Bojkottáljuk a nemzetiségi parlamenti képviselők választását!
http://www.oslovma.hu/XXX/BojkotOK.pdf - Az Országos Szlovák Önkormányzat képviselőjeként, valamint a Zväz-Pilíš-Novohrad (Szövetség-Pilis-Nógrád) Koalíció és a Spolu (Együtt) Frakció vezetőjeként a 2014. április 6-i parlamenti választásokon a nemzetiségi képviselők választásának bojkottálására szólítom fel a magyarországi szlovák szavazókat.
Sokunk számára, akik magyarországi szlováknak valljunk magunkat, komoly dilemmát jelent, hogy ha nemzetiségi választóként regisztrálunk a parlamenti választásokra, 
automatikusan elveszítjük azt az alapvető jogunkat, hogy az országos pártlistákra is szavazhassunk. Fontos tudnunk, hogy az előzetes számítások szerint a hazai szlovák nemzetiségi közösségnek nincs esélye arra, hogy teljes jogkörökkel rendelkező képviselőt küldjön a parlamentbe. A regisztrált választók szavazatai csak egy szószólóra lesznek elegendők, aki ugyan élvezni fogja a képviselőséggel járó valamennyi anyagi kedvezményt, de a döntéshozatalból ki lesz zárva. Ha a parlamenti választások előtt regisztráltatjuk magunkat kisebbségi választónak, elveszítjük annak a lehetőségét, hogy hatással legyünk a palament azon részének kialakítására, amely döntéseitől függ hazánk és azon belül nemzetiségi közösségünk jövője.
A nemzetiségi szavazók regisztrációját már önmagában is problematikusnak tartom. Nem véletlen, hogy az Európa Tanács független jogászokból álló tanácsadó testülete, a Velencei Bizottság, valamint az EBESZ 
Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Irodájának (ODIHR) véleménye szerint jobb lenne, ha a nemzetiségi választóknak nem kellene előre regisztráltatniuk, és csak a választások napján kellene dönteniük, hogy nemzetiségi vagy pártlistára szavaznak-e. Teljesen félrevezető a közelgő hazai parlamenti választásokon belül a nemzetiségi képviselők „választását” választásnak nevezni, hiszen valójában nincs valódi választási lehetőség - a most bevezetett rendszert legfeljebb szavazásnak minősíthetjük, mert csak a delegált kvázi-képviselők listájának megerősítését teszi lehetővé.
Emlékeztetek arra is, hogy az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűlésének egy fős szótöbbséggel rendelkező része az öt fős országos szlovák jelöltlista összeállításakor 
teljességgel figyelmen kívül hagyta a hazai szlovák civil szervezetek véleményét és érdekeit. Az elhibázott törvényalkotásnak köszönhetően szavazni kizárólag egyetlen listára, az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűlése, vagyis egy olyan választott testület által összeállított listára lehet, amelyik erre a feladatra nem kapott felhatalmazást a választóitól. Milyen választás az, amelyen a választópolgárnak nincs választási lehetősége? A demokratikus választások alapja, hogy szabadon dönthessünk a különböző alternatívák között. A mi esetünkben viszont csak egy lista létezik - egyetlen lehetséges győztessel. Mi ez, ha nem a szabad és demokratikus választások lényegének durva megcsúfolása?
Szilárd meggyőződésem, hogy az ilyen választási módhoz asszisztálni nemcsak méltatlan és megalázó, de egyenesen felelőtlenség is! Természetesen tisztában vagyok a politikai indítékokkal és (hátsó) szándékokkal: azt a látszatot kell kelteni, elhitetni országgal-világgal, hogy „pártunk és kormányunk megoldotta a hazai nemzetiségek évtizedekkel korábban megígért parlamenti képviseletének kérdését“.
A nemzetiségek parlamenti képviseletének ügyében azonban nemcsak a törvényalkotó, hanem a törvény alkalmazója is komoly hibákat követett el. Esetünkben az Országos Szlovák Önkormányzat vezetése feledkezett meg az előzetes egyeztetés, a konszenzuskeresés (és legfőképp a nélkülözhetetlen társadalmi párbeszéd) fontosságáról. Szokása szerint teljesen figyelmen kívül hagyta a közgyűlésen belüli ellenzékét, illetve kihagyta a jelöltállítási folyamatból a legrégebbi és legtöbb tagot számláló hazai szlovák civil szervezetet, a Magyarországi Szlovákok Szövetségét. A hazai szlovák nemzetiségen belüli társadalmi egyeztetés megkerülésével, valamint a helyi nemzetiségi önkormányzatokkal és az önkormányzati rendszerhez nem tartozó nemzetiségi szervezetekkel történő egyeztetés kihagyásával az Országos Szlovák Önkormányzat 
megszegte a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal kötött „Stratégiai partnerségi megállapodás”-ban vállalt kötelezettségét is.
Ezek után számunkra, - az Országos Szlovák Önkormányzat 29 fős közgyűlésének 14 képviselője, a Zväz-Pilíš-Novohrad Koalíció és a Spolu Frakció tagjai számára - nem maradt más lehetőség, mint a nyilvánosság elé tárni álláspontunkat és bojkottálni a nemzetiségi képviselők választását az idei parlamenti választásokon. A bojkottot 2014. január 18-án kezdtük meg, amikor frakciónk kollektíven távol maradt az Országos Szlovák Önkormányzat Közgyűléséről, ahol a mindössze egy fős közgyűlési többséggel rendelkező frakció jóváhagyta az önkormányzat szűk vezetése által összeállított parlamenti választási listát, amelyet az önkormányzat elnöke, Fuzik János vezet. Azért is voltunk kénytelenek a tiltakozásnak ezt a radikális formáját választani, mert az Országos Szlovák Önkormányzat vezetése nem készítette elő megfelelően a legfontosabb napirendi pontot: a parlamenti választási lista összeállítását. Az ülést megelőzően a közgyűlés tagjainak szétküldött határozati javaslat ugyanis nem tartalmazott konkrétumokat.
Végezetül le kell szögeznünk: az elmúlt néhány év kétharmados törvényalkotási láza sem teljesítette a hazai kisebbségek régi vágyát, a teljes jogú parlamenti képviselet biztosítását. Ezzel kapcsolatban a Pilisszentkereszten 2014. január 17-én tartott lakossági fórumon Kaltenbach Jenő, volt kisebbségi ombudsman megjegyezte: a mai magyar kormánynak csak nemzeti, és nem nemzetiségi politikája van. A szlovák, szerb és német nemzetiség jelenlévő képviselőinek túlnyomó többsége határozottan úgy vélte, hogy a kisebbségek parlamenti képviselete ebben a formában elégtelen és hangoztatott céljaival ellentétes hatású, azaz nem teszi lehetővé a hazánkban élő nemzetiségi közösségek teljes jogú parlamenti képviseletét. A fórum résztvevői bírálták a magyar kormánynak azt a magatartását is, hogy sokkal nagyobb figyelmet fordít a külhoni magyarokra, mint a hazai nemzetiségekre. Azzal a véleménnyel is nehéz vitatkozni, hogy az uralkodó politikai elit a hazai nemzetiségi polgárok szavazatait a külhoni magyarok szavazataival akarja kiváltani, remélve, hogy szavazataikat a jelenlegi kormánypártok listájára fogják leadni.
Mindezeket a szempontokat figyelembe véve arra szólítom fel aktivistáinkat, szimpatizánsainkat és minden, magát szlovák nemzetiségűnek valló magyarországi választópolgárt, hogy bojkottálják a nemzetiségi képviselők parlamenti választását.
- Április 6-ig ne regisztráljanak a szlovák nemzetiségi választók névjegyzékébe! Erre az őszi önkormányzati választások előtt még elég idejük lesz.
- Ne mondjanak le arról az alapvető állampolgári jogukról, hogy pártlistákra is szavazhassanak!
- Ne támogassák a ránk erőszakolt, a valódi nemzetiségi parlamenti képviseletet nem biztosító látszatmegoldásokat!
Imrich Fuhl
az Országos Szlovák Önkormányzat képviselője,
a Zväz-Pilíš-Novohrad (Szövetség-Pilis-Nógrád) Koalíció,
valamint a Spolu (Együtt) Frakció vezetője
Regisztráljunk vagy ne regisztráljunk?
https://www.facebook.com/media/set/?set=a.527712043994443.1073741883.147596498672668&;;type=3
Bojkotujme národnostnú časť parlamentných volieb!
Múltidéző / Visszatekintés
A magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviselete (1990)
Imrich Fuhl: Akikről megfeledkeztek - A kisebbségek és a pártok - A szószólók (Beszélő)
http://beszelo.c3.hu/cikkek/a-magyarorszagi-nemzeti-kisebbsegek-parlamenti-kepviselete
Kevesen tudják, hogy Magyarországon legalább egymillió nem magyar nemzetiségű állampolgár él. Ha pedig tudják, gondolják: „ha valahol a világon jó soruk van a nemzeti kisebbségeknek, hát a Magyar Köztársaságban mindenképp.” Ez tévhit. Magyarországon ma a nemzeti (és etnikai) kisebbségek helyzete válságosabb, mint valaha. Fennmaradásukhoz, továbbélésükhöz nincsenek biztosítva a legalapvetőbb feltételek, így egész nemzetiségi létük végveszélybe került. Az egész országban egyetlen nemzetiségi tannyelvű iskola sincs, s igazán kétnyelvű is csak mutatóban. A nemzetiségiek identitásának hiányát nem annyira öntudatuk mesterséges elsorvasztása, hanem a nemzetiségi intézményrendszer (lap- és könyvkiadás, színház, közművelődési intézmények, tudományos kutatóközpontok stb.) csaknem teljes hiánya magyarázza. Így nem is meglepő, hogy enyhén szólva megoldatlan a nemzeti kisebbségek részvétele az államhatalmi szervekben, s természetesen az Országgyűlésben is.
A kisebbségek és a pártok
A magyarországi demokratizálódást elősegítő politikai egyeztető tárgyalásokon a pártok képviselői megfeledkeztek arról, hogy a szabadon megválasztandó parlamentben miként kellene biztosítani a kisebbségek képviseletét. Megállapodásuk kizárta, hogy a szórványokban élő nemzetiségiek az eddigi, egyébként nem túl szerencsés módon, tehát az országos lista segítségével jussanak be a parlamentbe. A területi elven alapuló képviselet lehetőségétől azért estek el, mert az előrehaladott és korántsem természetes asszimilációs folyamat, valamint a nagyarányú népességmozgás miatt ma már alig vannak Magyarországon nemzetiségi többségű helységek. A népszámlálási adatok szerint egyáltalán nincsenek, így bármekkorák lennének is a választókörzetek, a nemzetiségi választók számaránya csaknem mindenhol kisebb lenne a nem nemzetiségieknél. A pártok szintén nem kínálnak reális lehetőséget a nemzeti kisebbségek képviseletére, hiszen a nemzetiségiek ugyanúgy megosztottak politikailag, mint az államalkotó többség. Emellett a pártok nagy részének nemzetiségi programja a határon túl élő magyarságra összpontosít. S valljuk be, a nemzeti kisebbségek gondjainak képviselete egy párt számára sem jelent számottevő pluszszavazatot egy választáson, dicsőséget pedig végképp nem.
A Magyar Köztársaság régi, leköszönő Országgyűlésének egyik ülésszakán a honatyák így döntöttek a nemzeti és nyelvi kisebbségek parlamenti képviseletéről: a nemzeti kisebbségek egy-egy képviselővel rendelkezhetnek az Országgyűlésben. A nemzetiségi képviselőket a parlament maga választja, kooptálja tagjai sorába. A kisebbségi képviselők személyére a pártok és a független képviselők küldötteiből álló jelölőbizottság tesz javaslatot, figyelembe véve a kisebbségek érdek-képviseleti szerveinek véleményét. Utóbbiak bírálták ezt a megoldást, mert több képviselőre tartanak igényt, és kifogásolták a delegálás kijelöléses módszerét is, lévén az antidemokratikus. E politikailag hibás elképzelés szerint az érdekeltek, tehát a nemzetiségiek nem választhatják meg maguk képviseletüket.
A szószólók
Szerencsére ma már az új Országgyűlést alkotó képviselők sem értenek egyet ezzel a megoldással. A honatyák - elsősorban az MDF-SZDSZ-egyezménynek köszönhetően - a nemzetiségi szóvivő, az ombudsman intézményében látják a megoldást. Csakhogy nemzetiségenként egy szóvivő, akinek szavazati joga nincs - bár felruházható különféle pluszjogokkal -, nem az, amire szükség volna, még akkor sem, ha maguk a nemzetiségiek választhatják; mert nem helyettesítheti a nemzetiségiek parlamenti képviseletét. Vagyis a nemzetiségi érdekképviseleteknek az új parlament sem kínál elfogadható alternatívát. Sőt az MDF egyik képviselőjének azon kijelentése, miszerint a nemzetiségi szóvivők az államalkotó nemzet soraiból is kikerülhetnek, komoly aggodalomra ad okot. A „majd mi képviselünk benneteket” elv egy nemzetiségi számára nagyon is ismerős.
Elhangzott, hogy a magyarországi nemzeti kisebbségek parlamenti képviseletét azért kell(ett) „megoldani”, „hogy a köztársaság a határokon túli magyar kisebbség érdekeiben is felléphessen”. Az így értelmezett reciprocitás elvével azonban, azt hiszem, egyetlen „határokon túli magyar” sem ért egyet, és azok a magyarországi nemzetiségiek is elvetik, akik a kisebbségi jogok elvi alapokon nyugvó garantálásában látják problémáik megoldását.
