvidéki területeknek az elérése. A fiatal korosztályokat a helyi fesztiválokon és klubokon keresztül lehet a leghatékonyabban „megfogni” - vélekedett az igazgató, hozzátéve, hogy az ilyen klubokkal való együttműködés egyik módja például az lehet, ha kiállításaik néhány képét, fotóját kiteszik ezeken a helyeken, azzal a megjegyzéssel, hogy akinek kedve van, a teljes anyagot megnézheti a magyar intézetben. Kollai István tervei szerint programjaik ismeretbővítő jellegét is erősítik majd. A Liszt-bicentenáriumra szervezett őszi koncertek mellett például tablókon és kisebb szóróanyagokon kívánják bemutatni Liszt Ferenc életét. Míg ősszel a Liszt-évfordulóra koncentrálnak, addig az első félév működését a magyar EU-elnökség határozza meg: a programsorozat részeként nemrég egy magyar és egy szlovák neoavantgárd művésznek, Keserü Ilonának és Rudolf Sikorának nyílt közös kiállítása a Danubiana Meulensteen Art Museumban. Az új igazgató szerint kitűnő az együttműködés a Győri Nemzeti Színház és a Szlovák Nemzeti Színház között, de az utóbbi színpadán vendégszerepelt a Szegedi Kortárs Balett is Pozsonyban február 22-én szintén az EU-elnökségi programsorozat részeként. Nyáron Pozsony immár több mint másfél évtizedes hagyományú, nagy nemzetközi szoborkiállításán Magyarország kiemelt vendég lesz, és újra elindul a Visegrádi Szalon nevű rendezvénysorozat is, amelynek keretében a visegrádi országok (Lengyelország, Csehország, Szlovákia Magyarország) egy-egy szakértője tart társadalomtudományi és ismeretterjesztő előadást, vitaestet a másik három ország képviselőivel közösen - sorolta a programokat Kollai István intézetigazgató.

A pozsonyi Sme a szlovák-magyar viszonyról

2011. március 29. - (mti)

Orbán Viktor azzal, hogy visszahívta állomáshelyéről a Szlovákiáról nagyon lenézően nyilatkozó pozsonyi magyar konzult, megmutatta, miben különbözik a kárpát-medencei politikusok átlagától - írta a Sme című pozsonyi napilap keddi kommentárjában. „Orbán Viktor jelezte, miben különbözik személyisége a kárpát-medencei politikusok átlagától. Ő - illetve Martonyi (János) miniszter - nem voltak kötelesek visszahívni Pozsonyból a konzult, aki nagyon lenézően nyilatkozott Szlovákiáról. Azzal, hogy ezt megtette, a tisztelet és a megbecsülés jelét adta. Nem kívánja, hogy a magyar állam képviselője olyan véleményeket terjesszen, amelyek esetleg sérthetik a szomszédos nemzetet” - írja a Jeldiplomácia című kommentárjában Peter Schutz. „Hogy betartsuk a 'kiegyensúlyozottság' szabályát, a szlovák diplomácia is dicséretet érdemel. Azért, mert szó nélkül hagyta az Esterházy-napokat, amelyeknek Budapest társszervezője volt. Igaz, hogy okosabban nem is állhatott volna hozzá. A 'mérték' azonban a Fico-kormány, amely ha hivatalban lett volna, akkor már háromszor is összehívta volna a nemzetbiztonsági tanács ülését” - mutat rá a szerző. Az újság szerint az a tény, hogy a felek figyelembe veszik a másik oldal érzékenységét, s nem csinálnak minden butaságból államközi konfliktust, „a múlthoz képest biztosan előrelépés, s nem is kicsi”. A kétoldalú kapcsolatokat ugyanis a politikusok alakítják. „Rövidzárlatot csak az az elképzelés jelent, hogy a józan reagálás vagy a nem reagálás és a gesztusok fennköltsége önmagukban is a kapcsolatok javulását jelentik. Szép, hogy Orbán (Martonyi) visszarendelték a konzult, a kettős állampolgárság kiváltotta szlovák probléma ignorálása azonban reálpolitika” - írja Schutz. Rámutat: persze nem igaz, hogy ennek a szlovák problémának ne lennének „szívós szlovák gyökerei is”, de felfedi a jeldiplomácia korlátait, „amely üressé válik ott, ahol a valódi érdekek kezdődnek”. „Például annak az illúziónak a kialakítása, hogy a magyar nemzeti reneszánsz nem törik meg valamilyen kompromisszumon. A civilizáltabb díszlet és az, hogy nincs ugatás a határokon át, üdvözölendő felüdülés, de ahhoz a veszélyhez, hogy az államközi kapcsolatok bonyolultabbak lesznek, mint bármikor, nincs mit mondania” - zárja kommentárját Peter Schutz.

Szijjártó: Nincs ok a kormányátalakításra

2011. március 29. - (mti)

Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője a Ma Reggel című műsorban cáfolta a Népszava azon értesüléseit, hogy a következő fél évben több miniszter is távozik a kormányból. Nem lesz kormányátalakítás - jelentette ki Szijjártó Péter, a miniszterelnök szóvivője kedden a Magyar Televízió Ma reggel című műsorában, a Népszava azon írására reagálva, amely szerint több miniszter távozhat a kormányból. „A miniszterelnöknek semmilyen szándéka nincsen arra, hogy átalakítsa a kormányt, akár szerkezetileg, akár személyileg” - mondta Szijjártó Péter. Hozzátette: az átalakításra nincsen semmilyen indok. A Népszava keddi számában azt írta: információk szerint a következő fél évben minden második jelenlegi miniszter távozhat a kormányból. „Magyarország EU-s elnöksége után négy miniszter távozhat a kormányból, és nyolcról tízre nőhet a tárcák száma” - írja a Népszava. A lap szerint önálló egészségügyi és pénzügyminisztérium alakulhat, és távozhat Réthelyi Miklós nemzeti erőforrás miniszter, Martonyi János külügyminiszter, Fellegi Tamás fejlesztési miniszter és Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter. Navracsics Tibor miniszterelnök.-helyettes a lapnak azt mondta: nem tud kormányátalakításról, de az ő tárcájánál nem lesz változás. Ugyanígy nyilatkozott Illés Zoltán államtitkár is.

Berényi: Az MKP javaslatai bekerülnek a magyar alkotmányba

Új magyar alkotmány - Az MKP elnöke Ján Fuzikkal találkozott

2011. március 28. - (bumm / sita)

A készülő magyar alkotmányban valószínűleg szerepelni fog a Magyar Koalíció Pártjának (MKP) három javaslata is, melyek a magyarországi kisebbségek jogainak védelmét célozzák. Berényi József pártja azt szerette volna elérni, hogy az új alkotmány preambulumában szerepeljen az is, hogy a kisebbségek államalkotó közösségek Magyarországon. Javasolták azt is, hogy a kisebbségi nyelvek használatának védelme erősebb legyen, mint a jelenlegi alkotmányban, valamint azt is, hogy az alaptörvény garantálja a kisebbségek képviseletét az Országgyűlésben. „Információink szerint Orbán Viktor magyar kormányfő épp ma ismerteti az eddigi tárgyalások eredményeit az Országgyűlésben, és mindhárom kérdést figyelembe fogják venni“ - tájékoztatott Berényi sajtótájékoztatóján, miután tárgyalt Ján Fuzikkal, a magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat elnökével. Fuzik elmondása szerint az új alkotmány, illetve Magyarország új alaptörvényének első változatában nem szerepeltek a kisebbségek, ám a jelenlegi változatban a kisebbségi önkormányzatok tiltakozásai után már megemlítik őket is. „Az eredeti javaslatban csak arról beszéltek, hogy Magyarország tiszteletben tartja a kisebbségi nyelveket, ám nekünk arra van szükségünk, hogy biztosítsák a nemzetiségi nyelvek, többek között a szlovák nyelv megmaradásának és fejlődésének feltételeit“ - mondta Fuzik, és hozzátette, el szerették volna érni, hogy a kisebbségek parlamenti képviseletének biztosításával kapcsolatban konkrétabban fogalmazzon az alkotmány. „Ezt az új változatban már kidolgozták“ - jelentette ki. Elmondása szerint a tárgyalásoknál rámutattak a kisebbségek további jogaira is, melyek a jelenlegi alkotmányban szerepelnek, ám az újban elfeledkeztek róluk. Ilyen például az is, hogy a kisebbségek államalkotó tényezők, és tagjainak joga van részt venni a közéletben. Fuzik fontosnak tartja, hogy az új alkotmányban szerepeljen egy önálló kisebbségi és etnikai ombudsman is. A jelenlegi javaslatban ugyanis az eddigi négy önálló ombudsman helyett csak egy általánossal számolnak. „Érvelésünkben arra hivatkoztunk, hogy az önálló nemzetiségi ombudsman elvesztése azt jelentené, hogy az 1993. évi kisebbségi törvény egyik újabb fontos pillérét szüntetnék meg. Azóta a törvény több vívmányát vesztettük el, például a nemzetiségi és etnikai kisebbségek független hivatalát, a nemzeti és etnikai kisebbségek közalapítványát. Most az önálló ombudsman következne“ - mutatott rá az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke. Elmondása szerint ha végre valósággá válik a nemzetiségi törvény által garantált parlamenti képviselet, a kisebbségek közvetlenül védhetik jogaikat és érdekeiket a magyar parlamentben 2014-től. „Az alkotmány tavalyi módosítása garantálja nekünk a jogot a parlamenti képviseletre, s ezt most meg szeretnénk erősíteni az új alkotmányban is“ - tette hozzá.

http://ujszo.com/node/416510/talk

http://www.bumm.sk/53586/berenyi-az-mkp-javaslatai
-bekerulnek-a-magyar-alkotmanyba.html

Az MKP-ba látogat a magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat elnöke

2011. március 28. - (Felvidék Ma)

Ma délelőtt az MKP képviselői találkoznak Ján Fuzikkal, a magyarországi Országos Szlovák Önkormányzat (OSZÖ) elnökével. A találkozó után Berényi József MKP-elnök és Ján Fuzik közös sajtótájékoztatót tartanak megbeszélések eredményéről. Fuzik János Kesztölcön született 1957-ben. A budapesti szlovák iskolában érettségizett, majd 1981-ben a pozsonyi Comenius egyetemen szerzett újságírói diplomát rádiós szakirányon. A Ľudové noviny című szlovák hetilapnál dolgozott, később a Magyar Televízió szegedi stúdiójánál kilenc évig készítette - gyakorlatilag egyedül - a Naša obrazovka szlovák nemzetiségi műsort. Húsz éve forgat dokumentumfilmeket. 1999 óta az Országos Szlovák Önkormányzat elnöke. 2006-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztje kitüntetésben részesült.

Slota szerint Berényi már magyar állampolgár

2011. március 29. - (tasr)

A magyar állampolgárságért folyamodó Berényi József MKP-elnöknek nem volna szabad összehívnia pártja kongresszusát, és lehetővé tennie a változást a pártelnöki poszton - véli Ján Slota. A Szlovák nemzeti Párt (SNS) elnöke erről kedden a TASR hírügynökségnek nyilatkozott. „Akkor már magyar állampolgárként és a Fidesz tagjaként nyugodtan tehet javaslatokat Magyarország vagy akár Kambodzsa alkotmányának a módosítására is” - tette hozzá. Slotának meggyőződése, hogy Berényi már meg is szerezte a magyar állampolgárságot. Ha ez így van, köteles lenne erről jelentést tenni, s ebben az esetben elvesztené szlovák állampolgárságát, vagyis az MKP színeiben se jelöltethetné magát a pozsonyi parlamentbe.

Orbán: Az már nem kérdés, hogy választójogot kapnak

a határon túli magyarok

2011. március 29. - (mti)

A magyar miniszterelnök szerint ma már nem a határon túl élő magyarok választójoga a kérdés, hanem annak majdani formája. Orbán Viktor erről a TV2 Tények című műsorának kedden adott interjúban beszélt, amelyben kitért arra is, szerinte az Alkotmánybíróságnak (Ab) sokkal hasznosabbá válik a munkája azzal, hogy a törvényekről már azok elfogadása előtt véleményt mondhat majd. Arra a kérdésre, hogy miért csak akkor kapja vissza eredeti jogköreit az Ab, ha az államadósság a GDP 50 százaléka alá csökken, Orbán Viktor azt mondta: ez egy kompromisszumos megoldás. „Ma a gyors, biztos és azonnal hatályba lépő gazdasági döntések jelentik a legfontosabb eszközét a válság elleni küzdelemnek. (...) Miután nekünk ezt a gyors döntéshozatalt az államadósság csökkentése érdekében kell használnunk, és gyorsan is kell haladnunk, ezért minden akadályt az útból el kell távolítani” - fejtette ki. Hozzátette ugyanakkor, „sokan vagyunk a frakcióban”, akik úgy gondolják, hogy az Ab jogkörét érintő korlátozó rendelkezés egy átmeneti szabály, de „általában is érdemes elgondolkodni arról, hogy az Alkotmánybíróság jogköre teljes legyen-e”. Megítélése szerint egyébként azért nem fenyeget annak veszélye, hogy egyes törvények esetleg nem állnák ki az alkotmányosság próbáját, mert a fenntartott korlátozás mellett bővül az Ab jogköre, ugyanis a testület már a jogszabályok elfogadása előtt véleményt mondhat majd azokról. „Így az Alkotmánybíróságnak sokkal hasznosabbá válik a munkája” - hangsúlyozta. Az új alkotmányba várhatóan bekerülő önvédelemhez való jogról a miniszterelnök úgy fogalmazott: „ne essünk át a ló másik oldalára, de menjünk el egész odáig, amíg nem válik a magyar közélet túl agresszívvá és erőszakossá az önvédelem jogának kiterjesztése miatt”. A gyermekek után járó szavazati jog lehetőségének elvetéséről kifejtette: egy „nagy félelem” működik ezzel összefüggésben, „az első reflexe nagyon sok embernek az az, hogy miután a roma családokban több gyermek van, mint a nem roma családokban, a romák részesedése a szavazóközösségben megnőne. És ezt nagyon sokan nem akarják”. Ez egy nagyon erős vélemény - utalt a nemzeti konzultáció válaszaira. Hozzátette azonban, a konzultációs kérdőív tartalmazott egy olyan megoldást is, hogy családonként csak egy plusz szavazat járjon, és ez nem eredményezné „a cigány és a magyar népesség közötti arányok megváltozását”, de az emberek ezt is elutasították. Orbán Viktor kitért a határon túli magyarok választójogára is, amellyel kapcsolatban azt mondta: az nyilvánvaló, hogy az emberek a határon túli magyarokkal való összetartozást az egyik legfontosabb értéknek tekintik. „Szerintem ennek természetes eszköze a választójog” - közölte, kijelentve: nem az a kérdés, hogy van-e választójoguk a határon kívül élő magyaroknak, hanem, hogy azt milyen formában tudják kifejezni. A határon túli magyarok szavazati jogáról a választójogi törvény rendelkezik majd. Az új alkotmányt megerősítő népszavazás lehetőségéről szólva megjegyezte, elméletileg nem lehet kizárni, hogy érdektelenség jellemezné a voksolást, vagy egy olyan politikai kampány indulna, amely elterelve az alkotmányról a figyelmet, a kormány elleni szavazásba csaphatna át. A valóság azonban az, hogy „mi nem a többség alkotmányát akarjuk megalkotni”, hanem mindenkiét, ezt azonban konzultációval, nem pedig népszavazással lehet elérni - fűzte hozzá. A kormányfő a tévéműsorban beszélt arról is, hogy a médiatörvény ügyét soha nem sorolta a problémás ügyek közé, hiszen ahhoz már hozzá lehetett szokni, hogy ha egy olyan területhez nyúlnak, mint a médiatörvény, az alkotmány, a bankadó vagy mint - ahogyan az az elkövetkező időszakban várható - a nemzeti vagyon védelme, „ahol külföldi érdekeket is sértünk”, akkor megmozdul a világ, és ki kell állni - a politikusoknak Magyarország mellett, a magyaroknak meg az ügyek mellett. A magyar európai uniós elnökséget érintően szerinte a legtöbb esetben indokolt sikerességről beszélni - példaként említette a gazdasági kormányzás ügyét, a közös energiapolitikát, az energiafüggetlenség növelését Közép-Európában -, de vannak területek, ahol sokkal lassabban haladnak, mint szerettek volna. Ezek közé sorolta Horvátország EU-csatlakozását, amelynek esetében sok politikai természetű akadállyal találják szemben magukat, csakúgy, mint Románia és Bulgária schengeni övezethez történő csatlakozását illetően. A mérkőzés azonban még nem dőlt el, csak rosszul áll - fogalmazott Orbán Viktor. A munkahelyek ügyében azt mondta: jelenleg olyanok a statisztikai adatbázisok, hogy nem lehet pontosan megmondani, ki milyen jogcímen, milyen jövedelempótló támogatást kap, és mennyi a munkanélküliek száma. Egy átfogó kép azért fontos - folytatta -, mert a kormány politikájának célja az, hogy azok, akik a piacon nem jutnak munkalehetőséghez, ne segélyt kapjanak, hanem közmunka-lehetőséget például csatorna-, gát- vagy víztározó-építéseken, útfelújításokon. Ezért országos közmunkatervet készítenek. Orbán Viktor kérdésre közölte azt is, hogy a Rogán Antal vezette bér- és adómonitoring bizottság várhatóan április elejére tesz jelentést számára. „Június után már tényleg nem szabad Magyarországon olyan embernek lennie, aki az adórendszer miatt kap kisebb jövedelmet” - hangsúlyozta.

Hogyan szavaznak majd a határon túli magyarok?

2011. március 25. - (kitekinto.hu)

Megkezdődött az alkotmánytervezet vitája a magyar parlamentben, melynek egyik központi kérdése a határon túli magyarok szavazati joga. A polémia már jó ideje nem a választójog kiterjesztésének szükségességéről, hanem inkább annak mikéntjéről szól. Számos vélemény és elképzelés látott napvilágot, illetve különböző európai példák is szem előtt vannak, egyelőre azonban még kérdés, hogy a következő országgyűlési választásokon, hogyan reprezentálják magukat a külföldön élő magyar állampolgárok:

http://kitekinto.hu/karpat-medence/2011/03/25/hogyan_szavaznak_majd_a_hataron_tuli_magyarok

Változik a határon túli magyarokra utaló Nemzeti Hitvallás is

2011. március 29. - (Felvidék Ma)

Mintegy száz módosító indítvány érkezett hétfőn a megadott határidőig a Fidesz-KDNP alaptörvény-javaslatához. A Nemzeti hitvallás módosítása alapján az itt élő nemzetiségek államalkotó tényezők, és ugyanott rögzítenék, hogy a magyar mellett a nemzetiségek nyelvét és kultúráját is megóvják. A határon túli magyarokkal kapcsolatban a szövegrész tartalmazná, hogy Magyarország támogatja egyéni és közösségi jogaik érvényesítését, közösségi önkormányzataik létrehozását, a szülőföldön való boldogulásukat. A normaszövegben megjelenne, hogy a magyar nyelvet, magyar jelnyelvet és a nemzetiségek nyelvét azonos védelem illeti meg. A kisebbségek kérésének megfelelően a hazai nemzetiségek jogaira vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozná meg. A népcsoportok kifejezést ugyanakkor elhagynák a szövegből, nemzetiségeknek nevezve a kisebbségeket. A nemzeti konzultáció eredményeként bekerülhet az alkotmányba, hogy a termőföld és a vízkészlet mellett az erdők, illetve a honos növény- és állatfajok a nemzet közös örökségét képezik, amelynek védelme az állam és mindenki kötelessége. Szerepel a módosítások között az a Varga Mihály államtitkár által ismertetett javaslat, amely kimondaná, hogy Magyarország hivatalos pénzneme a forint. A közös Fidesz-KDNP-s módosító javaslatok alapján változna az alaptörvény-javaslat első fejezete, a Nemzeti hitvallás is. Beleírnák, hogy „megbecsüléssel értékeljük történeti alkotmányunk formálódásában a polgári demokrácia rendszerét először kinyilatkoztató, Magyarország államformájáról szóló 1946. évi I. törvényt”, amely kimondta, hogy hazánk köztársaság. Kikerülne a tervezetből a gyermekek utáni szavazati jog lehetősége, mivel azt a nemzeti konzultáció kérdőívének megválaszolói nagy többséggel elutasították. Szerepel az indítványai között, hogy a magyar zászló három sávjából „a felső piros az erő, a középső fehér a hűség, az alsó zöld szín a remény szimbóluma”. Az alaptörvény-vitája ma folytatódik az Országgyűlésben.

Tamás Gáspár Miklós: Az új alkotmány történelmi jelentősége

2011. március 29. - (Népszabadság)

Írásom címe nem ironikus. Magyarország alaptörvényének - és már nem a Magyar Köztársaság alkotmányának! - valóban hatalmas a jelentősége, és meggyőződésem, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszerének megteremtői bevonulnak Kelet-Európa történelmébe. Nem tudom, az új alkotmány szerzői mennyire vannak tudatában annak, hogy mivel szakítanak és mit folytatnak, mit zárnak le és mit foglalnak össze, de ez egykönnyen megállapítható, és - bár általában elégedetlen vagyok a magyarországi politikai viták minőségével - ezúttal számos kiváló írás jelent meg a tárgyról, ami fölment attól, hogy olyasmire is kitérjek, amit mások már nagyon jól megvilágítottak. Az új alkotmány, a Grundgesetz, láthatóan szakít a rendszerváltás „zavaros, átmeneti” korszakának liberális alapjogi és közjogi fölfogásával, ez nyilvánvaló. Ami kevésbé nyilvánvaló, hogy így szakít a modern természetjog alapvető tételrendszerével is, amelynek az eredete kétszeresen római: ókori és katolikus. Az eddigi (köztársasági) alkotmány az emberi jogokat abszolútnak tekintette, amelyek természettől fogva megilletnek mindenkit, esetünkben minden magyarországi lakost, és különösképpen a magyarországi honpolgárokat:

http://nol.hu/belfold/20110329-az_uj_alkotmany_tortenelmi_jelentosege

Helsinki Bizottság: Félrevezető az alkotmánytervezet angol fordítása

2011. március 29. - (hvg.hu)

Ma tartanak Brüsszelben meghallgatást a magyar alkotmányozásról. Ebből az alkalomból a magyar kormány eljuttatta az európai parlamenti képviselőkhöz az Alaptörvény tervezetének angol fordítását, valamint az új Alaptörvénnyel kapcsolatos vitairatát. Több civil szervezet szerint azonban félrevezető a fordítás és a kormány vitairata. Az Eötvös Károly Közpolitikai Intézet, a Magyar Helsinki Bizottság és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civil szervezetek szerint az Alaptörvényhez csatolt vitairat több helyen nem felel meg a valóságnak, a kormány fordítása pedig több helyen megtévesztő, és jelentős pontatlanságokat tartalmaz. „Félrevezető az alkotmányfordítás és a kormány vitairata” - olvasható a Helsinki Bizottság közleményében, melyben részletesen felsorolják a megtévesztő pontokat. A vitairat állítása szerint a kormányfő a választási kampányban egyértelművé tette, hogy kétharmados hatalom birtokában alkotmányozni kíván. Ez az állítás egyszerűen cáfolható a választási program alapján, amely egyetlen utalást sem tartalmaz alkotmányozási szándékra - írja a közlemény. A szervezetek szerint megtévesztő a vitairatnak az az állítása is, hogy az Alaptörvény koncepcióját a 2010. június 28-án felállított alkotmány-előkészítő bizottság készítette el, hiszen a bizottság által elkészített alkotmánykoncepció a 9/2011. (III. 9.) OGY-határozat szerint csupán iránymutatásul szolgál a további alkotmányozó munkában, semmiféle normatív ereje nincs. Vagyis az Alaptörvény tervezete nem e koncepció alapján készült el. „Nem igaz a vitairat azon állítása, hogy tíz hónapja tartalmas vita zajlik az alkotmány tartalmi kérdéseiről. Valójában az Alaptörvény tervezete csak március 14-én lett nyilvános, és a parlamenti vita pedig mindössze kilenc napig tart. Csúsztatás a széles körű szakmai vitára történő utalás, mivel az állítólagos szakmai vita idején az Alaptörvény tervezetéből egyetlen sor sem volt ismert, így szakmai vitáról beszélni értelmetlen” - cáfolják közleményükben a kormány állításait. Véleményük szerint nem fedi a valóságot a vitairat azon állítása, hogy az új Alaptörvényről „nemzeti konzultáció” folyt. A feltett kérdések egy része ugyanis csak távoli összefüggésben áll az alkotmányozással, más részükben pedig populista követelések köszönnek vissza. A tizenkét kérdés távolról sem fedte le azokat az érdemi témákat, amelyekben döntést kell hozni az alkotmányozás során, mint például azt, hogy szükség van-e új alkotmányra, vagy hogy milyen legyen az Alkotmánybíróság hatásköre. A Helsinki Bizottság közleményéből kiderült: a fordítás nem tartalmazza az Alaptörvény karakterét meghatározó Nemzeti hitvallást. A hitvallás hiánya más színben tünteti fel az egész Alaptörvényt, hiszen abban kitüntetett értékként jelenik meg a keresztény vallás, olyanként, amelynek „nemzetmegtartó ereje van”, amelyben a hit a nemzeti összetartozás alapvető értéke. A kitüntetett szerep ugyanakkor nem csak szimbolikus jelentőségű, hiszen a tervezet Q. cikke értelmében az Alaptörvényt a Nemzeti hitvallással összhangban kell értelmezni. „A fordításból nem derül ki, hogy az Alaptörvény nem ismeri el az 1989 októberében elfogadott Alkotmány jogfolytonosságát, és ezzel megtagadja az annak alapján az elmúlt húsz évben kialakult alkotmánybírósági gyakorlatot is. A fordítás nem tartalmazza a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés alkalmazásának lehetőségét, amely olyan szankció, amelyet az Európa Tanács illetékes testülete az Európa Tanács elvárásaival összeegyeztethetetlennek tekint.” További ellentmondást véltek felfedezni a Magyarországon lakóhellyel rendelkezők választójogával kapcsolatban. „A fordítás szerint a Magyarországon lakóhellyel rendelkezők rendelkeznének választójoggal, amelynek a valós szöveg tételesen ellentmond. A fordítás szerint az Alkotmánybíróságnak rendes bírói indítvány alapján van hatásköre a költségvetéssel kapcsolatos jogszabályok alkotmányossági kontrolljára. Valójában a szöveg ezt a lehetőséget kizárja” - világít rá a közlemény. A civil szervezetek eljuttatták a legfontosabb hibák jegyzékét az Európai Parlament frakcióvezetőinek és az Európa Tanács főtitkárának is.

Szarka László: Saját csapdájába esett a szlovák politika

2011. március 28. - (InfoRádió)

Saját csapdájának foglya a szlovák politika - jelentette ki az InfoRádió Aréna című műsorában Szarka László, az első önálló magyar nyelvű szlovákiai egyetem dékánja, miután a kormánykoalíció után az ellenzéknek sem sikerült módosítania a kettős állampolgárságot kizáró szlovák törvényt. A történész szerint a szlovák politikai elit alapvetően elutasítja a magyarországi állampolgársági törvénynek azon, új felfogását, hogy érdemi elmozdulás nélkül, tisztán identitáspolitikai megfontolásból kapjanak szlovákok magyar állampolgárságot. Sokféle törésvonal létezik Magyarország és Szlovákia között a kisebbségi és az állampolgársági jogok tekintetében is. Úgy tűnik, ezekben az ügyekben más doktrínák működtetik a szlovák, és mások a magyar politikát - mondta a Selye János Egyetem dékánja. Szarka László szerint függetlenül attól, hogy az éppen aktuális parlamenti viták, illetve tervezetek miről szólnak, van egy pártok között áthúzódó egyezség. Ez megmutatkozott a szlovák parlamentben a két átszavazó koalíciós képviselő példáján keresztül - tette hozzá. A dékán felhívta a figyelmet arra, hogy a szlovák politikai elit alapvetően elutasítja a magyarországi állampolgársági törvénynek azon, új felfogását, hogy érdemi elmozdulás nélkül, tisztán identitáspolitikai megfontolásból kapjanak szlovákok magyar állampolgárságot. Ennek az egyik következménye az, hogy a tavaly még kormányzó Smer párt olyan, tudatosan szélsőséges ellentörvényt fogadott el, amellyel saját foglyaik lettek a szlovák állampolgárok. Ugyanis több mint háromszázezer szlovák él Csehországban, és legalább ennyien mozognak szerte a világban, akiknek nagy szükségük lenne arra, hogy az adott országban állampolgársági jogokat kapjanak. Ők ezt most a magyar állampolgársági törvény ellen hozott jogszabály miatt nem tehetik meg. Ha mégis megkísérlik, akkor elveszítik a szlovák állampolgárságukat - taglalta Szarka László. Ma a szlovák politikai közbeszédben ez úgy jelenik meg, hogy Szlovákia tömegesen veszítheti el állampolgárait. Akad néhány szimbolikus, nagy név az érintettek között. Például egy jégkorongozó, aki azért, hogy magyar válogatott lehessen, tudatosan vállalja állampolgárságának elvesztését szlovák nemzetiségűként - emlékeztetett a dékán. Mindez azt jelenti, vonta le a következtetést Szarka László, hogy saját csapdájába esett a szlovák törvényhozó. És láthatóan ebből nincs is egyenes kiút. A félelem továbbra is adott, és keresni kell a megoldást, amelyre egyébként több opció is adott. A szlovák politika attól tart, hogy a magyar állampolgárságúak, főleg választójoggal felruházva, Szlovákiába új, kettős identitásukat hozzák be. Ami jelentős részükben ugyan eddig is létezett, hiszen a szlovákiai magyarokban az erős magyar nemzeti kötődés mellett legalább ugyanilyen erős regionális kötődés is működött. Ezt a négy-öt nemzedéken át kifejlődött identitást alakítaná át előbb-utóbb az új magyar állampolgársági kínálat - vélekedett a történész. Szlovákiában a magyarság sajátos helyzetben van, mert ez az állampolgárság a vagyon tekintetében, az oktatásban részvételnél, és a magyarországi munkaerőpiaci megjelenésben sem jelent előnyt. Ezzel szemben néhány nagy csalódás sokkal inkább kódolt: például, hogy a magyarországi egészségügyi ellátás nem nyílik meg automatikusan előttük - figyelmeztetett Szarka László.

A teljes interjút meghallgathatja, ha ide kattint:

http://inforadio.hu/arena/3924/1/podcasting

Státusztörvénytől a kettős állampolgárságig

2011. március 23. - (kitekinto.hu)

Egy igazán tavaszias és aktuális kérdésekkel foglalkozó számmal rukkolt elő a Pro Minoritate. A státusztörvényekkel, kettős állampolgársággal és a visegrádi országok kisebbségeivel foglalkozó kötetet aztán Répás Zsuzsanna és Szarka László helyezett kontextusba. 10 óra előtt 10 perccel jött ki a nyomdából és 11 órakor már Répás Zsuzsanna helyettes államtitkár, valamint Szarka László, a Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatója mutatta be a Pro Minoritate legfrissebb tanulmánykötetét. Az idei év első száma, amely a státusztörvények és a visegrádi kisebbségek témákkal foglalkozik, ugyanis nemcsak külsőleg, de tartalmát illetően is friss, üde és tavaszias - indította a folyóiratmutatót Szarka László. A Fórum Intézet kisebbségkutatója elismerését fejezte ki a folyóirat számára, hiszen - elmondása szerint - a téma kibeszélése,,,kiírása” a magyar nemzetpolitika által folyamatosan ledöntögetett tabukat kísérő hisztériákat csökkentheti. Répás Zsuzsanna nemzetpolitikáért felelős helyettes államtitkár ugyanis arra hívta fel a figyelmet, hogy az elmúlt húsz évben tanúi lehettünk, hogy az anyaország és a kisebbségek kapcsolatában kialakult tabuk, amiknek le kellett dőlniük, azoknak java le is dőlt. A folyamat mérföldköveit jelentette egy-egy tabu téma meghaladása: így az Antall-kormány alatt a nemzetpolitika jelentőségének kimondása és az intézményrendszer megteremtése; az alapszerződések megkötése; az anyaország, az állampolgárságot adó ország és a kisebbségek között kialakított három oldalú párbeszéd elindítása; a státusztörvény a maga szimbolikus és gyakorlati jelentőségével; majd a kettős állampolgárság és az autonómia megjelenése, mint beszédtéma, és mint alternatíva. Répás kiemelte, hogy az utóbbi 8-10 évben bár a magyar kormány nem sokat tevékenykedett a nemzetpolitika terén, a szomszédos országok, elsősorban Románia és Szerbia gyakorlata, valamint az ott élő magyar kisebbségek lendítették előre a folyamatot. Így ma már hivatkozási alap a Vajdasági Autonóm Tartomány és a román állampolgársági és szavazati jogról szóló törvények. Szarka László örömmel nyugtázta, hogy a nemzetpolitika pozitív irányú fejlődésének hála a kisebbségkutatás megszűnik siralmi tudományként tevékenykedni. Az is igaz ugyanakkor, hogy a kutatók még ma is gyakran találkoznak rosszindulattal és egymás meg nem értésével. A tanulmányok mindenesetre nem csupán üde hangvételükkel, de a nemzetpolitika számára fontos konkluziókkal is emelik a kötet színvonalát. A visegrádi országok kisebbségeinek vizsgálatakor Halász Iván következtetése alapján igen messze jutottunk el a kisebbségvédelem területén, mi sem mutatja ezt jobban, mint a 2010-es évben a térség lezajlott választások kimenetele. Az örökzöld téma, a szlovák-magyar alapszerződés elemzésénél Katona Flóra pedig úgy értékeli, hogy még a legjobb és leghasznosabbnak ígérkező megállapodást is tönkreteheti a rosszindulat. Ezért lenne nagyon fontos a két ország közötti őszinte kapcsolatok kialakítása. Számára is inspiratívak az írások(forrás: bumm.sk)A státusztörvényekkel foglalkozó tanulmányok Szarka szerint figyelmeztetőek és inspiratívak is a magyarországi szakma számára, ami az ő meglátása szerint egy kissé lemaradt, illetve utat tévesztett a kettős állampolgárság tematizálásakor. Okszana Sevel, Amerikában élő ukrán kutatónő kételyeinek megfogalmazását elementárisnak nevezte: ma még ugyanis nem látjuk, hogy a státusztörvény az etnikai avagy az állampolgársági nemzetépítést viszi-e előre. Mivel a migráció csírái a magyar közösségek körében is jelen vannak, hatalmas jelentősége van a román és ukrán státusztörvények vizsgálatának. A nemzetpolitikának ugyanis a diaszpórában élők igényeit is ki kell elégíteni. Továbbá nagyon fontos odafigyelni az úgynevezett,,vegyesedés” és az ebből eredő asszimiláció folyamataira. Szarka itt külön kiemelte, hogy a hatékony és tudatos nemzetpolitikának pozitív szomszédságpolitikára is szüksége van, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a magyar-szlovák kapcsolatok hullámzása. Ezek után a határon túliak számára biztosítandó szavazati jog témája is szóba került. A kisebbségkutató itt arra hívta fel a figyelmet, hogy a magyar kormánynak nem csupán a szomszédos országok, így Románia, Ukrajna, vagy éppen Szerbia példáját kell tüzetesen elemeznie, de a határon túli közösségek igényeit is szem előtt kell tartania. Szarka László befejezésképpen is nagyon fontos gondolatokat osztott meg a hallgatósággal. Meglátása szerint, amint azt Répás államtitkár asszony bevezőjében is hallottuk, mára a nemzetpolitikára megszűnt,,magánszám” lenni. Ehhez hasonlóan destabilizáló jellege is már a múlté, bár ezt még be kell bizonyítanunk. Az európai kontextualizálás ugyanakkor jelentős erőfeszítéseket kíván, hiszen nyugaton a mai napig nem értik a kérdés beágyazottságát.

Öllös László: A határon túli magyar kisebbségek

alkotmányos jogai Magyarországon

A kettős állampolgárságról tartott népszavazás még láthatóbbá tette a magyarországi politika egyik, a rendszerváltás óta rendszeresen feltörő konfliktusát, nevezetesen, hogy a határon túli magyarokat illetően nincs egyetértés a magyarországi politikai erők közt. Ugyanakkor történelmi léptékkel mérve nem is régen, a rendszerváltás elején, az ellenzéki kerekasztal ülésein még olyan méretékű összhang alakult ki a legjelentősebb politikai irányzatok közt, hogy a magyar kisebbségek kérdésköre az ország írott alkotmányába kerülhetett:

http://www.mtaki.hu/docs/ter_es_terep_06/ollos_laszlo_hataron_tuli
_magyar_kisebbsegek_alkotmanyos_jogai.pdf

Budapestre jön az ENSZ jelentéstevője a médiatörvény miatt

2011. április 2. - (hvg.hu)

Budapestre utazik az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosságának (HCHR) a véleménynyilvánítás szabadságának elősegítéséért és védelméért felelős speciális jelentéstevője, hogy a médiatörvényről folytasson megbeszéléséket a kormány képviselőivel és civil szervezetekkel. Frank La Rue április 3-a és 5-e között tartózkodik majd Magyarországon, ahol a kormány képviselői mellett civil szervezetekkel és újságírókkal is találkozik majd - tette közzé a HCHR. A látogatás végén, április 5-én sajtótájékoztatót tartanak a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumban. A látogatás a magyar kormánnyal zajló párbeszéd és együttműködés része - idézi La Rue-t a szervezet közleménye. A speciális jelentéstevő, aki a közlemény szerint már többször is kifejezte aggályait a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban, budapesti megbeszélésein arról tárgyal majd, hogyan biztosítható, hogy a módosított médiajogszabályok teljes mértékben összhangban legyenek Magyarország emberi jogokkal kapcsolatos nemzetközi kötelezettségeivel - közölte a szervezet.

FAZ: Bizonytalannak tűnik, hogy Magyarország

ezután is alkotmányos állam lesz-e

2011. március 28. - (mti)

Orbán Viktor miniszterelnök gratulálhat magának, számára a dolog egészében véve jól sült el - írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung cikkírója a magyar alkotmányozási folyamattal kapcsolatosan. A magyarországi alkotmányozásról, illetve az alkotmány tervezetéről közölt elemzést hétfőn a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A konzervatív napilapban Maximilian Steinbeis cikkének bevezetőjében emlékeztetett arra, hogy a közelmúltban még nagy felháborodást váltott ki a nemzeti konzervatív kormány által kidolgozott médiatörvény, mostanra azonban mindez elcsendesült. Az Európai Bizottság módosításokat követelt, amit meg is kapott, így - mint a cikkíró fogalmazott - a sajtószabadságot fenyegető legközvetlenebb veszély, úgy tűnik, elmúlt. Orbán Viktor miniszterelnök gratulálhat magának, számára a dolog egészében véve jól sült el. A módosítások csekély árat jelentettek ahhoz képest, ami Magyarországon valójában történik - vélte Steinbeis, hangoztatva: „Magyarországon éppen most cserélik ki teljes mértékben az ország alkotmányjogi alapjait. Hogy Magyarország ezután is alkotmányos állam lesz-e a szó megszokott értelmében, az bizonytalannak tűnik.” A parlament - emlékeztetett a cikkíró - múlt hét óta folytat vitát az új alkotmány tervezetéről, amelyet röviddel húsvét előtt kívánnak elfogadni. Az új alkotmányra vonatkozó terv a tavaly áprilisi földcsuszamlásszerű választási győzelem után született, az egykamarás parlamentáris rendszerben ugyanis Orbán koalíciója a kétharmad birtokában anélkül tudja az alkotmányt megváltoztatni, hogy bárki mást meg kelljen kérdeznie arról. A kormányfő a 2010-es választási győzelmet a magyar nép közvetlen felhatalmazásaként értelmezte arra, hogy az 1989-es puha rendszerváltásból két évtizedes késéssel végre igazi forradalmat csináljon, és végérvényesen szakítson a kommunizmussal, illetve annak azóta demokratikusan módosított, de hivatalosan fennmaradt alkotmányával. A cikkíró az „eredmény” kapcsán „igencsak különleges” dokumentumról beszélt. Utalt arra, hogy már első szavai a nemzeti himnusz első sorát idézik, amit másfél oldalas „mega-preambulum” követ, amely a „nemzeti hitvallás” elnevezést kapta, megtűzdelve - mint fogalmazott - a szellemi és a lelki egység megvédésére utaló „nagy-magyar toposzokkal”. A cikkíró szerint mindez a romániai, a szlovákiai, a szerbiai és az ukrajnai magyar kisebbségre való utalást jelent. A tervezet hemzseg az obskúrus megfogalmazásoktól, amelyek - mint írta - egy szekuláris köztársaság alkotmányában különösnek tűnnek. Ezzel összefüggésben említette a szerző a Szent Koronára való utalást, amely a szöveg szerint az alkotmánynak megfelelő állami folytonosságot testesíti meg. Megemlítette továbbá a kereszténység nemzetmegtartó erejére való utalást is. Az új alkotmány - mint írta - egy etnikailag, kulturálisan és vallásilag definiált nemzet fogalmából indul ki. „Jogi szövegként valójában ez a 'nemzeti hitvallás' nagy részében alig értelmezhető, valójában nem jogi, hanem szakrális szöveg, nemzeti vallási szellemidézés, és egyben hitvallás” - fogalmazott Steinbeis. A cikkíró részletesen foglalkozott a tervezetnek az Alkotmánybíróságra vonatkozó részével. Utalt arra, hogy a testület amúgy is kényes helyzetben van: Magyarországon hasonlóan erős hatalomnak számít, mint a németországi alkotmánybíróság, és hasonló tekintélyt is élvez. Orbán kétharmados Magyarországán az Alkotmánybíróság az egyetlen olyan intézmény, amely szembe tud szállni a kormánnyal, „és meg is teszi ezt” - írja a szerző, emlékeztetetve arra, hogy alkotmányozó többségével élve a kormány korlátozta a testület jogköreit. Mindezt - mint írta - az új tervezetben is rögzítették. Ehhez jön még, hogy a kormány biztosította magának az alkotmánybírák kijelölésével kapcsolatos jogot is. A cikkíró „elképzelhetőnek” nevezte, hogy „Európa közepén egy tekintélyuralmi állam jön létre. Hogy ez valóban így lesz-e vagy sem, azzal foglalkoznunk kell” - tette hozzá.

Republikon Intézet: „Alkotmányos hátraarc“ a preambulum

2011. március 28. - (hvg.hu)

Sehol máshol nincs ilyen terjengős, archaizáló és múltba forduló bevezetője az alkotmányoknak - áll a Republikon Intézet legújabb kutatásában. A Republikon Intézet legújabb kutatásában azt vizsgálta meg, hogy a Nemzeti Hitvallásnak elkeresztelt preambulum hogyan illeszkedik a kelet-közép európai, illetve tágabban az európai alkotmányok bevezetőihez. Az már első összevetés során világosan kiderült, hogy sehol máshol nincs ilyen terjengős, archaizáló és múltba forduló bevezetője az alkotmányoknak. Az európai alkotmány-preambulumokat a történelmi megemlékezés, az önkép és a célok meghatározásának egyensúlya jellemzi. Ehhez képest a magyar preambulum közel fele történelmi eseményekre hivatkozik, a jövőbeli célokkal viszont csak egy bekezdés foglalkozik - áll a Republikon Intézet legújabb kutatásában. Egészen kivételes az is, hogy amíg a történelmi emlékképek során a Szent Korona, mint Magyarország alkotmányos állami folytonosságának szimbóluma megjelenik, addig hazánk köztársasági hagyományairól nem esik szó - írja az intézet. Sőt, a Nemzeti Hitvallás egyik mondata alapján az 1946 és 1949 között fennálló Második Köztársaságot nem is ismeri el, az Első Köztársaságot pedig meg sem említi. Az európai preambulumok az állam demokratikus előzményeit igyekeznek hangsúlyozni - és e preambulumokat mindenhol így is hívják, nem „Nemzeti Hitvallásnak”. Szintúgy szokatlan a kutatás szerint, hogy az európai preambulumok gyakorlatával ellentétben a magyar preambulum az egyéni szabadságot csakis egy szűkítő kitétellel hajlandó elfogadni („csak másokkal együtt bontakozhat ki”). A következő mondat tovább erősíti mindezt, mikor az együttélés legfontosabb keretének a családot jelöli meg. Ez összecseng az alaptörvény indoklásával: a benyújtók szerint a társadalom legkisebb egysége a család, nem pedig az egyén. A többi európai preambulum egyéni, illetve országos (nemzeti) szinten határoz meg jogokat és kötelezettségeket; a magyarban található „család” kategória egy Európában nem használt alapegység. Hasonlóan szokatlan a magyar nyelv védelmének feladatát preambulumba emelni, miközben a magyar nyelv egyáltalán nincs „fenyegetve”: nincs számottevő, más nyelvet beszélő kisebbségünk. Szintén érdekes ellentmondás a Republikon Intézet szerint, hogy bár az új magyar alkotmány elfogadása egybeesik hazánk Európai Uniós soros elnökségével, a bevezetőből hiányzik az európai integráció melletti határozott kiállás - ugyanakkor az Istenre és a kereszténységre való hivatkozás olyan természetességgel kerül elő a szövegben, mintha Európa egyik legvallásosabb országa lennénk. Érdekes összevetés kínálja magát a hazánknál jóval vallásosabb Lengyelországgal, melynek alkotmányát a Fidesz előszeretettel hivatkozta a kodifikáció során - de még a lengyel preambulum is alig fele olyan hosszú, mint a fideszes „Nemzeti Hitvallás”.

A részletes elemzés letölthető a Republikon honlapjáról:

http://www.republikon.hu/upload/5000175/Ri_preambulum.pdf

Jeszenszky Géza: Szlovákia uniós szabályokba ütközhet

2011. március 28. - (fh)

Uniós szabályokba ütközhet az a szlovákiai terv, mely szerint az állami szervek állapíthatnák meg, melyik állampolgár szerzett a szlovákon kívül más állampolgárságot is és ezért szankcionálnák is őket - egyebek közt erről beszélt a Duna Televízió Heti Hírmondó című műsorában Jeszenszky Géza. „Anakronisztikus” - mondta az egykori Antall-kormány külügyminisztere Daniel Lipšic szlovák belügyminiszter múlt heti kijelentéséről, amely úgy szólt, hogy ha kiderül, hogy valaki másik állampolgárságot is felvett, megbüntetik, amiért ezt elmulasztotta bejelenteni és egyben megfosztják szlovák állampolgárságától. Jeszenszky Géza véleménye szerint a szlovák álláspont és gyakorlat teljesen ellentétes az európai gondolattal, sőt szabályokba is ütközhet. Jeszenszky Géza a magyar EU-elnökség most záruló első félidejét sikeresnek nevezte, hozzátéve, az elnökség feladata ma már nem olyan fontos, mint korábban volt. Kiemelte, a hazai gazdaság fellendüléséhez elengedhetetlen az unió egészének fellendülése, egységének erősödése, noha az ma nem túl népszerű Magyarországon.

Térjenek észhez! - Tabajdi Csaba az uniós abszurdról

2011. március 28. - (168ora.hu)

A csatlakozás óta még nem tanultuk meg, hogyan lehet az unióval szemben keménynek lenni keménykedés nélkül - állítja az MSZP uniós képviselője. Tabajdi Csaba abszurdnak tartja Orbán Brüsszeltől való távolságtartását, hogy a magyar kormányfő nem fogad el diktátumot az unió soros elnökétől, vagyis saját magától:

http://www.168ora.hu/itthon/terjenek-eszhez-72378.html

- Európában már jó ideje nem értik, hogy Orbán Viktor miért beszél így, hiszen az uniós politikai gyakorlat éppen nem a diktátumokról, hanem az egyeztetésekről, a józan kompromisszumokról szól. Brüsszelben rossz néven veszik, hogy Orbán Moszkvát és Bécset emlegetve olyan időket idéz, amikor valóban a fejünk felett, nélkülünk döntöttek az ország sorsáról. Egyáltalán nincs rendben a párhuzam. Az unió nem valami, Magyarországot fenyegető nádpálcás pedellus. Mi magunk nemcsak részesei vagyunk a döntéshozatalnak, hanem még a soros elnöki feladatot is megkaptuk. Abszurd beszéd: a magyar kormányfő nem fogad el diktátumot az unió soros elnökétől, Orbántól, vagyis saját magától. Mivel a magyarok több száz évig függőségben éltek, érzékenyek arra: ne külső erők mondják meg nekik azt, mit tegyenek. Erre az érzésre játszik rá Orbán nacionalizmusa. Bár az is igaz, hogy a baloldali és a liberális erőknek is van felelősségük e téren...

Orbán kihátrálna az unióból

2011. március 28. - (Lengyel L. László - 168ora.hu)

A brüsszeli diktátumok emlegetése, a versenyképességi euró-paktum elutasítása, a forint mint kizárólagos fizetőeszköz szerepeltetése az alkotmányban, az európai értékrenddel szemben álló lépések sorozata mind-mind arra utalnak, hogy az Orbán-kormány szíve szerint kihátrálna az unióból, és a maga eszközeivel igyekszik ezt a szándékot minél jobban érvényre juttatni.. Orbán Viktor és a Fidesz ténykedésének valódi hátterét és mozgatórugóit akkor érthetjük meg igazán, ha intézkedéseiket nem csupán egyenként vizsgáljuk, hanem folyamatában és összefüggéseiben nézzük. Így észrevehetjük, hogy sok esetben ami rögtönzésnek, meghökkentő lépésnek vagy agyament ötletnek látszik, valójában jól beleillik egy tudatos, de a közvélemény előtt titkolni kívánt törekvésbe. A logikai szálat persze néha nem könnyű a kapkodás, hozzá nem értés és összevisszaság hálójában felfedezni: különösen igaz ez a kormány gazdaságpolitikai teljesítményére, ahol sokszor nem világos, minek alapján hoznak számukra is kockázatos döntéseket. Első ránézésre érthetetlennek tűnik a kormány hozzáállása az Európai Unióhoz is. Nyilvánvaló, hogy történelmileg, kulturálisan és hagyományainkban egyaránt szerves részei vagyunk ennek a közösségnek, amelyhez ezer szállal kötődünk. Kapcsolódásunk gazdasági téren is rendkívül szoros, meghatározóan függünk uniós partnereinktől, GDP-nk nagyobb része a feléjük irányuló kivitelre termelődik, a nemzeti össztermék nagyjából felét olyan cégek adják, amelyek valamilyen unióbeli anyavállalathoz tartoznak. Csatlakozásunk óta sok ezer milliárd forintnyi fejlesztési támogatást kaptunk az EU-tól, enélkül a legtöbb hazai ágazat már összecsuklott volna. Olyan klubhoz tartozunk tehát, amelyhez mindig is akartunk, s amely jóval többet ad annál, mint amennyit követel tőlünk. Ennek az ára csupán annyi, hogy betartsuk azokat az elveket és szabályokat, amelyekre az egész unió épül, s amelyek a közös értékrendet és az érdekek eredőjét jelentik. A 27 ország együttműködése persze állandó vitákkal jár, nem éppen hatékony és túlzottan bürokratikus, de emögött éppen az áll, hogy a tagállamok tiszteletben tartják egymás jogait és nem tudják egyoldalúan másokra kényszeríteni az akaratukat. Az érdekérvényesítő képességük természetesen eltérő, de ez nem az erőszakosságuktól, hanem gazdasági teljesítményüktől és a közösségi kasszához való hozzájárulásuk mértékétől függ. Tökéletes nonszensz tehát brüsszeli diktátumokról beszélni és együtt emlegetni az unió központját hazánk egykori elnyomóival, márpedig nem véletlen ünnepi elszólásról volt szó, Orbán Viktor már korábban is tett hasonló kijelentéseket. Természetesen ő is tisztában van azzal, mi a valóság, mit jelent számunkra az EU-tagság, a tények azonban nem zavarják abban, hogy tudatosan az unió ellen igyekezzen hangolni a közvéleményt. Ebben nyilvánvalóan szerepet játszik a sértettsége, hogy kormányának lépéseit kemény kritikák kísérik, jogsértési eljárás indult ellenünk, EU-elnökként rendre figyelmen kívül hagynak minket, és akkor még nem beszéltünk arról a megalázó vesszőfutásról, amelyet az Európai Parlamentben el kellett szenvednie. Mindez azonban még mindig kevés ahhoz, hogy magyarázza a Brüsszel elleni kirohanásokat, amelyek nem állnak meg a szavak szintjén. Az utóbbi néhány nap két olyan fejleményt is hozott, amelyek közelebb vezetnek az igazi motivációhoz. Az egyik az a javaslat volt, hogy az új alkotmány rögzítse: Magyarország hivatalos fizetőeszköze a forint. A hatályos alaptörvény ezt nem írja elő, a cél tehát egyértelműen az, hogy a más pénznemre való esetleges áttérés alkotmányellenes legyen. Ez csak az euróra lehet értelmezhető, ami azért érdekes, mert az uniós csatlakozási szerződésben kötelezettséget vállaltunk a közös valuta mielőbbi bevezetésére, ha ahhoz a feltételek adottak. A forint alkotmányban szerepeltetése tehát egyértelműen ellentmond szerződéses vállalásunknak. Hogy a javaslat nem a véletlen műve, mutatja, hogy a kormányfő már korábban kijelentette: 2020-ig nem lesz eurónk. Mivel ez egyelőre nem tény és gazdasági folyamatokkal nem igazolható, félreérthetetlenül jelzi azt a világos szándékot, hogy a Fidesz nem akarja az eurót. Az okokhoz közelebb vezet a másik fontos fejlemény, nevezetesen az, hogy Orbán Viktor azonnal elutasította a múlt heti EU-csúcson elfogadott versenyképességi paktumhoz való csatlakozásunkat. Az úgynevezett euró plusz paktum német-francia kezdeményezésre azt a célt szolgálja, hogy a tagországok az eddigieknél szorosabban együttműködjenek és összehangolják gazdaságpolitikájuk kulcselemeit, a költségvetési szabályokat, a nyugdíjrendszert, a bérpolitikát és az adópolitika egy részét. Mindezzel az a céljuk, hogy megelőzzék a válságok kialakulását és versenyképesebbé tegyék leszakadóban lévő kontinensünket. A paktum elemeit sokan vitatják, de az EU-tagok döntő többségét ez nem akadályozta meg abban, hogy a lehetséges előnyöket figyelembe véve csatlakozzanak. Csupán négy, nem euróövezeti ország marad ki, Nagy-Britannia, Svédország, Csehország és hazánk. Az első kettőnél mindenki ezt várta, helyzetük és adottságaik miatt ez érthető lépés. A cseheket belpolitikai motivációk vezetik, de ez legyen az ő gondjuk, minket jobban érdekelnek a mi indokaink. A kormányfő szerint egy kivétellel a paktum minden eleme elfogadható számunkra, mi több, azokat állítólag a Széll Kálmán Terv tartalmazza is, az adóharmonizációs elképzelés azonban akkora versenyhátrányba hozna minket, hogy azt nem vállalhatjuk. Ennek az érvelésnek az a szépséghibája, hogy alaptalan. Orbán Viktor az EU-elnök hazánk képviseletében vélhetően elolvasta az előterjesztést, amelyben csupán a társasági adóalap megállapításának egységesítéséről volt szó, ami egyébként minden külföldön is érdekeltséggel bíró magyar cégnek érdeke lenne, az adókulcsok mértékéről szó sem esik. Az erre való hivatkozás tehát hamis érv, főleg akkor, ha a többi intézkedés előnyeit maga a kormányfő is elismeri. Arról viszont hallgat, milyen negatív következményekkel jár, ha kimaradunk az egyeztetés magasabb szintjéből, s ezzel a partnereink és a befektetők szemében bizonytalansági tényezővé válunk és a perifériára szorulunk. Ha egymás mellé rakjuk ezt, a Brüsszel elleni retorikát és a forint bebetonozását az euróval szemben, és azt a tényt, hogy minderről a kormány semmilyen szakmai vitát nem nyitott, hanem kész helyzetet igyekszik teremteni, csak egy logikus következtetés adódik: Orbánék minden erővel távolodni igyekeznek az uniótól. Ez gazdasági érdekeinket nyilvánvalóan nem szolgálja, sőt ellenkezőleg, hatalmas kockázatokat rejt, az okok tehát máshol keresendők. Az igazi motivációra a belpolitikai lépésekből lehet következtetni: a Fidesz és vezére eddigi tevékenységében a meghatározó elem a korlátlan hatalomgyakorlás kiépítésére való törekvés, saját bebetonozásuk volt. Ennek egyetlen fékével voltak kénytelenek szembesülni, az uniós elkötelezettségekkel és kapcsolati rendszerrel, ezekkel szemben arroganciájuk ellenére tehetetlennek bizonyultak. A teljhatalmukhoz tehát ezektől is szabadulni kell valahogy, azaz gyengíteni kell a szálakat és mindenképpen kimaradni a szorosabb együttműködésből. Valójában ez áll a gazdasági szabadságharc demagóg jelszava és a nemzeti érdekekre való állandó hivatkozás, és annak Brüsszellel való szembeállítása mögött. Hogy ez mennyiben felel meg hazánk valódi érdekeinek, a jelek szerint a Fidesznek nem szempont. Az unió ellenségképként való szerepeltetése nem csupán a hazai közvélemény becsapását szolgálja, de hosszabb távon megágyazhat az EU-tól való elhatárolódásnak is. Hogy ennek hazánk elszigetelődése és végzetes lemaradása lehet a következménye, úgy tűnik, nem aggasztja Orbánékat, számukra saját hatalmi törekvéseik jóval fontosabbak ennél az apróságnál.

Csökken a koalíció, nő a Smer népszerűsége

2011. március 29. - (sita)

A koalíciós pártok nem tudnának kormányt alakítani, ha most lennének a választások - legalábbis a Median SK kedden ismertetett legutóbbi felmérése szerint. Az SDKÚ 14,4, a KDH 9,2, a SaS 9,1 a Híd pedig 6,5 százalékot szerezne. A liberálisokat leszámítva csökkent a koalíciós pártok népszerűsége januárhoz képest. A Szabadság és Szolidaritásnak (SaS) 0,7 százalékponttal nőtt a szavazótábora. A Smer-SD előretörése rendkívül látványos: februárban a megkérdezettek 44,3 százaléka adta volna szavazatát Robert Fico pártjára. Januárban 39,7 százalék volt ez az arány. A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) is növelte népszerűségét, mégpedig 0,8 százalékponttal - 6,5 százalékra. A Median SK felmérése szerint a megkérdezettek 63 százaléka elment volna szavazni.

Kiállítás - A kassai aranykincs

2011. március 27. - (Nádas Sándor - 168ora.hu)

Nekem, aki nem vagyok egy kimondott numizmata, és akit a pénzgyűjtés egyetlen formája sem hoz lázba, a történet volt a legérdekesebb. A kassai aranykincs története. Elképzelni a pillanatot, amikor valaki elrejti ezt a töméntelen kincset a kamarai épület padlója alá. Elrejti, mert hadak közelednek (Thökölyék vagy a császáriak?), a világ nem biztonságos. Elképzelni, hogy ki lehetett ő. Gazdag nemesember, vármegyeri elöljáró vagy cipszer polgár, aki kereskedőként tollasodott meg, esetleg államhivatalnok, kamarai elöljáró vagy ezek különös egyvelege. (Olyan polgár, aki érdemeiért nemességet kapott, és akkor éppen kamarai hivatalnokként dolgozott.) Aztán elképzelni, mi történt vele - megölték vagy meghalt váratlanul, elmenekült, vagy ismét ezek kombinációja. Aztán elképzelni azt, hogyan keresték a kincset a leszármazottak, örökösök, utódok. Hiszen az szinte lehetetlen, hogy egy ilyen páratlan gyűjteményről (amely évszázadok sok száz arany fizetőeszközét tartalmazza) senki ne tudott volna. Aztán elképzelni, hányan és hányan járkáltak a következő évszázadokban a kincs fölött anélkül, hogy sejtenék, milyen gazdagok lehetnének egy kis szerencsével. (Egy kis renoválással.) Aztán elképzelni a kilencszázharmincötös házfelújítás munkásainak döbbent arcát, aztán a muzeológusok, történészek csodálkozását, aztán az újabb elrejtést (hogy a háborús éveket hol vészelte át a kincs, nem is tudjuk pontosan), hányattatásokat. Aztán elmerengeni a véletlen szerepén az ember életében. Hiszen ebben a gyűjteményben minden egyes aranyforintnak regényes története van. Aztán csak állni a Magyar Nemzeti Múzeum földszinti oldaltermében, és nézni ezt a tömérdek kincset, és elképzelni, mit érezhetett Aladdin a barlangban.

A szobor provokáció?

2011. március 29. - (Nagy András - Új Szó)

A hétvégén Kassán ismeretlenek festékkel öntötték le Esterházy János mellszobrát, és nagyon is elképzelhető, hogy nem ez volt az utolsó ilyen jellegű támadás. A szobrot egy magántulajdonban lévő épület belső udvarán helyezték el, így simán el lehet képzelni, mit tettek volna a szoborral akkor, ha mondjuk szabadtéren állítják fel. Esterházy János megítélése közel sem egyenlő a szlovák és a magyar oldalon. Míg a magyarok hibás politikai döntéseit, és a német birodalom iránt érzett egykori tiszteletét-csodálatát későbbi jó döntéseivel, és már-már mártírsággal egyenlő kiállásával takarják el, a szlovákok csak a rossz oldalát hajlandóak kiemelni. Míg a magyar nyelven megjelent tanulmányok és elbeszélések lassan a 20. század legnagyobb hazai magyar politikusának tartják, a Szlovák Tudományos Akadémia történészei által jegyzett pár napja kiadott rövid anyag egyértelműen a rossz oldalra állítja őt. A klasszikus kérdés úgy merül fel, hogy a végső igazság két serpenyőjében mi nyom többet, az, hogy az évek során több, zsidókat diszkrimináló törvényt is megszavazott, vagy az, hogy az utolsó ellen egyedüli szlovákiai képviselőként tiltakozott. A szlovákok nagyon komoly többsége Esterházy Jánost, ahogy nagyon sok más magyar személyt és ügyet egy nagyon leegyszerűsítő prizmán keresztül néznek. Ezen a prizmán keresztül nézve mosható könnyen egybe Orbán a Jobbikkal, a határon túl élő magyarok iránt érzett felelősség a revizionizmussal. De ugyanígy fordítva is igaz, Magyarország és a magyarok még mindig nagyon sok témában és ügyben nem tekintik egyenrangú partnerek Szlovákiát, és gyakran érzik úgy, az adott ügyben szuverén joguk lépni, akár Magyarország határain kívül is. Esterházy János szobrot érdemel, valószínűleg már sokkal korábban is lépni kellett volna. De ha nem szeretnénk azt, hogy az elkövetkező években továbbra megdobálják, és úton-útfélen lefasisztázzák őt, és azokat is, akik esetleg szobrot emelnek neki, újra csak a nyílt kommunikációt az út. Nem az a megoldás, hogy ezentúl még jobban bezárjuk magunkat és a szobrokat. Vajon hány magyarul megjelent Esterházy könyvet sikerült lefordítani szlovákra az elmúlt évek során? Hány szakmai előadás volt más, mint magyar környezetben ebben a témában? Ha nem próbáljuk meg elmagyarázni a szlovákoknak azt, miért fontos Esterházy szerepe a magyaroknak, és nem leszünk képesek megvédeni őt akár a szlovák szakma és a közvélemény előtt, soha nem lesz megnyugvás.

A külügy elítélte a kassai Esterházy-szobor megrongálását

2011. március 28. - (mti)

A Külügyminisztérium hétfőn elítélte, hogy Esterházy János kassai mellszobrát vörös festékkel kenték össze, egyúttal reményét fejezte ki, hogy felelősségre vonják a tetteseket. A tárca közleménye szerint „az embermentő tevékenységéről és a kisebbségek melletti kiállásáról ismert Esterházy János mártírságának állított emlékmű nem lehet szélsőséges megnyilvánulások tárgya”. Mint hangsúlyozták, a Külügyminisztérium bízik abban, hogy a Szlovák Köztársaság illetékes szervei mielőbb kivizsgálják a bűncselekmény hátterét és felelősségre vonják a tetteseket. „Ennek jegyében továbbra is szorgalmazzuk a két ország közötti politikai párbeszéd és a magyar-szlovák megbékélési folyamat folytatását” - írta a tárca. Az Új Szó című szlovákiai magyar napilap internetes honlapján szombaton számolt be arról, hogy aznap hajnalban megrongálták az egykori politikus mellszobrát; ismeretlen tettesek piros festékkel kenték össze a szobrot és annak talapzatát. A lap fényképfelvételeket is közölt a meggyalázott emlékműről. A szlovákiai magyarság egykori politikai vezetőjének mellszobrát, Lantos Györgyi szobrászművész alkotását március 14-én állították fel a kassai Major család tulajdonában levő Csáky-Dessewffy palota udvarán. Szlovákiában ez Esterházy János negyedik mellszobra; a másik hármat Búcson (2005), Királyhelmecen (2007) és Ipolynyéken (2009) állították fel. A kassai Esterházy-mellszobor felállítása ellen a Szlovák Nemzeti Párt (SNS) ismételten tiltakozott, míg Richard Rasi, a város főpolgármestere egyet nem értését fejezte ki. Rasi kijelentette: nem ért egyet azzal, hogy a városban olyan történelmi személyiségeknek állítsanak emléket, akik megosztják a közvéleményt. A Szlovák Tudományos Akadémia Történeti Intézetének hivatalos állásfoglalása szerint nem felel meg a valóságnak, hogy Esterházy János bosszú áldozatául esett és háború utáni elítélése törvénytelen volt. Az állásfoglalás szerint „Esterházy, mint kisebbségi politikus az I. Csehszlovák Köztársaság idején tartósan a csehszlovák állam és annak demokratikus berendezkedése szétverésén munkálkodott. E cél érdekében nem csak a budapesti kormánnyal, de a náci németekkel is hírszerzői együttműködést folytatott”. Az Európai Parlament (EP) brüsszeli plenáris ülésén múlt csütörtökön szóváltás történt a kassai mellszobor ügyében egy szlovák és egy erdélyi magyar EP-képviselő között. A szlovák Jaroslav Paska, a Szabadság és Demokrácia Európája elnevezésű képviselőcsoport tagja felszólalásában zsidóellenesnek, „fasiszta bűnözőnek” nevezte Esterházy Jánost, aki szerinte üdvözölte Kassa megszállását a második világháború idején. Sógor Csaba néppárti EP-képviselő válaszában felhívta a figyelmet arra, hogy Esterházy zsidók, csehek, szlovákok, lengyelek százainak segített a szökésben, és ő volt a szlovák parlament egyetlen olyan tagja, aki 1942-ben a zsidótörvények ellen szavazott.

Londonban angol nyelvű kiadvány jelent meg Szlovákiáról

2011. március 28. - (bumm.sk)

Pár nappal ezelőtt Londonban mutatták be a Slovakia in History címmel megjelenő Szlovákia történelmét feldolgozó kiadványt, amely a külföldi egyetemeken és a világ legnagyobb könyvtáraiban is hozzáférhető lesz. Az angol nyelvű kiadvány összeállítója a szlovákiai származású Mikuláš Teich, a cambridgei egyetem tanára, Dušan Kováč és Martin Brown történészek - írja a Pravda. Az ismert szlovák történész, Dušan Kováč 22 munkatársat kért fel, hogy egy-egy esszé formájában dolgozzák fel Szlovákia történetét a nyitrai fejedelemség időszakától egészen a bársonyos forradalom utáni időszakig. A szlovák történészeken kívül két cseh és egy norvég szakembert kért fel a munkára. A norvég történész, Elisabeth Bakke a csehoszlovakizmus tematikáját dolgozta fel, egyébként ő ezt a témakört kutatja. „Számunkra ez azért érdekes, mivel ezt a témakört pártatlanul dolgozta fel” - indokolta a döntést Kováč. A publikáció 15 év alatt készült el, Kováč szerint a sok szerző munkáját nem volt egyszerű összehangolni. „A publikáció lényege, hogy alapinformációkat adjon Szlovákiáról, s hogy ne tévesszék többet össze Szlovéniával, mint ahogyan az amerikai elnökkel történt” - mondta el Vladimír Segeš hadtörténész a Pravdának. Kováč szerint a kiadvány iránt számottevő az érdeklődés, s leginkább a közép-európai történelemmel foglalkozó egyetemek érdeklődnek.

Több támogatást kapnak a szlovákiai magyarok

2011. április 1. - (Susla Béla - Népszava)

Tavaly decemberben nevezték ki Juhász Lászlót a szlovák kisebbségügyi és emberi jogi kormányhivatal nemzeti kisebbségi főosztályának vezetőjévé. Lapunknak elmondta, hogy a legnagyobb összeggel a szlovákiai magyarság kulturális rendezvényeit támogatja hivatala. Hozzátette, az összeget szigorúan szakmai kritériumok alapján osztják el.

- Mennyi pénz jut ebben az évben a nemzetiségi kultúrákra együttesen?

- A 2011-es évben a tavalyi összegnél körülbelül félmillió euróval több jut a kisebbségi kulturális pályázatok támogatására. Idén a rendelkezésünkre álló összeg 4 millió euró.

- Mely kisebbségi kultúra kapja a legtöbb pénzt?

- Valamennyi kisebbség közül a legnagyobb összeggel a szlovákiai magyarság kulturális rendezvényeit, lap- és könyvkiadását tudjuk támogatni, a szakmai bizottságok összesen 2 320 000 eurót oszthatnak szét a beérkezett pályázatokra.

Kettéosztották a hivatalt

Az emberi jogi és kisebbségi főosztályt 2010-ben két külön főosztályra osztották. Petőcz Kálmán, aki eddig mindkét területet felügyelte, december elsejétől az emberi jogi főosztály vezetője lett, s Juhász László került a nemzeti kisebbségi főosztály élére. Ezen a főosztályon, a kisebbségek jogállásával, a nemzetiségi oktatással, és a a kisebbségi kultúrákkal foglalkoznak. A hivatal átszervezése január elejére ért véget.

- Milyen alapon történik a pénzek elosztása?

- Ennek az összegnek az elosztása szigorúan szakmai kritériumok alapján történik. Ezek közül csak néhányat említenék: az elbírálás során figyelembe vesszük az adott pályázat kulturális-társadalmi jelentőségét, fontosságát, célját, természetesen megvizsgáljuk a minőségét és eredetiségét is, illetve azt, mennyiben járul hozzá a pályázat a kisebbségi kultúra megőrzéséhez és fejlesztéséhez. A kritériumok közé soroltuk természetesen a projekt költségvetésének reális voltát is.

- Milyen igényei voltak még a kisebbségeknek az esetleges további támogatásokat illetően?

- Az idei amolyan átmeneti év, legalábbis terveink szerint. 2011-ben ugyanis szeretnénk elkészíteni és a parlamentben elfogadtatni a kisebbségi kultúrák támogatásáról szóló új jogszabályt. Ha minden az elképzeléseink szerint történik, jövőre a jelenleginél már jóval nagyobb összeg áll majd a szlovákiai magyarság rendelkezésére, és a pályázati támogatások mellett egyes kiemelt intézményeink alanyi jogon kaphatnak állami támogatást. Ennek a törvénynek az előkészítése ezekben a hetekben folyik, alaptéziseit illetően nemrégiben egyeztettünk valamennyi szlovákiai kisebbség képviselőivel.

- Milyen jelentősebb magyar kisebbségi akciók, rendezvények, illetve szervezetek, alapok kapják a legtöbbet az állami támogatásból?

- Nem szeretnék kiemelni konkrét rendezvényeket, hiszen nem tudjuk, milyen szervezetek és milyen célokra pályáznak majd. A pályázatok leadási határideje március 28-án jár le. Annyi bizonyos, hogy az évek, sőt évtizedek óta megrendezésre kerülő országos továbbjutásos versenyeket, fesztiválokat idén is megszervezik, ezeket minden bizonnyal támogatásra érdemesnek találja majd a bíráló bizottság.

- Elképzelhető-e, hogy a kormánytól, vagy pontosabban a pénzügyminisztériumtól további támogatásokat lehetne szerezni a kisebbségi kultúrák támogatására?

- Erre az idén már nem látok esélyt. Ha azonban megvalósul az elképzelésünk, és a kisebbségi kultúrák támogatása a kultusztárca éves költségvetésének bizonyos százaléka lesz, jövőre nagyságrendekkel több pénz áll majd a rendelkezésünkre. Ehhez természetesen a pénzügyminisztériumnak is lesz néhány szava.

- Voltak-e a kormányhivatalban visszajelzések, ellenvetések azzal kapcsolatban, hogy esetleg „túltámogatott” lenne a kisebbségi kultúra Szlovákiában? Gondolok itt természetesen elsősorban az ellenzéki ellenvetésekre.

- A nacionalista felhangok tapasztalatom szerint csitulóban vannak, azonban természetesen ilyen ellenvetések időről időre felbukkannak. Ezt nem is róhatjuk fel az ellenzéknek, amelynek fő feladata, hogy bírálja a kormány intézkedéseit.

Tanulmányi ösztöndíj kisebbséghez tartozó diákoknak

2011. március 29. - (mti)

Havonta hatvanezer forintos ösztöndíjat kaphatnak a 2011/12-es tanévtől kezdődően két tanítási éven keresztül a kiemelkedő képességű, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó diákok a közigazgatási miniszter nemzetiségi tanulmányi ösztöndíjról szóló rendelete értelmében. A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent szabályozás szerint az ösztöndíj célja, hogy az anyanyelvű és kétnyelvű kisebbségi program szerint működő középfokú iskolák ajánlása alapján támogassa a nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozó, kiemelkedő képességű tanulók továbbtanulását felsőfokú oktatási intézményben. A közigazgatási és igazságügyi miniszter által nyújtott ösztöndíj forrása a költségvetés Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium fejezetében meghatározott kisebbségi célú előirányzata. Az ösztöndíjra vonatkozó pályázati felhívást a miniszter - minden év április 15-ig - közzéteszi a kormány honlapján. A pályázatok benyújtásának határideje május 15. A pályázaton kizárólag a felhívásban felsorolt nemzetiségi kétnyelvű középfokú oktatási intézmények vehetnek részt, az általuk kiválasztott, illetve ajánlott legalább két, az utolsó két évfolyamot megelőző évfolyamot végző tanulóval együttesen előterjesztett pályázattal. Az ösztöndíj időtartama a tanulói jogviszony alatt tett rendes érettségi vizsgát megelőző két tanév, a 2011/12-es tanévtől kezdődően. Ösztöndíjban középiskolánként, ezen belül évfolyamonként egy tanuló részesülhet - rögzíti a rendelet.

A Közép-Európához való felzárkózás a tét

2011. április 1. - (Napi Gazdaság)

Magyarország felzárkózásának célja immáron nem a Nyugathoz való felzárkózás, hanem a közvetlen régiónk - vélik elemzők. Az „elvesztegetett évtized” után ugyanakkor a kilátások egyre jobbak, ráadásul az államháztartást illetően a régiós nemzeteknek még több dolgot kell tenniük, mint Magyarországnak. Vajon felzárkózik-e Magyarország Közép-Európához? - tették fel az elsőre abszurdnak tűnő kérdést az ISI Emerging Markets által szervezett szakmai fórum előadói - tudósít a Napi Online. Második olvasatra ugyanakkor egyáltalán nem furcsa a kérdés: Magyarország 2003 óta nem közeledik az egy főre jutó GDP-ben a fejlett nyugat-európai régióhoz - emelte ki Bartha Attila, a Kopint-Tárki kutatási igazgatója. Közép-Európai társainkat tekintve pedig Csehország eleve magasabb szinten volt, Szlovákia 2006-ban hagyta le Magyarországot, Lengyelország pedig a „nyakunkban lohol”. A lemaradás mögött a versenyképesség elvesztése áll: 2009-ben Csehország a 30. hely környékén tanyázott a Világgazdasági Fórum versenyképességi rangsorában, Lengyelország és Szlovákia pedig a 45-48. hely környékén, ugyanakkor a 60. helytől nem sokkal áll csak elmaradva Magyarország - mondta a Kopint-Tárki kutatója. Az „elvesztegetett évtized” mögött az egyensúlyi problémák tartós elhúzódása áll: a régiós nemzetekkel összevetve Magyarország folyó fizetési mérlegének hiánya a legnagyobb volt a 2008 év végi kiigazításig, amit a válság okozott. Ugyanez igaz az államháztartásra is: 2003 és 2007 között az államháztartási deficit tartósan magasabb volt mint a régióban, miközben a jövedelemcentralizáció tovább növekedett - emelte ki Bartha. Ezen felül Magyarország újraelosztási aránya ugyan nem sokkal marad el a svédtől, de a foglalkoztatás csak 55 százalékos. Ilyen alacsony ráta mellett fenntarthatatlan az ekkora mértékű újraelosztás, aminek következményei a magas adókulcsok - mondta Suppan Gergely, a Takarékbank szakértője. Követendő példa lehetne Szlovákia esete - északi szomszédunk kiugró teljesítményében a Dzurinda-féle reformok játszották a kulcsszerepet: 2005-től kezdve kiemelkedő foglalkoztatási boom indult meg - három év alatt 12 százalékkal emelkedett a foglalkoztatottak száma - ami nem köthető egyedül az autógyárakhoz és az elektronikai iparághoz, hanem a szlovák kkv-k is kivették belőle a részüket. Ha Magyarországon ugyanilyen növekedést sikerülne elérni, az 460 ezer új munkahelyet teremtene, azaz három év alatt teljesíthetnénk az egymilliós célkitűzést - emelte ki az elemző, aki szerint nem kérdés, Magyarországnak el kell érnie ezt a célt. A lemaradást jól illusztrálja, hogy Magyarország pénzpiaci megítélését tekintve egyre inkább kezdett Romániához hasonlítani - fogalmazott a Kopint-Tárki elemzője. A hitelminősítői szempontból jóval rosszabb helyzetben, ugyanakkor a cds árfolymokat tekintve mégis jobban álló keleti szomszédunknál a lej árfolyammozgásához hasonlított a forint mozgása a válság során, azaz 2010 folyamán gyengült, jelentős volatilitiással, miközben a cseh korona például kilengések nélkül tudott erősödni. De a 2010 utolsó félévére bekövetkező növekedési trendfordulót tekintve is jobban hasonlítunk Romániára, mint a többi régiós nemzetre. A kilátások alapján ugyanakkor sokkal több okunk van az optimizmusra, mint korábban - vélik a szakértők. A főként távol-keleti konjunktúra hatására Németországban „foglalkoztatási csodának” vagyunk szemtanúi, a konjunktúra minden korábbi előrejelzésnél erősebb - fogalmazott a Takarékbank elemzője. Ez pedig rendesen húzza a régiót: a cseh export 30, a magyar kivitel 25 százaléka, valamint a lengyelországi és szlovákiai export jelentős része irányul Németországba, ez pedig a régióban is további munkahelyek létesítésével jár. Ez a kedvező nemzetközi hangulat átragadt Magyarországra: a tízéves állampapírok hozamainak alakulását tekintve a befektetők egyre jobban ítélik meg Magyarország helyzetét, a cds árfolyamok jelentős csökkenésnek indultak, amire rásegített a múlt heti kiemelkedően sikeres dollárkötvény kibocsátás is. Ennek oka azonban nem csak a nemzetközi hangulatban keresendő, a magyarországi események jelentős szerepet játszottak: a Széll Kálmán-terv bejelentése előtt a piacok már megelőlegezték a bizalmat, ami továbbra is fokozódik és a jegybanki monetáris tanács új tagjaival kapcsolatban sem merültek fel kételyek. Az államháztartás kilátásai ráadásul jobbak, mint szomszédainknál - emelte ki Bartha. Magyarországon már nem lesz szükség annyi megszorító, kiigazító intézkedés meghozatalára, mint a régióban a maastrichti 3 százalékos deficitcél elérése érdekében. E javulás ugyanakkor nem lesz látványos, mert a munkapiacon csak a második félévben lesz érezhető a javulás. Ez is okozza azt, hogy míg a magyarországi vállalatok kilátásait mérő indexek emelkednek, addig a lakossági mutatók stagnálnak, illetve romlanak. Az esetleges felminősítést illetően Suppan szerint először a hitelminősítői besorolás mellől el kell tűnniük a negatív előjeleknek. A kormány a Széll Kálmán-terv első részleteit július elsejére ígérte - ha ezeket sikeresnek ítéli a piac és a hitelminősítők, akkor már a nyáron stabilra változtathatják a kilátásokat az intézetek - tette hozzá az elemző. A korábbi várakozások szerint már idén leelőzte volna Magyarországot Lengyelország az egy főre jutó GDP-ben, ám két tényező miatt mégsem valószínű - mondta Suppan Gergely, a Takarékbank elemzője. Egyrészt, idén a forint 5 százalékkal jobb teljesítményt nyújtott mint a zloty, ami miatt az euróban számított nominális GDP-t tekintve - a jelenlegi növekedési várakozások mellett - idén nem előzi meg Lengyelország Magyarországot. A másik a külkereskedelmi korrekció.

A jégkorongozó Sikorčin állampolgársági esküt tett

2011. április 2. - (Felvidék Ma)

Április elsején, az Újpesti Polgármesteri Hivatalban állampolgársági esküt tett Sikorčin Ladislav, aki jelenleg Csíkszeredában jégkorongozik, és a magyar állampolgárság megszerzése azt jelenti számára, hogy szerepelhet a magyar jégkorong-válogatottban a divízió I-es világbajnokságon. A Duna Televízióban megszólaló szlovák jégkorongozó - tört magyarsággal - elmondta, nagyon sajnálja, hogy elveszíti szlovák állampolgárságát amiatt, hogy felveszi a magyart, és abban bízik, hogy a törvény, ami őt a szlovák állampolgárság elvesztésével sújtja, megváltozik, és lehet kettős állampolgár. A riportban elhangzott, Sikorčin Ladislav azért kaphatja meg egyszerűsített eljárással a magyar állampolgárságot, mert édesanyja magyar származású. A 25 éves csatár kérelmére a határozatot már március elején aláírta Schmitt Pál köztársasági elnök, az április 1-jén letett esküvel hivatalosan is magyar állampolgár lett. Imre Lajos csapatvezető - aki részt vett Sikorčin eskütételén is - korábban jelezte, hogy az április 17-én kezdődő budapesti divízió I-es világbajnokságon a keretben elvileg már a szlovákiai születésű Sikorčin is helyet kapott. A nemzetközi szövetség (IIHF) szabályai értelmében a hokis vb-n vagy olimpián csak akkor játszhat, ha van magyar útlevele, a megkötés azonban a barátságos találkozókra nem vonatkozik. Sikorčin eddig egyszer, 2009. november 6-án, az olaszok ellen 6-1-re megnyert barátságos mérkőzésen volt tagja a magyar válogatottnak. Ebben a szezonban szintén kapott meghívót a jesenicei tornára, ám akkor sérülés miatt nem léphetett jégre.

Dubovský László öngyilkos lett

2011. március 31. - (Felvidék Ma)

Tornalja volt polgármestere, Dubovský László, akit a trencséni börtönkórházban ápoltak, öngyilkos lett. Mindössze 36 éves volt. Dubovský László ellen hűtlen vagyonkezelés és a rá ruházott tisztséggel való visszaélés vádjával folytattak eljárást. Szeptemberben - még polgármesteri tisztsége idején - előzetes letartóztatásba helyezték. Ezt követően lemondott a polgármesterségről. Az öngyilkosság hírét a rendőrségi szóvivő a tvnoviny.sk portálnak adott nyilatkozatában megerősítette. Egyes források szerint a börtönkórházban, ahol pszichiátriai kezelés alatt állt, felakasztotta magát. Dubovský László polgármestersége előtt tanár volt, majd a magyar kereskedelmi rádiók gyakori vendége volt, a Bumerángban vált közismertté - Dubček néven. Mélyen megrázott engem és a városi hivatal dolgozót is ez a hír - nyilatkozta a Sita hírügynökségnek Szögedi Anna, Tornalja polgármestere, aki Dubovský édesapjától értesült a halálhírről.

A show véget ért (Dubovský Lászlóra emlékezve)

2011. április 2. - (Papp Adrianna - Felvidék Ma)

Dubovský Lászlóval először egyetemista koromban találkoztam Nyitrán. Magabiztos mosollyal szólított le azzal, hogy tisztában van vele, hogy én nem tudom, hogy ő kicsoda, de ő ismer engem. Továbbá, aznap este ünnepli a születésnapját az egyik kollégiumi tanulószobában, ahova szeretettel vár, és hozzak magammal másokat is, akiket jónak látok. Legjobb barátnőmmel megjelentünk a megadott helyen, ahol lukulluszi lakoma várt minket: szendvicsek, sütemények, zene, jó borok. A diákok akkoriban ennél többről nem is álmodhattak. Jó házigazdához illően Dubovszky szívélyesen üdvözölt minket, és bemutatott a többieknek. Nem tudom milyen logika szerint válogatta össze a meghívottakat, de a nyitrai magyar diákság minden évfolyama és szakja képviseltette magát. Nemsokára csatlakoztak néptáncos barátaink is, és a születésnapi megvendégelésből olyan eszeveszett ugrabugra kerekedett, amit az ember visítva nevet végig. Pedig milyen ímmel-ámmal mentünk oda. A protokoll megkövetelte, hogy kultúrműsor is legyen. Videóról néztünk Dubovský szalagavatójából részleteket, ahol először balerinaként jelent meg világoskék ruhában, hozzáillő masnikkal a hajában, majd öltönyben, nyakkendőben szavalt egy megrendítő verset Latinovits stílusában. A mai napig nem értem, hogy tudta olyan mesterien eltüntetni palóc akcentusát. Pedig akkor már kezdte felütni a fejét az a tendencia, hogy a nyugat - szlovákiai zsűri nem pontozta le a tehetséges gyerekeket a szavalóversenyeken azért, mert itt- ott becsúszott egy palóc „a”. Aztán szerencsére rájött, hogy ez a hamisítatlan, széles akcentus igaz értékei közé tartozik, és csak akkor affektált némiképp, ha szlovákul beszélt. Most már tudom, hogy ez az összejövetel volt a még mindig oly divatos falunapok elődje. Állítólag már az egyetemen tett olyan kijelentéseket, hogy egyszer úgyis Tornalja polgármestere lesz. Csak feltételezem, hogy ezt a veszélyes és kiszolgáltatott posztot azért látta olyan vonzónak, mert úgy gondolta, hogy a város első embereként veleszületett kreatív tehetségét akadálytalanul kibontakoztathatja, és olyan bulikat, show-kat rendezhet, melyeknek mindenhonnan csodájára járnak majd. Még Londonban éltem, amikor közös ismerősök által ismét hallottam Dubovský felől. Cinkos tekintettel, széles mosollyal közölték, hogy polgármester lett. Mindnyájunknak eszébe jutott a világoskék tütü. Én pedig azt reméltem, hogy azóta már megkomolyodott. Itthoni nyári vakációkkor néha összefutottam vele. Szakadatlanul szervezett valamit, egyszer Karthágó koncertet Szepsiben, másszor Republikot Tornalján, ahol meg is jelent a színpadon Bochkor Gáborral. Ez utóbbi azért lett hires, mert belefojtotta az éneklést Cipőbe azzal, hogy időnap előtt kilövette a tüzijátékot. Közben jöttek a további hírek, hogy Koncz Zsuzsának 100 szál sárga rózsát hozatott egyenesen Hollandiából. Mire hazaköltöztem, és én is polgármester lettem Debrődön, ámulva vettem tudomásul, hogy Dubovskýból Dubček néven igazi valóvilág hős lett a humorának és annak a bizonyos akcentusnak köszönhetően. Még falumban sem akadt olyan ember, aki ne tudta volna, hogy ki ő. Én pedig örültem, hogy ilyen sikeresen népszerűsíti nyelvjárásunkat, mely oly sok gunyoros megjegyzést élt meg. Polgármesterségem első évében részt vettem a tornaljai városi napokon. Ekkor kezdtem el kissé aggódni Dubovskýért. A fényűzés netovábbja! Azon járt az eszem, és sok más résztvevőnek is, hogy honnan szerzett erre ennyi pénzt. Aztán beszélgettem néhány kétségbeesett testületi taggal, akiknek semmi kifogásuk nem volt Dubovský személye ellen, de belefáradtak abba, hogy semmit nem beszél meg velük, és fogalmuk sincs arról, hogy milliók honnan jönnek és hova mennek. Az ünnepi műsor is pazar volt. Fellépett többek között Lucie Bíla, Havasi Balázs zongoraművész. Dubovský Tornalja díszpolgárává avatta a poprádi Aqua City „mecénását”, a megtollasodott, Amerikába elszármazott hazánk fiát, Kelecsényi Ernőt az OTP akkori szlovákiai vezérigazgatóját, Tőzsér Árpádot és Havasi Balázst. Volt, aki őszintén örült a díjnak, volt, aki annak örült, hogy szerepelhetett, volt, aki pénzt kapott azért, hogy átvegye, és akadt, aki kigúnyolta. Nem sokkal ez után már csak az újságból értesültem a botrányokról, elszámolatlan pénzekről. Hát persze, a könyvelésben nincs olyan tétel, hogy fényűzés. Vajon hányan vették fel a gázsijukat számla nélkül, és hányan ígérték, hogy „vedd úgy, hogy el van intézve”. Még azok is, akiknek bosszúságot okozott, úgy vélik, hogy a hiányzó pénzek nem a Dubovský zsebében landoltak. Vajon kiknél? Ott lesznek-e a temetésén? Mint minden tragédiánál, itt is vannak felelősök, és azokat nem a börtön orvosai között kell keresni. És, ahogy az lenni szokott, majd előhúznak egy bűnbakot, aki 12:05 helyett 12:06-kor ment ellenőrizni Dubovszky állapotát. Egy biztos, voltak, akik fellélegeztek a lesújtó hír hallatán, és gyászhuszárként fognak krokodilkönnyeket hullatni Dubovský temetésén. Így van ez Dubček, mindig céltábla lesz az, aki a kör közepén áll. Túl sok vizet kavartál magad körül, és végül beszippantott az örvény. Bárcsak visszamehetnénk Nyitrára...

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.................................................................................................................................