Magyarul ● 2011. február (II.)

Imrich Fuhl válogatásában

Tiltakozik a Jobbik a rétsági szlovák kisebbségi nap dátuma miatt

2011. március 1. - (mti)

A Jobbik rétsági szervezete tiltakozik amiatt, hogy a nyugat-nógrádi városban június 4-én tartják a Szlovák Kisebbségi Napot, mert véleményük szerint ez „a nemzeti gyásznap megcsúfolása”. A helyi szlovák kisebbségi önkormányzat hajlandó lenne áttenni az eseményt egy másik napra. Az MTI-hez kedden eljuttatott közleményben Dukony Zsolt, a Jobbik rétsági elnöke azt írja: „június 4-e a trianoni diktátum miatt a magyar nemzet tragédiája. Magyar emberként becstelennek és sértőnek tartjuk nemzeti gyásznapunk ily módon történő megcsúfolását”. A szervezet ezért arra kéri a képviselő-testületet, hogy rendezze máskor a Szlovák Kisebbségi Napot, „hiszen van rá még 364 napja”. Hozzáteszik azt is: bár a Jobbiknak nem célja a nyugalom megzavarása, de ha június 4-én kerül sor e rendezvény megtartására, akkor a tiltakozásukat a helyszínen fogják kinyilvánítani. Rétság képviselő-testülete már elfogadta a kisebbségi nap június 4-i dátumát a művelődési központ idei programtervének részeként, de Glückné Salgai Szilvia, a helyi szlovák kisebbségi önkormányzat elnöke az MTI-nek azt mondta: valószínűleg elállnak az időponttól. Nem június 4-ére terveztük a rendezvényt, a Szlovák Kisebbségi Napot viszont már kilenc éve rendezzük meg június első szombatján - mondta az elnök. Hozzátette: noha őt nem kereste meg a Jobbik, a képviselőtársaival való egyeztetés alapján valószínűnek tartja, hogy átteszik a rendezvényt május utolsó szombatjára vagy június 11-ére. „Azt hiszem, hogy a közösségre való tekintettel most nekünk kell engednünk” - mondta az elnök.

Kollai István a pozsonyi, Kiss Szemán Róbert a prágai magyar intézet élén

2011. március 1. - (mti)

Új igazgatókat neveztek ki nyolc külföldön működő magyar intézet élére; a varsói, a pozsonyi, a szófiai, a párizsi, a stuttgarti, az újdelhi, a prágai és a New York-i intézmény vezetésére kiírt pályázat eredményeit kedden tette közzé Hatos Pál, a Balassi Intézet főigazgatója. A varsói magyar kulturális intézet igazgatója Tischler János, a pozsonyi intézet igazgatója Kollai István lett, a szófiai intézet élére Doncsev Toso került, a párizsi intézetet Ablonczy Balázs vezetheti, a stuttgarti intézetet Ódor László irányítja, az Újdelhi Magyar Tájékoztatási és Kulturális Központ igazgatója Kovács Tibor lett, a prágai magyar intézet igazgatói posztját Kiss Szemán Róbert nyerte el, míg a New York-i magyar kulturális intézetet Szép Fruzsina irányítja a jövőben - közölte a Balassi Intézet az MTI-vel. A nyolc intézet élére azért írt ki pályázatot a magyar kultúra külföldi bemutatásáért felelős Balassi Intézet, mert jelenlegi vezetőik külszolgálatának ideje lejárt. Az új igazgatói kinevezések négy évre szólnak. Az intézetvezetők feladata a Balassi Intézet alapvető célkitűzésével összhangban egy értékorientált országkép közvetítése, közös értékeink nemzetközi megismertetése, a magyarság jó hírének eljuttatása a nemzetek közösségébe, valamint a határon inneni és túli magyarság kulturális értékeinek és kapcsolatainak ápolása, fejlesztése - írták a közleményben. A kommüniké szerint az igazgatók munkájuk során - amely magában foglal nemzetpolitikai, oktatási, tudományos, kulturális, külpolitikai és kommunikációs feladatokat - közreműködnek abban, hogy Magyarország egységes üzenettel és arculattal jelenhessen meg a nemzetközi nyilvánosság előtt. Hatos Pál az MTI-nek még korábban azt mondta, nem az a lényeg, hogy az intézetek minél több eseményt produkáljanak, viszont nagyon fontos a partnerségépítés. „Találják meg azokat a kulturális, tudományos és egyéb olyan intézményeket, amelyek az adott országban presztízzsel bírnak, és ezekkel építsenek ki kapcsolatokat, projekteket, amelyek révén a magyar országképet fejleszteni lehet”. A kiírt pályázatok alapján a kulturális diplomáciai feladatokat ellátó intézetvezetők feladata többek között a fogadó ország és Magyarország közötti kulturális és tudományos együttműködés bővítésének elősegítése, kulturális programok, rendezvények szervezése, támogatása, az intézet tudományos és oktatási feladatainak irányítása és szervezése, az intézeti és az intézeten kívüli magyar nyelvtanfolyamok működésének felügyelete, az intézet programjainak, arculatának alakítása. A pályázati feltételek közé tartozott az egyetemi végzettség, illetve egyes intézetek esetében a PhD-fokozat, a megfelelő nyelvtudás, a kiterjedt tudományos és kulturális kapcsolatrendszer a fogadó országban, a vezetői és szervezői tapasztalat. A Balassi Intézet felügyelete tavaly júliusban került át a kulturális tárcától az országkommunikációt koordináló Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumhoz.

„Nem kívánt gyermek“ lehet az új Orbán-csomag

2011. március 3. - (mti)

Nem kívánt gyermek cím alatt közöl kommentárt a Széll Kálmán-tervről a Sme című szlovák liberális napilap csütörtökön. „Mi sem bizonyítja jobban, hogy a magyar kormány stabilizációs csomagja inkább a megszorításokról, semmint a reformokról szól, hogy azt nem maga Orbán Viktor közölte a néppel, hanem két miniszteri tisztségű segédje” - állítja a cikk szerzője, Peter Morvay. Egy blogger ezt egy olyan helyzethez hasonlította, mintha Churchill híres hadba hívó beszédét nem saját maga mondta volna el, hanem csak arról szólt volna néhány mondatot, hogy milyen jó lesz a háború után, majd átadta volna a mikrofont miniszterének, aki beszélt volna a vérről és a könnyekről. „Nagyjából ez a különbség egy államférfi és egy populista politikus között” - tette hozzá Morvay. „Az, hogy Orbán nem volt hajlandó egyértelműen odaállni a reformcsomag mögé, az egyik oka annak, miért fogadták a piacok szkeptikusan az államadósság- és deficitcsökkentési terveket. Ez a feltűnő távolságtartás ugyanis arra is szolgál, hogy Orbán a jövőben könnyebben el tudjon határolódni a tervtől, és megbuktassa azt, ha túl sokat ártana népszerűségének” - vélekedik a szerző. Úgy véli: paradox módon ez a terv „a legértelmesebb, sőt egyike a kevés értelmes és hasznos dolgoknak, amelyekkel az Orbán-kormány eddig előállt”. Megvalósítása nem jelentene ugyan mély strukturális reformokat, amilyenekről Navracsics Tibor beszélt, de „mindenképpen jó irányba tett lépésnek számítana”, amelyet „már tavaly nyáron meg kellett volna tenni”. „Akkor azonban még feltűnőbb lett volna, mint most, hogy a Fidesz-kormány pontosan azt csinálja, amit ellenzékből az előző kormányok szemére vetett, ami ellen tüntetéseket és népszavazásokat támogatott” - szögezi le Peter Morvay. Szerinte „Magyarországnak szüksége van a reformokra, amelyek első lépése lehetne az Orbán-csomag”, mégpedig függetlenül attól, ki valósítja meg ezeket a reformokat.

A Matica ellenzi, hogy Štúrékat „elmozdítsák” Mária Terézia miatt

2011. március 3. - (sita)

A Matica slovenská nem ért egyet a pozsonyi városszépítő egylet azon törekvésével, hogy Ľudovít Štúr szobra helyére Mária Teréziáét állítsák. Ľudovít Štúr szobra ma a róla elnevezett pozsonyi téren található, s az óvárosi polgármester, Tána Rosová szerint a Szabadság térre szeretnék áthelyezni. A Matica slovenská tiltakozik Ľudovít Štúr és társainak szoborcsoportja helyére Mária Terézia szobrát állítsák - áll a nemzeti kulturális szervezet elnöke, Marián Tkáč csütörtöki nyilatkozatában. Az MS elnöke szerint a szoborcsoport az egyetlen méltó emléke a szlovák történelem kiemelkedő alakjának a szlovák fővárosban. A Duna-parton álló szobor ráadásul természetes része Pozsony látképének immár csaknem fél évszázada. „Nem elégséges érv, hogy a Mária Terézia-szobor avatásán Ferenc József császár is részt vett, s hogy a New York Times is írt az eseményről” - áll Tkáč állásfoglalásában. Szerinte ezek az érvek azt az ideológiai törekvést támasztják alá, hogy Pozsonyból, a korabeli háromnyelvű provinciális városból, a jelenlegi szlovák fővárosból a magyar-szlovák szövetség jelképét hozzák létre. Tkáčnak nincs kifogása a felvilágosult uralkodó személye ellen, ellenkezőleg, meggyőződésük, hogy a fővárosban ott lenne a helye más uralkodók és királyok szobrának is, de a nemzeti hősök szobrainak is a helyükön kell maradniuk. Mária Terézia szobra 1897 és 1921 közt állt a mostani Štúr téren, 1921-ben lerombolták. Ľudovít Štúr szobrát a pozsony-óvárosi polgármester, Táňa Rosová szerint a Szabadság térre szerették volna áthelyezni.

SNS: Simon magyar cégeknek nyitná meg a szlovák piacot

2011. március 3. - (sita)

A Ján Slota vezette Szlovák Nemzeti Párt (SNS) szerint Simon Zsolt (Híd) földművelésügyi és régiófejlesztési miniszter tudatosan ártott a Podtatranská hydina baromfifeldolgozó üzem jó hírének, azért, hogy bejuttassa a szlovák piacra a magyarországi baromfi-feldolgozó cégeket. Simon olyan információkat hozott nyilvánosságra, hogy a Podtatranská hydina feldolgozó csáklyói (Čaklov) farmján veszélyes anyagot találtak a csirkék takarmányában (zilpaterolt). További 13 minta azonban tiszta volt, tehát az állítást nem támasztotta alá. „Simon Zsolt miniszter ezzel célzatosan károsította a szlovák gyártó nevét a vásárlók körében, és az SNS azt sem tartja kizártnak, hogy a szlovák gyártó jó hírneve elleni támadásával meg akarja nyitni a szlovákiai piacot a magyar baromfi-feldolgozó cégek előtt. Slota pártja felszólítja a kormányt, hogy - mindezeket figyelembe véve - figyeljen oda Simon döntéseire.

Ismét megjelent a Nagy Magyarország szlovákokról szóló száma

2011. február 25. - (mti / Felvidék Ma)

A legújabb kutatások eredményeivel jelent meg ismét a Nagy Magyarország című konzervatív történelmi folyóirat szlovákokról szóló száma - jelentette be Szakács Árpád lapigazgató budapesti sajtótájékoztatóján. Mint mondta, az első kiadás - amely 10 ezer példányban jelent meg - elfogyott, ezért volt szükség A szlovákok története című lapszám második megjelentetésre még egyszer ugyanennyi példányban. A második kiadásban azonban cikkcsere is történt, az időközben meghaladottá vált, az első számban szereplő, Ľudovít Štúr szlovák nemzetiségi politikusról szóló publikációt egy újabb, szintén az ő pályafutását taglaló cikkel helyettesítették. Szakács Árpád megemlítette: már 14 nyugat-európai egyetem kéri rendszeresen a 2009 óta kéthavonta, százoldalas terjedelemben megjelenő lapot, ezért tervezik az angol nyelvű megjelentetést is. Ennek pusztán anyagi feltételei vannak, ugyanis eddig egyáltalán nem kaptak semmiféle állami vagy önkormányzati támogatást - hívta fel a figyelmet. A szlovákok történetét átfogó lapszám igyekszik rávilágítani a történelem során többször bekövetkezett magyar-szlovák konfliktusok okaira, s ezáltal a mostani szlovák politizálást is meg lehet érteni. Ezt a számot a jelenlegi politikusok, diplomaták is haszonnal forgathatják - tette hozzá. Utalt arra: a történelmi tényeket feldolgozó írások olyan, eddig tabuként kezelt témákkal is foglalkoznak, mint például a Nagy Morávia-elmélet. Popély Gyula, a Károli Gáspár Református Egyetem professzora, a lap egyik szerzője rámutatott: szakítani kell azzal a mostani felfogással, mely szerint nem szabad úgy történelmet írni, hogy ne sértsék más népek önérzetét. Véleménye szerint úgy kell történelmet írni, hogy „ne sérüljön az igazságosság”, és tények alapján kell a múltat interpretálni. A történész hangsúlyozta, Eduard Benes későbbi csehszlovák köztársasági elnök 1919-ben a trianoni béketárgyalásokon azzal érvelt - meglátása szerint helytelenül -, hogy a korábban a magyarok honfoglalásakor szétvert szlovák államot kell visszaállítani az első világháború után. Ezen a téves tényen alapult többek között a trianoni békediktátum, ezért annak „erkölcsi alapja megdőlt” - fogalmazott. Az az állítás sem igaz, hogy Tisza István miniszterelnök szorgalmazta Magyarország háborúba lépését, s az sem, hogy a magyarok a kereszténységet csak a szlovákok segítségével tudták elterjeszteni a nép körében - említette meg. Bodonyi Ilona történész, a lap egyik szerzője kiemelte: ez az újság segíthet abban, hogy a fiatalok tisztában legyenek a múlttal, s hozzájárulhat ahhoz is, hogy a nemzetek egymással szembeni előítélete megszűnjön. A politika a szlovák-magyar együttélés történetének feldolgozására is hatott, így a Nagy Morávia-elméletre hivatkozva indították el a reszlovakizációt - emlékeztetett. Anakronizmusnak nevezte, amikor a szlovák politikusok a béketárgyalásokon például arra hivatkoztak, hogy nem egy új államot kell létrehozni, hanem a régi Szlovákiát kell újra megalapítani - azt, amely szerintük még a magyar honfoglalás előtt létezett. A túlzott nacionalizmusra épülő történetírás mára meghaladottá vált a legtöbb Magyarországgal szomszédos államban - hangoztatta.

Eldobják Demszky kedvenc, románokat idéző zászlóit

2011. február 24. - (origo)

Az előző főpolgármester még kifejezetten szerette, Tarlós István viszont már a közgyűlés ülésteremében sem helyezte el a főváros piros-sárga-kék zászlaját. Fideszes képviselők szerint a zászló nem elég nemzeti, és a korábbi főpolgármester azért használta, hogy a főváros önállóságát hangsúlyozza. Bár időnként összekeverik a román lobogóval, a zászló a városegyesítés korából származik, színei Buda és Pest egységét szimbolizálják. „A főváros korábbi zászlaja nekem sem tetszett, meg fogjuk változtatni” - jelentette ki Tarlós István főpolgármester a Magyar Hírlapnak adott, szerdán megjelent interjújában. A Fővárosi Közgyűlés újonnan kialakított üléstermében már látható is a szimbólumokban bekövetkezett változás: a csütörtöki ülésen a főpolgármester mögött három nemzetiszínű zászló kapott helyet, és a szónoki emelvényen sem a fővárosi, hanem az állami címer látható. „Nekem sem tetszik, nincs benne semmi, ami kifejezné, hogy Budapest a nemzet fővárosa” - mondta az [origo]-nak a zászlóról pénteken Wintermantel Zsolt fővárosi fideszes képviselő, Újpest polgármestere. Szerinte alapvetően nem politikai kérdésről, hanem személyes ízlésről van szó, a jelenlegi városvezetésnek egyszerűen nem tetszik a piros-sárga-kék zászló, amit Tarlós elődje, Demszky Gábor kifejezetten szívesen használt, és amely kiemelt helyet kapott a közgyűlés korábbi üléstermében is. Más kormánypárti képviselők azonban a váltás szimbolikus jelentést hangsúlyozták: a zászló és a címer használata egyikük szerint az önállóságot jelképezi, ezért is „aggatta tele” Demszky a várost ünnepnapokon a budapesti lobogóval. Egy másik képviselő szerint Tarlós szabaddemokrata elődje szándékosan nem használta a nemzeti szimbólumokat, amelyeket sajátjaival helyettesített. „Ennek vége, Budapest nem városállam” - fogalmazott a képviselő.

Történelmi előzmények

Budapest zászlaját és címerét 1873-ban, a Buda, Pest és Óbuda egyesítésekor alkották meg a három város jelképeinek egyesítésével. A zászló Buda vörös-arany sávozású (ez ma az I. kerület zászlaja) és Pest kék-arany zászlajának összeolvasztásával jött létre. A címerben látható két vár is Pestet és Budát jelképezi, az alsó várnak két kapuja van, ami Óbudára utal. A címeren a Szent Korona nyugszik, két oldalról egy oroszlán és egy griff támasztja meg. Már a 19. század végén is felmerültek kifogások a zászló és a címer ellen, de akkoriban még nem a román zászlóval való hasonlósága miatt, hanem tudományos érvek mentén (címer a heraldika, a zászló a vexillológia, vagyis zászlótan szigorúan vett szabályainak nem felelt meg). A zászló- és címervitára azonban csak a két világháború között, 1929-ben tértek vissza. Az 1930-as Budapest-törvény a főváros zászlajának színeit piros-sárga-zöldre változtatta. A II. világháború után a kommunista rendszer sokáig nem tartott igényt önálló budapesti jelképekre, csak az 1960-as években alkották meg a korábbi címer leegyszerűsített, vörös csillaggal kiegészített változatát, de saját zászlót akkor nem alkottak Budapestnek. Végül a rendszerváltás idején, 1989-ben döntött arról a Fővárosi Tanács, hogy ismét az 1873-as zászlót kívánja használni, de kiegészítve a szintén dualizmus kori címerrel. Azt sem Tarlós, sem sajtófőnöke, Szűcs-Somlyó Mária nem árulta el, hogy milyen lehetne a legújabb budapesti zászló, állítólag még folyamatban vannak az egyeztetések. Nem tud a zászló áttervezéséről - és a szintén tervbe vett utcanév-változtatásokról - Bojár Iván városarculati tanácsnok, sem Ráday Mihály városvédő, a főpolgármester városrendezési tanácsadója.

Román-magyar hasonlóság

Nem hivatalos fórumokon a rendszerváltás óta visszatérő téma a fővárosi és a román zászló hasonlósága. Ezt időnként egyes szerzők megpróbálták feloldani azzal, hogy mindkettő az erdélyi címer színeiből származik. Budapest pedig azért vette fel ezeket, mert ezzel is ünnepelte, hogy 1867-ben megvalósult a magyar nemzeti mozgalom egyik fő követelése, Magyarország és Erdély uniója. A román nemzeti zászló azonban valószínűleg más forrásból származik. A kék-sárga-piros színkombinációt a török elleni 1821-es havasalföldi felkelés vezetője, Tudor Vladimirescu használta először, akkor még vízszintes sávokként. 1859-ben, amikor Alexandru Cuza egyesítette a román fejedelemségeket, szintén vízszintes sávokat használtak, amelyeket csak 1867-ben, a Román Királyság létrejöttekor fordítottak függőlegessé.

Aláírásokat gyűjtöttek a dél-tiroliak kettős állampolgárságáért

2011. február 23. - (mti)

Az olaszországi német ajkúak kettős, osztrák-olasz állampolgárságát kezdeményező aláírásokat adott át szerdán egy dél-tiroli párt az osztrák parlamentnek - közölték parlamenti képviselők. A Dél-tiroli Szabadság elnevezésű párt összesen több mint húszezer aláírást gyűjtött össze Ausztria és az 1919-ben Olaszországhoz csatolt Dél-Tirol területén. Legkevesebb ötszáz érvényes aláírás szükséges ahhoz, hogy a parlament megvitassa, napirendre tűzi-e az állampolgári kezdeményezés formájában benyújtott petíciót. Az érvényes aláírások közé nem számítanak bele az Olaszország területén gyűjtöttek, s azt egyelőre nem tudni, hány támogatót gyűjtöttek a kezdeményezők Olaszországban, és hányat Ausztriában. A párt három hónapig gyűjtötte az aláírásokat Ausztria egész területén valamint az első világháború után elcsatolt Dél-Tirolban. Akciójuk kezdetekor kijelentették, hogy bár a dél-tiroli aláírások jogi szempontból nem számítanak, ezeket is mellékelik majd, hogy alátámasszák a kezdeményezés megalapozottságát. A kezdeményezők szerint a kettős állampolgárság elősegítené a dél-tiroliak kulturális önazonosságának megőrzését, jobb munkavállalási lehetőségekkel járna, emellett nagyobb lehetőséget jelentene Ausztria számára arra, hogy a nemzetközi színtéren fellépjen jogaik védelmében. A megfelelő számú érvényes aláírás megléte esetén a kezdeményezést a törvényhozás petíciós bizottsága tűzi napirendre és dönt a további sorsáról. A bizottság törvényjavaslatot terjeszthet be róla, másik szakbizottsághoz utalhatja vagy akár a további tárgyalásra alkalmatlannak nyilváníthatja az állampolgári kezdeményezést. A kezdeményezés politikai támogatottsága csekély Ausztriában. A parlamentben többséget alkotó két osztrák kormánypárt tartózkodóan, illetve elutasítóan viszonyul hozzá. Egyedüli támogatója a parlamentben az Osztrák Szabadságpárt (FPÖ), amelynek mintegy harminc képviselője van a 183 tagú képviselőházban. Az FPÖ tavaly májusban üdvözölte az határon túli magyarok kettős állampolgárságát megkönnyítő - akkor még tervezett - törvénymódosítást és modell értékűnek nevezte azt a dél-tiroli német, illetve a ladin nyelvű kisebbség kettős állampolgársága szempontjából.

Kétkamarás parlamentben gondolkodik Szili Katalin pártja

2011. február 25. - (mti)

Konszenzuális vagyis az egyeztetésekre építő demokráciát szeretne létrehozni az új alkotmánnyal Szili Katalin volt szocialista házelnök, aki vállalta, hogy részt vesz az alkotmányozásról szóló nemzeti konzultációban. A politikus pártja, a Szociális Unió, olyan alkotmánykoncepciót dolgozott ki, amely kétkamarás törvényhozásra tesz javaslatot. Elkészült a Szociális Unió alkotmánykoncepciója, amelyet március 15-ig benyújtanak az Országgyűlés elnökének - közölte Szili Katalin, a Szociális Unió elnöke, független országgyűlési képviselő. Szili Katalin a Szájer József fideszes európai parlamenti képviselő által létrehozott alkotmányügyi nemzeti konzultációs testületnek is tagja. A volt szocialista házelnök közölte, a koncepció egyik sarokpontja, hogy az elmúlt húsz év konfliktusos demokráciájának a figyelembe vételével egy olyan rendszert alakítsanak ki, amely visszatér a közel négyszáz éves történelmi hagyományokhoz, ugyanakkor egy XXI. századi kétkamarás parlamenti berendezkedést jelent. Ennek a segítségével nyílna lehetőség arra, hogy egy konszenzuális demokrácia irányába mozduljon el Magyarország - mondta Szili Katalin. (A konszenzuális demokrácia lényege, hogy a politikai rendszer intézményeit a kormányzó erők nem egyedül, hanem a többi politikai erővel folyamatosan egyeztetve és kompromisszumokat kötve működtetik. Ellentéte a többségi demokrácia, ahol a többséget szerző erő a legtöbb intézmény fölött ellenőrzéssel bír.) Mint mondta, a második kamara biztosítaná az érdekképviseletek, köztestületek, egyházak, önkormányzatok és a kisebbségek képviseletét. Szili Katalin kitért arra, hogy az alkotmányban rögzítenék a termőföldek, vízkészletek védelmét, valamint a lakhatáshoz való jogot; a polgármesterség és a parlamenti képviselőség összeférhetetlen lenne. Szili Katalin jelezte, szeretnének társadalmi vitát a koncepcióról, ezért azt elküldik érdekképviseleteknek, köztestületeknek és egyházaknak is. Szavai szerint a Szociális Unió indítványozza, hogy az alkotmányozó Országgyűlés ne csak a parlamenti képviselőkből álljon, hanem egészüljön ki érdekképviseletek, köztestületek, egyházak, önkormányzati szervezetek, kisebbségek és határon túli szervezetek képviselőivel. A parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottsága által elkészített alkotmány-koncepcióhoz benyújtott módosító indítványában Lázár János (Fidesz) és Harrach Péter (KDNP) kezdeményezte, hogy - a kormány helyett - március 15-ig a képviselőcsoportok és a független képviselők nyújthassanak be saját javaslatot az új alkotmányról. A kormányoldal az alkotmányozásba szerette volna visszacsalogatni az ellenzéket, hogy elkerülje az „Orbán-alkotmány” bélyegét, az MSZP azonban jelezte, hogy nem kíván tárgyalni, az LMP pedig kemény feltételekhez kötötte a részvételt, amelyet Lázár János irreálisnak nevezett.

Biztonságot szavatoló tényező

2011. február 23. - (Kárpáti Igaz Szó)

A határon túli magyarok a magyar állampolgárság megszerzését a biztonságukat szavatoló tényezőnek tekintik, mivel az Európai Unió a legkevésbé sem jelent garanciát arra, hogy a kisebbségi problémák rendeződjenek - írja pénteki vezércikkében a Krónika. Az erdélyi napilap szerint az eddig benyújtott több mint harmincezer honosítási igénylés azt jelzi: a határon túli magyarok jelentős hányada számára fontos, hogy a lehető legszorosabb kötelék fűzze őket az anyaországhoz. Az okok között bizonyára előkelő helyet foglalnak el a kézzelfogható előnyök is - a vízummentes amerikai beutazástól egészen addig, hogy a koronás-címeres útlevelet azért Európa-szerte is kevésbé gyanakodva és lenézően veszik kézbe a határőrök - írja a szerző. Szerinte azonban a legkézenfekvőbb indoknak mégiscsak az tűnik, hogy az igénylők a magyar állampolgárság megszerzését a biztonságukat szavatoló tényezőnek tekintik. „Hiszen az utópisztikus ideális konstrukciókat fetisizáló, a nemzeti érzést idejétmúlt beidegződésnek tartó ellendrukkerek ideologikus vágyálmait megcáfolva, a nemzeti ellentéteket megoldani remélt Európai Unió a legkevésbé sem jelent garanciát arra, hogy a kisebbségi problémák rendeződjenek” - állapítja meg a kommentátor. Példaként említi a szlovák nyelvtörvényt vagy azokat a csángókat, akik a hatóságok retorziójától félve azt kérik: ne postán küldjék ki nekik a honosítással kapcsolatos küldeményeket. A magyar állampolgárság azt az érzést erősíti az igénylőkben, hogy van olyan állam, amely nem az elnyomásukra, hanem a támogatásukra törekszik, emellett fontosnak érzik a nemzethez való tartozást, és annak kinyilvánítását is - olvasható a Krónika vezércikkében. Szerzője szerint tehát nem a kivándorlás szándéka vezérli az igénylőket, de nem is az a vágy, hogy szavazatukkal húsz évre bebetonozzák a Fideszt a hatalomba. „Az ideológiák virtuális valóságában élő, a valóságot gőgösen lefitymáló balliberális bírálók fanyalgása, miszerint Magyarország már csak azért sem orvosolhatja legalább részben a trianoni traumát, mert nem ő okozta, csak azt a véleményt erősíti, hogy nem értik, vagy nem akarják érteni, hogy az állampolgárság biztosítása erősítheti az elszakított nemzetrészek biztonságérzetét és nemzeti önazonosságát” írja a szerző. Persze a pakliban a „bebetonozás” reménye is benne lehet - fűzi hozzá, de úgy véli: pártállástól és ideológiai előítéletektől függetlenül lehetne már annyira felnőttnek és önállónak tekinteni a határon-túliakat is, hogy ne nézzék őket „agyatlan szavazógépekből álló homogén masszának”.

Szlovákiában életbe lépett a felpuhított nyelvtörvény

2011. március 1. - (mti)

Szlovákiában kedden életbe lépett a módosított államnyelvtörvény, amely a felére csökkentette a jogszabály megsértéséért kiszabható, eddig érvényes pénzbüntetéseket. A kormánykoalíció kezdeményezésére csökkentette a pozsonyi parlament 5000-ről 2500 euróra a szlovák államnyelvtörvény megsértéséért kiszabható pénzbüntetés felső határát. Büntetéseket - a kormányoldal értelmezése szerint - a jövőben csak állami és önkormányzati szervek kaphatnak, magánszemélyek viszont nem. A szervezetek is csak akkor büntethetők, ha közigazgatási információkat, valamint az állampolgár biztonságát, egészségét, vagyonát veszélyeztető információt nem közölnek államnyelven. Azokon a településeken, ahol a kisebbségek aránya eléri a 20 százalékot, a képviselői testületek ülésein használható lesz a kisebbségi nyelv is. A jövőben lehetővé válik, hogy a helyi hivatalos jegyzőkönyveket kisebbségi nyelven vezessék, de le kell fordítani szlovákra is. Eddig a jegyzőkönyveket kizárólag szlovák nyelven kellett vezetni. A nemzetiségi iskolákban nem lesz kötelező az összes dokumentáció kétnyelvű vezetése. Az oktatási tárca rendeletben konkrétan meghatározza, mely dokumentumokat kell szlovákul is vezetni. Az enyhébb szabályokat tartalmazó jogszabályról a szlovák parlament kétszer is szavazott, mert Ivan Gašparovič államfő még december végén egyszer visszaküldte a törvényhozásnak. A szlovák nyelvtörvényről szóló összes cikkünket itt olvashatja.

Esterházy János emléke él, rehabilitálása azonban

nagyon hosszú időt vesz még igénybe

2011. február 25. - (Felvidék Ma)

Nem öncélú rendezvénysorozat lesz Szlovákia-szerte néhai gróf Esterházy János születésének 110. évfordulója kapcsán, mondta Szabó József, a pozsonyi magyar nagykövetség sajtóattaséja a mai sajtóbeszélgetésen a Magyar Kulturális Intézetben. Esterházy János politikai tevékenysége, elvei, élete a felvidéki magyarok tudatába már beépült, s most egy kis lépést szeretnének tenni afelé, hogy a szlovákok tudatában is helyére kerüljön. Szabó József szerint csodákat várni nem lehet, de meg kell kísérelni a szakmai köröket és a diplomáciai testületeket megcélozni, és számukra nyilvánvalóvá tenni, hogy létezik az Esterházy János-probléma. A végső cél Esterházy jogi rehabilitációja lenne, ez azonban nagyon távoli cél a szlovákiai realitások tükrében, így a morális és politikai elégtétel felé kell mind jobban közelíteni, mondta. A rendezvények a magyar Országgyűlés Esterházy-emléküléséhez kapcsolódnak, de a pozsonyi rendezvényeken kívül március 5-én például Alsószeliben, a katolikus templomban Boráros Imre színművész bemutatja az Esterházy-monodrámát, március 13-án pedig a néhai gróf szülőhelyén, Nyitraújlakon, a katolikus templomban háromnyelvű (szlovák-magyar-lengyel) emléktáblát avatnak fel tiszteletére. Ezt a szertartást a nyitrai püspöki helynök, Durčo Zoltán celebrálja. Március 14-én Kassán állítanak köztéri szobrot Esterházy Jánosnak. A társszervező, az Esterházy János Társulás ügyvivője, Peczár Károly kifejtette: nem csupán a néhai gróf jogi rehabilitációja a cél, hanem a keresztény politikus boldoggá avatása is. Az olmützi püspökség (Csehország) már elindította Esterházy boldoggá avatási perét. Ebben ő az illetékes egyházi hatóság, mivel Esterházy Mírovban halt meg, a börtönben. Az ottani jezsuita Lizna atya volt a fő kezdeményező, aki Esterházy közvetítését kérve fohászkodott gyógyulásért, és csodás módon kigyógyult rákbetegségéből. Fontos támogatója ennek az eljárásnak, de Esterházy politikai rehabilitálásának Lengyelország és a lengyel katolikus egyház. Nálunk a néhai gróf politikai, emberi elvhű tevékenységét magas rangú kitüntetéssel is elismerték. Életútját jól ismerik. A szlovák egyház és állam hozzáállása azonban merev, elutasító. Bár Oroszország már 1993-ben rehabilitálta gróf Esterházy Jánost, felmentve őt a háborús bűnök alól, elismerve, hogy pere konstrukciós per volt, Szlovákiában még mindig hordoznia kell ezt a billogot. Szabó szerint a magyar diplomácia egy hosszú folyamatra rendezkedett be, s egy köztes állomásnak tekinti a mostani rendezvénysorozatot. A pozsonyi könyvbemutató és filmvetítés Esterházy életéről az őt valóságában megismerni kívánó szlovák közvéleményre kíván hatást gyakorolni, hátha tágul a kör, amely pozitívan viszonyul a grófhoz. Ezért tartják fontosnak, hogy Esterházyt a saját korának történelmi, társadalmi és világpolitikai összefüggéseiben mutassák be. Peczár hozzátette még: a szlovák politikai elitből nyíltan alig valaki vállalja fel Esterházy ügyét. Egyelőre a katolikus egyház mutatkozik valamelyest nyitottabbnak, mint azt a rendezvények is mutatják. És egyelőre a boldoggá avatási per jelent nagyobb esélyt a sikerre néhai gróf Esterházy János emberi, politikai érdemeinek méltányolás terén. A sajtótájékoztató házigazdaszerepét is betöltő Kollai István (a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének igazgatóhelyettese), hogy az Esterházy János Emléknapok megtartását magyar külügyminisztérium is jelentős mértékben támogatta. Ennek keretében március 1-jén mutatják be - ugyancsak a kulturális intézet falai között Molnár Imre Kegyelem életfogytig című, szlovák fordításban megjelent könyvét, majd március 4-én a pozsonyi Mladosť Filmszínházban „Az üldözöttek védelmében” című dokumentumfilmet. Örömét fejezte ki, hogy a magyar EU-elnökség ideje alatt eddig megtartott rendezvények során a szlovák társintézmények készséges partnerek voltak.

Esterházy megemlékezések Budapesten

2011. február 28. - (Felvidék Ma)

Idén, Esterházy János születésének 110. évfordulóján rendkívüli megemlékezésekre kerül sor Budapesten. Kövér László házelnök meghívására március 11-én, pénteken 14.30-kor a Parlament Felsőházi termében tartják a felvidéki magyar politikusnak, a Felsőház tagjának, Csehszlovákia és Szlovákia parlamentjének képviselőjének tiszteletére rendezett ünnepséget, amelyen az állami kitüntetés mellett az Esterházy-emlékérem átadására is sor kerül. A 14.30 órai kezdetű ünnepség a nyitrai egyetemista kórus nyitóénekével kezdődik, majd megnyitó beszédet mond Kövér László, az Országgyűlés elnöke. A házelnök beszéde után kerül sor Esterházy János embermentő tevékenységérő készült rövidfilm levetítésére, majd Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes méltatja az állami kitüntetettet. Az állami kitüntetést Schmitt Pál köztársasági elnök adja majd át. A kitüntetés átadása után Jan Stanisław Ciechanowski államtitkárnak, a lengyel Veterán és Meghurcolt Személyek Hivatala vezetőjének megemlékezése következik. Őt követi a Magyar Koalíció Pártjának, Berényi József országos elnöknek a beszéde. Az Esterházy János emlékérem átadása után Esterházy-Malfatti Alice tanúságtételét hallgathatják meg a jelenlevők. Németh Zsolt külügyi államtitkár zárszava után az ünnepséget Szvorák Katalin, valamint a nyitrai egyetemista kórus fellépése zárja. Információink szerit a Parlamentben emléktáblát helyeznek el a szervezők Esterházy János tiszteletére az Országgyűlés egyik termében, amely ettől kezdve a felvidéki magyar mártírpolitikus nevét fogja viselni. A Rákóczi Szövetség és az Esterházy János Emlékbizottság szervezésében március 13-án, vasárnap 9 órakor emlékmisét tartanak a Ferenciek terén lévő ferences templomban, majd 10.30-kor koszorúzásra kerül sor a Szép utcai emléktáblánál. Ünnepi beszédet Nagy János szobrászművész, az Esterházy-emlékérem tulajdonosa, az emléktábla alkotója mond. A megemlékezésre szeretettel hívja és várja az Esterházy-tisztelőket Halzl József, a Rákóczi Szövetség elnöke és Martényi Árpád, az Esterházy János Emlékbizottság elnöke.

Aggódik a Matica a kisebbségi nyelvtörvény miatt

2011. február 25. - (tasr)

Szokatlan és indokolatlan a Matica slovenská szerint, hogy a kisebbségi nyelvtörvény módosítását gyorsított eljárásban készítik elő. A Matica szerint a jelenlegi szabályozás “minden releváns nemzetközi jogszabálynak eleget tesz”. “A beterjesztett törvényjavaslat, a hivatali nyelvhasználati küszöb 20-ról 15-re való csökkentése, és a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségről kötelességre való módosítása szankciók terhe mellett növelni fogja az állam- és közigazgatás leterheltségét” - véli Marián Tkáč, a Matica elnöke. A konzervatív kulturális szervezet vezetője szerint a kisebbségeken elsősorban a regionális különbségek kiegyenlítésével kellene segíteni.

Bővítené jogainkat a tervezet

2011. február 22. - (Mózes Szabolcs - Új Szó)

A kisebbségi jogokért felelős kormányalelnök hivatala múlt pénteken tárcaközi egyeztetésre bocsátotta a kisebbségi nyelvtörvény módosításának tervezetét. A tervek szerint a kormány már jövő héten jóváhagyja az előterjesztést. Összeállításunkban a főbb módosításokat vettük szemügyre. A kisebbségi nyelvek használatáról 1999-ben, az első Dzurinda-kormány idejében fogadtak el törvényt. A jogszabály azóta többször módosult, a jelenlegi tervezet számít a törvény első átfogó módosításának. A tervezet egyik első paragrafusában meghatározza, mely kisebbségekre vonatkozik. Míg jelenleg a törvényben csak a 20 %-os nyelvhasználati küszöb szerepel - melyet elvileg a vietnamiak is kihasználhatnak, ha laknak ennyien egy településen -, addig a tervezet csak az úgynevezett hagyományos nemzeti kisebbségeknek adna nyelvhasználati jogokat, közöttük a magyaroknak is. A törvénytervezet egyik leglényegesebb változtatása a nyelvhasználati küszöb megváltoztatása. Ez viszont nagyrészt a kisebb kisebbségeket hozhatja előnyösebb helyzetbe, ha 15 vagy 10 %-osra csökken a küszöb, csak néhány olyan községre terjesztik ki a törvény hatályát, melyben magyarul is el kellene látni a hivatali teendőket. Nem lényegtelen ugyanakkor a küszöbszám meghatározásának módja. A hivatal eredetileg azt tervezte, hogy a legutóbbi két népszámlálás adataiból induljon ki a jogalkotó, végül maradt a legutóbbi népszámlálás. Ez előnytelenebb a kisebbségekre nézve, ugyanis 1991-ben még többen vallották magukat kisebbséginek, mint 2001-ben, s a csökkenő tendencia valószínűleg az idei népszámlálásnál is folytatódni fog. A tervezet 20-ról 15 százalékra csökkentené a kisebbségi nyelvhasználati küszöböt. Ez a javaslat parlamenti vitája során még módosulhat. Újdonság, hogy a kisebbségi küszöböt elérő községekben a hivataloknak - a polgár kérésére - kisebbségi nyelven is ki kellene adniuk bizonyos iratokat. A születési és halotti anyakönyvi kivonatot, a házasságlevelet magyarul is megkaphatnánk. Bizonytalanságok esetén a szlovák nyelvű változat a mérvadó. A lakosok jelentős része ugyanakkor a nagyobb járási városok kórházaiban születik, melyek egy részében 15 százalék alatt van a magyarok aránya. Így például a Pozsonyban, Kassán vagy Nyitrán születettek továbbra sem kaphatnának magyar nyelvű születési anyakönyvi kivonatot. A tervezet szerint az önkormányzatok írásbeli ügyvitelét kisebbségi nyelven is lehetne vezetni. A jegyzőkönyveket, statisztikákat, határozatokat, a nyilvánosság számára szolgáló információkat kisebbségi nyelven is közzé lehetne tenni. A tervezet pontosítja a község kisebbségi megnevezésének elhelyezését, valamint előírja, hogy a vasút- és buszállomások, a repterek és kikötők kisebbségi nyelven is megjelölhetők. A tervezet egyik jelentős változtatása, hogy előírja, a kisebbségek által lakott községekben a fontosabb információkat kisebbségi nyelven is közölni kell. Vonatkozik ez a feliratokra is, a tervezet szerint az összes, nyilvánosság számára szolgáló feliratot kisebbségi nyelven is fel kell tüntetni. A jogszabály konkrétan az üzletek, sportpályák, éttermek, utcák megjelölését sorolja ide. A jogszabály megkönnyítené a kisebbségi helynévváltoztatás lehetőségét is. Ha egy község meg szeretné változtatni kisebbségi nevét, az ebben a tárgyban kiírt népszavazás eredményessége nem lenne részvételi arányhoz kötve. Elég, ha a résztvevők több mint fele a névváltoztatásra szavaz. Ez azért lényeges módosítás, mert egy 30-40 %-ban magyar községben szinte lehetetlen lenne elérni a több mint 50 százalékos vagy még magasabb részvételi arányt.

Bírság az elmaradó magyar feliratért

2011. február 21. - (Mózes Szabolcs - Új Szó)

Jogok mellett kötelességek is - ez a tétel, nem pedig a 20-ról 15 %-ra csökkenő nyelvhasználati küszöb a kisebbségi nyelvhasználati törvény módosításának tervezetében található legmarkánsabb változtatás. Akár 2500 eurós büntetést is kaphat az a község, amely nem jelöli meg nevét magyarul is, ha a lakosok legalább15 százaléka magyar. Kérdéses, ilyen formában elfogadja-e a parlament. Hiányzik a község magyar megjelölése vagy néhány magyar nyelvű nyomtatvány? Eddig ezért legfeljebb a választásokon vonhatták felelősségre a lakosok a település vezetőit. A kisebbségi nyelvtörvény tervezete alapján a jövőben ilyen vétségért 50 és 2500 euró közötti bírságot kaphatna az önkormányzat. A kisebbségjogi törvények eddig csak a kisebbségi nyelvhasználat lehetőségét tartalmazták, ezen változtatna a jelenleg tárcaközi egyeztetésen levő tervezet. A sajtóban megjelenő hírek szerint a szlovák koalíciós pártokat elsősorban a 20 %-os küszöb csökkentése zavarta, ám értesüléseink szerint néhányuknál a bírságok bevezetése is kiverte a biztosítékot. Ha 15 vagy 10 %-ra csökkenne a nyelvhasználati küszöb, ez magyar szempontból csak néhány községet érintene. A lapunk birtokába jutott, a tervezethez készült kormányzati kimutatás szerint 656 olyan település van Szlovákiában, ahol több mint 20 százalékot alkot egy kisebbség. Ezek közül 512-ben a magyarok lépik túl ezt az arányt. Ha 15 %-ra csökkenne a küszöb, 530 községben kellene használni a magyar nyelvet, 10 %-os küszöb esetén 538-ban. A bírságok bevezetése miatt viszont ezentúl minden hivatalnak komolyan kellene vennie a jogszabályt s vele együtt a kisebbségi nyelvű tájékoztatást. A tervezet szerint bírságot kaphatnak a hivatalok, ha nem kommunikálnak a kisebbségi lakossal annak anyanyelvén, de akár akkor is, ha nem tájékoztatják őt a kisebbségi nyelvű ügyintézés lehetőségéről. Bírságra számíthatnának azok a jogi és természetes vállalkozó személyek is, akik az élet, az egészség, a vagyon, valamint a biztonság veszélyeztetettségére felhívó figyelmeztetést nem helyezik el a kisebbség nyelvén is. A tervezetre még nem adta „áldását” a Koalíciós Tanács, s értesülésünk szerint várhatóan enélkül kerül heteken belül a parlament elé. A képviselők március végén szavazhatnak első olvasatban a tervezetről, ha májusban végleg jóváhagyják, júliustól lép érvénybe.

Szankciókat tartalmaz a kisebbségi nyelvhasználati törvény tervezete is

2011. február 21. - (hirado.hu)

Akárcsak a szlovák nyelvtörvény esetében, a kisebbségi nyelvhasználati törvénytervezet rendelkezése is 50 és 2500 euró között bírságot szabna ki szabálysértés esetén - írja Új Szó. A 20 százalékot meghaladó kisebbségi arány esetén írja elő a tervezet a törvény betartását. A szlovák államnyelvtörvényhez hasonlóan a kisebbségi nyelvek használatáról szóló jogszabály tervezete is 50 és 2500 euró közötti bírságokat tartalmaz - írja az Új Szó szlovákiai magyar napilap hétfőn. A tervezet alapján bírságot kaphatnak a hivatalok, ha nem kommunikálnak a kisebbségi lakossal annak anyanyelvén, és bírságra számíthatnának azok a jogi és természetes vállalkozó személyek is, akik az élet, az egészség, a vagyon, valamint a biztonság veszélyeztetettségére felhívó figyelmeztetést nem helyezik el a kisebbség nyelvén is - írja a lap. Hozzáteszi: ez azokra a településekre érvényes, amelyekben egy adott kisebbség aránya eléri a törvényben meghatározott nyelvhasználati küszöböt. Jelenleg ez 20 százalék, a múlt pénteken tárcaközi véleményezésre küldött tervezet viszont 15 százalékra csökkentené. Az Új Szó birtokába jutott, a tervezethez készült kormányzati kimutatás szerint 656 olyan település van Szlovákiában, ahol több mint 20 százalékot alkot egy kisebbség. Ezek közül 512-ben a magyarok lépik túl ezt az arányt. Ha 15 százalékra csökkenne a küszöb - ezzel számol a tervezet - 834 községben lehetne a hivatalokban az érintett kisebbség nyelvét használni, közülük 530-ban a magyart. A kimutatás szerint a küszöb csökkentése elsősorban a roma, a ruszin és az ukrán, valamint arányaiban a német kisebbségnek jönne jól. A tervezet március elején kerül a kormány elé, ha a kabinet elfogadja, a parlament még ugyanabban a hónapban tárgyalhat róla.

Nyelvügyi számháború

2011. február 22. - (Tokár Géza - Új Szó)

Az alakuló kisebbségi nyelvhasználati törvény körüli vita tipikus, és egyben jól jellemzi, miként kezelik Szlovákiában a kisebbségi érdekeltségű tervezeteket az érintett politikai pártok. A nyilvánosság számára is látható vita jelenleg a nyelvhasználati küszöb csökkentéséről szól - hogy az megmarad a jelenlegi húsz százalékon, tízre csökken, vagy egy kompromisszumos, tizenöt százalékos javaslatban egyeznek ki a pártok. Konkrét, könnyen kommunikálható szám, amit vérmérséklettől függően tarthat valaki megalkuvásnak, vállalható egyezségnek vagy sikernek. A számháború mögött viszont a törvény egy másik, sokkal fontosabb eleméről folynak az egyeztetések, s ha ebben születik hasonló kompromisszum, az gyakorlatilag értelmetlenné teszi a szabályozást. A kisebbségi nyelvhasználattal kapcsolatos szankciókról van szó, amelyek léte alapjaiban változtathatja meg a szlovákiai viszonyokat - pozitív értelemben. A kisebbségi nyelvtörvény ebből a szempontból voltaképpen a szlovák nyelvtörvény tükörtervezete. A Marek Maďarič-féle nyelvtörvény a világos szabályok alapján való számonkérhetőséget szerette volna fenntartani a szankciókkal, s Ivan Gašparovič államfő is gyakorlatilag ugyanezt az érvet ismételte meg, amikor megvétózta a jelenlegi kormány módosítását. Ha viszont a kisebbségi nyelvtörvény nem tartalmazna hasonló büntetéseket, furcsa, felemás helyzet állna elő: a kötelező szlovák nyelvhasználatra vonatkozó szabályokat büntethetnék, a kisebbségi nyelveken való kommunikáció mellőzése viszont továbbra sem járna semmilyen érezhető következménnyel, az a hivatalok jóakaratán múlna. A kisebbségi nyelvhasználatra vonatkozó jelenlegi rendelkezések hatástalanok, lehetőségeket írnak elő, nem kötelességeket fogalmaznak meg a településeknek. A lakosság egyáltalán nincs tisztában azzal, mit tehet meg és mit nem az anyanyelvén, a községi bürokráciától pedig nem lehet azt elvárni, hogy önkéntes felvilágosító munkát végezzen, önerőből és saját elhatározásból tájékoztassa polgárait, biztosítsa számukra a megfelelő segédanyagokat. A nyelvhasználati küszöb határának csökkentése szép gesztus, de érzékelhető hatása nem lesz - az asszimilációtól a jelenlegi körülmények között aligha lehet megmenteni azokat a településeket, ahol a magyar lakosság aránya ennyire vészesen csökkent. A büntetések bevezetése viszont, ami fokozná a törvény betartásának hatékonyságát, sokat segíthetne a valós, már létező jogaink tudatosításában. Egy szebb világban sem a szlovák, sem a kisebbségi nyelvtörvény nem tartalmazna büntetéseket, de miután az előbbi esetében a szankciók megmaradtak, kívánatos és hasznos ezt átültetni a másik szabályozásába is.

Magyar film sikere Berlinben

2011. február 19. - (rtl)

Tarr Béla A torinói ló című filmje nyerte el a filmkritikusok nemzetközi szövetségének legjobb filmje díját. A hagyományoknak megfelelően a hivatalos díjátadó előestéjén díjazta a Berlinale filmjeit a filmkritikusok nemzetközi szövetsége, a FIPRESCI. A 16 világpremiert felvonultató versenyprogram legjobb filmjének járó díjat Tarr Béla A torinói ló című filmje nyerte el péntek este Berlinben - írja az RTL Hírek. Az öt kontinens prominens filmkritikusait tömörítő szövetséget kilenctagú zsűri képviselte a Berlinalén. A zsűri elnöke Diego Lerer, a legnagyobb argentin napilap, a Clarín filmkritikusa volt. Tarr Béla nyolcadik játékfilmjét állandó alkotótársaival közösen jegyzi. A forgatókönyv Krasznahorkai László és Tarr Béla közös műve. A film társrendezője és vágója Hranitzky Ágnes, zeneszerzője Víg Mihály. A filmet Fred Kelemen fényképezte, delegált producere Téni Gábor. A főbb szerepekben a Tarr-filmekből jól ismert Bók Erika, Derzsi János és Kormos Mihály (pilisszántói szlovák! - szerk. megj.) látható. A torinói ló című filmet már 23 ország forgalmazója megvásárolta a berlini filmfesztivál keretében megrendezett filmvásáron. A többi között Belgium, Dél-Korea, az Egyesült Királyság, Franciaország, Görögország, Japán, Hollandia, Lengyelország, Németország, Olaszország, Oroszország és Portugália mozijaiban is látható lesz hamarosan Tarr Béla legújabb filmje. A torinói ló nemzetközi koprodukcióban készült a T.T. Filmműhely, a francia MPM Film, a svájci VEGA Film, a német zero Fiction és az amerikai WWW részvételével, a Magyar Mozgókép Közalapítvány, az Oktatási és Kulturális Minisztérium és a Nemzeti Kulturális Alap támogatásával.

http://www.zimbio.com/pictures/V6RlYnT3Bdn/

61st+Berlin+Film+Festival+Torinoi+Lo+Premiere/znbII3Bwxyh/Mihaly+Kormos

Nincs szükségem a szlovák állampolgárságra

2011. február 14. - (týždeň / Felvidék Ma)

A Týždeň hetilap beszélgetést közölt a komáromi Palatinus polgári társulás elnökével, Litomericzky Nándor építésszel, akit többek közt a radikalizmusról és a nagyvonalúságról, valamint a napjainkban oly sokat emlegetett állampolgárságról kérdezett. Az interjút alább teljes terjedelmében olvashatják.

- Kérelmezi a magyar állampolgárságot?

- Komolyan fontolgatom…

- Annak a veszélye mellett is, hogy elveszíti a szlovákot?

- Minek nekem a szlovák állampolgárság?

- Mert itt él.

- Itt dolgozom, itt fizetem a járulékokat, európai egyezmény van arról, hogy innen fogom kapni a nyugdíjamat. Semmit sem veszítek, ha elveszik az állampolgárságomat.

- Minek veszi fel akkor a magyart?

- Ha kényszerítenek, hogy válasszak, akkor a magyart választom. Mert közelebb áll a szívemhez. Semmi kifogásom egyébként a szlovák állampolgárság ellen, jól érzem itt magam. A kettős állampolgárok nem jelentenek veszélyt Szlovákia számára, békeszerető emberek, itt dolgoznak és itt élnek. Ellenkezőleg, az ország veszíthet azon, ha elmennek innen, főleg a fiatalabbak.

- Ismer olyan embereket, akik Önhöz hasonlóan vélekednek?

- Sokat, sőt még szlovákokat is, csak ezt nem mondják meg Önöknek - félnek. Nagyon méltatlan, amikor a parlament arról tárgyal, hogy valaki használhatja-e az anyanyelvét, ha a településen öt vagy húsz százaléknyi kisebbségi él. A szlovák politikából hiányzik a nagyvonalúság.

- Orbántól sem volt túl nagyvonalú, hogy ezt a témát egyoldalúan, egy hónappal a szlovákiai parlamenti választások előtt nyitotta meg, mintha csak tudatosan Fico kezére játszott volna.

- Erről a témáról már 20 éve beszélnek.

- Ha Fico ellentörvénye hosszabb ideig érvényben maradna, hány szlovákiai polgár kérné Ön szerint a magyar állampolgárságot?

- A magyarok tíz százaléka.

- És ha liberálisabb törvény lenne életben?

- Mintegy kétszázezren. Tudja, ha állandóan olyan butaságokkal próbálnak nyomást gyakorolni ránk, mint pl. a tankönyvek körüli viszály, akkor sokakat ez elkedvetlenít - és Magyarországra települnek. A szlovák politika keményen dolgozik azon, hogy ez így is legyen. Radičová kormánya egy kicsit ugyan enyhébb, mint Ficoé volt, a magyarokkal kapcsolatos kérdésekben azonban egységesek, csak néhány ember, például az OKS-ből gondolkodik másképpen, európaiabban.

- Az MKP vagy a Most-Híd áll Önhöz közelebb?

- MKP-szavazó vagyok. Ez azonban nem jelenti, hogy elítélem a másik utat. A szlovákok és a magyarok együttműködése, amelyet szorgalmaznak, jó dolog lenne, csak azt kiegyezésnek kellene megelőznie. Le kellene ülni és nyíltan megmondani, mit akarnak a magyarok ahhoz, hogy jól érezzék itt magukat. Ez a többségi nemzet nagyvonalúságáról szól, arról, hogy bele tudják-e élni magukat az itteni magyarok helyzetébe. Nem is olyan régen a szlovákok megélhették ezt a csehek viszonylatában, amikor kisebbrendűnek érezték magukat. Talán csak le kellene porolni ezeket a tapasztalatokat.

- Mit tehetnének a másik oldalon a kisebbségi magyarok, hogy javuljon az együttélés?

- Évről évre csökken a lélekszámunk. Lehet, hogy száz év múlva nem lesz itt semmilyen magyar.

- Mint a társulás elnöke tavalyelőtt meghívta Komáromba a Szent István-szobor leleplezésére az akkori magyar köztársasági elnököt, Sólyom Lászlót. Óriási konfliktushelyzetet gerjesztett ezzel, szándékosan?

- Nem provokálni akartunk. Azért hívtuk meg Sólyom urat, hogy ünnepi beszédet tartson, ez minden. És nem voltuk hajlandók figyelembe venni azt a feltételt, hogy Gašparovič elnök urat is meg kell hívnunk. Ehhez a Palatinus társulásnak joga van.

- Zavarja Önt, ha a szlovákok azt gondolják Önről, hogy egy radikális magyar?

- Úgy gondolom, hogy az akkori Fico-kormány teljes szépségében mutatkozott be, mindenki láthatta a nagyvilágban, milyen a szlovák politika színvonala.

- Tetszik Önnek a Cirill-Metód szoborcsoport a komáromi körforgalomban?

- Méltatlannak tartom, ez a legrosszabb hely, ahol csak lehet. Hogy tartanak meg ott egy ünnepséget? Cirill és Metód úgy néznek ott ki, mint a rendőrök…

- Hol érzi magát otthon?

- Érzelmileg az egész volt monarchia területéhez kötődöm - otthon érzem magam Szlovákiában, Krakkóban és Erdélyben is. Vannak elméletek, amelyek szerint Közép-Európa genetikailag egy nemzet, csak különböző nyelveken beszélünk. Én a monarchia híve vagyok. Őseim egyik ága Pozsonyból származik, egy másik meg a Vajdaságból. Eredetileg Csehországból származunk, a 17. századig a családunk Prágában élt. A nagyapám a szerbiai Szabadkán született, otthon németül beszéltek.

Ha másképp nem megy

2011. február 24. - (Kocur László - Új Szó)

Talán még emlékeznek kedves olvasóim, nem is olyan régen - január 13-án - ugyanezeken a hasábokon a kisebbségi nyelvtörvény jelen formájáról megállapítottuk, hogy az fogatlan, és néhány tagadhatatlan előnyét leszámítva, nem előíró jellege miatt körülbelül annyira hasznos, mint kandisznón a csöcs. Azóta - tegnap - az új, a fennállón változtatni hivatott törvénytervezetet hivatalosan is bemutatta szülőatyja, Rudolf Chmel kisebbségi és emberjogi miniszterelnök-helyettes, és csakhamar eldől, csak tisztsége kisebbségi-e a kabineten belül, vagy a véleménye is. A tervezetre a koalíció eddig ugyanis nem adta áldását. Sőt, az eredetileg javasolt tízszázalékos hivatali nyelvhasználati küszöböt már az előzetes egyeztetések során sikerült „feldolgozniuk” 15-re. Tény, hogy ez is kevesebb, mint a jelenlegi húsz, tehát eredmény. Viszont ez a módosítás, ha minden igaz, kettővel növelné azoknak a településeknek a számát, ahol a magyart hivatalos nyelvként lehetne használni. Így a magyarok - akik valamennyi kisebbség közül a legtöbben szavaztak az együttműködést zászlajára tűző, a miniszterelnök-helyettest is delegáló pártra - a hivatali nyelvhasználat terén számszerűleg vajmi csekély előrelépésnek örülhetnek. Chmel szerint a küszöbcsökkentés legfőbb ellenzője a Kereszténydemokrata Mozgalom volt. A KDH nem először mutatta meg, hogy a keresztény identitás számukra másod- vagy sokadlagos a nemzeti identitás mellett. Kisebbségi kerékkötősdijük nem egyéb nacionalista szűkkeblűségnél, mert azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy eljárásuk az ország érdekét szolgálja. Csak nemzeti templomi orgonákra hangolt választói bázisuknak játszanak. Így csak támogatni lehet Rudolf Chmelt, aki kijelentette: a tárgyalások során a 15-ből már nem kívánnak tovább engedni. Azt csak remélni tudjuk, hogy az elszántság mellett valami egyéb is van a tarsolyukban a renitenskedő KDH-sok megregulázására (bár szomorú, hogy egy ilyen, nem ideológiai jellegű, azaz a politikai spektrumot nem a bal-jobb tengely mentén megosztó javaslat támogatását a hazai politikai kultúrában csak a kormányoldalon lehet keresni, és eleve elképzelhetetlen, hogy az ellenzék is támogathatná). A magyar hivatali nyelvhasználat elhanyagolható léptékű emelkedése mellett a jogszabály legnagyobb hozadéka a szankciók bevezetése. Szükség van rájuk az egyenlőség látszatának fenntartásához, hisz „abban a másik” törvényben is vannak. De míg abban ott maradtak, hogy a többségi nyelvet védjék, addig a kisebbségi nyelvekről szólóba csak az első ilyen jellegű törvény elfogadása után 12 évvel kerültek be. Persze, a magyar nyelvhasználatot nemegy esetben saját kényelmességünk, és - magyar! - hivatalnokaink, önkormányzati dolgozóink restsége (is) korlátozza. Az előbbin csak magunk tudunk változtatni, a másikra meg ott lesz a törvény. Ha másképp nem megy...

R. Chmel: a kettős állampolgárság kérdése

nehezíti a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását

2011. február 23. - (sita / tasr / Új Szó)

A kettős állampolgárság nehezíti a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását - jelentette ki Rudolf Chmel (Híd) kisebbségekért és emberi jogokért felelős miniszterelnök-helyettes mai sajtóértekezletén, melyen a kisebbségi nyelvtörvény tervezetét ismertette. A politikus szerint ez akadályt jelenthet a további kisebbségi törvények esetében is, melyeket hivatala a közeljövőben kíván beterjeszteni. A kisebbségi nyelvtörvény tervezete jelenlegi tárcaközi egyeztetés alatt áll. Március 2-án fogja megvitatni a kormány. Chmel szerint azonban a kettős állampolgárság körüli bizonytalan helyzet bonyolítani fogja az elfogadását. “A nacionalisták ezeken a körülményeken élősködnek, a Duna mindkét oldalán. Magyarország és Szlovákia között jelenleg nagy bizalmatlanság van. Úgy tűnik, Budapestnek az felelne meg a leginkább, ha a határon túli magyaroknak nem lenne parlamenti érdekképviselete” - mondta Chmel, arra utalva, hogy Orbán Viktor nem tekint partnerként pártjára, a Hídra. A kisebbségi nyelvtörvény tervezetében a hivatali nyelvhasználati küszöböt 15 százalékban állapítanák meg. Jelenleg ez 20 százalék. Az eredeti törvénytervezetben 10 százalékkal számoltak, ám a koalíciós partnerek ellenállása miatt csak a 15 százalék vált támogathatóvá. Ha ez a törvény végső formájában is így marad, akkor a jelenlegi 68 helyett 113 településen lenne hivatalos nyelv a ruszin, 57 helyett 86-ban a roma, egyen a német és a cseh, és kettő-kettőn a magyar és a horvát is hivatalos nyelv lehet. Ezek az adatok változhatnak a májusi népszámlálást követően.

R. Chmel nem engedne a 15 százalékos küszöbből

2011. február 23. - (sita / bumm)

A küszöbön álló népszámlálásról és a kisebbségi nyelvek használatáról szóló jogszabályról is beszélt ma kora délelőtt Rudolf Chmel kisebbségekért felelős miniszterelnök-helyettes. Az új, szankciókat is tartalmazó törvény nem is a magyarok miatt okozhat fejfájást. Kritika a határon túlra Bevezető nyilatkozatában Chmel kritizálta a magyar kormány intézkedéseit, elsősorban a kettős állampolgárságról szóló törvényt. „Orbán intézkedése a kisebbségi nyelvtörvény elfogadását is nehezíti” - jelentette ki a miniszterelnök-helyettes, aki szerint nagy a bizalmatlanság a két ország között, még akkor is, ha a szlovák és a magyar kormány jelenleg nem támadja egymást. „Néha úgy tűnik, a Duna másik felén valakinek nem felel meg, hogy a szomszédos államokban a magyaroknak politikai képviseletük van” - jelentette ki Chmel, aki szerint erre bizonyíték, hogy a magyar kormány továbbra sem fogadja el partnereként a Hídat. A kisebbségi nyelvtörvény jelenleg tárcaközi egyeztetésen van, majd később a kormány elé kerül, végül márciusban tárgyalhat róla a parlament, hogy a tervek szerint júliustól életbe is léphessen. Gyakorlatilag három pont okozhat konfliktusokat: a húszról tizenöt százalékra csökkenteni kívánt nyelvhasználati küszöb, a törvény be nem tartásáért járó büntetések ügye, valamint a gyakorlatban sokszor nehezen átültethető intézkedések. A sajtóban a tervezettel kapcsolatban először a nyelvhasználati küszöb csökkentésével kapcsolatban jelentek meg hírek: a hivatal a jelenleg húsz százalékos küszöb tíz százalékra csökkentését javasolta, a KDH ellenezte a változást, végül pedig 15 százalékban állapodtak meg a felek - és a tárca nem is akar ebből engedni. A számok azt tanúsítják, hogy ez a lépés kevéssé érinti a magyar kisebbséget, annál jobban módosíthatja a roma, vagy a ruszin nyelv használatára vonatkozó szabályokat. Az előző népszámlálás azt tanúsítja, hogy összesen 73 községben kellene lehetővé tenni a kisebbségi nyelvhasználatot. Ebből mindössze kettő községben kell elérhetővé tenni a magyar nyelv használatát (Szlovákgyarmat és Oroszvár - Rusovce), viszont 45 esetben a ruszint, 29 községben pedig a roma nyelvet. A 2001-es népszámlálás adatai alapján összesen 73 községet érintene a tervezet. Ebből viszont akár problémák is adódhatnak, főként a szigorúbb szabályozásnak köszönhetően - mivel a minisztérium feltett szándéka, hogy szankciókat is alkalmaz azon települések ellen, amelyek nem helyezik el például a kisebbségek nyelvén is az élet, az egészség, a vagyon, valamint a biztonság veszélyeztetettségére felhívó figyelmeztetést, vagy azon községekkel szemben, amelyek képtelenek értelmezni egy kisebbségi nyelven írt beadványt. A hivatalos álláspont szerint ugyanakkor ezekben a falvakban is megtalálhatók olyan személyek, tolmácsok, akik a kisebbségi nyelveken kommunikáló állampolgárok és a hatóságok segítségére lehetnek, fordítással. „Nem akartunk szankciókat beleiktatni a tervezetbe, de az államnyelvről szóló törvény tükörtörvényét készítettük el” - indokolta a változásokat Chmel. Rudolf Chmel a 2011-es népszámlálással kapcsolatban is nyilatkozatot tett. „Nemzetiségi szempontból Szlovákia Közép-Európa legváltozatosabb országa. Erre a tényre a társadalmi tőkénk gyarapításaként tekintünk. A Szlovák Köztársaság demokratikus fejlettségének foka 2011-ben eléri azt a szintet, hogy ezt a természetes etnikai sokszínűséget elfogadja, és lakosainak lojalitását azáltal is fejleszti, hogy támogatja azonulásukat a nemzetiségi és egyéb kisebbségekkel” - áll az állásfoglalásban. „Társadalmunk multietnikus jellegét országunk előnyeként fogjuk fel, nem pedig veszélyforrásaként. A kisebbségekhez tartozó személyektől elvárjuk, hogy a statisztikai adatok feltüntetésekor ne csak a gazdasági és társadalmi jellegű információkat kezeljék súlyuknak megfelelően, hanem ügyeljenek arra is, hogy azon nemzetiségi közösséghez tartozónak jelöljék be magukat, amelyiktől önazonosságukat származtatják, esetleg amelyikhez kulturális értelemben kötődnek” - jelenti ki a nyilatkozatban Chmel. A minszterelnök-helyettes szerint Szlovákia kormánya olyan demokratikus fejlődés biztosítója, amelyik az összes polgárának garantálja a szabadság érzetét a méltányos életet meghatározó alapvető döntéseik során.

Szemfényvesztés, trükközés...

2011. február 18. - (Felvidék Ma)

Nagy trükk volt a szlovák kormánytól a szlovák-magyar állampolgársági szerződésjavaslat előterjesztése. Dzurindásan, lipšicesen nagy trükk. Végül csak kitalálták, hogyan lehet éjszakai (politikai) pillangóként a ma született ártatlanság pózában tetszelegni. Most már elég karba tett kézzel ülni, s ha van kérdés, mutogatni Budapestre: hisz ők nem válaszolnak… Lipšic belügyminiszter ma már büszkén vállalja: amíg Magyarország be nem adja a derekát, és alá nem írja, hogy a szlovákiai magyar csak állandó magyarországi tartózkodás esetén kaphat magyar állampolgárságot, addig a Fico-féle szlovák törvény hatályban marad, némi - a szlovákiai magyarokat megkerülő - módosítással. Itthon is megvan hát a nagy megoldás. Szlovákiai magyarnak magyar állampolgársága csak „za Dunaj” árán lehet - ez a szlovák nemzeti minimum, amiben minden szlovák egyetért. Minden más csak látszat. A Dzurinda-Lipšic-féle államközi szerződésjavaslat - a belügyminisztérium nyilvánosan beismerte, hogy ketten dolgozták ki - a „za Dunaj”-t tartalmazza is. Kormány ezt így még a (cseh)szlovák földdarabkán ki nem mondta. Még Husák és Okáli sem agitált így a „Beneš-rendeletes” éra idején az ún. lakosságcsere érdekében. Tavaly nyáron, amikor összeállt ez a furcsa hatágú kormánykoalíció, annak egyik pártelnöke olyan kijelentéseket tett: az emberjogi és kisebbségügyi kormányalelnöknek, az ő emberének, valós jogkörei lesznek. Még törvény alkotói is lesz minden olyan kérdésben, ami az emberi jogokat és a kisebbségeket érinti. Harmadikként még sem szerepel Rudolf Chmel (Most-Híd) neve az államközi szerződéstervezet előterjesztőinek sorában. S nem csupán ott nem. Az alelnök úr honlapja is csendes, sehol egy magyar kisebbségbarát állásfoglalás, de még ellenséges sem e kérdésben. Pártjának elnöke is azon siránkozik: azt sem tudta, milyen tervezet született. Ez is a kurtizánkeringők sorába illő megnyilvánulás. Ahogyan a most éppen beteg kormányfő asszony is csak annyit üzen szerződésügyben, hogy nem kívánja kommentálni. Még szép, elvégre tulajdon pártelnökét, a saját főnökét mégsem veheti a szájára… Neki most, állampolgárság-ügyben más gondja van: kormányjavaslatot eszkábáló politikai bizottságot kreált, és kompromisszumot kerestet benne azokkal, akik pár napja egymásnak ugortak. Ahogy Murphy tanítja: Ha nem akarsz megoldani egy problémát, alakíts bizottságot. Nos, ebben a bizottságban ott ül a független Igor Matovič, a függő (KDH) - bár néha a saját útját járó - Radoslav Procházka, akik amúgy a koalíciós tanács küszöbéig sem szoktak eljutni, s most a kormány állampolgársági törvénymódosító javaslatát bütykölik. Az úgynevezett koalíciós kompromisszumot!!! Enyhe gyanún, hogy márciusra aligha készül el a mű. Ha azt veszem csak, hogy egy hete a szlovák belügyi államtitkár két hetet adott magyar kollégájának az államközi állampolgárságra adandó válaszra, most még nem nagyon van min dolgozni. S azután jön a neheze: megfogalmazni a törvényt úgy, hogy az ne legyen diszkriminatív - mert azt az Európai Unió nagyon nem szereti -, ám mégis csupán a szlovákiai magyarokra vonatkozzon. Eltarthat egy ideig, míg a megfelelő szavakat megfelelő sorrendbe rakják a csavaros eszű jogászok. Meg az alkotmánymódosítást is ki kell dolgozni, hogy az állampolgárság elvétele ne legyen alkotmányba ütköző cselekedet. Egyelőre ugyanis azt állítja a hatályos alaptörvény, hogy „senki nem fosztható meg állampolgárságától saját akarata ellenére”. Ehhez az alkotmánymódosításhoz a parlamenti többség bőven megvan. Elnézve a történéseket legalább 140 honatya nyom rá igent, aggódni tehát nem kell miatta. A Beneš-dekrétumok hatályának örökkévalóságát kimondó szlovák parlamenti nyilatkozatot is elsöprő többség hagyta jóvá, nem igaz?! Hogy Bugár pártjából ki ül ebben a kompromisszum-előkészítő bizottságban, azt egyelőre találgatják. Úgy hírlik, Gál Gábor és Ondrej Dostál lesz a két kiválasztott. S ahogyan eddig Bugár, ha állampolgársági ügyben kissé sarokba szorították, mindig Orbán kárhoztatásával válaszolt, biztosan lesz új kompromisszum is. A szlovák gazdasági hetilap, a Trend politikai kommentátora már emlékezetett arra, hogy ha Bugár megharagszik vagy makrancoskodik, az nem biztos, hogy kenyértöréshez vezet. Elvégre - írja a lap -: „Amikor 2001-ben az SDĽ és a HZDS a parlamentben megszervezte, hogy nyolc önkormányzati kerület legyen Szlovákiában (a kormányjavaslatban szereplő 12 vagy 15 helyett - a szerk. megj.), Bugár és az akkori MKP-ja kész tényként tálalta a koalícióból való kilépését. Aztán mégis fennmaradt a kormány és kihúzta megbízatása végéig.” Mert az igazi tét Bugáréknak is ez: kihúzni a hatalomban a megbízatási idő végéig.

Sátoraljaújhely - Slovenské Nove Mesto

Magyar-szlovák megállapodás jött létre

2011. február 13. - (fh)

Előreláthatólag május elsejétől autóval is átjárható lesz az egykori sátoraljaújhelyi magyar-szlovák kishatár. A megállapodás megszületett a szlovákokkal, de még néhány közlekedésbiztonsági beruházást végre kell hajtani. Dankó Dénes Sátoraljaújhely alpolgármestere a Független Hírügynökségnek elmondta: a szlovák oldalon kamionkaput kell építeni, ami a nehézgépjárműveket távol tartja a Ronyva-hídtól, azoknak továbbra is a valamikori közúti átkelőt kell használniuk. A magyar szakaszon pedig gyalogos- és kerékpársávot kell kialakítani. Az alpolgármester hozzátette: a döntést nem a szlovák-magyar határ másik oldalán fekvő - egykor Sátoraljaújhely részét képező - kistelepülés, Slovenské Nove Mesto, vagyis Kisújhely önkormányzatának kellett meghoznia, hanem az illetékes szlovák minisztérium határozott az ügyben. A járműközlekedést tiltó táblákat néhány nappal a schengeni határnyitás után, 2007 decemberében helyeztette ki Kisújhely önkormányzata. Mivel azokat többször is ellopták, egy éven át beton virágládákkal akadályozták az autóközlekedést. Azóta is csak gyalogosan lehet átkelni a határon átvezető hídon vagy kerékpárral. Autóval az egykori nagyátkelő felé, 10-12 kilométert kell kerülniük az autósoknak. (pr)

Trianon után 90 évvel Győr is Szlovákia?

2011. február 5. - (Hetzmann Róbert - Felvidék Ma)

Legalábbis ezt a benyomást kelti bennünk az a jó néhány óriásplakát, amelyekkel Győr városában találkozhatunk. A négy folyó városának híres plázája, az Árkád a magyarellenes szlovák államnyelvtörvénynek megfelelően hirdeti magát a mai Magyar Köztársaság területén. Félreértés ne essék: 2001-ben Győr 129 412 lakosából 123 241 magyar volt, szlovák csupán 82. Ez a számológépem szerint mindössze 0,067 %-a az összlakosságnak. Nincs ebben semmi csoda, Győrben sohasem éltek szlovákok. Ezzel szemben Szlovákia területén jelenleg nem létezik olyan nagyobb város, ahol ennyire kevés magyar élne, mint amennyi szlovák Győrt lakja. A győri pláza esete cinikus, ugyanakkor nem célszerű távolra mutató elméleteket koholni ezen vagy más példákon felbuzdulva. Nem mással állunk szemben, mint a piac, a tőke hatalmával: csak a profit számít. Ez a plakát bizonyítja, hogy ma már a multicégeknél a profitérdek nem elsődleges, hanem kizárólagos szempont. Szlovákiából tömegesen jönnek át vásárolni - elsősorban a Csallóközből - az említett győri plázába. Szlovákiában az összes multicég - simulékonyan igazodva az állam kisebbségüldöző, magyarellenes filozófiájához - következetesen mindent szlovák nyelven ír ki. A telefontársaságok még odáig is elmentek, hogy Szlovákiában a telefonokat nem lehet magyar nyelvűre beállítani, csak szlovákra, angolra, németre, csehre, lengyelre, oroszra, kínaira, malájra meg zulu nyelvűre. Mielőtt átkoznánk és sovinizmussal vádolnánk ezeket a szlovákiai cégeket, arra a megállapításra kell jutnunk, hogy egyáltalán nem szlovák cégekről van szó. Ezek szinte kizárólag soknemzetiségű külföldi nagyvállalatok, sőt, általában ugyanazok a multicégek, amelyek Magyarországon is mindannyiunk „örömére” (pl. dinnyetermelők, tejtermelők stb.) jelen vannak. Felvetődhet a kérdés, mégis mi az oka annak, hogy egy-egy cég más-más „üzletpolitikát” folytat egyes országokban. Ennek világos oka van: a multikra nehezedő gyenge nyomás a szlovák kormányzat részéről, amely nyomásnak ezek a külföldi cégek szívesen engednek: meg akarnak felelni a szlovák vezetésnek, nehogy anyagilag rosszabbul járjanak. A Magyarországon tapasztalható ellentétes folyamatra szintén a profitérdek adhat magyarázatot. Amíg Szlovákiában a színmagyar Csallóközben is kizárólag szlovákul hirdetnek/működnek a boltok, addig nálunk semmiféle ilyen nyomás nem nehezedik a boltokra. A nálunk található határ menti áruházak így engedelmeskedve a szlovákiai nyomásnak, alkalmazkodva a magyar nyelv eltüntetési kényszeréhez a Szlovák Köztársaság felől átáramló - és egyébként 90 %-ban magyar anyanyelvű - vendégeket szlovák nyelvű óriásplakátokkal csábítják a fogyasztásra. Amíg pl. a délkomáromi Tesco teljesen kétnyelvű, addig a gútai, érsekújvári vagy vágsellyei Tescóban nem találkozunk magyar feliratokkal. A győri eset kitűnő példája annak, hogy a hazánkban működő külföldi üzletláncok kizárólag a profit önző szemüvegén keresztül szemlélik Magyarországot, s a magyarokban nem látnak mást, mint fogyasztókat. Természetesen, ez a szlovákok esetében sincsen másként, azzal a különbséggel, hogy ott elvárások is vannak ezekkel a cégekkel szemben. Talán eljött az ideje, hogy mi is elvárásokat támasszunk a hazánkban működő külföldi áruházláncokkal szemben, mondjuk olyanokat, hogy a határon túli magyarlakta régiókban igenis szíveskedjenek hirdetéseiket, plakátjaikat, bolti felirataikat magyarul is feltüntetni.

OVB: Törvényesen zajlott a területi és országos kisebbségi választás

2011. február 12. - (mti)

Rendkívüli események nem zavarták meg és nem befolyásolták a területi és országos kisebbségi önkormányzatok választását - olvasható az Országos Választási Bizottság (OVB)Országgyűléshez benyújtott beszámolójában, amely pénteken került fel a parlament honlapjára. A testület szerint a magas részvételi arány a kisebbségek nagyfokú aktivitását jelzi. Az OVB november 15-én tűzte ki a területi és az országos kisebbségi önkormányzati képviselők választását 2011. január 9-ére, egyidejűleg meghatározta az országos kisebbségi önkormányzatok közgyűléseinek létszámát, valamint a kisebbségi jelölőszervezetek körét. A kisebbségi választás szabályai tavaly nyáron módosultak, csökkent a megválasztható képviselők száma, de a választási rendszert a módosítás nem érintette, így továbbra is a települési kisebbségi önkormányzati képviselők (elektorok) rendelkeztek választójoggal. A beszámoló szerint az elektori jegyzékben 9.168-an szerepeltek, kevesebben, mint 2007-ben. Ennek oka - írta az OVB -, hogy a jogszabályi változás miatt csökkent a települési kisebbségi képviselők száma, és ezt még az sem tudta ellensúlyozni, hogy 2010 októberében több települési kisebbségi önkormányzatot választottak meg, mint négy évvel korábban. Január 9-én 9.018 elektor, a választásra jogosultak 98,36 százaléka szavazott, ami az OVB szerint a kisebbségek nagyfokú aktivitásának bizonyítéka. A voksolás nyomán mind a 13 magyarországi kisebbség megválasztotta országos önkormányzatát, az országos választásokon a jelölő szervezetek 27 (2007-ben 24) listát állítottak, ezeken 624 (2007-ben 717) jelölt szerepelt. A területi választásokon a jelölő szervezetek 103 (2007-ben 102) listát állítottak, ezeken 947 (2007-ben 1.272) jelölt indult. Az OVB a beszámolóban kitért arra: az önkormányzati választásokhoz hasonlóan mind az országos, mind a területi választáson, a listák számának növekedése ellenére, a jelöltek száma - összhangban a megválasztható képviselők számával - csökkent. A cigány kisebbség valamennyi területi választókerületben, így a fővárosban és mindegyik megyében alakíthatott területi önkormányzatot, az ukrán és a szlovén kisebbség esetében azonban - hasonlóan a négy évvel ezelőttiekhez - nem teljesültek a területi választás kitűzésének törvényi feltételei. A választásokra nyilvántartásba vett jelölőszervezetek száma országosan 66 volt, ez kismértékű emelkedést mutat az előző választás adataihoz (63) képest. A kisebbségi jelölőszervezetek közül 38-at az OVB, 28-at a területi választási bizottságok vettek nyilvántartásba.

Országos Roma Önkormányzat: Új név, új alapszabály

2011. február 12. - (mti)

Új névről, új szervezeti és működési szabályzatról döntött az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) közgyűlése szombati kihelyezett ülésén Kaposváron. A január 9-i kisebbségi választást követően megalakult szervezet neve ezentúl Országos Roma Önkormányzat (ORÖ). Az új név alkalmazkodik az Európai Unió szóhasználatához - mondta Farkas Flórián a testület elnöke, fideszes országgyűlési képviselő és romaügyi miniszteri biztos, akit a választáson győztes Lungo Drom vezetőjeként a január 20-ai alakuló ülésen egyedüli jelöltként, ellenszavazat és tartózkodás nélkül választottak a képviselők az OCÖ elnökévé. A politikus, aki 1995 és 2002 között, két cikluson át már vezette az országos önkormányzatot, hangsúlyozta: az új alapszabály a korábbinál átláthatóbb, mindenki számára világos útmutató, amely illeszkedik a hatályos törvényekhez. Hozzátette: elfogadásával minden előzetes döntés hatályát vesztette. A közgyűlésen elfogadott határozatok sorából az ORÖ elnöke kiemelte az alkalmazottak létszámának csökkentését, továbbá azt, hogy valamennyi intézményvezetőjüket visszahívták. Kolompár Orbán, az OCÖ előző elnöke, a jelenlegi országos testületben a Magyarországi Cigányok Országos Fóruma (MCF) frakcióvezetője a kaposvári közgyűlés után újságíróknak elmondta: a roma önkormányzatnak egységesen, pártérdekektől függetlenül kell a romák érdekeit képviselnie, ezért komolyan gondolja az együttműködést a Lungo Drommal. Az 53 delegáltból álló ORÖ közgyűlésén az MCF által delegált 16 képviselőből hatan jelezték, hogy szeretnének csatlakozni a 37 tagú Lungo Drom frakcióhoz.

Fordulat: Váratlan helyről dicsérték meg Orbánt

Révkomáromi üzenetek

2011. február 15. - (borókai - hetivalasz.hu)

Minden okom megvolt, hogy jó emlékekkel búcsúzzak Révkomáromtól, ahol a Kempelen Közéleti Klub meghívására lehettem résztvevője a Média Magyarországon és Szlovákiában című beszélgetésnek. A Bottékához címzett hely kellemes környezetet biztosított, a közönség érdeklődő volt, a beszélgetőtársakban - Bara Zoltán klubvezetőben és Jozef Majchrák újságíróban, a Týždeň munkatársában - tájékozott és nyitott partnerekre találtam. Napirenden a sajtószabadság és Orbán Viktor szerepelt. Előbbi időszerűségét nem kell hosszasan taglalni; utóbbi apropóját az adta, hogy a Týždeň nemrég a magyar miniszterelnököt tette címlapjára. (A szlovákiai médium a legnagyobb példányszámú közéleti hetilap, és a kormányzó kereszténydemokratákhoz áll közel.) Štefan Hríb főszerkesztő az említett számban Orbán-portré keretében igyekezett feloldani az ellentmondást személyes tapasztalatai, valamint bizonyos magyarországi kommentárok között. Az utóbbi szerint a magyar kormányfő populista, antikapitalista, totalitárius politikus, aki veszélyezteti a sajtószabadságot és a demokráciát. Előbbit pedig így foglalta össze a szerző: „Interjút készítettem vele a Týždeň hetilapnak, és döntően kedvező benyomásokat szereztem róla [...] okosan fogalmazott, mindig egyenesen, nem keresett kitérőket, ésszerű mértékben volt nyílt - sőt szellemes. Egyáltalán nem tűnt politikai monstrumnak, aki a hatalomért feláldozza a szabadságot vagy országa fejlődését [...] Orbán nem szürke egér, nem középszer, akinek azért van szüksége a politikára, hogy egyáltalán észrevegyék. Ő első ligás.” Beszélgetésünk a szlovák-magyar fóbiamentes együttélés jegyében telt el, a hangsúlyokat a megértésre helyezve, említve akár Trianont, a nyelvtörvényt vagy a kettős állampolgárságot. Este tíz körül kisimultan tértem vissza a belváros tövében leparkolt autómhoz. A látvány összeborzolt. A motorháztetőről sáros lábnyomok indultak és végighaladtak a kocsi tetején, majd a csomagtartóról tűntek el. Valakinek ellenállhatatlan vágya volt átgázolni a magyar rendszámú Volkswagenen. Az ismeretlen beteges üzenetet hagyott. Hogy nem kívánja a magyar jelenlétet Szlovákiában. Csakhogy a magyarok Révkomáromban is otthon vannak. Akárcsak a földönjáró szlovákok, akikkel a Bottékában volt szerencsém találkozni. Nem kétséges hát, ha hívnak, legközelebb is megyek. Lépjen akárki, akárhová...

Elvesztették állampolgárságukat a nyelvtörvény miatt

2011. február 15. - (168ora.hu / fh)

Harminckét ember vesztette el szlovák állampolgárságát, amióta Robert Fico kormánya az Orbán-kormány állampolgársági törvényére reagálva elfogadta a szlovák ellentörvényt. Ezt Alena Koišová, a Szlovák Belügyminisztérium kommunikációs osztályának illetékese közölte hétfőn. Közülük a legtöbben német állampolgárságot szereztek, összesen tizenketten, osztrák állampolgárságot pedig tízen. Öten cseh, ketten brit állampolgárrá váltak, egy-egy személy pedig a megszerzett magyar, olasz és holland állampolgársága miatt vesztette el a szlovákot. Összesen kilenc férfiról és 23 nőről van szó. A Fico-kormány által jóváhagyott állampolgársági törvény 2010. július 17-én lépett hatályba. A törvény értelmében, aki más ország állampolgárává válik, azt köteles bejelenteni az illetékes körzeti hivatalnál. Amennyiben ezt nem teszi meg, 3 319 eurós pénzbüntetésre is ítélhető. Aki elveszti szlovák állampolgárságát, annak személyi igazolványa és útlevele érvényét veszti, és köteles leadni. Nem veszti el szlovák állampolgárságát az, aki egy idegen ország állampolgárságát alanyi jogon szerezte, például házassággal vagy születéssel - írta a Független Hírügynökség.

Sme: A kettős állampolgárság politikai probléma

2011. február 11. - (mti)

A kettős állampolgárság politikai és nem jogi probléma, ezért rendezésére politikai megoldást kell találni - írta kommentárjában az Sme szlovák liberális napilap. „A kettős állampolgárság magyar módra ellentétes ugyan a politikai tisztességgel, de nem a világos nemzetközi, illetve európai normákkal. Ilyenek ugyanis még nincsenek. A magyar kettős állampolgárság politikai probléma, s ha fenyegetést jelent, akkor csak politikai szinten, és megoldani szintén csak politikai módon lehet” - írja Peter Morvay, a szerző. „Tömegesen osztani az állampolgárságot más országok lakóinak azon országban való tartózkodás feltétele nélkül, amely az állampolgárságot adja, nagyon inkorrekt, buta dolog, és egyáltalán nem olyan lépés, amely hozzájárulhatna két ország és két nép kölcsönös kapcsolatának javításához” - véli Morvay. Kifejti: az európai szokásjog az, hogy azoknak adnak kettős állampolgárságot, akik hosszabb ideig élnek egy másik országban. Szerinte az pedig egyáltalán nem felel meg a nemzetközi szokásoknak, hogy egy szomszédos ország állampolgárainak oszt valaki tömegesen állampolgárságot, s ugyanakkor azt állítja, hogy annak az országnak ehhez semmi köze. Az elvárható minimum, hogy az érintett féllel tárgyalások kezdődnek egy kétoldalú szerződés megkötéséről. Ez a Velencei Bizottság álláspontja is, amelyre Budapest gyakran hivatkozik - persze csak ha érdekei úgy kívánják. A probléma lényege azonban az, hogy a kettős állampolgárság kérdésében nincsenek egységes európai szabályok, így azokat megsérteni sem lehet. Hasonlóan nincsenek európai normák a kisebbségi jogok terén sem. Orbán úgy él vissza az állampolgársággal, mint Robert Fico volt szlovák miniszterelnök élt vissza a kisebbségi jogokkal - mutat rá Morvay. Azt állítja, hogy Magyarországhoz hasonló módon több állam is osztogatja állampolgárságát, köztük az Európai Unió legalább két tagállama Románia és Németország is. „Az, hogy ezt mások is csinálják még nem bizonyítéka annak, hogy ez rendben van” - szögezi le a szerző. Miután a kettős állampolgárság megadása magyar módra nem sért törvényeket, büntetni is nehezen lehet, legalábbis nem úgy, ahogy azt az előző szlovák kormány tette, hogy a kérelmezőknek elvette volna szlovák állampolgárságát. Politikailag a kettős állampolgárság kérdését csak egy szlovák-magyar szerződéssel, vagy közös európai normák elfogadásával lehet rendezni. Szlovákiának azonban mindkét cél eléréséhez Brüsszel segítségére van szüksége - zárja írását a szerző.

Fico győzelme

2011. február 10. - (Pataky István - Magyar Nemzet)

Egy hónapig még biztosan érvényben marad a kettős állampolgárok szigorú büntetése Szlovákiában, ráadásul a tegnapi parlamenti játszma a jövőre nézve sem ígér semmi biztatót. A törékeny jobbközép koalíció addig sikeresen összezár, amíg nem kerül terítékre a magyarkérdés. Mihelyt az általuk gyűlölt Fico magyarellenes intézkedéseinek eltörlése a cél, azonnal beindul a vita és a széthúzás. Jön a simlizés, miként is lehetne fából vaskarikát csinálni, a magyarokat sújtó szabályok megtartásával együtt szabadulni a sovinizmus vádjától. Nem egyszerű Iveta Radicova miniszterelnök élete, a Ficot ellenzékbe szorító színes társaság az aláírt szerződés ellenére is nehezen nevezhető koalíciónak. A tegnapi döntés kapcsán azonban nem érdemes elveszni a részletekben. Időpocséklás azon elmélkedni, kik, miért, hogyan buktatták meg sikeresen a szlovák állampolgárság megvonásával büntető törvény módosítását. Ha valami, akkor ez a jogszabály klasszikus védjegye mindannak, ami az előző években zajlott Szlovákiában. Magyar szemszögből az égvilágon semmit sem jelent a szakítás az előző, Fico és Slota fémjelezte politikával, ha éppen azokat a döntéseket igyekeznek egyes döntéshozók átmenteni, amelyek a magyarok ellen születtek. A kialakult helyzetért a könnyített magyar honosításról szóló törvénymódosítást okolók számára érdemes még egyszer világossá tenni, hogy míg a budapesti döntésre számtalan példa van Európában, addig a pozsonyi jogszabály ebben a formájában egyedi, hiszen Ausztriában, Csehországban vagy Ukrajnában törvény tiltja ugyan a több állampolgárságot, a tiltást megszegőket azonban nem büntetik az eredeti állampolgárság megvonásával. Állítólag egy korábbi koalíciós egyeztetésen Mikulás Dzurinda is érzékeltette, a szabályozás bizonytalan jogi alapokon áll. A külügyminiszter azt mondta, azok a polgárok, akiket Szlovákia megfoszt a szlovák állampolgárságtól, pert indíthatnak Szlovákia ellen a nemzetközi bíróságon. Míg a pozsonyi történések nagy győztese Robert Fico és pártja, addig a kialakult helyzet legnagyobb politikai kárvallottja a Híd - Most párt, s ezzel nyilván Bugár Béla is tisztában van. Nem elsősorban azért kudarc a vegyes párt számára a törvénymódosítás elmaradása, mert gyengének bizonyult a koalíción belüli csatározásokban. Az általa képviselt üzenet, a magyar érdekek mentén folytatott politizálást felülíró magyar-szlovák közösködés sikeressége kérdőjeleződött meg. Ha a jelenleg legdemokratikusabb és legeurópaibb pozsonyi koalícióban is ilyen nyíltan üti fel a fejét a nacionalizmus, a magyarfóbia, miként bízhat meg egy a felvidéki magyar szavazó a vegyes párt szlovák részében? Az új helyzetben nem lesz könnyű dolga a budapesti diplomáciának sem. A magyar uniós elnökségi program kiemelt részeként kezelt közép-európai együttműködés jegyében egy fél évre szóló meg nem támadási megállapodás él Budapest és Pozsony között a politikai megnyilatkozásokat illetően. A magyar-szlovák konfliktus ismételt kiéleződése most legalább annyit ártana a soros EU-elnök Magyarországnak, mint Szlovákiának. A felhőtlen barátkozás viszont a felvidéki magyarokban kelthet rossz ízű déja vu érzéseket. A törvénymódosítás elmaradásával vélhetőleg lekerül a napirendről annak az államközi megállapodásnak a kérdése is, amely - pozsonyi javaslatra - éppen a kettős állampolgárság ügyét tisztázta volna. A magyar-szlovák viszonyban az olvadás légkörét újra felválthatja a kölcsönös gyanakvásé. Meddig még?

A HÍD felfüggesztette koalícióbeli tagságát,

képviselői nem szavaznak meg semmilyen törvényt!

2011. február 10. - (parameter.sk)

A Híd parlamenti frakciójának tagjai nem szavaznak meg semmilyen kormánykoalíció által előterjesztett törvényt, amíg ki nem derül, többsége van-e a kormánykoalíciónak a parlamentben - jelentette ki a párt elnöke, Bugár Béla azon a rendkívüli sajtótájékoztatón, amellyel az állampolgársági törvénymódosítás kudarcára reagáltak. Richard Sulík, az SaS elnöke röviddel Bugár Béla sajtótájékoztatója után bejelentette, az SaS parlamenti frakciója kizárta soraiból Igor Matovičot, mert az ellenzékkel szavazott az állampolgársági törvény módosításakor. A három további „egyszerű ember” egyelőre az SaS-frakció tagja marad. Bugár a koalíciós szerződés nyilvánvaló megszegéseként értékelte, hogy az állampolgársági törvény módosításakor az SaS-ban politizáló Egyszerű Emberek elnevezésű civil szervezet szószólója, Igor Matovič és a KDH képviselője, Radoslav Procházka az ellenzékkel szavazott. Ezt megelőzően pedig további három SaS-es képviselővel együtt Igor Matovič módosító javaslatát támogatva arra kényszerítették a kormánypárti képviselőket, hogy vonják vissza a kormány által támogatott kormányjavaslatot. Bugár felszólította továbbá Iveta Radičová kormányfőt, hogy haladéktalanul hívja össze a Koalíciós Tanácsot, tisztázandó, hogy a kialakult helyzet miatt többséggel bír-e még a parlamentben a kormánykoalíció. Az SaS és KDH elnökének azt üzente Bugár, hogy azonnal intézkedjenek azon képviselőikkel szemben, akik úgymond, papírfecninek tekintve a kormány programját megszegték a koalíciós szerződést.

Matovičék vagy Orbánék buktatnák meg a Radičová-kormányt?

2011. február 10. - (Barak László - parameter.sk)

Nem tudni, Szlovákia legegyszerűbb politikusai, Igor Matovič és baráti köre, a házelnök, Richard Sulík pártjában, az SaS parlamenti frakciójában vendégszereplő Egyszerű Emberek hülyesége, és társuk, a KDH ifjú szalonnacionalista titánja, Radoslav Procházka, avagy Orbán Viktor határon átnyúló magyaregyesítő manőverei miatt bukik-e meg a Radičová-kormány. És megbukik-e egyáltalán…? Tagadhatatlan azonban, hogy eme mutatványosok alkalmi társulata nélkül aligha lehetett volna a szlovák parlament műsorára tűzni azt a vásári komédiát, amely a szlovák állampolgársági törvény módosítása ürügyén játszódott le csütörtökön a szlovák törvényhozásban. Nevezetesen, hogy megbukott az a kormánypárti törvénymódosítási javaslat, amely Robert Fico Orbánék határon túli magyarok gyorsított honosítására hivatott revanstörvényét enyhítette volna úgy, hogy törlik belőle azt a paragrafust, amely megfosztja szlovák állampolgárságuktól azokat a személyeket, akik más állampolgárságra is szert tesznek. Ha feltételezzük, márpedig miért ne feltételeznénk, a hívei által minimum Szent István-i stratégaként elkönyvelt Orbán Viktor tökéletesen tisztában volt azzal, a szűkkeblű szlovák nacionalisták körében biztosan égszakadással-földindulással felérő lelki problémákat hoz felszínre, de legalább zsigeri szorongást és aktív ellenszenvet vált ki, hogy egy huszárvágással honosítja a szlovákiai magyarokat, egyértelműen az ő győzelme, ha jóvátehetetlenül megbomlik a szlovákiai politika egyensúlya. Vagyis kaotikus viszonyok teremtődnek Magyarország magyarok által is lakott szomszédságában. Egy szétbarmolt vadászmezőn ugyanis sokkal könnyebb a nemzeti vadorzás, mint kiegyensúlyozott, normális közéleti viszonyok között. Hagyjuk azonban az Orbán rovására gyártott összeesküvés-elméleteket, mert még összetévesztenek bennünket az olyan agymosott barmokkal, akik hajlamosak akár egy természeti csapást, egy obligát földrengést is a magyar nemzet, illetve Orbán Viktor vélt vagy valós ellenségei, úgymond, az embertelenül haszonleső multinacionális áruházláncok és a még falánkabb kereskedelmi bankok nyakába varrni… Ostobaságért ugyanis egyáltalán nem kell a szomszédba menniük a szlovákiai közélet ripacsainak sem. Amely tény fölött csak olyan surmók örömködhetnek, akik nem látnak tovább a világfájdalomtól örökösen lógó orruknál. Szlovákiában sajnos legalább akkora a nacionalista fertőzöttség, mint Magyarországon. Mással ugyanis nem igen magyarázható, hogy nem csupán holmi politikába tévedt Matovič-féle dilettáns magánzók kapták be tökig Orbán nemzetegyesítő csaliját, hanem olyan, hozzájuk képest Einsteinnek számító ember is, mint amilyen Radoslav Procházka. Akinek viszont a KDH parlamenti képviselőjeként teljesen tisztában kellett lennie azzal a ténnyel, ha kormánypárti parlamenti politikusként tudatosan megszegi a koalíciós szerződést és semmibe veszi a kormányprogramot, tulajdonképpen saját kormánya bukását kockáztatja. Ezért komolyabb nagyságrenddel az ő felelőssége, nem kevésbé pedig a pártjáé. Már, ha annak megbízottjaként fúrta meg a kormány hajóját. Például azért, mert a KDH politikusai az egyelőre ellenzékbe szorult Robert Ficoék felé kacsingatnak egy majdani közös kormányzás reményében… Legyen bárhogy, úgy kellett most Szlovákiának, Szlovákia valamennyi állampolgárának egy akut kormányválság, mint egy egészséges ember hátára a púp. Merthogy a vérpopulista Fico esetleges visszatérése mind belpolitikai, mind pedig külügyi szempontból tragédiával felérő esemény lenne. Egyrészt, mert a gazdasági szakadék szélére sodorná az országot. Mi több, újból felszítaná a nemzetiségi gyűlölködés parazsát. Másrészt pedig Fico személyében egy olyan ellenfél teremne szinte a semmiből a konfliktuskereső Orbán Viktor számára, akire legalább olyan szüksége van, mint az embereknek a sóra. És fordítva… A szlovákiai magyarok pedig még komolyabb túszhelyzetbe kerülnének, mint amilyenben Fico gátlástalan országlása idején szenvedtek. Mármost, az a szlovákiai, pardon, felvidéki magyar, aki efféle helyzetnek képes örülni, vagy nem tudja, mit cselekszik, vagy pedig téved. Kivált, ha azt hiszi, hogy bármely politikus számára - legyen az akár az általa félistenként imádott Orbán - fontosabb, mint azok köldöknéző hatalmi érdekei. Befejezésül „mondjunk egy dalt” azokról is, akik a jelenlegi kormányválságot azért üdvözlik, mert nem tetszik nekik, hogy a Bugár-féle Híd párt a kormánykoalíció tagja. Akik a Radičová-kormány megalakulása óta azt hangoztatják, hogy szlovákiai magyar politikusoknak semmi keresnivalójuk nincsen semmilyen szlovák kormányban. Legalább is, amíg maga a szlovák parlament önként és dalolva nem kezdeményezi a Felvidéki Magyar Köztársaság megalakulását… Hát kérem szépen, az ilyen a megszállottaknak tényleg komolyan el kellene gondolkodniuk azon, érdemes-e Szlovákiában szenvedniük. Egészen biztosak lehetnek ugyanis abban, amíg a szlovák parlamentben szlovák honanyák és honatyák lesznek többségben, nem lesz itt sem Felvidéki Magyar Köztársaság, sem magyar területi autonómia, de még a legalapvetőbb kisebbségi jogokat sem lesznek hajlandók számukra önként, sőt, szeretetből garantálni az illetékes döntéshozók. Hacsak nem kényszerülnek rá parlamentbeli, kormánybeli magyar kollégáik miatt! Akiknek szavazataitól hatalmi pozícióik függnek. Hogy ez tulajdonképpen semmi más, mint egy politikai alapon működő üzlet? Hát persze, hogy nem más. Igenis üzlet. Mégpedig egyáltalán nem ördögtől való, hanem a parlamentáris demokrácia játékszabályai alapján működő üzlet. Amiből kimaradni, amíg legalább viszonylag működőképes, nem más, mint a választókkal, a Híd esetében a szlovákiai magyarokkal szemben elkövetett bűn…

Slotáék támogatnák a kormányt a Híd helyett

2011. február 12. - (sita / Új Szó)

A Szlovák Nemzeti Párt (SNS) együttműködést és megoldást ajánlott a kormányzati patthelyzetre a koalíciónak, miután a Híd bejelentette, hogy nem szavazza meg a törvényeket. A nemzetiek azt ajánlották, hogy az ország szempontjából fontos, a költségvetéssel és az uniós joggal kapcsolatos törvényeket megszavazzák, s ezért nem kérnek cserébe semmit. Ján Slota szerint a kormány így „megszabadulhatna a Híddal való kollaborálástól. Ez az egyetlen feltételünk“ - mondta a párt kibővített elnökségi ülése után Ján Slota elnök. Az SNS felháborodásának adott hangot, hogy a kormányzó pártok együttműködnek a Híd párttal. „A parlamenti munka elszabotálásával nem az összefogást, hanem a megosztást képviseli a párt, amely hidat akar építeni magyarok és szlovákok között“ - hangsúlyozta Slota. A Szlovák Nemzeti Pártnak az sem tetszik, hogy a parlament ismét megszavazta az államfő által visszaküldött nyelvtörvényt. „A szlovák nyelven beszélő szlovákokat diszkriminálni fogják Dél-Szlovákiában“ - véli a pártelnök. Az SNS azért tartott kibővített elnökségi ülést hogy megvitassa a tagfelvételek kérdését. Az elnök, Ján Slota szerint több száz új tagja van a pártnak. Az összlétszám napjainkban 1500, a következő két évben 7-8 ezerre növelnék a taglétszámot. „Az elmúlt évek filozófiája az volt, hogy a mennyiség helyett a minőséget helyeztük előtérbe, s ez hibás döntésnek minősült“ - mondta Slota. Az elnökség mellett a párt parlamenti képviselői, illetve járási és kerületi elnökei alkotják a kibővített elnökséget. A mai tanácskozás után valamennyien megtekintik a Szlovák Nemzeti Színház M. R. Štefánik című előadását. A politikus Milan Rastislav Štefánik 1919. május 4-én Pozsonyba tartott, amikor repülőgépe lezuhant. Slota többször is hangoztatta véleményét, hogy Štefánik gépét lelőtték, ám a hivatalos álláspont szerint repülőgép-szerencsétlenség történt.

Mikuláš Dzurinda új szeleket érez

2011. február 3. - (mti)

Új szelek fújnak a szlovák-magyar kapcsolatokban, de az nem lenne jó, ha túl nagyok lennének a várakozások - mondta a szlovák külügyminiszter abban az interjúban, amelyet az Új Szó című pozsonyi magyar napilap közölt. „Igen, úgy érzem, új szelek fújnak, elkezdtünk normálisan kommunikálni. Másrészt viszont nyitottaknak és realistáknak kell lennünk, tehát nem lenne jó, ha túl sokat várnánk el” - jelentette ki Mikuláš Dzurinda. Hozzátette: „Amíg a magyar politikum szükségét érzi, hogy olyan szőnyeget vigyen Brüsszelbe, amilyet az év elején vitt, akkor lehet, hogy még sok víz lefolyik a Dunán addig, amikor már a magyar külpolitika többet fog előre nézni, mint vágyakozással tekinteni a múltba.” A Budapest és Pozsony viszonyában feszültséget keltő kettős állampolgársággal kapcsolatban Dzurinda úgy látja, hogy „eddig jó irányba halad az egyeztetés”, a kormányközi megállapodásról szóló elképzelés jó dolog, de „hogy ezt Orbán miniszterelnök úr is komolyan gondolta-e, az kiderül a következő hetekben. Bízom benne, hogy igen.” Dzurinda elutasította azt a véleményt, hogy a kettős állampolgárság kérdésének vegyes bizottság elé utalása egyenlő lenne a probléma jegelésével; azt állítja, sietni kell a megoldással. „Nem akarom megsérteni a magyar miniszterelnököt, sem mást a magyar oldalról, csak annyit tudok, hogy nem fogunk túl sokáig várni. Meglátjuk, mennyire válik az egyezség valósággá, mi ezért mindent meg fogunk tenni. Másrészt az én véleményem szerint a vegyes bizottságok feladata pont az, hogy megoldják a problémákat. Mi másért lennének?” - mondta. Arra a kérdésre, hogy hogyan értékeli Orbán Viktor politikáját, a szlovák külügyminiszter úgy válaszolt: „erre az idő fog választ adni”. Majd kifejtette: „Annyit tudok mondani, azon leszek, hogy segítsek a budapesti politikusoknak abban, hogy képesek legyenek inkább előre, a jövőbe, mint hátrafelé tekinteni. Az említett szőnyegnek nincs értelme. Ugyanúgy nincs értelme az I. és a II. világháború utáni Európa elrendezésén vitatkozni. Ezek kész tények.” A miniszter szerint „csak annak van értelme, ha előre tekintünk, fejlesztjük kapcsolatainkat. Tetszik nekem a Duna-stratégia, tetszik nekem, hogy Orbán Komárom mellett új hidat akar. Tetszenek nekem azok a megoldások, melyek az emberek életét megkönnyítik.” „Hogyan nézett rám Vladimír Mečiar több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a Párkány és Esztergom közötti hidat újjáépítettük. És milyen jó, hogy újjáépítettük. Ilyen politikát kellene folytatni! Szomszédok vagyunk, örökké azok maradunk” - közölte Mikuláš Dzurinda.

Matovič és Orbán „magyarjai”? - Miért szeretik magyarjaikat

2011. január 31. - (Barak László - parameter.sk / Új Szó)

A magyar államfő, Schmitt Pál után Orbán Viktornak, a kormányfőnek is jelenése volt Szlovákiában. Lássuk be, korántsem annyira fölösleges, mint az előbbi közjogi méltóságé. Többek között megtudhatták tőle az érdekeltek, hogy nem szokott szlovák gyerekeket reggelizni (sic!)… Nem semmi! Ez a megnyilatkozás cirka akkora tahóság, mintha Anna Belousovová, a vérmes szlovák nacionalista matróna a Hortobágyon impotens magyar csikósokról anekdotázna csikósoknak. Ennek ellenére azonban Orbánt senki nem küldte el a Hortobágyra a szürke szarvasmarhák közé pásztornak. Lehet, csak azért nem, mert éppen megoldotta volt Szlovákia gázellátását…? Kolléganőjével és vendéglátójával, Iveta Radičovával ugyanis szerződésben szövetkezett, hogy megépíttetik azt a Magyarországról Szlovákiába irányuló gázvezetéket, amely egy esetleges orosz-ukrán gázvita negatív szlovákiai következményeit enyhítheti majd. Korántsem kölcsönös szeretet okán persze, hanem pénzért. De ez olyan természetes, mint az, hogy Orbán Viktor azt hiszi, a „fülkeforradalom“ óta épp úgy hozzá igazítják a greenwichi időt is, mint például Schmitt Pál napirendjét… Apropó szeretet. Orbán látogatása arra is jó volt, hogy megtudhatták a szlovákiai magyarok, mennyire szeretik őket az egyszerű szlovák emberek. Képviseletükben legalábbis egy vonatkozó szerelmi vallomást az első számú Egyszerű Ember, Igor Matovič látott jónak megosztani Orbán Viktorral is. Nyilván azért, mert féltékeny lett rá. Okkal-e vagy ok nélkül, fölösleges lamentálni erről… Legyen elég annyi, hogy Matovičot két dolog befolyásolhatta a vonatkozó véleményalkotásban. Egyrészt, vagy keveset beszélget SaS-frakcióbeli kollégájával, a dunaszerdahelyi illetőségű Somogyi Szilárddal, vagy pedig sokat. Ha keveset beszélgetnek, Matovič legalább oly mértékben tájékozatlan a szlovákiai magyar néplélek rejtelmeit illetően, mint amennyire Orbán Viktor a terchovái parasztok hétköznapi vágyai tekintetében. Ha viszont sokat beszélgetnek, nem mindegy, mit hall Matovič. Olyasmit-e, hogy Dél-Szlovákiából hosszú tömött sorokban nyomulnak magyar állampolgárságot igényelni a szlovákiai magyarok, avagy arról kap információkat, hogy sokkal kevésbé érdekli őket a téma, mint őt magát. Az sem mindegy persze, Somogyinak eszébe jutott-e már, hogy Orbán csak azért szereti a szlovákiai magyarokat, mert urambocsá! majdani voksaikra meg az általuk lakott területekre is ácsingózik. Avagy csak lelki kielégüléshez szeretné őket segíteni… Somogyinak egyébként kizárólag ez utóbbi aktusról kellene beszélgetnie Matovičcsal. Céloznia sem szabadna holmi „nagymagyar összeesküvés“ lehetőségére…! Mert attól még a legszelídebb liberális szlovák ember is képes elveszteni józan ítélőképességét. Nem beszélve az olyanokról, mint Ján Slota, akiről okkal gyanítható, soha nem volt sajátja a józan ítélőképesség. Miként is lehetne egy állandóan részeg fószernek józan ítélőképessége? Az ilyenen legalább annyira fölösleges számon kérni a józan ítélőképességet, mint az MKP elnökének, Berényi Józsefnek vagy a Csemadok ügyeletes prédikátorának, Hrubík Bélának megtiltani, hogy jajveszékelésbe és koldulásba kezdjenek, amint feltűnik látókörükben egy-egy öltönyös magyarországi turista. Apropó jajveszékelés és koldulás. Ha nem ez lett volna napirenden, amikor Orbán hazafelé menet megállt a dunaszerdahelyi városházán (Útba esik jövet-menet a Búsmagyar Szövetkezet…?), nyilván eszébe sem jut neki másfél órára bezárkózni Berényiékkel, Hrubíkékkal meg egy tucatnyi protekciós szlovákiai búsmagyarral… Vagy a bűnös az, aki rosszra gondol? És Orbán Viktor Matovičhoz hasonlóan csak diszkréten szerelmet akart vallani magyarjainak…?

Többen vannak kisebbségben

Az a perdöntő, hogy ki minek vallja, tartja magát

2011. január 31. - (Daniss Győző - Népszabadság)

Senki sem tudhatja pontosan, hogy napjainkban Magyarországon hány ember tartja magát valamelyik nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozónak vagy olyan országlakosnak, aki nem mondja ugyan, hogy a tizenhárom „hivatalos” kisebbséghez tartozik, de mégsem magyar, hanem kínai, orosz, kurd, afrikai stb. Tovább bonyolítja a dolgot, hogy - egyébiránt érthető módon - nem vág egybe a valamely kisebbséghez tartozók és az e kisebbség nyelvét anyanyelvként tudók, használók száma. A legutolsó hivatalos adat a 2001. évi népszámlálásból való, de - amint ezt Tóth Pál Péter, a KSH Népességtudományi Kutatóintézet tudományos főmunkatársa hangsúlyozza - e tekintetben az sem egészen pontos, hiszen az adatszolgáltatás nem volt kötelező, és félmilliónál többen nem adtak választ. Azt azonban valószínűsíthetjük, hogy 1990 és 2001 között megnőtt a magukat valamelyik nemzeti-etnikai kisebbséghez tartozónak mondók aránya. E változásnak elsősorban politikai okai voltak. Elvben nem számított és nem is számít előnynek, ha valaki magyarnak mondta és mondja magát. De annak sincs hátrányos következménye, ha valaki felfedezi magában a szlovént, a németet, a cigányt. Magyar állampolgárként e minőségében is teljes életet élhet. A gyakorlatban a hazai boldogulás, persze, könnyebb, ha valaki tud magyarul is. Mert az tagadhatatlan, hogy egy kisebbséghez tartozó diák hiába akart volna és hiába akarna ma is az egyetemen öt vagy hat évig örményül, szlovénül, ruszinul atomfizikát vagy fogorvoslást hallgatni. A helyzet szerencsére mára sokat javult, hiszen a határok nyitottabbá válásával a különleges szakmák, hivatások iránt érdeklődők eljuthatnak anyanyelvükön oktató külföldi tanintézménybe. Az anyanyelvre és az identitásra vonatkozó népszámlálási adatok azt mutatják, hogy az ebben a statisztikában folyamatosan szereplő öt kisebbség létszáma nő - 2001-ben például csaknem fél százezerrel többen mondták magukat cigánynak, mint egy évtizeddel azelőtt -, csupán a románé csökken. A kutató szerint mindezt nem vagy nemcsak demográfiai sajátosságok, hanem főképpen az említett politikai okok magyarázzák. Hiszen a nemzeti kisebbségek szaporodási rátája sem nagyobb a magyarokénál. Egyetlen kivétellel: a cigány kisebbséghez tartozók körében az átlagosnál több gyermek születik. Ennek és ez esetben szintén politikai hatásoknak is köszönhetően - ezt valószínűsítik a közelmúltban elhunyt Hablicsek László számításai - 2021-ben nyolcszázezer roma honfitársunk lesz. Ez lehet az egyik záloga annak, hogy ne csökkenjen rohamosan az ország népessége. Azt persze, sokszor nagyon nehéz eldönteni, hogy ki a cigány, és ki nem. Perdöntő csak az lehet, hogy ki minek tartja, vallja magát - egyébiránt a tapasztalat az, hogy a romák nagyobb része magát magyar nemzetiségűnek tartja. A magyarok és a kisebbségiek arányán változtathat és változtat az esetleges vándorlási nyereség is. Mégpedig a kisebbségiek javára. Tóth Pál Péter úgy véli, hogy a bevándorlók között az elkövetkezendő években csökkenni fog a környező országokban élő magyarok és növekedni a más, gyakran távoli országokból érkezők aránya. A hazai nemzeti-etnikai kisebbségek és a nálunk ezután letelepedők léte - mondja befejezésül a kutató - nem teher, hanem sokat ígérő lehetőség. Nyelvtudásuk, külföldi kapcsolatrendszerük megkönnyítheti a nemzetközi színtéren való boldogulásunkat, zenéjük, táncaik, szokásaik pedig valamenynyiünk életét színesíthetik, gazdagíthatják.

Magyarok, cigányok, álrománok

2011. február 11. - (Magyar Nemzet)

2010. október 3-án több olyan román kisebbségi önkormányzat alakult, amelynek képviselői között nagy számban vannak cigány, magyarországi magyar és romániai magyar származású személyek is - derül ki a Magyarországi Románok Kulturális Szövetsége közleményéből. A kulturális szervezet elsősorban a Román Kisebbségi Önkormányzat elnökét, Kreszta Trajánt okolja a kialakult helyzetért.

Schmitt megítélése romlik, a pesszimizmus mélyül

2011. február 4. - (hvg.hu)

Az év utolsó két hónapjában történt 8 pontos zuhanást követően január végére újabb egy ponttal csökkent a hvg.hu NetHangulat Index értéke, amely így az évet 27 ponton kezdte - derül ki az NRC Piackutató felméréséből. A netpolgárok több mint háromnegyede gondolta úgy, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. Míg a magánnyugdíjpénztárakkal kapcsolatos novemberi kormánydöntés jelentősen rontott az internetezők közhangulatán, addig a decemberi és januári események már csak csekély mértékben növelték a pesszimizmust - ennek ellenére januárban már ismét a netpolgárok több mint háromnegyede gondolta úgy, hogy Magyarországon rossz irányba mennek a dolgok. A tavaszi országgyűlési választásokkal fordulóponthoz érkeztünk a Nethangulat mérések történetében: a Fidesz elsöprő győzelmének eredményeként április végére 14, májusban pedig további 3 ponttal nőtt a NetHangulat index, és az akkor mért 40 pont 2006 májusa óta a legmagasabb érték volt. Bár a következő hónapokban némiképp csökkent az index értéke, a korábbiakhoz képest bizakodó hangulat egészen október végéig kitartott, és úgy tűnt, a kabinet vitát kiváltó intézkedései - az IMF-fel szembeni ellenállás vagy az Alkotmánybíróság jogkörének megnyirbálása - sem változtatták meg az internetezők közhangulatát. Októberben 36 ponton állt az index, alig valamivel alacsonyabban, mint a választásokat követően. November azonban újabb fordulópontot hozott - arra ugyanis már ugyancsak 2006 óta nem volt példa, hogy az index egyetlen hónap leforgása alatt 7 pontot zuhanjon. A magánnyugdíj-pénztárakkal kapcsolatos kormánydöntés tehát jelentős hatással volt az internetes közhangulatra. A decemberi eseményeknek, a médiatörvény elfogadásának már nem volt ekkora befolyása a netes közhangulatra, miként januárban sem történt igazán jelentős változás: az elmúlt két hónapban egy-egy pontot csökkent az index értéke. A NetHangulat index január végén 27 ponton állt - ami ugyan 13 ponttal alacsonyabb, mint a választások utáni 40-es érték, de még így is öt ponttal magasabb, mint 2010 elején. A hvg.hu NetHangulat Index alakulását meghatározó alapkérdés a korábbi hónapokkal megegyező módon januárban is a következő volt: Általában milyennek látja Ön a magyarországi helyzetet? Inkább jól vagy inkább rosszul alakulnak a dolgok? A NetHangulat index ötvenes értéke tekinthető középpontnak. A középpontnál alacsonyabb értékek pesszimista, az ennél magasabb értékek optimista hangulatot jelentenek. A középponttól való távolság a pesszimizmus vagy az optimizmus mértékét határozza meg. Eszerint az internetezőket az elmúlt tizenkét hónap mindegyikében (sőt az elmúlt öt évben) inkább borúlátó hangulat jellemezte, és még a választásokat követően is a pesszimisták voltak többségben. A tavaly márciusi mélypont idején a hazai netpolgárok 91 százaléka gondolta úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok; ez az arány a választások előtt márciusban 81 százalék volt, májusban viszont csupán 58 százalék. Az elmúlt három hónapban 11 százalékponttal nőtt a pesszimisták aránya, így januárban már 76 százalék gondolta úgy, hogy rossz irányba mennek a dolgok, és csak a netpolgárok 17 százaléka volt ellenkező véleményen. Az index egyik demográfiai szegmensben sem változott jelentősen az elmúlt egy hónapban. A férfiak (31 pont) továbbra is optimistábbak, mint a nők (23 pont), és az életkorral is nő az optimizmus: a 18-29 évesek esetében 25, az ötven felettiek esetében 33 ponton áll a mutató.

A Die Presse cikke a médiatörvényről

Az Európa Tanács figyelmezteti Magyarországot

2011. február 4. - (168ora.hu)

Thomas Hammarberg az emberi jogok megbízottja attól tart, hogy a médiatörvény következtében „öncenzúra” alakul ki. A törvény átdolgozásába be kell vonni a civil társadalmat. Az Európai Unióhoz hasonlóan az Európa Tanács is megfogalmazta a magyar médiatörvény miatti aggodalmát. Az Európa Tanács emberi jogi megbízottja, Thomas Hammarberg Strasbourgban arra figyelmeztetett, hogy az új előírások - függetlenül attól, napi gyakorlattá válnak-e -”elrettentő hatásuk” a média „öncenzúrájához” vezethet. Felszólította a budapesti kormányt, hogy az ellenzéki pártokat és a civil szervezeteket is vonja be a vitatott törvény esetleges felülvizsgálatába - írja a Die Presse. Magyarországnak nemcsak az Európai Unió, hanem az Európa Tanács normáit is be kellene tartania - figyelmeztetett a svéd politikus. Ebbe beletartozik az Európai Emberi Jogi Egyezmény (EMRK) is, amely garantálja a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságát. Az Európa Tanács tagjaként Magyarországnak kötelessége betartani ezt a szerződést, valamint figyelembe kell vennie az emberi jogok kérdésében illetékes strasbourgi Európai Emberi Jogi Bíróság jogi véleményét is. A felmerült problémák egyikeként Hammarberg az „összehasonlíthatatlanul nagy hatalommal” rendelkező és „kiegyensúlyozatlan” médiatanács által gyakorolt ellenőrzést nevezte meg. Ennek a hatóságnak a tagjai valamennyien a jobboldali konzervatív kormánypárthoz, a Fideszhez állnak közel. Eközben az újra szabályozásról az EU és Budapest között folyó vitában lassan kirajzolódik egy megoldás. Az EU Bizottság szerint „egyértelmű” jele van annak, hogy a budapesti kormány kész megváltoztatni a törvényt. Magyarország, amely január elejétől hat hónapig az EU soros elnöki tisztjét birtokolja, hétfőn javasolta az EU-nak, hogy folytassanak tárgyalásokat a törvényről, és nem zárta ki a változtatásokat sem. Többek között az zavarja a Bizottságot, hogy a törvény a „kiegyensúlyozott tudósítást” nem csak a rádióadóktól várja el, de olyan más médiumoktól is, mint például az internet-blogok. Ez Brüsszel álláspontja szerint a véleménynyilvánítási szabadság indokolatlan mértékű korlátozását eredményezheti - írja a Die Presse.

A Berliner Zeitung az új magyar alkotmányról ír

2011. február 15. - (mti)

A Berliner Zeitung Koronás köztársaság címmel közölt cikket kedden abból az alkalomból, hogy a magyar kormány a parlament elé terjesztette az új alkotmány tervezetét. Frank Herold, az újság munkatársa szerint a himnusz első sorából vett bevezető mondat (Isten, áldd meg a magyart!) máris belpolitikai vitához vezetett az alkotmány szövegéről. A Fidesz nemzeti-konzervatívjai egyértelmű hivatkozást akarnak látni a kereszténységre és a szent koronára. Utóbbinak az lenne a szerepe, hogy a nemzet fölött állva az egész magyarságot jelképezze. „Ezzel Magyarország valami egyedülállót vinne véghez: köztársasági alkotmányt kapna, amely azonban a királyság jelképeire hivatkozik” - mutatott rá a cikkíró. A tavalyi választásokon a partvonalra szorult baloldal és a liberálisok ezt elfogadhatatlannak tartják, amennyiben nem kerül be az alkotmányba az állam és egyház szétválasztása. Egyúttal azt is bírálják, hogy a tervezet gyengít több demokratikus ellenőrző szervet, köztük az alkotmánybíróságot. A bírálatok azonban nem sokat érnek, mivel a baloldal és a liberálisok már a vita megkezdése előtt elhagyták a terepet. A Fidesz kétharmados többsége miatt amúgy sem lett volna érdemi befolyásuk az alkotmány szövegére - érvelnek a két párt politikusai. A végeredmény szerintük úgyis egy felhatalmazási törvény lesz a jelenlegi kormány számára, amely saját nemzeti-konzervatív világképének pilléreit a következő választásokon túl is rögzíteni akarja a jogrendszerben. Így csak a neonáci Jobbik tárgyal majd a Fidesszel az alkotmányról - olvasható a cikkben. A Berliner Zeitung munkatársa idézte Kövér Lászlót, „Orbán kormányfő egyik legközelebbi barátját”, aki szerint a régi alkotmányból csupán egyetlen mondat marad meg: Magyarország fővárosa Budapest. A többit teljesen átírják. A magyar alkotmányban - jegyzi meg Herold -, nincsenek megváltoztathatatlan cikkek, például az alapvető jogokról. A kormány népszavazást sem tervez az új alkotmányról.

A Neue Zürcher Zeitung terjedelmes írása Magyarországról

2011. február 12. - (mti)

Magyarország, a közép és a szemmérték címmel közölt írást a svájci konzervatív Neue Zürcher Zeitung (NZZ) nemzetközi kiadása szombaton. Magyarországon a rendszerváltás óta újra mozgásba lendült a hajóhinta - írta Andreas Oplatka történész, újságíró, a Neue Zürcher Zeitung korábbi szerkesztője Karinthy Frigyes egyik írását felidézve. A privatizációval együtt járó vita mellett Magyarországon két, egymással szemben máig ellenséges politikai tábor is kialakult. A történelmi okok egyikét a tárgyalásos átmenetben látja Oplatka és abban, hogy a kommunisták, „köztük nem egy szélkakas”, politikailag aktívak maradtak, s hogy „szocialista pártjuk vetélytárs nélkül képviselte az egész baloldalt”. Modern liberális párt nem tudta megvetni a lábát Magyarországon. A Fidesz 1994 után nemzeti konzervatív irányba kanyarodott el; a Szabad Demokraták Szövetsége nem kevésbé kétséges fordulatot hajtott végre, amikor 1994-ben a „szocialista-exkommunista választási győztes” MSZP-nek állandó koalíciós partnerként állt a rendelkezésére - írta Oplatka. A 2002 és 2010 közötti baloldali kormányok időszaka a gazdasági sikerekben legszegényebb és a hajmeresztő korrupciós ügyekben leggazdagabb évek voltak a rendszerváltás óta. A számlát a 2010-es választásokon nyújtották be a választók: a Fidesz kétharmados többséget szerzett, a „szélsőjobboldali” Jobbik 17 százalékot. Nyugat-Európa, jelesül a német nyelvű sajtó, amely a magyar baloldalnál csak bocsánatos bűnöket fedezett fel, az első naptól kezdve figyelemreméltó ellenségességgel fogadta az Orbán-kormányt. „A Fideszt keverték a rasszista Jobbikkal, Orbán pártját félig vagy egészen fasisztának tartották”. A szabaddemokraták szellemi mentorai „erőteljesen kongatták a vészharangokat egy állítólag közeledő diktatúra miatt”, „őszinte aggodalmaikat és félelmeiket, de frusztrációjukat és pánikhangulatukat is bevitték a nyugati sajtóba, köztük ebbe a lapba (az NZZ-be) is”. Azt, hogy a Fidesz-kormány visszaszorította a Magyar Gárdát, csak itt-ott jegyezték meg - mutatott rá egyebek között a szerző. A bírálók számára újabb témák kínálkoztak, és az Orbán-kormány szolgáltatott is ilyeneket. Oplatka szerint a bankok és a nagyvállalatok felháborodását elengedhetjük a fülünk mellett, „súlyosabban esik a latba, hogy az állam ráteszi a kezét a magánnyugdíjpénztárak vagyonára, nem azért, mintha veszélybe kerülnének a nyugdíjak, hanem a vállalkozás szabadsága miatt. A kormányra azonban Brüsszel nyomása nehezedik” - írta. A kormány olyan intézkedések után kutat, amelyek - egyelőre - nem fájnak a lakosságnak. Sokáig azonban nem tarthat a türelmi idő - tette hozzá. A tulajdonképpeni botrányt a médiatörvény váltotta ki. A szerző úgy látja, a törvény szövege többféleképp értelmezhető megfogalmazásokat tartalmaz. Ezek „magukban foglalják az állami beavatkozás és a kemény bírságok lehetőségét”, s ez egy demokráciában elfogadhatatlan. Pártpolitikailag motivált cenzúra a mai Magyarországon nehezen lenne elképzelhető, de szükség van egyértelmű törvényi szabályozásra, és arra is, hogy a Fidesz megváljon azoktól a támogatóitól, akik a médiatörvényről most fellángolt vitát rasszista felhangokkal kísérik - fogalmazott. Szükséges és hasznos volna azonban egy kicsivel több arányérzék Nyugat-Európában is. Az utóbbi hetekben „egy totalitarizmus felé haladó országról” beszéltek, Magyarországot „bacilusnak” nevezték, Budapestet „az európai antiszemitizmus fővárosának”. Ebben a környezetben azok a vélemények, hogy Magyarországon bevezették a cenzúrát és megszüntették a sajtószabadságot, mérsékeltnek számítanak. „Az, hogy Magyarországon a közmédiában politikailag motivált cserék zajlottak le, mindenesetre igaz és zavaró. Hihetőbb volna azonban a hangos európai kritika, ha például Franciaország ellen is irányulna, ahol a hatalomváltások után hasonló eljárás szokásos” - olvasható a cikkben. Magyarországon a politikát egyik oldalon sem kompromisszumkeresésként fogják fel, a sajtóban és a parlamentben a két oldal gyakran kölcsönösen megpróbálja elvitatni egymás létjogosultságát. A Fidesznek - írta Oplatka - éppen most, erőteljes többsége birtokában jó tenne, ha a régi tanácsot követné: „dac a vereségben, nagyvonalúság a győzelemben”. Az ország ugyanakkor még mindig átmeneti időszakot él, vádaskodásokkal és kemény adok-kapokkal. „Ezt lehet nem szépnek találni és helyteleníteni. Azonban tudomásul kell venni Kelet-Európának a konszolidált Nyugatétól eltérő történelmi helyzetét, egy kicsit hátradőlni és a magyar esetben megpróbálni ugyanazzal a mércével mérni a baloldalt és a jobboldalt.” Mindenekelőtt bízni kell a fiatal demokrácia önkorrekciós képességében, és a megoldást rá kell bízni a magyarokra - írta Andreas Oplatka.

IMF-jelentés - Keményen odaszóltak a magyar kormánynak

2011. február 4. - (mti / fh / vg.hu)

A külső eladósodás és a magas államadósság miatt Magyarország sebezhető és ezért a Nemzetközi Valutaalap „nagyon kockázatosnak” ítéli meg a magyar kormány gazdasági stratégiáját - jelentette ki Washingtonban Christoph Rosenberg, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) Magyarországért felelős misszióvezetője. A prognosztizált adatok nem számolnak a február végén bejelentendő magyar konszolidációs program és a későbbi intézkedések hatásaival. Rosenberg szerint az IMF úgy ítéli meg, a program pénzügyi fenntarthatósága a jelenleg rendelkezésre álló adatok alapján nem biztosítható, s ezért várakozással tekint a további adatok közlése elé. Magyarországnak a középtávon fenntartható államháztartás beállítása jelenleg a legnagyobb kihívás - írta az IMF. A nemzetközi pénzügyi szervezet szerint a magyar gazdaság 2010-ben 1,1 százalékkal bővült, 2011-ben 2,8 százalékos növekedés várható. Az IMF számításai szerint az átlagos infláció mértéke 2010-ben 4,9 százalék, 2011-ben várhatóan 4,1 százalék lesz, 2011 decemberére 3,9 százalékra mérséklődik. Az IMF erre az évre 5,6 százalékos államháztartási többletet prognosztizál a GDP arányában. Az idei év végére 79,5 százalékról 69,9 százalékra csökken Magyarország GDP-arányos államadóssága - írta az IMF a jelentésben. A nemzetközi pénzügyi szervezet előrejelzése szerint az elsődleges államháztartási hiány 2010-ben 4,0 százalék volt. A Nemzetközi Valutaalap (IMF) csütörtökön kiadott országjelentéséhez mellékelt táblázatokból kitűnik, hogy a szervezet a jelentés készítésekor meglehetősen borúlátóan ítélte meg a legfontosabb magyar makromutatók alakulását. A prognosztizált adatok nem számolnak a február végén bejelentendő magyar konszolidációs program és a későbbi intézkedések hatásaival - írja az MTI. IMF prognózisa erre az évre 2,8 százalékos GDP növekedést és 4,1 százalékos inflációt jelez előre, szemben a magyar kormány 3, illetve 3,5 százalékos prognózisával. A jövő évtől 2015-ig minden évre 3 százalékos GDP növekedést jósol az IMF, míg a kormány becslése szerint a növekedési ütem már 2014-re eléri az 5 százalékot, 2015-re pedig 5,5 százalékra gyorsul. Az inflációt illetően fordított előjellel különböznek az előrejelzések: míg az IMF szerint az inflációs ráta jövőre 3,5 százalékra, majd 2015-ig 3 százalékra lassul, a kormány előrejelzése 2012-re 3,3 százalékot 2015-ben ismét 3,5 százalékot jelez. Az államháztartás eredményszemléletű (ESA-95) egyenlege az idén a GDP 5,7 százalékának megfelelő aktívumot fog mutatni, ami a magánnyugdíjpénztárakból visszafolyó pénzeknek köszönhető. Viszont 2012-ben ez a hatás kifullad és az IMF szerint a deficit eléri a GDP 5,2 százalékát, 2015-re pedig 7,1 százalékát. A magyar kormány 2014-ig szóló előrejelzése ugyanakkor 1,9 százalékos deficittel számol. Ennek megfelelően alakul a GDP-arányos államadósság is, a tavalyi 79,5 százalékról az idén 69,8 százalékra csökken, de 2015-re ismét 80 százalék fölé emelkedik az IMF jelentés szerint. A magyar kormány 2014-ig szóló előrejelzése ugyanakkor 1,9 százalékos deficittel számol. A Nemzetgazdasági Minisztérium nem kommentálta a Nemzetközi Valutalap (IMF) csütörtökön ismertetett, Magyarországról szóló országjelentését, csak a tényről és a jelentés előzményeiről adott ki közleményt csütörtökön este. A közlemény szerint a jelentés előkészítése céljából az IMF delegációja 2010. október 13-25-e között Budapesten tartózkodott. A megbeszélések során - melyeken megfigyelőként részt vettek az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank képviselői - találkoztak a kormány, a Magyar Nemzeti Bank, a PSZÁF vezetőivel és szakértőivel, valamint a pénzügyi piac egyes szereplőivel. A látogatás részét képezte az IMF 2008. októberi hitelnyújtásához kapcsolódó, félévenként esedékes utólagos monitoring vizsgálat is. A következő monitoring látogatás az idei második negyedévben lesz esedékes, míg az IMF Alapokmány IV. cikkelye szerinti konzultációra várhatóan egy év múlva kerül sor. Az IMF által felvetett kritika részben jogos, ugyanakkor a Valutalap által közölt prognózis államháztartási deficitet tartalmazó adatsora túlzottnak látszik - mondta Forian Szabó Gergely. A Pioneer Alapkezelő befektetési igazgatója felhívta a figyelmet arra, hogy a hitelminősítők döntéseinél alapvető szempont az IMF jelentése, illetve véleménye, ezért az IMF által jelzett kockázatok megjelennek a minősítő intézeteknél is. Márpedig Magyarország besorolása jelenleg egy kategóriával van az úgynevezett bóvli szint felett - írja a Világgazdaság Online. Az IMF által közölt 2012-re 5,2, 2013-ra 7,2, 2014-2015-re 7,2-7,2 százalékos GDP arányos államháztartási deficit bizonyára nem számolt még a februárban nyilvánosságra kerülő konszolidációs csomaggal - vélte az elemző. Forian Szabó Gergely véleménye szerint amennyiben a tervezett mértékben sikerül csökkenteni az államháztartás kiadásait, akkor jövőre tartható a kormány által prognosztizált 3 százalékos hiány. A későbbi években kissé bizonytalanabb a helyzet, hiszen az IMF és a kormány prognózisa között lévő 4 százalékos különbség tetemesnek látszik.

Vergődés lesz: Orbán elhitte, álma széjjelfoszlott

Gyurcsány: „a kormányfő súlytalanabb a pormacskánál”

2011. február 9. - (168ora.hu)

A tagállamok közt kirobbant viták kezelésére nem Orbánt, hanem az állandó elnököt, a belga Van Rompuyt kérték fel. Külső körre került Magyarország és körön kívülre Orbán - írja Gyurcsány Ferenc legújabb blogbejegyzésében. Gyurcsány Ferenc volt kormányfő blogjában úgy fogalmaz: „Múlt pénteken befejeződött féléves EU elnökségünk. 35 nap alatt világossá vált, hogy a magyar miniszterelnök súlytalanabb az ágyak alatt megbúvó pormacskánál. Kár.” Gyurcsány szerint eleve rosszul kezdődött az elnökség, „Strasbourgban nagy nyilvánosság előtt feltörölték Orbánnal a padlót”. A volt kormányfő felidézi, hogy a cseh Klausnak is voltak nehéz percei, meg Berlusconi is kapott hideget meg meleget, de - mint fogalmaz - „egyikkel sem mertek kiabálni, egyiket sem alázták meg. Csak Orbánt”. Gyurcsány az egyiptomi válság kapcsán emlékeztet arra, hogy pár éve, az orosz-grúz konfliktus napjaiban, az akkori soros elnök, a cseh Topolánek mindvégig aktív volt. Szerinte ezzel szemben a magyar miniszterelnök „láthatatlan”. A szocialista politikus orbáni szófordulattal élve azt írja: „Múlt pénteken meg ránk szakadt az ég. Orbán gazdasági programjával szemben, az ő mellőzésével kialakított francia-német program vitte a prímet, és kialakulni látszik az EU elitklubja, amelyhez mi nem tartozunk, és amely a jövő hónapban Berlinben akár Orbán nélkül is tárgyalhat. A tagállamok közt kirobbant viták kezelésére nem Orbánt, hanem az állandó elnököt, a belga Van Rompuyt kérték fel. Külső körre került Magyarország és körön kívülre Orbán” - írja a volt miniszterelnök. Gyurcsány úgy fogalmaz: „Orbán elhitte, hogy elnöksége alatt európai formátumú politikussá nőhet. Ha volt ilyen álma, akkor az széjjelfoszlott. Vége lett annak is, meg az elnökségünknek is. Júniusig lehet még vergődni egy keveset”

Török Gábor: Gyurcsányt Orbán és az MSZP tartja életben

2011. február 18. - (fh - hírszerző)

Gyurcsány Ferenc kétségtelenül létező politikusi képességeit ma már csak Orbán Viktor és az MSZP tartja életben - írja internetes blogjában Török Gábor. A politikai elemző abban is kételkedik, hogy még idén eldőlhet a Gyurcsány-Mesterházy csata a szocialista párton belül. Gyurcsány Ferenc pénteki évértékelő beszédében legfeljebb két elem kelthetett feltűnést: egyrészt az erős önkritika és a szocialista párt gyakori ostorozása. Aki azonban figyelemmel kísérte a korábbi pályafutását és olvasta a régebbi írásait, azt egyik sem igazán érhette meglepetésként. A volt kormányfő nagy terveiről is csak annyi derült ki, hogy Gyurcsány szerint „a Fideszt legyőzni csak a demokratikus ellenzéki egységben lehet”, hogy „nem az MSZP szétszakítására” van szükség, hogy „nem szakítunk, hanem átalakítunk” - írja péntek esti blogbejegyzésében Török Gábor politikai elemző. Török Gábor elismeri ugyan Gyurcsány Ferenc politikusi képességeit, ám megítélése szerint ma már csak két dolog tartja életben, teszi igazán fontossá: Orbán Viktor és az MSZP. A politikai elemző úgy véli: egyrészt amíg Orbán Viktor a Fidesz és az ország vezetője, addig a kettőjük közötti párharc és az oda- visszavágó lehetősége mindkettejüket sajátos módon ki- és megemeli. Másrészt, amíg az MSZP-ben nem akad olyan politikus, aki karizmája, meggyőző képessége, stratégiai gondolkodása és egyéb erényei okán megkérdőjelezhetetlen tekintélynek számít, addig az egyszer volt siker miatti nosztalgia és az erős vezetői vákuum a baloldalon folyamatosan napirenden tartja a Gyurcsány-kérdést - olvasható a blogon. Török Gábor abban is kételkedik, hogy még idén eldőlhet a Gyurcsány-Mesterházy csata az MSZP-ben, mint ahogyan azt szocialista források megerősítették a Klubrádiónak. Az elemző a pénteki beszédből arra következtet: láthatóan Gyurcsány Ferenc egyáltalán nem akarja megtenni azt a szívességet párton belüli riválisainak, hogy új pártot alapítva megszabadítsa őket terhes közös múltjuk mindennapos emlékétől,és egy a hatalmukra folyamatosan életveszélyt jelentő politikai riválistól. De ami késik, egyszer akár el is múlhat... - olvasható a torokgaborlemez.blog.hu oldalon.

Szilvásy: Egyértelmű a Fidesz felelőssége

2011. február 19. - (Népszava)

Cáfolta Szilvásy György volt kancelláriaminiszter, hogy politikai okok miatt titkosították volna a 2006-os zavargásokról szóló bizottsági jegyzőkönyveket, hiszen az akkori kormány politikai érdeke éppen a nyilvánosságra hozatal lehetett volna. Az iratokból ugyanis szerinte az derül ki, hogy az októberi eseményekben „egyértelmű a Fidesz felelőssége”. Szilvásyt azután kérdeztük, hogy a 2006 őszén az állam részéről elkövetett jogsértéseket vizsgáló parlamenti albizottság kormánypárti elnöke, Gulyás Gergely úgy értékelte a Népszabadságban idézett jegyzőkönyveket, hogy azok korábbi titkosítása „kizárólag a korábbi kormányzat érdekeit szolgálta.” Ezzel szemben Szilvásy úgy vélte: a jelenlegi kormánypártok saját felelősségük miatt nem mertek szembenézni a jegyzőkönyvek tartalmával tavaly ősszel, mikor az öt évvel ezelőtt történtekről mérleget vontak az albizottságban. Tény, hogy az - addig államtitoknak minősősülő - iratokat csak a parlamenti albizottság jelenetésének elkészülte után oldották fel a 2036-ig illetve 2086-ig tartó titkosítás alól. Emlékezetes: a testület tavaly októberi részjelentése a 2006 őszi eseményekben csak a rendőrséget marasztalta el, másokat - köztük az MTV székházát elfoglaló „békés tüntetőket” - felmentett, miközben a Fidesz a Gyurcsány-kormány felelősségét hangoztatta. A részjelentés tárgyalásáról kivonuló MSZP-s képviselők akkor úgy ítélték meg, hogy az albizottság a teljes igazságot nem is kívánta kideríteni. Hiszen nem kezdeményezték az Országgyűlés illetékes bizottságainak 2006 őszi együttes üléséről készült jegyzőkönyvek titkosságának feloldását, ezzel pedig a politikai felelősség teljes körű vizsgálatát. Erre jó okuk lehetett, hiszen a nemzetbiztonsági bizottság jelenlegi MSZP-s elnöke, Vadai Ágnes már jogerősen pert nyert annak kimondásával, hogy fideszes képviselők 2006 őszén kapcsolatban álltak a Kossuth téri tüntetőkkel. Az azóta nyilvánossá vált iratokat megismerve ítélte úgy akkor a bíróság, hogy Vadai állításai nem voltak alaptalanok. A jegyzőkönyvek alapján a 2006 október 31-i, közös bizottsági ülésen lejátszott lehallgatási jegyzőkönyvekből az derül ki, hogy az október 23-i zavargások hangadói - akik kapcsolatban álltak fideszes politikusokkal - „utasításba” kapták: húzzák magukra a rendőröket az Astoria irányába, a Fidesz rendezvénye felé. A szeptember 18-i MTV-székház ostromot, illetve az október 23-i utcai összetűzéseket előidéző szélsőséges szervezetek vezetőivel az akkori ellenzék több tagja - így Kondor Katalin és Grespik László - tartotta a kapcsolatot. A Fidesz nem is cáfolta, hanem „elterelő akciónak” minősítette, amikor Szilvásy 2006 novemberében erről beszélt. Az iratok szerint az október 23-i zavargások előtt már látható volt az a hálózat, amelynek például a Magyar Nemzeti Bizottság 2006, a Lelkiismeret '88 és a Forradalmi Nemzeti Bizottmány is tagjai voltak. Az első szervezet pedig Szilvásy jegyzőkönyvben rögzített szavai szerint „aktív párbeszédben van a Magosz képviseletében Budai Gyulával” - az Orbán-kormány jelenlegi elszámoltatási kormánybiztosával. A jegyzőkönyvek minősítését csak az albizottság részjelentésének elfogadása után, tavaly november 16-án oldotta fel Balajti László altábornagy, az Alkotmányvédelmi Hivatal (AH) főigazgatója. A korábbi titokgazda Galambos Lajos, az AH-előd Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) főigazgatója volt. Szilvásy szerint az akkori titkosítást az indokolta, hogy az üléseken elhangzott információkhoz titkos adatgyűjtéssel jutottak hozzá. Az iratokból kiderül, hogy a tévészékházat megostromló „csőscselék nem a Fidesz vagy az MSZP politikai céljait követte”, amúgy pedig a Szabadság téri tömegnek csak kisebb része, 80-100 fő volt „agresszor.”

Pálffy nem látta a maszturbálós drámát

2011. február 18. - (Index)

A KDNP kedden arra szólította fel a kultúráért felelős államtitkárt, hogy távolítsa el Alföldi Róbertet a Nemzeti Színház éléről, egyrészt azért, mert novemberben ki akarta adni az intézményt a Román Nagykövetségnek, hogy ott tarthassák a román nemzeti ünnep alkalmából rendezett fogadásukat, másrészt azért, mert március 15. előtt pár nappal a Nemzeti Színházban be meri mutatni Závada Pál Magyar Ünnep című darabját. A KDNP által kiadott közlemény szerint a darab a „magyar közönség nagy része számára megalázó és mélyen felháborító”, „A művészi szabadság legteljesebb tiszteletben tartása mellett álláspontunk az, hogy a Nemzeti Színház irányítása nem viheti szembe a színházi szubkultúrát a közönség igényességével. Javasoljuk, hogy az igazgató induljon pályázaton a fővárosban megüresedő színházak igazgatói posztjának valamelyikéért és kísérletezzen bátran. Egy dologban viszont egyetértünk Alföldi Róberttel, abban, amit most megfogalmazott: ő magától a Nemzetiből nem megy el. Így legyen. Elküldjük” - áll a kereszténydemokraták által kiadott közleményben. A közlemény megjelenésének másnapján Pálffy István, a KDNP országgyűlési képviselőjeként és a frakció szóvívőjeként a Duna Televízió reggeli műsorában azt mondta, hogy a nemzeti ünnep előtt ismét olyan bemutatók várhatók a Nemzeti Színházban, amik borzolják a kedélyeket. Pálffy a beszélgetés későbbi részében meg is nevezte a Magyar Ünnep című darabot. A Nemzeti Színház drámapályázatán nyertes darabot egyébként már 2010. november 19-én bemutatták. Pálffy február 16-án a Klubrádió műsorában már arról beszélt, hogy a darabban megengedhetetlen jelenetek láthatóak, például, hogy bakák maszturbálnak a Nagy-Magyarország térképére. A darabban egyébként nincs ilyen jelenet. Ugyan van benne stilizált maszturbálás, de a színészek a közönséggel háttal állva utalnak csak az aktusra. A színpadon, de nem a bakák közelében a premieren volt ugyan egy térkép, de a későbbi előadásokon ezt a félreértések elkerülése érdekében eltávolították a színpadról, még jóval a KDNP által kiadott közlemény előtt. A Magyar Ünnep című drámát Závada Pál írta a Nemzeti Színház drámapályázatára, a kiírás szerint a Tízparancsolat harmadik parancsolatáról, azaz a hetedik nap megszenteléséről szóló parancsról kellett szólni a műnek. A Magyar Ünnep 1940 és 1945, Észak-Erdély visszacsatolása és Magyarország szovjet megszállása közti időszakot dolgozza fel egy kikeresztelkedett zsidó család szemszögéből. „Sejtjük, hogy az út nehéz, rögös, olykor fájdalmas lesz, és a végén - nincs mese - magunkkal kell szembenézni.” - írta Alföldi Róbert a darabról, amit ő is rendezett. A Magyar Ünnepet a Művészetek Palotájában mutatták volna be [3], de az Alföldi körüli botrányok miatt végül az intézmény az előadást lemondta, így került a Nemzeti Színházba. A darabot március 15. előtt négy nappal játsza a műsorrend szerint a színház, utána csak március 23-án adják ismét elő.

Az MSZP a Fidesz- és a KDNP-alkotmány körüli huzakodásáról

A szó elszáll, az Alkotmány marad!

2011. február 13. - (168ora.hu)

Nem zárult megnyugtatóan a Fidesz és a KDNP vitája a készülő alkotmányszövegről - közölte a 168ora.hu-val Lendvai Ildikó szocialista politikus, az Országgyűlés Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságának tagja. A politikus úgy fogalmazott, hiába esküszik meg a KDNP, hogy nem akarja majd az abortusztörvényt szigorítani: a szó elszáll, az Alkotmány megmarad. Véleménye szerint, ha a Fidesz és a KDNP által benyújtott alkotmánykoncepció érvényesül, akkor bárki joggal kezdeményezheti majd az Alkotmánybíróságnál a jelenlegi abortusztörvény megsemmisítését, nem is kell ezzel a KDNP-nek fáradnia. „Minden ember életét fogantatásától kezdve védelem illeti meg. Az emberi élet sérthetetlen” - idézte Lendvai a Fidesz és a KDNP közös Alkotmányelőkészítő Bizottságának határozati javaslatát, amely szerint az emberi élet a fogantatással kezdődik. Arra is felhívta rá a figyelmet, a jelenleg hatályos Alkotmány ezt a jogot a születéstől kezdve rögzíti. „Ha a változtatást az új javaslat szerint a kétharmados többség elfogadja, édesmindegy, mit ígér most a KDNP. Az Alkotmánybíróság akár jobb meggyőződése ellenére sem tehet majd mást, mint kimutatja az abortusztörvény alkotmányellenességét az új alkotmányhoz képest. De bárki hasonló hivatkozással felvetheti az esemény utáni tabletták betiltását” - írta közleményében a politikus. Lendvai Ildikó leszögezte, az alkotmányozás tétje nemcsak jelképes. „Az alkotmány nem pártügy, hanem közügy. Arról nem egymással, hanem az országgal kellene megegyezni” - fogalmazott.

Konferencia: médiatörvény - Páncéltörővel a médiára: „a fegyver el fog sülni“

2011. február 10. - (168ora.hu)

Bizonytalan, sokféleképpen értelmezhető fogalmakkal, alkotmánysértő passzusokkal van teli a médiatörvény. Tudósítónk szerint erről beszéltek az előadók a MÚOSZ médiajogi konferenciáján. Az egyik előadó a médiára kiróható szankciókról azt mondta, szerint ha valakinek a falára nemcsak pisztolyt, hanem páncélöklöt is akasztanak, az joggal tarthat attól, hogy valamelyik fegyver hamarosan el fog sülni. Közben az Európai Parlamentben tovább folyik a vita a magyar médiatörvényről. Rengeteg bizonytalan, pontatlan, tág fogalmat tartalmaz a médiatörvény. Ezt Vincze Ildikó médiajogász mondta a Szabályozott szabadság - 303 paragrafus a médiáról című konferencián. A Magyar Újságírók Országos Szövetsége rendezvényén elhangzott: a törvény vagyonuktól fosztja meg a közszolgálati műsorszolgáltatókat és sérti azok függetlenségét. Vincze Ildikó szerint az adatszolgáltatás terén a Médialap rendkívül kiterjedt jogosítvánnyal rendelkezik. A médiajogász valószínűsíti, hogy az intézmény nem él majd a jogosítványaival. - De ha valakinek a falára nemcsak pisztolyt, hanem páncélöklöt is akasztanak, az joggal tarthat attól, hogy valamelyik fegyver hamarosan el fog sülni - mondta a jogász. Bayer Judit, a Zsigmond Király Főiskola docense nonszensznek tartja, hogy a törvény szerint minden egyes televíziós műsorszámnak kiegyensúlyozottnak kell lennie. Felhívta a figyelmet arra, hogy bár a kormány szerint kiegyensúlyozottság hiánya miatt nem lehet bírságolni, szerinte a törvény lehetőséget ad erre. Bayer Judit szerint a médiatörvény számos ponton alkotmányellenes, így a többi között a kiegyensúlyozottságról, testületek összetételéről szóló passzusok is ellenkeznek az Alkotmánybíróság korábbi határozataival. Bayer szerint a szólásszabadság nem uniós hatáskör. Az EU nem ellenőrzi és nem kérheti az erről szóló jogszabály módosítását. Úgy véli, a szólásszabadság sérelme „csak” a tagsági jogok felfüggesztésével járhat. Polyák Gábor, a Pécsi Tudományegyetem adjunktusa szerint az unió nem teheti meg, hogy egy-egy kormány rossz lépései miatt az adott országot kizárja a szövetségből. A szabályozás koncepcionális hibájának tartja, hogy az a szankciókat kiterjesztette a média egészére. Pedig a médiumok eltérő jellemzőkkel bírnak, amelyek eltérő állami beavatkozást indokolnának. A hibák közül kiemelte még, hogy a bizonytalan tartalmú médiajogi tényállásokat, amelyek önkényes jogalkalmazást tesznek lehetővé. Polyák szerint gond az is, hogy a törvény túlértékeli a jog lehetőségeit. Az ajdunktus vitatta azt a kormányzati érvelést is, amely szerint meg kell várni a médiatörvény alkalmazását. Úgy vélte, ami elméletben az a gyakorlatban is alkotmánysértő. Szerinte az a kormányzati indok, amely szerint a médiában ideje volt rendet tenni, ellenkezik a véleményszabadság jogával. Arra sürgeti az Európai Parlament szociáldemokrata képviselőcsoportja az Európai Bizottságot, hogy szabjon határidőt Magyarország számára a médiatörvénnyel kapcsolatos módosítási javaslatainak elfogadására, és amennyiben a magyar fél ezt nem teljesíti, indítson szabálysértési eljárást. Ezt az EP-frakció tekintélyes tagjai, Maria Badia y Cuthchet és Hannes Swoboda mondták el újságíróknak csütörtökön Brüsszelben. Megerősítették, hogy az uniós parlamenten belül jelenleg folyik az egyeztetés, szülessék-e határozat a médiatörvényről a jövő heti plenáris ülésen folytatandó vita nyomán vagy később. Hangoztatták, hogy a frakció olyan határozatban érdekelt, amelynek elegendő támogatottsága van ahhoz, hogy meg tudja szerezni a szükséges többséget. Swoboda már előző nap nyilatkozott arról, hogy a határozat ügyében a döntést annak fényében kell meghozni, megfelelő lesz-e az Európai Bizottság kifogásaira készülő új magyar válasz. A válasz megfogalmazására a bizottság korábbi közlése szerint csütörtök a határidő. A képviselők most jelezték, hogy a szocialista frakciónak változatlanul fenntartásai vannak a magyar médiatörvénnyel kapcsolatban az alapvető emberi jogok szempontjából is. Elsősorban nem is politikai ügyként kezelik a témát - tették hozzá. Előző nap az EP zöld frakciója bejelentette: olyan határozattervezetet készített, amelyben a médiatörvény alkalmazásának felfüggesztését követeli. EP-források szerint azonban egy ilyen tartalmú szöveg aligha kaphat elegendő támogatottságot az uniós parlamentben, ahol a legnagyobb képviselőcsoport a magyar kormányerőket is tagjai közt tudó néppárti pártcsaládé - írta az MTI. Swobodáék most azt is jelezték, hogy szeretnék elérni az Európai Bizottságnál egy, a médiapluralizmusról szóló előterjesztés elkészítését. Erről a témáról a frakció néhány héten belül konferenciát szervez - tették hozzá.

Uniós forrásokból épült a pilisi kamerarendszer

2011. február 14. - (mti)

A pilisi önkormányzat nagyrészt uniós forrásból mintegy százmillió forintot költött négy közintézményének rekonstrukciójára, illetve egy térfigyelő rendszer kiépítésére - közölte a város polgármestere hétfőn. A beruházások fő célja a helyiek közérzetének javításán túl a munkát adó vállalkozások Pilisre csalogatása - mondta Szabó Márton, hozzátéve, hogy a 10 százalékos önerővel kiegészített pályázati forrásból négy városközponti épületüket sikerült felújítaniuk. Rendbe tették a közösségi ház és a könyvtár tetőszerkezetét, utóbbi ingatlant újra hőszigetelték és fűtési rendszerét is korszerűsítették. Új fűtési rendszert és tetszetős homlokzatot kapott a városháza műemléki épülete - mondta a fideszes polgármester. A városközponti rehabilitációra költött csaknem 80 millióból jutott a Szabadság téri iskola külső-belső rekonstrukciójára is. Szabó Márton közlése szerint a 100 milliós projekt keretén belül egy 12 kamerát magába foglaló térfigyelő rendszert építettek ki a lakosság biztonságérzetének javítására. Hozzátette: mivel az öt éve városi rangra emelt Pest megyei településen - ipar híján - jóformán nincs munkalehetőség (a munkaképes lakosság 80-90 százaléka a fővárosban keresi kenyerét), az önkormányzat sorozatos fejlesztésekkel igyekszik vonzóbbá tenni Pilist a befektetők számára. Az elmúlt négy évben a település több mint harminc EU-s pályázaton nyert el támogatást, s noha az önerőt most nehezebb kigazdálkodni, a 11 ezer lakosú Pilis folytatja az előre menekülést - fogalmazott Szabó Márton.

Pilisszentkereszten Karaffa János lelkiatya mutat be szentmisét

2011. február 12. - (Felvidék Ma)

Szent Cirill és Szent Metód ünnepén, amelyet a világegyházban február 14-én tartanak, Pilisszentkereszten az esti szentmisét a Felvidékről származó főtisztelendő ThDr. Karaffa János professzor, helyettes plébános mutatja be. János atya Dunaszerdahelyen született 1973. március 11-én. 1997. június 14-én szentelték pappá Pozsonyban. A nagyszombati egyházmegye papja volt 1997-2010 között. Káplán volt Révkomáromban (1997-1999), plébániai kormányzó Bakán (1999-2007), plébános Felsőtúron 2007-2010 között. (Itt töltött évei alatt XVI. Benedek pápa rendezte a szlovákiai egyházmegyék határát. Itt olvashatják beszámolóját:

http://storico.radiovaticana.org/ung/storico/2008-02/186925_a_felvideki_magyar_katolikusok_helyzete_az_uj_egyhazmegyekben_-_karaffa_janos_felsoturi_plebanos_beszamoloja.html

Plébániai kormányzó Imelyen 2010-ben. Inkardinálva lett a székesfehérvári egyházmegyébe 2010-ben, azóta helyettes plébános Piliscsaba-Klotildligeten. A teológiai tudományok doktora. 2001-től hat éven keresztül a nagyszombati egyházmegye szentszéki bírója volt. Szemináriumi tanár Besztercebánya-Erdőbádony, Comenius Egyetem Hittudományi Karán, 2008-tól egy éven át. Főiskolai tanársegéd, óraadó tanár Budapesten a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolán 2004-től (a Szentírástudományi Tanszék adjunktusa). 2010. október 2-án Révkomáromban az „Egyház és közösség” c. konferencián ThDr. Karaffa János, a Pázmaneum Társulás elnöke „A szlovákiai magyar katolikusok küzdelme saját püspökért és püspökségért” címmel tartott előadást, melyet itt elolvashatnak:

http://www.felvidek.ma/index.php?option=com_content&view=article&id=25186:a-szlovakiai-magyar-katolikusok-kuezdelme-sajat-puespoekert-es-puespoeksegert&catid=62:tanulmany&Itemid=129

Számos publikációja van (rendszeresen publikál tudományos folyóiratokban), előadásokat tart, könyveket írt. Egyik érdekes írása az ítéletről és az üdvösségről szól, olvassa el itt:

http://www.vigilia.hu/2005/8/karaffa.htm

A szentmisére várják a felvidéki híveket is a pilisszentkereszti egyházközség tagjai.

Portré: Ján Slota

2011. február 24. - (Papp Gergely - kitekinto.hu)

Ján Slotának szlovák nacionalizmusát volt honnét merítenie, mivel Juraj Slotának, a monarchiabeli Matica Slovenská alapítójának leszármazottja. Meglátása szerint „A magyarok rákos tumor a szlovák nemzet testén, amit mihamarabb el kell távolítani”, így mind a mai napig eme meggyőződésének szellemében politizál.

Magánélet

Ján Slota 1953. szeptember 14-én született a Zsolna közelében fekvő bányászfaluban, Litvaillóban (Lietavská Lúčka). A középkor óta tót faluként számon tartott településnek 1910-ben 756, többségben szlovák lakosa volt, jelentős magyar kisebbséggel. 2001-ben pedig 1801 lakosából 1788 szlováknak vallotta magát. A településen hagyományosan erős a munkásmozgalom. A kommunista párt helyi szervezete 1926-ban alakult. Munkásai 1940-től részt vettek az antifasiszta ellenállásban, közülük sokan csatlakoztak a szlovák nemzeti felkeléshez. Ján Slota eredeti foglalkozása bányamérnök, ezzel a családi és települési hagyományokat követte. A Kassai Műszaki Főiskolán végzett 1977-ben, majd a privigyei bányában dolgozott, később katona volt a csehszlovák légierőnél. 1981 és 1990 között a Prefmonta építési vállalat részlegvezetője. Háromszor nősült, melyek közül az első magyar volt, és házasságaiból három gyermeke született. 2008 elején a szlovák média bizonyítékokat szellőztetett meg arról, hogy Slota 17 évesen többedmagával autókat tört fel Ausztriában, miután Csehszlovákiában, a privigyei járásban falusi üzleteket - ruhaüzletet és hentesboltot - is kifosztott. Mindezekért jogerősen el is ítélték a későbbi pártelnököt. A Markiza televízió erről több korabeli dokumentumot is bemutatott az egykori kommunista ügynöklistákat őrző és feldolgozó Nemzeti Emlékezet Hivatalának levéltárából. Hazatérése után Ján Slota egy hónapot ült vizsgálati fogságban, majd fél év felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. Arra is fény derült a levéltári aktákból, hogy Ján Slota apja a volt titkosrendőrség besúgója volt, az ő aktáiban szerepelnek részletek a nemzetiek vezérének ifjúkori tetteiről.

Politikai karrier

1990-ben a csehszlovák szövetségi parlament képviselőjének választották. Pártja, az SNS, a kezdetektől Szlovákia függetlenné válását tűzte ki célul, mely álmuk hamarosan valóra is vált. A különválás után is megmaradt a párt alacsony támogatottságúnak. Slotának jelentős szerepe volt abban, hogy 1994-ben az SNS öt és fél százaléknyi választási eredményt ért el és része lett a Vladimír Mečiar vezette kormánykoalíciónak. A kormányban a párt, mint 12 évvel később is, az oktatási tárcát kapta, amely diszkriminatív intézkedéseket hozott a szlovákiai magyarok ellen. Slota pártjának szerepe lehetett a Mečiar-kormány egyéb magyarellenes intézkedéseiben, illetve a magyarokkal kapcsolatos attitűdjének kialakításában. Az 1998-as szlovákiai parlamenti választásokon a Slota-párt a szavazatok 9,04%-át szerezte meg, de ellenzékbe került. A 2002-es választások idejére Slota és Anna Malikova (későbbi neve Anna Belousovova) belviszálya kettészakította a pártot és a két vetélkedő csoport ki is esett a parlamentből. 2005. április 4-én a két párt magyarellenes platformon újra egyesült. Pártja a Robert Fico vezette Smer és a Mikulas Dzurinda leköszönt miniszterelnök vezette Szlovák Kereszténydemokrata Unió - Demokrata Párt mögött harmadik helyen végzett a 2006-os szlovákiai képviselőválasztáson, és 2006. június 4-én belépett a Smer vezette hármas koalícióba a Vladimír Mečiar fémjelezte Néppárt - Mozgalom egy Demokratikus Szlovákiáért (HZDS) oldalán. Ján Slota szélsőségesen jobbra tolódottAz Európai Szocialisták Pártja (EPS) Robert Fico személyes magyarázata ellenére már egy nappal a koalíciós szerződés megkötése után felfüggesztette a Smer tagságát a baloldali pártszövetségben, a híradások szerint a szélsőségesnek tartott Slota-párttal kötött szövetség miatt. Slota kormányra kerülése utólag igazolta azokat a politikai elemzőket, akik már Ivan Gašparovič államelnökké választása után 2004-ben a szlovák politika jelentős jobbratolódását jövendölték. Slota számos súlyosan soviniszta magyarellenes kijelentést tett politikai pályája során. Az Európai Unió (EU) képviselői a rasszista, magyarellenes kirohanásai iránt nem mutatnak nagy érdeklődést. José Manuel Barroso „Szlovákia belügyének” nevezte a rasszista megnyilvánulásokat. 2009. szeptember 1-jén Szlovákiában és Magyarországon is nagy tüntetések kísérték a szlovák nyelvtörvény bevezetését. Erre válaszolt Ján Slota, aki szerint Magyarország az aki kizárólag a húrt feszíti és ez előbb-utóbb háborút eredményez a két ország között. Nem sokkal azután, hogy a magyar kormány elfogadta, hogy június 4., a trianoni békeszerződés által okozott nemzeti katasztrófa emléknapja a nemzeti összetartozás napja néven, válaszul Ján Slota és az SNS-hívek emlékművet állítottak a trianoni békeszerződésnek Révkomáromban, mivel ők a békeszerződés aláírásának napját a szlovák nemzet nagy napjának tekintik. Az emlékműavatáson Slota méltatta is Trianont. Bár Robert Fico megígérte, de nem jelent meg az avatáson. Slota szerint ez válasz a Fidesz és a „neofasiszta” Jobbik „provokációjára,” amellyel kinyilvánítják, hogy ez a terület csak kizárólag szlovák lehet, s egyben köszönetet mond a Magyarországot megcsonkító hatalmaknak. Alig több mint egy héttel később az emlékművet megrongálták, a szlovák rendőrség szerint egy dunaszerdahelyi férfi a tettes. Slota szerint nyilvánvaló tényállást fejez ki a rongálás: Trianon egyértelműen a szlovák államiság és szuverenitás jelképe, amit most szétverték, következésképp Slota szerint a magyarok is ezt akarják tenni a független szlovák állammal. Mivel a választások napján történt, összekapcsolta ezzel is az eseményt. A 2010-es szlovákiai parlamenti választásokon pártja gyengén szerepelt, éppen hogy elérte az 5%-os küszöböt, és így eddigi koalíciós partnerével, a Smer-rel ellenzékbe kellett vonulniuk. Az SNS rózsahegyi küldöttgyűlésén azonban újra megválasztották pártelnöknek Anna Belousovovával szemben, és azóta is tartja a jól megszokott irányvonalát.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.

.....................................................................................................................................